Az új film szerencsére épp ott kezdődik, ahol az előző véget ért. Na nem a végefőcímnél, dehogyis — a kényelmes megoldásként kettészedett hetedik rész felénél, épp az oldalak számának számtani közepénél történt a kettébontás, ami dramaturgiailag egy kissé furcsán jött ki, de szerencsére a rajongók hamar megkedvelték a felemás befejezést, bízván abban, hogy az utolsó epizódból kiderül, ki az a Harry Potter.
A körmünket is lerágjuk, mire az aranysárgán fénylő cím után elkezdődnek az izgalmak, és végre megtudhatjuk, tényleg léteznek-e vámpírok, vagy csak ha pontban éjfélkor csókot lehelünk a rút varangyos békára.
A film elején egy kis történetet hallhatunk, melyet az idősödő Varg Vikernes mesél el az örökifjú Harrynek. Az elregélt legenda szerint Dead még halála előtt elásott három hollót Európa különböző pontjain, és ezeknek fellelhetőségéről egyelőre senkinek nincs pontos információja. Varg feltárja Harry előtt a hollók mibenlétét: aki ezeket felleli és magába szippantja éltető hullaszagukat, az egyszeriben birtokában is lesz a black metal titkának, és senki nem nevezheti pózernek onnantól. Harry felesküdik a hollók felkutatására, mivel tudja, hogy így nyugodt szívvel keresztezheti majd együttesével a black metalt shoegaze-zel, nem fogja senki hipszternek tartani, és trvesága mindenki számára nyilvánvaló lesz. Varg óvatosságra inti Harryt az útjába akadó zsidókkal szemben, akiket ő csak szabadkőműveseknek nevez, és tudtára adja a kis varázslótanoncnak, hogy ez a faj találta fel a Hepatitis B-t, a hasmenést és a szappanoperák közti reklámszünetet.
Harryt küldetése során megannyi Facebook-ismerőse segíti, közülük is sokat tesz érte hippi barátnője, a Hold magazinból ismert Luna. Ő ébreszti rá a kis Pottert, hogy az első hollót Hollandiában kell keresnie, mert a két szó ugyanazzal a négy betűvel kezdődik, és ott amúgy is lehet legálisan füvezni. Harry nem érti az egészet, de Luna elmagyarázza neki, hogy a leghatásosabb morfium évezredek óta a hollók által kibocsátott anyag, és ezt minden rendes post-black metalosnak tudnia kéne. Harry kicsit szégyenkezik, de aztán inkább kiált egy hoppot, és máris Európa északnyugati csücskében találja magát.
Harry tisztában van vele, hogy Hollandia tele van jobbnál jobb énekesnős gothic csapatokkal, ezért úgy dönt, sorra felkeresi mindegyiket, és amelyiküktől a legnagyobb közhelyet hallja, annak a vokalistája lesz az első holló. Bár a Delain is eléggé a határeseten mozog nála, amikor azok köszöntésként elmondják neki, hogy még ha egy világ is választja el őket, mégis elérik egymást most, de végül az éppen fekete hajjal nyomuló Floor Jansen mellett dönt, mert neki jó a segge. Harry előre tudja, hogy menyasszonya, a vörhenyes Ginny mekkora féltékenységi rohamot csapna, ezért gyorsan hollóvá változtatja Floort, és aztán eltöri a nyakát. Már épp az egyik ellenlábasának való kipostázásán gondolkozik, ám fülében máris ott csengenek Luna rosszalló szavai, úgyhogy csak megszagolja a madarat, és visszatér Angliába.
Sajnos kedvenc gótikus templomromja előtt útját állja örök ellenlábasa, a Draconian gitárosa, valamint annak hűséges csatlósai, a valódi Black metálos Asphodyl, és a nemzeti rocker Béla. Harry megkéri őket, hogy ne avatkozzanak bele a régi suli megmentésébe, de a gaz hármas úgy véli, hogy azt éppenséggel ők védik a liberális mocsoktól, és ezért Harrynek kell pusztulnia. Az első holló erejétől bátran azonban Harry számba veszi előttük a Xasthur és a Forgotten Woods teljes életművét, majd közli velük, hogy Varg nem inna együtt az úgynevezett Negroid “kultúra” képviselőivel, de vele annál inkább. Ellenségei erre nem tudnak ugyan mit felelni, de azért alaposan megverik a tudálékoskodó fiút, majd dühödten elviharzanak.
