“Így viszont üldöz bennünket ez az állat, elkergeti az albérlőket, nyilván el akarja foglalni az egész lakást, és felőle akár az utcán is éjszakázhatnánk.”
/Kafka — Az átváltozás/

Szeretném előrebocsátani, hogy kritikám nem mindenkihez szól. Azokhoz igyekszem most intézni gondolataimat, akik értik, akik szeretnék érteni, mi zajlik valójában ebben a világban, és hogy miként zsákmányolt ki bennünket bárki, aki csak tehette. Természetesen tudom, hogy az emberek nagy része még nem kész rá, hogy felnyíljanak szemei, de ez nem akadályozhat meg abban, hogy én most elmondjam, ami lelkemet nyomja, hiszen tudom: odakint él és remél néhány magyar ember, aki kész befogadni üzenetem, és a felszínes lét helyett a színfalak mögé igyekszik tekinteni, legyen az bármennyire fájó, borzongató is.
Igen, tisztában vagyok vele, hogy a Magyarok Nyilai óta már négy újabb lemeze is megjelent FankaDelinek, de én azt vallom: a művészi produkciónak idő kell, hogy beérhessen, és nem szabad elhamarkodott gondolatokkal illetni bármit is eme világon, felelőtlenül kiabálni, de nem beszélni, nézni, de nem látni, hallani, de nem hallgatni.
És pontosan ezekkel a szimbolikus kifejezésekkel világítja meg jól FankaDeli most tárgyalt albuma során, miben is áll kisszerű emberek és felnyílt szemű hazafiak ellentéte, mely cselekedetek mögött is húzódik meg az érteni nem akarás silány jellemvonása, vagy hogy pontosabban fejezzem ki magam: jellemtelensége. Ugyanis nem igazán ruházható fel bármiféle pozitívummal az, aki az orráig sem lát el, és mégis eladná hazáját; aki nem tudja értelmezni a legegyszerűbb gondolatokat sem, de a bulvármagazinokat bújja, és közben nagyokat próbál mondani világról, politikáról, bármiről. Bizony, hiába hozta el Jézus a békét lassan kétezer éve, mégsem vagyunk képesek ma elérni lelki nyugalmunkat, egyensúlyt teremteni szellem és tett között. És hogy miért? Mert vakok vagyunk.
Bizony nem látnak azok az emberek semmit, akiktől itt idézeteket hallhatunk, és nem Magyarország feltámadásába vetett hitükről beszélnek: mindenféle szabad demokrata futóbolondoktól és hazánkat eladni kész kispolgároktól történnek citátumok, és jól látható ezek és az album tükrében, miben is áll dicső nemzetünk rákfenéje: cigánybűnözés, a cigánybűnözés letagadása, a cigánybűnözés letagadásának letagadása, vakság, némaság, süketség, FankaDeli lerasszistázása, a haza eladása, a haza megvétele, rajoskodás, menőzés, Barátok Közt, Mónika Show, budai villák, a Jobbik elhallgattatása, Heti Hetes, a Gárda lenácizása, a valóság meg nem látása, a valóság meg nem látásának meg nem látása, fikázó honlapok, Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor, antifasiszta szervezetek, SZDSZ, MSZP, ÁVH, Trianon, szerbek, románok, szlovákok, diákhitel, Simon Perez, abortusz, szavazástól való távolmaradás, Árpád-sávos zászló gúnyolása, kettős állampolgárság elutasítása, mutyi, Budaházy György még mindig börtönben, finnugor rokonság kijelentése, kövér kisgyerekek, drogok, alkohol, cigaretta, FankaDeli meg nem értése, FankaDeli számainak megértése és mégis letöltése, visszafejlődés, H1N1 létezésében való hit, az igazság elől való elzárkózás, Fidesz, gyengeség, szilikonmellek, Audi, rendőrállam, HírTV, 30Y, Kaukázus, Skype, iPhone, ValóVilág, kevés kék szemű lány, feudális anarchia, gyarmati kizsákmányolás, létbizonytalanság, IWIW, magyargyűlölő múmiák, Európai Unió, liberalizmus, kapitalizmus, kommunizmus, rádió, Boros-Bochkor, hipochondria, Nagy Testvér, gályarabság.
Néhány szó, de mégis mennyi fájdalom; a nép jövőjéért való aggodalom és a hazugság megtagadása, Jobbik és nyugdíj nélkül maradó dédunokák.

