Autodafé Kvlturális Magazin

Para-Kovács Activity

Holden — Sat, 04 Feb 2012 03:02:37 +0000

Néha magunk is elámulunk azon, mennyi celeb tiszteli és szereti szerény oldalunkat, lepi meg újabb és újabb kommentekkel/lájkokkal, netalántán linkeli be mókás sorok kíséretében személyes blogjában.
Egyik ilyen országos cimboránk Para-Kovács Imre, aki már jó ideje újságíróként tengeti napjait, jelenleg éppen az Amerikai Népszava berkeiben buktat kormányt és elemez vicceskedve ellenzéket. Ez még talán nem is lenne olyan érdekes, meg aztán rantottbus főnök úr sem túlságosan szereti a politikát, mondván, ez mindig eszébe juttatja az ember és a blacker kicsinységét ebben a bürokratikus és fölénk magasodó világban. A hatalmat viszont annál inkább kedveli ő is, és jól tudjuk, hogy egy zsurnaliszta-médiasztárral való spanolás végül meghozza gyümölcsét, ha évek múlva is, de egyszer mindenféleképpen. Akkor majd mi leszünk az új Index, ezt már most elmondhatjuk.
Szóval ez a Para-Kovács tavaly írt hozzánk kommentet is, és mikor emiatt nagylelkűen szóltunk neki, hogy mert ilyen jófej volt, írhat hozzánk cikkeket, ő hozzánk hasonló szerény pironkodással volt kénytelen visszautasítani ajánlatunkat. Hiába, a legnagyobbakhoz nem egyszerű felnőni.
És mivel mostanság szokássá vált a levelek kiszivárogtatása, mi sem szeretnénk lemaradni. Hajrá-hajrá Para-Kovács, mutasd meg nekik!

“A Rockmaratonon már látszódtak a diktatúra előjelei” – Napalm halál Magyarországon

Holden — Sat, 04 Feb 2012 01:27:28 +0000

Holden (H) — Üdv Magyarországról, Barney! Mit lehet tudni az új lemezetekről?

Barney (énekes – Napalm Death) (B) —Ember, te hogy jutottál Internethez? Kiskapu a rendszerben? Nos, ez gyöngén pislákoló reménysugár a totalitarizmus fénytelen rengetegében, ahol ehhez hasonló szellemi menedékül is szolgáló kiugrás dicsőbb, mint azt gondolnánk. Büszke vagyok rád, hogy fel tudtad venni velem a kapcsolatot, bár a kapcsolatok ma széthullanak, mint lángvágóval atomi molekulákra szaggatott függőségek. Ilyen drog ma a Facebook is. Az egész világ szétesőben van, de valami új jön létre helyette.

H — Mondhatni, hogy ez az új album fő üzenete is?

B — Számomra igen, de úgy tudom, mondhatni kettőnk közül csak én tudok, neked öncenzúrával kell élned. Az én szövegem viszont ne merd, baszod, mert irgalmatlanul elkalapálom az önkény megmaradt képviselőinek hosszúra nyúlt áspis akaratát! Leromboljuk a falakat, mint anno a kínaiak is az övéket!

H — Mármint a berliniek.

B — Mindegy, szóval az elnyomók nem fognak sokáig uralkodni ezen a Földön, a végóra mindenki számára közeleg. Erről láttam nemrég egy érdekes dokumentumfilmet is, amiben arról beszéltek, hogy a haláltáborokban régen miként ölték meg az embereket. Ez több szöveget is inspirált most, és igazán hatásosan kifejtjük, miként vágták ki a szemüket és az agyukat, baszki, olyan kemények leszünk, mint a Slayer! És innen üzenjük a diktátorotoknak, hogy nem sokáig járhatja kanasztáját a kivégeztetett zsidók belei fölött!

H — Vagyis kanosszáját. A nálunk lévő helyzet megihletett más dalszövegeket is?

B — Persze, mind rólatok szól. Van egy például arról, hogy miként kell vidéken munkatáborokban robotolnia a dzsipsziknek, hogy aztán a nap végén belelőjék őket a meszesgödörbe. Megjegyzem, ez a téma nagyon sokkoló volt számomra! Eddig legalábbis azt hittem, ezek mesebeli lények, akik csak Mercyful Fate – dalszövegekben, és nagymamám históriás könyvében fordulnak elő. Minden nap tanul valamit az ember! Ha mást nem, túlélni percről percre, ahogy nálatok is kell az elnyomott proletariátusnak!