A helyben hagyott mágus hirtelen zajokat hall a szomszéd várbörtönből, ezért gyorsan ott terem, hogy aztán feltáruljon előtte egykori tanára, Peter Steele tragikus élettörténete.
Steele ugyanis gyermekkorában halálosan szerelmes volt Harry anyjába, és már tervezték is a kis Virgin Steele érkezését, amikor a nő inkább orbitálisan megszívatta Petert, és összejött Harry édesapjával. Ennek hatására született meg a legendásan dühös Slow, Deep and Hard album, és Peter elhatározta, hogy egész életében szívatni fogja a kis Harryt, amiért nem lehetett övé az anyja.
Azonban hirtelen a kezébe kerül Potter varázspálcája, és annak merevségétől ráébred arra, hogy Harry valójában az ő gyermeke. Viszont egy új kormányrendeletnek köszönhetően emiatt visszamenőleges hatállyal fizethetné évekig Dursleyéknek a gyermektartási díjat, és mivel éppen le van égve, inkább – ki tudja hányadszor – a halált választja.
A képen Harry éppen leveszi apja fejéről a csúf maszkot, hogy utoljára láthassa a jóképű Peter arcát.

Azonban már érkeznek a halálfaló black metalosok, akik ellenzik, hogy Harry tönkretegye az egykorvolt dicsőség utolsó megmaradt mentsvárát is. A többnyire németekből és ukránokból álló szabadcsapat árnyékba burkolózva támadja meg az újítani kívánó sebhelyesarcút, majd közlik vele, hogy azé a színtér, akinek nagyobb pálcája van.
Ezt igazolandó megjelenik a black metálosok gótikus ribanca is, aki közli Harryvel, hogy ő csak férfias és megátalkodott blackerrel hajlandó nyomulni, és többet erővel, mint ésszel. Be is mutatja az ifjú titánnak, hogy mekkora elánnal képes leszopni egy igazi black metal arcot, míg a shoegaze-zel próbálkozók számára kizárólag az okoskodó bölcsészlányok maradnak, vastagkeretes szemüvegestől — művészmozistól. A gothic lolita ki is neveti a Harryn feszülő Lantlôs-pólót, és közli vele, hogy még életében nem hallott erről a zenekarról, de nem is akar.
Ekkor megjelenik a hírhedt Cavalera testvérpár egyik tagja, aki nyitott arcnak vallja önmagát, és kis kunyhójában rendszeresen vendégül látja a Dillinger Escape Plan teljes legénységét. Ezért is a halálfaló black metalosok megfeszítik Cavalerát, és közlik vele, hogy ha nem áll újra össze az eredeti Sepultura, akkor kivégzik mindenki szeme láttára. A brazil zenész ugyan próbálkozik a Soulfly és a Cavalera Conspiracy népszerűsítésével, de ezeket hallva a régi suliba járók kinevetik, és a bőrébe égetik a megalázó “I’m a modern metal maniac!” rigmust.
A Paradise Lost énekese viszont Harry védelmére siet, mert eszébe jut, hogy tűnjön bármekkora metalheadnek is együttese legutóbbi lemeze alapján, akkor is eladták már magukat rég, és ezért ki kell állniuk a többi megkövezett zenekar mellett. A régi suli lakóit nagyon megdöbbenti Nick Holmes újabb árulása, ugyanis szentül hitték, hogy végre tényleg a rossz útra tér az angol frontember és bandája. A halálfaló black metalosok ezért nem tudnak dönteni, hogy a műfajukat tönkre vágó Harryt, vagy a már egyébként is kínos gothic csapatot támadják-e, úgyhogy inkább hazatérnek tanácskozni.
Harry viszont ezt már nem várja meg. Mivel teljesen elege lett az összes arcoskodó metálosból, ezért hagyja az egészet a fenébe, és inkább felnő.
Üzletemberként vállalatot és családot alapít, és nevetve gondol vissza azokra az időkre, amikor még jelentettek is számára valamit a riffek és a kétlábdob. Felesége néha még ugratja a hosszú hajas képeivel, gyermeke pedig hiszi is meg nem is apuka múltját, de összességében életük a maga nyugalmas módján zajlik ezek után. Ha Harry esetleg hallgat is valamilyen zenét, akkor is csak Coldplayt, vagy Nine Inch Nails-t.


