— “Tessék mondani, van cigánybűnözés?”
— “Nincs.”
/egy tipikus hazaáruló válasza/

Márpedig nem olyan nehéz látni, amit látni kell, érezni, amit érezni kell és kimondani, amit ki kell mondani. Szabad ember szabad országban ugye azt mond, ami haza szempontjából előnytelen, és tudjátok meg barátaim, hogy ez így nem mehet tovább. Majd egy nap ti is látni fogjátok, hogy mit is tettetek magatokkal, de ha rám hallgattok, akkor azt már nem várjátok meg. És hogy FankaDeli szava volna a méreg?

“A férje leütötte.”
/Vonnegut — Éj anyánk/

Miután meghallgattátok FankaDeli tavalyi gondolatait, kérlek, legalább a következőket tegyétek meg:

— Kijelentkeztek MSN-ről.
— Rendet csináltok a szobátokban.
— Sírtok kicsit.
— Gondolkodtok.
— Tisztelitek FankaDelit.
— Nem esztek édességet.
— Nem gyújtotok rá.
— Nem néztek pornót.
— Meglátjátok az igazságot.
— Eldöntitek, hogy legközelebb a Jobbikra fogtok szavazni.
— Nem mosolyogtok felelőtlenül.
— Felébredtek.

És ha már felébredtetek, kicsit fújjátok ki magatokat, hogy a valóságban nem gondolja ezt komolyan senki.

*

Bár szerettük volna interjút készíteni FankaDelivel, de alábbi kérdéseinkre mindmáig nem kaptunk válaszokat. Abszurdisztánban persze nem érdemes meglepődnünk azon, hogy érdemes egyedül felkutatnunk kérdéseinkre a megoldást, az egyoldalú igazság szavát.

- Köszöntünk az Autodafé Kulturális Magazinon, FankaDeli. Zenédről már sok helyen olvashattunk sok mindent, de azt még mindig
nem tudjuk, mennyiben befolyásolták dalaidat a fagyos nordikus riffek, illetve a true norvegian black metal világa. Mit tudsz
erről mondani nekünk?

- Mi a véleményed a black metal sátánimádatáról? Szerinted egy, a stílusához hű black metalos lehet még hiteles Jobbik-
szavazó?

- Miféle életvezetési javaslataid vannak azon kezdő hiphop-rajongók számára, akik DSP-t, Siskafinuccsit és a társait túl
vulgárisnak, túl egyszerűnek tartják, de még nem érzik magukat annyira elkötelezett hazafinak, hogy az új albumaidat
hallgassák?

- Szerinted Magyarország hány százaléka agymosott?

- Miként válhat egy agymosott ember igaz magyarrá?

- Egyik interjúdban azt mondtad, te akkor világosodtál meg a globalizálódó világ álságos voltáról, amikor MSN-ezés közben
lakásodban elment az áram. Ez csak amolyan villanásszerű ötlet volt, vagy hosszú órákon keresztül kellett nélkülöznöd
otthonodból az elektromosságot?

- Mint azt már világossá tetted, neked sok roma barátod van, és az “Ezt most” című számot is egy cigánylányhoz írtad. Szerinted
Sziva Balázs írt már szerelmes verset roma származású leányhoz?

- A magyar szigetes fellépésed nem alakult túlzottan pozitívan, az ottani hazafiak nem fogadtak el téged is közülük valónak.
Szerinted ha Molics Zsolt lefogyna, a Cool Head Klan-rajongók is toleránsabbak lennének veled szemben?

- “Személyi a zsebben” című dalodban van egy ilyen rész, hogy “ebben a szabad világban minden fiatal kövér”. A túlsúlyos
gyermekek is hazaárulók?

- Ugyanebben a dalban írod, hogy “annyira vagyok finnugor, amennyire néger”. Ezen sorod megírása előtt egyeztettél
az MTA Nyelvtudományi Intézettel is?

- A március 15-ei koncerteden két zseniális viccel is megleptél minket az ezoterikus fesztivált látogató bölcs
székelyről. Te voltál már ezoterikus fesztiválon? Mennyire voltak felvilágosult hazafiak az ott jelenlévők?

- Ugyanezen a koncerten mesélted, hogy természetesen téged is csúfoltak gyermekkorodban társaid. Ezek a korai inzultusok
mennyire befolyásolták következő soraidait: “Mert FankaDeli szélsőséges gyűlölködő csürhe // egy személyben Hitler és Darth
Vader összes műve”?

- Tarsoly című válogatáslemezed is ezen a napon jelent meg. Nem gondoltál még rá, hogy Vona Gábor ennek példányait
is szétossza a Parlament képviselői között húsvéti ajándékként, miként azt karácsonykor tette a Hungarica – Balladákkal?
Így még az aranylemez is meglehetne rögtön!