H — Jártatok tavaly a pécsi Rockmaratonon is. Tapasztalatok, emlékezetes momentumok?

B — Hú, rengeteg ilyen volt! Megdöbbentett például már akkor, hogy az ottani rockerek milyen szolgalélekkel mozogtak együtt a színpad előtt, gyakorlatilag minden ember ugyanazt csinálta. Olyan volt, mint egy kibaszott konformista koncentrációs táborban! Meg is kérdeztem utána egy szerencsétlent, hogy miért nem tör ki, de csak rázta a fejét, és egy üres füzetlapot tartott elém. Szerencsére vágtam, hogy ezt az autisták csinálják, úgyhogy elvettem tőle, és gyorsan elmenekültem. De a többiek szemében is már látszott a félelem, mely a diktatúra egyik legbiztosabb előjele.

H — Most, hogy a MegaUpload befuccsolt, számítotok nagyobb bevételre az Utilitarian terjesztéséből?

B — Igen, az internetes fájlmegosztás egy nagyon komoly probléma napjainkban, és gyakorlatilag már csak a koncertekből van bevétel. Ezzel kell megküzdeni, mint egy a jogokat sárba tipró hatalomittas szörnyeteggel, de mi sikeresen álljuk a sarat. A Napalm Death rajongói amúgy is lojálisak, de nem szolgalelkek, lemezvásárlók, de nem kapitalisták, moshban császárok, de nem háborúzók, mizantrópok, ugyanakkor társadalmilag roppant érzékenyek. Kivéve ti, mert nálatok diktatúra van.

H —Köszönöm az álinterjút, Barney. Egyébként mi a véleményed Magyarországról?

B — Hát, eddig csak koncerteken jártam nálatok, de az unokaöcsém egyik volt osztálytársa magyar lányt vett el, és nálatok is töltötték a nászutat. Nagyon szép ország, és finomak a kaják – el nem tudom képzelni, hogy bír ez a Sandra 9 millió embert etetni. A magyar lányok a legszebbek a világon, és igen, nálatok van vízzel elválasztva a két városrész, ugye? A Parlament gyönyörű!

“Élien vagyok, skizofréniás”

Macsek — Fri, 03 Feb 2012 17:42:49 +0000

Egy mezei, riadt, fülét-farkát behúzó, nevetségbe burkolózó újságíró elmélkedései a magyar zeneipar egészségiás állapotát még inkább feljavító új reménység 2012-es produkciójáról.

“Az iróniával semmiképpen sem lehet tréfálni. Hatása hihetetlenül hosszú ideig tartana.”

/Schlegel/

Mindenkinek csak ajánlani tudom a sződligeti Steroid zenekar idei, stílusteremtő alkotását. A skacok valódi remekművel kápráztatják el az igaz lelkületű, szimatszatyros metálost, mint amilyen én is vagyok. A Skizofréniás névre keresztelt középlemez zúzós gitártémákat, durvulós riffeket, elszállós dobtémákat, harmonikus harmóniákat és vaskos hangzást hozó számaival valóban függőséget okoz, mint ahogy azt a nagyszerű rockerek magukról nyilatkozták. A négy szám úgy fut át a kemény rockerek gyémántszívén, mint szombat este a húzóra legurított pancsolt bor az emésztőrendszeren, így hagyva felszínre törni a nemes salakot és elkápráztatni a nagyérdeműt.

A négy nótába eszméletlenül sehol sem lehet belekötni, még azokon a pontokon sem, ahol valami el van cseszve, hiszen ez úgy jó, ahogy van, és kész. Az a saját, magamtól megalkotott szubjektív, egyéni véleményem, hogy a gitárszólók hatalmasat szólnak, bámulatos, mire képesek ezek a srácok! A vokál egy pompás énekes torkából származik, aki egyszerűen annyira tehetséges, hogy az sem zavar, ha hamis, erőtlen, vagy nőies Safi trillája. S Safiról még azt is meg kell említeni, hogy geci jó arc és Safi a legmenőbb az egész bandában. Teljesen rendben van ez az anyag, vagy ha te máshogy érzed, akkor csinálj jobbat!

