Holden — András, köszöntünk a népi zenék fellegváraként is ismert Autodafé oldalán. Fél évvel vagyunk az I. Nagy Dalriadás Kommentháború után, és immár néhány ürgebőrbe varrt utózöngén kívül jobbára elült a vihar. A tavalyi, Ígéret címre hallgató albumotokra vonatkozó hozzászólások közül melyek voltak a kedvenceid, és ha tehetnétek, a “Jay és Néma Bob visszavág” mintájára felkeresnétek és agyonvernétek-e pánsíppal a titeket névtelenül ostorozó (un)metálosokat?

Ficzek András — Magam is nagy szeretettel köszöntöm az Autodafé Kulturális Magazin népes olvasótáborát, annál is inkább, mert sejtem, milyen komoly átfedés van e népes olvasótábor, és zenekarunk hallgatósága között.
Először is, ha megbocsátasz, némi pontosítást igényel a kérdés, az Ígéret albumunk nem tavaly, hanem idén jelent meg, 2011-ben, ha szabad a szőrszálat hasogatnom.
Ami a kérdésedet illeti, a kedvenc kommentem alighanem az volt, amit az egyik hozzászóló vetett fel, nevezetesen hogy ” oké, hogy folk- metal, de miért vannak a tagok Tarzannak öltözve?”. Nem teljesen pontos az idézet, de a lényegi tartalmát tekintve valahogy így szólt. Örök kedvenc ezen kívül a “német fesztiválszemét” kifejezés, ami azóta szállóigévé vált. Volt még ezeken kívül is néhány remekbeszabott darab, úgyhogy általánosságban elmondhatjuk, hogy a lemezünk megjelenése körüli extra promóció ilyen formája sok vidám pillanatot szerzett nekünk.
A “Jay és Néma Bob visszavág” – típusú bosszúállás nem a kenyerünk, mindannyian  csendes emberek vagyunk, akik békésen végzik a mindennapi tevékenységüket.

 


— A Hajdútánc klipje korbácsolta fel elsőként a kedélyeket, mely egyszerre volt animáltan aranyos és károgósan kegyetlen, bemutatva a hajdúk életének könnyedebb pillanatait is, melynek során a fürge varjú szelleme is megidézésre kerül. Mit gondolsz, ha az egykori Mayhem-énekes Dead döglött varjú helyett egy elhunyt hajdút szagolgatott volna koncertek előtt, akkor a hazai közönség részéről sem érkeztek volna negatív felhangok Laura újfajta vokalizálására vonatkozólag?

 

— A Hajdútánc klipjének nézettsége a mai napig naponta ezer megtekintéssel megy fel, és az AFM Records által feltöltött öszes videó közül jelenleg az ötödik legnézettebb. Jelenleg. Az eddigi külföldi bulijainkon a nem magyar anyanyelvű közönség ezt a dalt ismeri a legjobban, olyannyira, hogy sokan még a szöveget is tudják, persze kamumagyarral. Mi is volt a kérdés?

— Hogy áll Laura az időgép összeszerelésével, mely által visszarepülhet Arany János korába, és előadhatja neki az Arany-dalokat lágyabb hangszerelésben? Te hogy állsz az Időgép nevű együttessel?

— Laura a már fentebb említett, csendes, békés, tisztességes mindennapi tevékenység mellett nehezen tudna időt szakítani efféle jábavalóságokra, az időgépes infód alighanem téves.
Ami kérdésed másik felét illeti, nem szokásom, és nem is tisztem magyar csapatokat akár pozitívan, akár negatívan minősíteni, nem tartom etikusnak az ilyesmit. Ha esetleg az élet úgy hozná, hogy nem lennének kíváncsiak az emberek a muzsikánkra, lehet, hogy magam is megpróbálkoznék egyfajta önjelölt zenekritikusi szerepkörrel.

— Laura a szeptemberi HammerWorld magazin hétpróbás hangpróbásai között is megtalálható. Ugyan a zenész vendégeknek ott nem kötelező pontozniuk a hazai csapatok albumait, de nekünk azért megsúgnátok, hány pontot adott volna az új Depresszió, Slytract és Om lemezekre?

— Lásd az előző válaszomat, biztosíthatlak, hogy Laura is hasonlóképp vélekszik.

— Egy korábbi interjúban már felmerült a Toldi megzenésítésének gondolata is. Ez is Dalriada-album lenne, vagy hangoskönyv, esetleg egy induló kulturális magazin a Duna TV-n?

— Szívből örülök, hogy ilyen behatóan tanulmányoztad a velem készült interjúkat, ez felkészültséget sugall, és egy felkészült interjúztató kérdései mindig örömmel töltik el a lelkemet. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy ez jelen esetben is így van.

— Miután interjúban vallottál arról is, hogy a (ha jól emlékszem) Társulatba is majdnem be lettél válogatva, nem sokkal később a Keep of Kalessin elindult a Melodi Grand Prix nevű norvég tehetségkutató műsorban. Mit javasolnál a többi északi black metal csapatnak, akik egyelőre félnek próbára tenni tehetségüket egy hasonló műsorban, de azért érzik magukban hozzá a szükséges (viccs)kraftot?

— Azt gondolom, hogy mindenki olyan úton érvényesül, amilyet választ magának. Javasolni nem tudok semmit, mert nem szeretném az esetleges, hibás helyzetértékelésből fakadó rossz tanácsom káros következményeinek kétségbevonhatatlan felelősségét a vállaimon hordozni. Nagy teher lenne ez nekem.

 

— Mi fog történni az Álom című lemez után?