A 2009-ben alakult The Fibonacci Project saját bevallása szerint is nördök gyülekezete, zenéjükkel kapcsolatban minduntalan szokás megemlíteni, hogy ún. „Schönherz metal”. Sajnos sem cáfolni sem megerősíteni nem tudjuk ezt, az viszont tény, hogy pár hete jelent meg debüt Ep-jük Equations címmel.

Adódna a kézenfekvő poén, hogy ilyen névvel biztosan matekmetált, matekkórt vagy hasonló számtani zenebonát játszanak a srácok, ám a valóság, mint általában mindig, ennél sokkal brutálisabb. Másfél éve még The Fibonacci Projectes néven afféle angolszász, divatos indie zenével szórakoztatták a kollégiumi tábortűz mellett a kockafejű lányokat, ám Tótok Péter énekes színrelépésével gyökeresen megváltozott a zene milyensége, előnyükre.
A név egyszerűsödött és ideológia is párosult a zene mellé immár, lásd „Fibo Náci” falragaszok az aluljárókban valamint a legelőször rögzített I Will Never Forget dal „White man doesn’t forget” sora. Nem tisztünk senki felett pálcát vagy záptojást törni, ezért ezt a kis intermezzót a csapat részéről nem is kommentálnánk a továbbiakban.

Itt ép a karlengetést gyakorolják, amitől mi elhatárolódunk

Ami ezt a hat számos EP-t illeti elég megosztó anyaggá vált a szerkesztőségen belül. A kisebbség szerinte ez egy ócska tucatság, míg a nagytöbbség szerint ez egy remek bemutatkozó album. Lévén demokrácia van, így a főszerkesztő döntött, hogy érdemes foglalkozni ezzel a kislemezzel a továbbiakban és feltétlenül kellene egy pofás recenziót írni róla. Ez azóta is készül.

A zene nem matekmetál, de nem is reveláció. Ízes In Flames (te jó ég, ez az EP hogy alázza már az új IF-et is) dallamok, erő és lendület jellemzi végig a huszonnégy percnyi játékidőt.
Persze kis apróbb csavarokkal. A felejthető intro után a már említett I Will Never Forget egy akkora energialöket, hogy az ember polipként szedi, mit szedi, kapkodja a fáról a meggyet, ha éppen közben Fibót hallgat. A refrén tökéletes, Péter mind a dallamokat, mind az üvöltést kellően erősen hozza, öröm hallgatni az egész számot. A folytatás egy lassabb darabban köszönt ránk, valószínűleg ez lehet a csajozós opusz, férfi ember itt biztosan ugratni fogja a még nem létező TFP cd-t.

Minden tag a saját Fibo naciját vizslatja akkurátusan

Az EP közepétől ismét felgyorsulnak a kétlábobok, röfögnek a gitárok, az énekes és a vokálosok is. Fontos megjegyezni, hogy hatásaik ezek, de ennek ellenére minduntalan egy bevadított akármi korszakos Strong Deformity-t képzel maga elé az ember. Ami nem baj, dicséret. Javasolnánk a merészebb váltásokat, több dalon belüli színezést (samplerek), amire ugyan van példa minden egyes dalban ám nem kellő mértékben. Pedig ezzel még jobban ki lehetne kerülni a hasonlítgatások óhatatlanul fennálló csapdájából.

A hangzás tökéletes, hiába a matektól nincs messze a fizika sem, arányos, telt, jól szólal meg minden hangszer. Alapvetően, mint bemutatkozás, kivetnivaló nincs benne.
Ha azt nézzük, hogy ingyenesen letölthető az anyag és az mp3 még a dalszövegeket is tartalmazza, legszívesebben keblünkre ölelnénk a fiúkat.
Csak remélni tudjuk, hogy a sok tucat és elbaltázott black/death/thrash metal (hallgat még ilyet valaki 2011-ben?) helyett inkább még több ilyen zenét/zenekart fogunk hallani a jövőben. Szükség volt már a vérfrissítésre nagyon is.
Azt nem állíthatjuk persze, hogy megtalálták a groove metal, vagy a dallamos, de zúzós metal útvesztőjéből a kiutat, de magyar viszonylatban abszolút megállják a helyüket. Kérdés, hogy meddig tart ki ez az egész részükről, ha vége az egyetemnek. Legyen ez az ő bajuk, nekünk meg maradjon meg a zenehallgatás öröme.