Nekem mostantól ez a kedvenc zenekarom, és alig várom, hogy sajtópasszal a nyakamban megjelenhessek egy koncertjükön, ahol dallamos dinamikájukkal, bivalyerős anyaguk vaskosságának kényeztetésével megerőszakolnak, miközben csápolok és a rockerek vad táncát, a pogót járom, mondjuk a Te vagy a fegyver nevű dalra! Mindenképpen ilyen zenekarokra van szüksége a magyar zeneiparnak, akik egyszerűen annyira fenomenálisak, technikásak és vérprofik, hogy az a minimum, hogy megengedhetik maguknak, hogy hamisak legyenek a gitárok például. Miért is ne? Ez a profik luxuskiváltsága. Hiszen a hangszerek így is zörögnek, morognak, kattognak. Durrognak, puffognak, lifegnek, zúgnak és csörömpölnek. A basszuskulcsok is bazi nagyok, s Safiék lehet, hogy egy szintiszőnyeget is lefektettek, mert szerintem van ilyen a tételekben, és ettől lett igazán telített a hangzás! Az pedig, hogy a szövegek igazi, mély, átjövős gondolatokat és őszinte, egy szebb világ, sőt, utópia gondolatát hordozzák magukat, az már csak hab a tortán. Ezek a srácok vérbeli irodalmárok! Használják az intertextualitás eszközét, várják a járatot, mint Lukács Laci, lopnak, csalnak, hazudnak a hőseik, mint bármely másik dirty rock banda esetén, szeretnének egy requiemet egy álomért és nem drogoznak, mint ahogy azt a Depresszió sem tenné. Ez az igazi életfilozófia, s aki ezt klisének nevezi, az bekaphatja a faszomat! És, hogy a nyilvánvaló érdemeket tovább fokozzam, a nyelvújítási törekvések is dicséretesek. Reménykedem ugyanis –vagy inkább nagyon ajánlom nekik!!!- hogy a Magyar Tudományos Akadémia le fogja cserélni a jelenlegi ’skizofrén’ kifejezést a ’skizofréniásra’, amit eddig (nyilvánvalóan nyelvészeti, nyelvérzéki tévedésekből adódóan) nem tettek meg.

Összességében erre a matériára 10 pontból 10,89275- öt adok, mert megérdemlik, ezzel is seggel köszönve a jövőnek és a jövőbeli albumaiknak, amikre már most tudom, hogy hasonló pontszámot fogok adni.