— Majd még kital-Álom. A Többiek nevében nem tudok nyilatkozni, de én lehet, hogy öreg, elhízott, idült alkoholista leszek, aki az akkori fiatalok között egyfajta élő zárványként, kordokumentumként kulturális jelenségekről fejtem ki a véleményem, azon szellemileg fegyvertelen olvasóimnak, akiket még tudok mulattatni a szükségtelen trágárságommal, amelyekről persze meg leszek győződve, hogy sajátos stílusú sziporkák. Ezt még át kell gondolnom.

— Mit gondoltok a folk metal besorolásról? Reális ez, esetleg teljesen máshogy látjátok, vagy az egész osztályozósdi felesleges?

— A címkézés nem fontos. Az elnevezés jelenlegi, európai jelentéséhez képest mi nem, vagy csak részben vagyunk folk- metal.

— Gondoltatok-e arra, hogy az őszi As I Lay Dying – Amon Amarth koncerten előzenekarként legyetek jelen, kiegyensúlyozva a keresztény és a pogány szellemiségű csapatok között valószínűleg feszülő éles ellentéteket?

— Ez így ebben a formában nem merült fel, de érdekes lenne. A fentebb már többször említett, csendes, szorgalmas mivoltunkból kifolyólag azt hiszem, a közvetítői szerepkörben is helyt tudnánk állni.

— Kereszténység, pogányság vagy sátánizmus?

— A zenekar szempontjából egyik sem. Mi nem politizálunk, nem is ideológiák mentén haladunk, egész egyszerűen történelmi, kulturális hagyományaink egy- egy darabját dolgozzuk fel. A feldolgozások milyenségének megítélése persze lehet vita tárgya, de ez természetes is. Elfogadjuk, ha x- nek tetszik, y-nak meg nem, ez a világ rendje. Aki ebben többet lát, az az ő baja.

— Hazánkban több különféle folk alapú csapat is tevékenykedik. Mit gondolsz, a fehér arcfestésre felöltött szemüveg, vagy a sörhabbal megszentelt Thor-kalapács kifejezőbb-e az üzenet közvetítésének tekintetében?

— Amint mondtam- virágozzék minden virág- mindenki olyan utat választ az érvényesüléshez, amilyet akar. A magyar népi elemekkel kísért rock- metal zenék utóbbi években tapasztalt hazai térnyerése egy örvendetes jelenség.

— A Leszek a Hold című dalban Jonne Järvelä, a Korpiklaani prominens vokalistája is hallható vendégénekesként. Miért pont a Leszek a Hold, miért pont a Korpiklaani és miért pont Jonne?

— Ide most becopy- zom a sablonválaszt, ha nem bánod:
“A Korpiklaanival tízes nagyságrendben játszottunk már együtt különböző fesztiválokon, így nem volt nehéz megkérdezni Jonnét, nincs-e kedve vendégeskedni nálunk. Hatalmas arc egyébként, minden sztárallűrtől mentes, azonnal rábólintott a dologra. A közös munka az internet segítségével zajlott, megkapta a dal demóját és a Neki szánt versszakokat, aztán otthon, Finnországban felénekelte, és visszaküldte az éneksávokat, Töfi pedig rákeverte a dalra. Nagyon szeretem amúgy, pont a kétnyelvűsége okán ezt a dalt, és büszke vagyok, hogy egy ilyen illusztris, a műfaj ikonjának számító muzsikus szerepel a lemezünkön!”

— Kinek a fejéből pattant ki a “haltiara” kifejezés, és milyen mélyebb jelentést hordoz magán ez egyszerűnek tűnő szócska?

— Ez a kifejezés az én fejemben született meg, egy nagyobb fonetikai egység, a “Tesco ov Haltiara ” részeként. Később, mikor módosítottunk a zenekar nevén, maradt a némileg csonkabonka ” Haltiara ” kifejezés. Ez amúgy egyik szempontból a halaknál tapasztalt rendkívüli közösségi szellem kabbalisztikus eszközökkel történő kifejeződésének leképeződése, további komoly jelentéstartalmát pedig rábízom a hallgatóság fantáziájára.

— Miben látjátok másnak az Ígéretet a korábbi albumokhoz képest, és milyen gondolatok szolgáltak kiindulópontul a lemez szövegvilágának megszületéséhez? Létezik olyan szándék, hogy az adott anyagok a címként szolgáló hónap világát adják vissza?

— Én szeretem az Ígéretet, egy egész jól sikerült anyagnak tartom, de egykét helyen változtatnék, például egy ügyes kis karaoke program segítségével néha meghallgatom 5 félhanggal lejjebb is, ami egy egészen új élményt jelent, mindenkinek csak javasolni tudom!
A hónapok világát nem jelenítjük meg, ez olyan fokú tudatosságot feltételezne, ami rólunk, honi rockerekről, legalábbis egyes vélekedések szerint nehezen feltételezhető.

— Hogyan látjátok 10 évre előreszaladva a Dalriada ekhóját? Még mindig a topon lesztek, esetleg átmentek altermetálba, vagy nyakatokba veszitek a nagyvilágot, és “that’s all, folks”?

— Meglátjuk, mit hoz a jövő, de amíg  metal a metal, mi ott sertepertélünk majd a környékén. Mindenesetre annak örülünk, hogy a topon látod a zenekart jelenleg, a megelőlegezett bizalmat köszönjük szépen!

— Köszönjük szépen az interjút! 10-ből hány pontot adnátok ezekre a kérdésekre?

— A rendhagyó mivoltánál fogva természetesen 10!
Mi is köszönjük a lehetőséget!

(A fotográfiák a 2011-es Sziget Fesztiválon készültek, fellelhetőek a Dalriada Facebook-profilján)