holden (h.) – Idén október negyedikén jelent meg a Bring Me The Horizon néven ismert industrial noisened blackcore banda harmadik nagylemeze, mely a tűzkeresztség alatt a There is a hell, Believe Me, I’ve Seen It. There Is a Heaven, Let’s Keep it a Secret. címet kapta, és kísérletezősebb, egyben hagyománykövetőbb lett, mint valaha. Ennek örömére egyeztettünk is egy interjút a hírhedt énekes-legendával, a menedzserrel, a divatdiktátorral, Oliver Sykes-szal!
Kedves Oli, köszöntünk itt a deathcore magyarországi leginkább teljességre törekvőbb fórumán, az Autodafén! Először is hadd olihunmondjam el, hogy milyen jól festesz most, legutóbb amikor láttalak, nem voltál valami jó bőrben: nyúzott tekintet, másnaposság, mogorva viselkedés. Azóta kipihented magad?

Ollé (O.) – Én is köszöntök minden kedves rajongót, nagy öröm, hogy a Vasfüggönyön túl is vannak rajongóim ilyen szép számmal. Egyébként bizonyára a Novarockos sajtótájékoztatóra gondolsz, amikor is picsakészre ittam magam minden este, akkora öröm volt számukra, hogy ott vagyok. Amúgy nagy rajongótok vagyok, megvan minden számotok szépen lefűzve a polcomon, néha előveszem, és csak úgy vidáman forgatom előre és hátra.

h. -Most jelent meg új, kimondhatatlan című albumotok. Először is hadd kérdezzelek erről: honnan jött a gondolat, hogy a From under the cork tree-korszakos Fall Out Boy ötletét hasznosítsátok újra, és mi a gondolati magva az egésznek?

O. -Nem, már régóta nem skatulyáznám be magunkat az úgynevezett “core”-zenék világába, mi annál sokkal innovatívabbak vagyunk, sokkal experimetalabb zenét nyomunk, ha érted mire gondolok. A cím  értelmezése pedig egyszerű: sajnos rengeteg manifesztációban van jelen világunkban a pokol valamely megnyilvánulása: az emberek közötti egyenlőtlenség, az igazságtalan bánásmód azokkal szemben, akik gyengébbnek mutatkoznak a nevetséges törtetéssel szemben; de ide sorolható az ítélkezés elfogadhatatlan jelenléte civilizációnk megannyi kivetülésében. Persze ugyanúgy létezik egyfajta mennyországnak nevezett sík is, bár inkább csak megnyilvánulások és gondolatok szintjén: az együttérzés, a lojalitás, a minden felépített és teremtett kreatúra iránt való szeretet fenn fog maradni, akárhogy is fordítjuk el fejünk a mások problémáitól és a segítségnyújtás lehetőségétől.

h. – Te tréfálsz!

O. – Pedig majdnem beszoptad, haha! Persze hogy létezik pokol, a legkirályabb hely lehet a világon, tele jóféle ördögi metal zenével, remélem én is oda fogok jutni! A menny meg egy kurva unalmas hely lehet, így jobb is, ha titokban tartjuk a létezését.

h. – Mintha egyre inkább fordulnátok el a korábbi világotoktól, egyre izgalmasabb és változatosabb zenét nyomtok, és már te sem károgsz olyan Olisan, mint a Count Your Blessings-en tetted. Mi történt?

O. – Elmondom neked, haver, jól figyelj! Az történt, hogy kibaszott uncsi lett az a fajta skatulya, ezért úgy döntöttünk, izgalmas és változatos zenét fogunk játszani hatalmas angyali kórusokkal, mókával, kacagással; és én sem fogom hallatni jellegzetes károgásaimat, inkább valami még unikálisabb dologgal fogok próbálkozni. Azért neked elmondom még az igazat, de ez maradjon kettőnk között: elegem lett a folyamatos berekedésből, és a csajokat is zavarta koncert után, hogy teleokádom vérrel a pofájukat.

h. – Ha már lányoknál tartunk: igen nagy Casanova hírében állsz, Oli! Mi a sikered titka?

O. – Igazából anyukám találta ki, hogy ha bandát alapítok, használni fog hírnevünknek egy szépfiú énekes, aki bárkit megkaphat a világon. Azt is ő terjesztette el, hogy 8 évesen elvesztettem a szüzességem, haha! Hát nem a világ legjobbfej anyukája? Egyébként én is imádtam az olyan bandákat mint a Mötley Crüe, ők az egyik legkorábbi hatásaink közé tartoznak. Az ő sugallatukra döntöttem én is úgy, hogy buta zenét fogok játszani ezzel a csajozós hype-pal meg mindennel ami kell. Ja, és hadd említsem itt még meg, hogy a számomra az “all time top 10 album” közül ők szolgáltatták az egyik dobogós helyezettet: a Shout at the devil már megjelenése napján megvolt bakeliten, és aztán heteken keresztül azt játszottam anyuval, hogy én vagyok Vince Neil, ő pedig a Beth Lynn.

h. – Te még nem is éltél akkor!