Alcest – Les Voyages De L’Âme (2012) lemezkritika

Holden — Wed, 01 Feb 2012 10:35:20 +0000

Az Alcest utóbbi években befutott karrierje előtt minden épeszű ember csak értetlenül áll: mi végre ez a nagy rajongás? Mivel érdemelte ki ez a black metal szellemiségét bemocskoló fhanszia borzalom, hogy emberek hallgassák, szeressék, hovatovább koncerten is kíváncsiak legyenek rá? Hiszen nyilvánvaló, hogy az Alcest nem jó, mégpedig azért, mert nem black metal, de azt hiszi, hogy az. Nevükhöz fűződik a dicső ’90-es évek eleje óta a black metal műfaján belül végbemenő gyalázatos árulás egy újabb, undorító állomása is: egy “shoegaze” nevű képzelt műfajjal rombolták porig a black metal nemes, harcias szellemiségét, és elhitették mindenkivel, hogy ez a depresszió, a melankólia, a szomorúság, a fájdalom tökéletes kvintesszenciája. Hát hogy lenne, kérem? A kínkeserv már a ’90-es évek eleje óta csak gyötrődik, Dead óta nem született és nem is halt meg igazi magába roskadt ember, és az ébenfekete gondolatvilágot senki nem fogalmazta meg azóta oly pontosan, mint Varg Vikernes 1993 előtt.
Nos, ez az Alcest nevű szennybrigád most egy új lemezzel igyekszik még inkább levizelni a black metal alig pislákoló lángját: kérdés, sikerül-e nekik! Már a lemezborító is sokat elárul a nyomorultak (nem a jó értelemben vett) beteges gondolkodásmódjáról: egy a szürke árnyalataiban virágzó páva horgasztja le fejét a Harry Potter sorozatból ismert bagolyház ablakában, jól mutatva ezzel is, amit ők valójában képviselnek: a műmájer pózerkedést, a tettetett lehangoltságot, a jó pénzért megvalósult művészieskedést. Pedig egyértelmű, hogy a csapat mindenese, Neige minden, csak nem művész, black metalos meg aztán főként nem. Ha valaki ezt nem hinné el, annak csak annyit mondanék: Metalfesten (ahova annak ellenére látogattam ki, hogy ők is jelenlétükkel sértettek minden jóízlésű metálost) odamentem hozzá, hogy tulajdonképpen mit is hallgat ő, mire azt felelte, hogy metálon kívül mindent! És ez nem vicc! Az viszont sokkal inkább az, hogy a színpaduk előtt magukat hosszú hajúnak tartó emberek élvezkedtek, akikről lerítt, hogy előzőleg valami Quimby-bulin kokóztak hasonszőrű kispajtásaikkal, és eredeti black metal kazettát még életükben nem láttak.
Szóval, a borítót szemlélve még a leggyökerebb bölcsészek is megérthetik, hogy ezeknek az a fontos, hogy a színtéren páváskodva játsszák el az új idők helytartóját, a jövő zenéjének megíróját, a progresszivitás pokolból szabadult helytartóinak földi megnyilvánulását. Ugyan már! Neige-nek már a beceneve (magyarul: “hó”) is mutatja, hogy hírből sem ismeri a gonoszságot, a pokol kénköves igazságát, a pusztítás lélektanát. Hát milyen elmeháborodott nevezteti magát Hónak? Csakis olyan, aki le akarja járatni a black metalt. Ezen bomlasztó tevékenységét onnan is láthatjuk, hogy Havat a Peste Noire is páros lábbal rúgta ki, amikor megtudták, hogy női lelke van, és az Amesoeurs is feloszlott nyomban, ráébredvén, hogy ez azért mégis csak sok.
A lemezt hallgatva aztán csak nagy nehezen bírjuk ki, hogy ne vegyen erőt rajtunk egy öngyilkos késztetés, és vagdossuk fel a még megmaradt ereinket, lévén ez a borzalom nem csak a zenének, de magának a black metalnak is egy végletesen gejl értelmezését valósítja meg, és már-már popzenei mélységekbe süllyedve roncsolja hallójáratainkat. A korábbinál is többször veszi elő Hó a nyálas hangját, és próbál belőle érzelmes dúdolgatást faragni, de ez sokkal inkább hasonlít a mainstream szutykok megjátszott nyomorúságához és Réz András milliókért előadott szorongásához, mintsem mondjuk a korai Burzum veszettségéhez, vagy a Xasthur tényleges búbánatához. Az azért örvendetes legalább, hogy Hó kevesebbszer csinál úgy, mintha károgna, és kevésbé próbálja elhitetni a tizenéves szolgalelkekkel, hogy köszönőviszonyban van a black metallal.
Sajnos a Beings of Lightban ismételten hallhatunk black metalnak tűnni akaró riffeket, de aztán újból előjön ez a fájdalmas lalala, ez a képmutató szenvelgés, ez a homoszexuális vágyakozás rózaszín pillangók és liliomokkal tarkított rétek után.
Autre Temps, azaz Máskor címmel indít a korong, pedig őszintébb lett volna, ha Nul Temps (Semmikor) névvel látják el a felvezető dalocskát: bizony, ők semmikor sem voltak metalosok, nem is lesznek, és az egész játszótérré silányított színterük olyan gennyes, hogy oda semmikor sem érdemes betévedni. Ráadásul a szövegeik is olyan szinten semmitmondóak és vacakok, hogy arra már legyinteni sem érdemes: “Mais notre monde érodé restera le même // Et demain toi et moi serons partis”, fejeződik be a prömier sanzon, ami ellenségek között is csak annyit jelent, hogy “Erodálódott világunk ugyanaz marad // és holnap te és én meghalunk.” Ezt most komolyan gondoltátok, srácok? Ez ma az üzenet? Hogy “romlott a világ, ezért mi most szépen meghalunk”? Mondjuk még mindig jobb, mint a Faiseurs du Monde (“világgyártók”, a sokkal relevánsabb Baiseurs du Monde, azaz “világelbaszók” helyett), ahol úgy indul az egész, hogy a lírai senki egy meghatározatlan nemű (gyanítjuk, fiúról van szó) egyed szemeit egy penetráns tükörhöz hasonlítja, melyek a világot a saját nyomorult ízlésére formálják. Milyen önleleplező sorok! Aki itt metafizikát sejt, az egy nagypofájú bölcsész, kérem: itt nyílt színű beismerése történik annak, hogy ezek a pózerek a maguk meghasonlott ízlésvilágához akarják igazítani nem csak hogy a világot, de rögtön a black metalt is, és úgy vélik, ez sikerrel is fog járni. Azt csak hiszitek, férgek!
De a többi szám során is olyan kliséket pufogtatnak, mint a fény, a nyár, a szépség és a (női ) lélek, máskor betépve képzelegnek új színekről, mintha az eddigiek ne lennének elég jók. Szégyen! Mint ahogy az itt felsorakoztatott tarkabarka pengetések, fidres-fodros dobtémák, színes-szagos játszadozások is csak megrontanak mindent, ami eddig szép és jó volt. Az Alcest hallgatása közben egy normális ember nem kezdi el a cipőjét bámulni, sokkal inkább letépi azt lábáról, és odavágja az első szembejövő post-rock dallamhoz, post-metal keménykedéshez. Persze a sok kis Alcest-barát emós valószínűleg csak ráránt egyet a falán elhelyezett repubi Cipő-poszterre.
Az anyag (mármint nem az, amelyiket ők szívták ennek a szemétkupacnak az összegereblyézése közben) amúgy rendkívül fárasztó, sablonos, és ugyanolyan, mint az eddigiek. Egyesek úgy mentegetik őket, hogy ezúttal a korábbi cuccaik legjavát emelték csak ki, meg hogy egységesség lebegett végig a szemük előtt. Badarság! A szemük előtt a méretes műdákó mellett egy csilicsálé fantazmagória röpködött, hogy jó dolog egyszerre keménynek és érző szívűnek lenni, pedig dehogy az! Mint ahogy Alcest-rajongóként élni sem túl menő: sokkal inkább szánalmas, kisszerű, unalmas. Mint amilyen ez a “lemez” is. A rózsaszín különböző árnyalatai ugyanis még mindig nem fednek le egy teljes színskálát, és nem is nevezhető izgalmasnak a köztük való barangolás, újítónak meg aztán végképp nem.
Az év eddigi legrosszabb produkciója egyértelműen az Alcesté!