9/10 mert ismerem az énekest.

ui: ha lesz zenekaros póló meg 3/4-es gatya, reméljük “Fibo naci”-ként áruljátok majd.

weboldal
facebook rajongás

Az még hagyján, hogy Sarah Jezebel Deva Cranberries-t metálosít, megszoktuk már az ilyesmit, és a Cradle-átiratok után ezen már tényleg könnyű felülemelkednünk. Angolok, sznobok, nekik elnézzük a világ zenei örökségének tönkretételét, egy-egy klasszikus nóta “zúzósra butítását” (ugye ezért itthon a Blind Myself küzd pályázatról pályázatra, hírlevélről hírlevélre).
Az viszont már tényleg elképesztő, amit egyes bölcsészek megengednek maguknak! A VHK-átiratot még elnéztük IHM-éknak, valahogy ugyanis olyan lehetett ez Palikáéknak, mint a Gire-nek a Necropsia: egy haladó szellemiségű ember számára felfoghatatlan, mit lehet ezen az avítt kakofónián szeretni, de végül is megbocsátjuk nekik, mert hát anno csak ezeket tudták hallgatni, nem volt lehetőségük menőbb, fajább, blastbeat-fergetegekkel felturbózott szörnyetegeket megismerni, maradt hát a frusztrált élettér-elmélet, meg a képzelt különcködés.
Azt persze mind tudjuk, hogy manapság már más szelek fújnak: ami korábban kult volt, az mára egyre kínosabbnak mondható, így muszáj modernizálni, fejleszteni a kínálatot, azt is mondhatnánk: popularizálódni. Ismerhettük a jelenséget mindannyian, ott voltunk Palika és Petike Gaga-feldolgozásestjein is, felhőtlenül tapsoltunk arra, hogy megszégyenítik dicsőséges rockszcénánkat efféle vállalhatatlan slágerekkel, de hát na. Ők okos emberek, biztos tudják, mit cselekszenek, hagyni kell hát, hadd menjenek saját művészi önkielégítésük által vezetve, egy előre jószándékúan ki nem kövezett úton. Most azonban nagyon messzire mentek.
Mielőtt még humorizálni kezdenénk, jó lesz kicsit elgondolkozni azon, kinek is jött be az élet ezzel az Ű-vel, és hogy kinek kell újabb és újabb promóképeit azzal a félelemmel várnunk, hogy vajon a kötött sapka még mindig ott lesz-e a fejen, vagy önálló életet kezd, és amolyan Teszlek Süvegként inspirálja ezentúl Palikát a következő sületlenségek papírra vetésében.
Az MR2 után az sem világos, miért kéne mást kinevetni a médiában való zúzás miatt, de ha már ennyire társadalomkritikusak vagyunk, legalább olyan dolgokkal kapcsolatban tegyük, amiben mi különbnek véljük magunkat.
Mert a dedó az tényleg megy a ZP-ben, és lehet, hogy nekünk azért még nem olyan gázos ez a szitu, de még egy-két popkulturális utalás, és már mi sem fogjuk tőletek megkérdezni, hogy na mizu mizu mizu.

Ha valaki eddig nem tudta volna, mi a közös a dán PitchBlack zenekarban, illetve a Sabatonban, az ne is olvasson tovább. Mindenki mást öl(el)ünk!

Holden (H.) —Köszöntünk titeket gyilkos honlapunkon, PitchBlack! Ez az első magyar interjútok, jól tudom?

Daniel Fonseca, énekes (D.) — Nem, a KronosMortus-on már készült velünk négy beszélgetés is. Igazán szimpatikus, valóban az undergroundban tevékenykedő figurák voltak, sajnáltuk is, hogy meg kellett halniuk.

H. — De akkor miért volt szükséges huszonhárom késszúrással agyonvagdosnotok őket, aztán feldarabolni és lefagyasztani maradványaikat?

D. — Így végre mindenki rá fog döbbenni, hogy ez kibaszottul nem megoldás a felmerülő problémákra! Szerinted mit fognak rólunk ezek után gondolni az emberek, hogy irigylésre méltó életünk van? Nem, sokkal inkább hogy elmebeteg idióták vagyunk, akik megérdemlik a sorsukat!

H. — Ezért öltétek meg az énekest is?

D. — Engem nem hagyhattunk életben. Ha kell, hát erőszakkal bizonyítjuk, hogy a mészárlás nem megoldás. Szerinted most jobb lett valamivel is a világ, hogy eltettünk engem láb alól? Ez kurvára nem segített semmin!!!

H. — Mit kell tudni második albumotokról, mely a The Devilty címet kapta?

D. — Figyelj, nem akarunk erről túl sokat mondani, még a végén szentfazéknak tűnnénk. De annyit elmondhatunk, hogy a lemezfelvétel során nem használtunk Bill Lawrence hangszedőket. De így is halálos anyag lett! Persze másokat megölni csúnya dolog, de ezt nem képes felfogni ez a nyomorult emberiség. Ezért is lett lemezünk címe The Devilty. Mert inkább ördögiség az, ami uralkodik ezen a Földön. Ki kéne mindannyiunkat irtani, hogy végre észhez térjünk!