O. – Igen, itt kell megjegyeznem, hogy rühellem azt a kibebaszott arroganciát, ami az oldschool metalosokat jellemzi, és azt a lenézést, amit irántunk, fiatalok iránt tanúsítanak! Hé, attól még hogy nem vagyunk ráncos vén faszok kendővel a fejünkön, és nem szeltük át a világot egy Harley-n, még mi is lehetünk ám kemények! Sőt!

h. – A régebbiek közül a Pink Floyd is nagy kedvenceid közé tartozik amúgy, nem?

O. – Vágom, mire gondolsz, de tőlük csak az Another brick in the wall-t hallottam eddig a rádióban, ami egyébként nem is olyan szar. A PF-es sárga pólómat még anyukámtól kaptam, mert tudja, hogy imádom ezt a színt és szeretem mindig magamon viselni.

h. – Jona Weinhofen hogy kerülhetett be ilyen frizurával közétek?

O. – Mi is éjjel-nappal ezzel szopatjuk, haha! Hát hogy lehet így kinézni? Mint egy mocskos buzi, haha! Amúgy imádtam az I Killed the Prom Queen-t, az ő nevük szolgáltatott számomra egy fasza témát az összes dalom szövegéhez, szóval igen sokat köszönhetek nekik! És ha már máshogy nem sikerült megkapnom Jona-t, legalább a zenekarom soraiban jó tudni!

h. – Mit szólsz a Despised Icon énekesének azon kijelentéséhez, hogy ők nem tartoznak a jólfésült deathcore-színtérhez, ezért valószínűleg sosem lesznek akkora sztárok, mint ti, max. a death metal veteránok kultstátuszát érik el egy nap?

O. – A Despised Icon nem véletlenül oszlott fel, haha!

h. – És az Emmure False love in real life klipjét láttad? Szerinted látták valaha a Pray for Plagues videóját?

O. – Nekik pedig nem véletlenül kellett egy másik felvételt készíteniük hozzá idióta koncertfelvételekből összevágva, muhaha.

h. – Sokak szerint ti csak a lányrajongókhoz szóltok és őket próbáljátok sikeresen szórakoztatni, ez igaz?

O. – Hát nem vagyok én buzi, hogy a srácokat próbáljam izgalomba hozni, hehe! Egyébként a zenehallgatás nem nemfüggő, sokkal inkább intelligencia kérdése.

h. – Hadd kérdezzelek még arról a felvetésről is, hogy ti trendi kis angol fiúcskák vagytok helyes tetoválásokkal; és divathullámokra felülve próbáljátok meg eladni magatokat!

O. – (nevet) Ezen csak nevetni tudok! (nevet)

h. – De komolyan!

O. – Figyelj, kurvára nem érdekel mit mondanak rólunk amíg dől a lé és minden 15 éves scene csaj az én faszomat akarja rongyosra szopni. Szerintem csak irigykedik a sok bakancsos, izzadt kőbunkó, hogy sosem lesz olyan irigyrésre méltó életük, mint nekem.

h. – Mi a helyzet a DropDead márkacsaláddal, jövedelmező ez még manapság?

O.- Sajnos a ’2007-es évtizedeknek vége, mára új kedvencet avattak a fiatalok, így nekem is más bevételi források után kellett néznem: jövőre érkezik is a legújabb sorozatom, mely az “I will fuckin’ kill you, motherfuckin’ bitch” nevet fogja viselni. Én pedig már át is varrattam magamon a “drop dead” betűit, éppen az egyik cikketek hatására: most már az én ujjaimat is a “hungaria” felirat ékesíti, mely sokkal jobban tükrözi valós személyiségemet, mély érzéseimet. Ráadásul ennek kurva nagy divatja van manapság, úgyhogy nekem is haladnom kellett a korral!

h. – Voltál már szerelmes?

O. – (nevet)

h. – Szóval akkor maradnak egyelőre az alkalmi kapcsolatok és groupie-k által nyújtott örömök?

O. – Jóhogy, a szájbakúrt ribancok csak erre jók. Gondolkodtam is azon, hogy magamra tetováltatom az A.C.A.B. egyezményes nemzetközi rövidítést is, jól reflektálva ezzel azon gondolatomra, hogy “all chicks are bastards”. Dögöljetek meg mind!

h. – Tudtommal ez mást jelent.

O. – Tudtommal meg nálatok még mindig kommunista diktatúra van kenyérjeggyel és beátrícsével!

h. – Oliver, köszönöm szépen az interjút, és így zárásképp hadd kérdezzelek még az életfilozófiádról!

O. – Én azt vallom, hogy előbb-utóbb mindannyian megdöglünk, de remélem az ellenségeim, a barátaim és a családom inkább előbb fognak erre a sorsra jutni, haha! Halálom előtt pedig remélem jó sok embert sikerül majd a másvilágra küldenem, vagy legalább egy jókora Cselzi mosolyt festenem a képükre, FOAD!