Az Úr ma megpihen, de ti ne tegyétek!

Holden — Sun, 29 Jan 2012 13:36:53 +0000

Inkább gondolkozzatok alábbi fejtörő megoldásán, melyet még mi sem tudunk, de biztos nem a Garm lesz az. A helyes megfejtéseket felbélyegzett válaszborítékkal ellátva várjuk a Füles címére.

A képért köszönet Gyémánt Zoltánnak!

Cowgirl from Hell- A feltúrt Macskaalom

Macsek — Sat, 28 Jan 2012 17:42:43 +0000

Kedves mötálpaszományok, örömmel tudatom, hogy újra megint itt vagyok, a ’dafén. (Mert hátha volt köztetek olyan Autocafé kőfan, akinek feltűnt, hogy majd’ egy hónapja nem írtam semmit, a fene a jó dolgomat.) De magyarázom az inde…khmm, a bizonyítványom, teendőim hosszú sora végtelen.

Tehát ím, amik gátoltak a dafulásban:

meg kellett írnom az Educatio kiállításon résztvevő hőzöngő egyetemisták követeléseit (napokig tartott,mert megkértek, hogy ne legyek vicces, de szeretem a kihívásokat)
kitaláltam egy vadiúj receptet, melynek a „Megtévedt blkmtler kedvence narancsszósszal, pikánsan” fantázianevet adtam. Holnap megfőzöm, a hozzávalókat és az elkészítési javaslatot a napokban publikálom
országszerte meglátogattam valamennyi barátomat, hogy különböző IP-címekről tudjak szavazni Fejér megyei 2011 férfiszépségverseny jelöltjére, aki nyert is, de nem csak miattam, hanem azért is, mert ő egy redneck zombi.
volt egy szabadnapom, amikor tudtam volna cikket írni, de aznap sötétült el jópár oldal, így nem tudtam plagizálni, máshogy meg nem megy ez az írásdolog, kettőspontes

De! A legemlítésreméltóbb történet mégiscsak akkor indult, mikor meghallgattam a Halálfej Együttes bemutatkozó EP-jét. Rögtön vérszemet kaptam és elhatároztam, én is csinálok egy ilyen fun-projectet, hell yeah! A hangszeres zenéért teljes mértékben én feleltem, hiszen nem vagyok más, mint oppozíciók keresztmetszete és jelentéssíkok orgiája, megy az egyedül is. A felvételt a szerkesztőség mosdójában és rantottbus nagymamája, Zalai Imréné vidéki telkén lévő pottyantós wc-ben készítettem. Segítségemre olyan statiszták és elismert vendégzenészek voltak, mint Zalai Imre (anal voices), Röfi (guttural voices), Zalai Imréné (scream), Erdélyi ’traktoros Miska’ Mihály (effects), Simon Tamás /Manifestum zenekar/( tiszta ének), Macsek (dob, gitár,basszus, basszameg, basszuskulcs, szintetizátor, szintézis, protézis, tangóharmónika, tanga). A kulisszák mögülről egyelőre ennyit, köszönet a Fármör Stúdiónak és Thepiratebaykiadónak! Remélem, ennyi nyomós ok elég volt ahhoz, hogy távollétemet megértessem a nedves olvasókkal. Ráadásként, a tracklist alább.

Kandúrbaszó Együttes: Szerzői Kiadású Blckmtlalbum Nem Perspektíva! (EP,2012)

Recsegőset fingani nyom nélkül művészet
Kitüremkedett Aranyér
Kombájn, Zetor, Magyar Nemzet!
Bársonyos A herém, Verd Ki Te Is, Pajtás!

Valamint tavasszal szeretném megjelentetni az EP zárótételét angolul, egy Single formájában. A dalt már fel is vettük , ’My Marbles Are Silky, Hit It Out Bro!’ címmel.

Burzum – Májusban érkeznek az új promofotók!

Holden — Sat, 28 Jan 2012 16:31:06 +0000

Az idén tavasszal érkező új promofotókról Kjell Månssont, Burzum mester gyermekkori jó barátját kérdeztük.

Daphne Zuniga (az Autodafé avatarja): — Mit kell tudni a hamarosan érkező új képekről, Mr. Månsson?

Varg Vikernes (Kjell Månsson avatarja): — Többen már a tavalyi képeknél is nehezményezték, hogy elég sok mindent fedtek el a kíváncsi szemek elől – hogy csak egy példát hozzak, mindegyiken csuklya fedte a fejem, így nem lehetett tudni, mennyire hosszú is most a hajam. Mindenki tudja, hogy ebből az éppen aktuális világnézetemre is nagyban lehet következtetni, például a böriből is gyakran nem szavakkal, de hajhosszal kommunikáltam – elég volt letolnom kopaszra, hogy különféle náci szervezetekkel hozzanak összefüggésbe. Pedig hát épeszű ember tudja, hogy olyan messze állok a nemzetiszocialista eszmétől, mint honlapom az orosz komcsiktól.

Holden (az Autodafé avatarja): — Akkor a mostani fotók többet fognak megmutatni? Ismét a farm ad majd otthont nekik, és milyen kiadványok vezethetik majd fel az olyannyira várt fényképeket?

Silenos Kiadó (Kjell Månsson avatarja): — Készül hozzá egy zenei produkció is Umkliptar (Metamorphoses) címmel, mely a csúcsminőségű, festménynek bátran tekinthető képeket hivatott reklámozni. Még nem tudni, milyen tartalom lesz rajta megtalálható, de annyit előzetesen is érdemes leszögezni: scaldic metal lesz ez a javából!

Autodafé Magazin (Holden avatarja): — Pontosan mi is ez a scaldic metal, és miért?

Kjell Månsson (Kjell Månsson avatarja): — A szkaldok olyan norvég és izlandi költők voltak, akik pénzért és lakhatásért bármiről írtak verseket. Aki Varghoz hasonló, elismertségért kurválkodó celebeknek mondaná őket, annak innen üzenjük: jössz te még a mi boltunkba! Egyszóval hivatásos szerzők voltak, akik a regnáló hatalmat szolgálták ki, de kellő ellenszolgáltatás fejében képesek voltak bármikor gombnyomásra kijelenteni, hogy “nem tetszik a rendszer”. Segítségükkel is szeretnénk jelezni, hogy fogalmunk sincs még az anyag műfajáról, de ez tulajdonképpen nem is fontos, csak afféle ajándék lesz a fotográfiákhoz.

A Kérdező (Autodafé Magazin avatarja): — Miféle filozófiát tárhatnak majd elénk ezek a művészi igényességgel megalkotott képek, és hol kerülnek rögzítésre?

A Válaszoló (Leiszter Attila avatarja): — Várhatóan a Grieghallen hegység egy elhagyatott kunyhója mellett, és Varg kezében most is lesz valami, ami alkalmas 8 napon túl gyógyuló testi sértés okozására, mondjuk egy szamurájkard. Lesznek egyéb élethelyzetekben készült képek is: Varg egy szkanderbajnokságon, Varg egy jó ropogós gabonapehely elfogyasztása közben, Varg tankolás közben Lada Nivájában, Varg a magyar nímandoktól érkező rajongói levelek megválaszolása közben. Inspiráló alkotások lesznek, úgy hiszem, és nem mást fognak elénk tárni, mint a mítoszok gyönyörűségét, az erdőségek zord valóját, az elhagyatott fák vad sikolyát, meg hasonló izgalmas, soha korábban szavakba nem öntött jelenségeket.

2 személyes Me-tál

burzalom — Fri, 27 Jan 2012 12:07:23 +0000

Ismeretes, hogy egy-egy médiamémhez, szubkultúrához, vagy épp visszasírt korszakhoz kapcsolódó audiovizuális világ alapján mennyire a magunk képére tudjuk formálni közvetlen környezetünket. Értem például médiamém alatt a sátán vizeletét sem érdemlő hello kitty agytérfogat-csökkentőt, amiből a táskától kezdve a kutyapórázon, vonalzón, billentyűzeten át a klotyópapírig minden kapható. Vagy gondolhatok a retro “stílusra”, amikor gyakrolatilag minden használati tárgyadat helyettesítheted egy 45 évvel ezelőttivel, vagy ha olyan tárgy akkor még nem volt, a 45 évvel ezelőttire dizájnolt mai változattal. Épp emiatt fájó, hogy a black metál, mint szubkultúra képi-hangi világa nem tudja lefedni teljesen környzetünk magunk választotta elemeit. Például miért nincs black metálos pöttyöslabda (piros helyett fekete, a pöttyökben pentagramok)? Vagy papírmasé helyett szögesdrótból készült ikeja lámpabúra? Esetleg génmódosított dizájnnövény, ami fekete virágokat hoz? Bizony-bizony, nagy itt a betölteni való űr. Van viszont azonban valaki, aki a hétköznapi élet egy érdekes szegmensére terjesztette ki a black metálos életérzést. Ugye enni azért még az igaz emberek is szoktak, főleg ha kb. fél évnél még jelentősen tovább akarják várni a halált. Hogy az étel elkészítését is tisztelt műfajunk hangulatában végezhessük el, segítséget nyújt nekünk gasztronómiai kalandozásaink során Vegan Black Metal Chef!

Itt is van egy kis fekete főzőcske:

Jó ét- és halálvágyat!

Sírba Visz – The Eternal Concurrence (Of Stars Unknown) (2012)

Holden — Fri, 27 Jan 2012 03:34:01 +0000

Universal-fanatikusok! Hát bekövetkezett, amiről mindezidáig beszéltetek. 2012 – A Nagy Kozmikus Megnemrendelés Éve mindannyiunkat delejes rémületbe taszít. Páni félelem, irtózás az elkerülhetetlentől, dicsőséges megsemmisülés a süllyesztő kénköves förtelmében. Mindez 37 percben? Igen, jól hallottátok: harminchét. Az Univerzum új hívószáma a 42 és a Touch My Darling bukása után.
Azt javallom, felejtsetek el mindent, amire korábban emlékeztetek. Zebulon jól mondja: ne bolygassátok a múltat. Végképp eltörlendő. A jövő ugyanis – ha nem tudnátok – már elkezdődött. És folyamatosan pereg, akár egy univerzális homokóra láthatatlan szemcséi a Pokol mindenkit leégető bugyrai felé.
Megszületett az Antikrisztus! Fanfárok, dicstelenfény, jéghideg tűzforróság. És kinn a távol, tág és kéksötét.
Nagy Bandó András és dalárdája ezúttal nem viccelt (szemben a “felszállnak egy buszra négyen, le hatan, és kettő kell még, hogy senki ne legyen fenn”-féle humorikával). Nem, itt valami teljes elváltozás történt – talán már nem is a Föld forog a Nap körül. Ezentúl a Föld forog a Visz körül. András forog a Nap körül. Hajunk forog a Fej körül. Kozmikus megtébolyodás. Hangulatos black metal.
Nem is érdemes ezt hosszan megfejtegetni. Kifejti majd az idő, ha nem éppen kifelejti. Hull a szilva a fáról, meg a barátok is András tanyájáról. És a pontok is a megfáradt lovagok sercegő pennájából.
Nem szeretném túldimenzionálni a háromdimenziót. Mégis most valami elementális agybajnak lehettünk tanúi. Elmentek otthonról. Jöttek helyettük mások, újabb konstrukciók, akik a halált a semmibe szorítják az életből – legalábbis így gondolta még Csejtei, a nagy filozófiatörténész.
Szóval bekövetkezett. Trombitáljátok össze minden valamirevaló barátotokat. Aztán töröljétek őket – ha nem is Facebookról, de életetekből mindenképp. Nem lesz attól még semmi sem más. Vasárnap délutánonként ugyanúgy unjátok majd létetek és a csillagok hamis ragyogását. De legalább ott lesz az a dicsőséges öt perc hírnév. Nem nagy szám – épp egy szám. Többet ne is szánjatok rá sem egy életetekből, sem egy halálotokból.

Te vagy a válasz, LSD!

Holden — Tue, 24 Jan 2012 22:20:33 +0000

Valamit nagyon szívhat mostanában a Rubicon együttes legénysége, várhatóan a jövőben szorosabbra kívánják fűzni kapcsolatukat a Gödör törzsközönségével, legalábbis legújabb klipjüket mustrálva efféle következtetésekre juthatunk. Persze tudjuk jól, ez egy másik nemzedék, és ha visszagondolunk az alig pár hónappal ezelőtt kijött új Depresszió-klipre, már nem is csodálkozhatunk túlzottan: a mostanság egyre hevesebben szólongatott ‘költői te’ bizony nagyon is gondban van saját identitásával, nem árt hát finoman, esetleg kicsit erőteljesebben sulykolni belé, hogy róla van szó, előtte kell sokkal inkább leborulnia a világnak szeretőn, nem fordítva, egyszóval: éljen az individualizmus! Persze ezen egoista üzenet nem lehetne igazán művészi, ha nem vegyülne bele csipetnyi dekadencia, hedonizmus, rockos életvitel, ezért hát jobb, ha ‘te’ tisztába jössz azért vele: bár fontos vagy, de csak azért, hogy valaki a megszólaló üzenetét is vegye, valakinek meg lehessen mondani, mi a még jobb neki, azaz ismét csak: éljen az individualizmus!
Te vagy a szerem, nélküled a kutya sem figyelne rám, világos minden!

És hogy mit fog ehhez szólni sixx? Talán valami ilyesmit:
“Na most az a nagy kérdés, mi a faszt oszt nekünk ez a felhők közt tépő hippikülönítmény, és hogy ki hatalmazta fel őket, hogy ekkora vicsorral beszéljenek hozzánk, tisztességes adófizető polgárokhoz. És amúgy is: honnan a retkes kurva anyámból szedtek ezek annyi gombát, amennyi szükséges volt a Render Media lecidázása nélküli üzletkötéshez, és ki a faszomat terheli ezért mégis csak a felelősség? Elbaszott Hetedik Mennyország előtt nyáladzó elbaszott Pataky-droidok.”

P.S.: Csak vicceltünk! (L)