H. — Szerinted beszélnének az emberek egy melodic death metal zenekarról, ha nem nyilatkoznak ilyesmiket, vagy nem egy szexi negyvenes hölgy hörög a csapatban?

D. — Sajnos már reménykedni sem merünk abban, hogy az embereknek bármi is eszébe jut a pusztításon és a gyilkoláson kívül. Az őrületben mindannyian egyenlőek vagyunk. Ezért lett az egyik új számunk címe You’re fucking below me, melyhez videót is készítettünk!

H. — Saját szavaiddal elmesélnéd, milyen koncepció rejlik ezen klipesített nóta mögött?

D. —Ha jól megnézed, közönségünk tagjai fehér maszkokat viselnek, amellyel a sablonosság ellen szeretnénk szót emelni, illetve azt illusztrálni, milyen könnyű megvezetni az uniformizált tömegeket. Ezen célból készítettünk is amolyan koncertvideót, hogy még inkább átlagosnak, hovatovább unalmasnak tűnjön az egész, ugyanis ezek sem éppen jó dolgok. Alatta pedig szólnak a változatosságot, az igényességet hírből sem ismerő riffek, illetve a jellegtelen üvöltözés — ezek segítségével szeretnénk bemutatni, mennyire egysíkúvá is vált a mai színtér. Ráadásul kibaszott felsőbbrendű zenészeknek is hisszük magunkat, pedig csak gyilkosok vagyunk.

H. — 2007-ben az akkori  albumotok az Év Legjobb Bemutatkozása díjat is elvitte a dán metálzenei díjkiosztón. Ez a rangos elismerés biztos sokat jelentett számodra, és nagyban hozzásegíthetett titeket mostani második lemezetek megjelenéséhez is, jól gondolom?

D. — Na, akkor beszéljünk kicsit a gyilkosságokról. Mégis szerinted kik osztogatják ma a díjakat, kik azok, akik igyekeznek mindent irányításuk alatt tartani? Én egyetemi szakdolgozatomat is a gyilkosság témaköréből írtam, így több rálátásom van a dologra, és nyugodt szívvel oszthatom meg veletek írásom végkövetkeztetését is, miszerint a gyilkosságnak nincs értelme. És aminek nincs értelme, az rossz. Ezért öltünk meg említett klipünkben egy zsidót, egy nácit, de engem is.

H. — Ezt nem igazán értem…

D. — Persze, hogy nem érted, hiszen a gyilkosok próbálják látatlanul végezni tevékenységüket, de azzal, hogy mi nyíltan tettük ezt egy videóban, amit aztán YouTube-ra fel is töltöttünk, azt hiszem, rámutattunk valami lényegire. Zenénk így nem is pusztán egy simán zúzós hallgatnivaló, hanem egy felsőbb igazság megnyilvánulása, a magábanvaló világ ontológiájának feltárása. De nem akarunk szentfazekak lenni, ezért a magábanvaló világot is megöljük a végén.

H. — Ha már mindenkit megöltetek, ki fogja megvásárolni a merch-cuccaitokat?

D. — A materiális világ végre rá fog döbbenni, mennyit is ért valójában, és az anyagiasság azt hiszem, egy csapásra köddé válik majd. Végre újra az értékek fognak uralkodni e világon, és soha többé nem fog tudni senki meggyilkolni más embert. És akkor már tényleg azt fogja tenni az a maradék senki, amiről addig prédikált. Addig viszont The Devilty borítós pólókat és CD-ket rendelhettek Myspace oldalunkon keresztül, augusztus végéig igen kedvező árakon!

H. — Daniel, köszönöm az álinterjút, haláli egy pofa vagy te!

D. — Szerinted a gyilkosság vicces dolog? Még jó, hogy mindig van nálam egy tartalék körfűrész, HoltEntitás!

— Sziva Balázs tinédzserkorában a híres-hírhedt fémszervezet iránt olthatatlan rajongást érzett, és még egy tribute csapatot is megalapított volna, ha nem tiltja be rögtön a bűnös gondolatot közvetlenül annak felötlése után.
“A Balázs áldott jó gyerek volt, csak aztán elkapta a KISS szellemisége, és utána már csak a saját feje után volt hajlandó menni” — tudhattuk meg egy bennfentestől, aki szerint Balázs ezek után bármit megtett volna azért, hogy beléphessen a KISS-be, de sosem érezte magában a kellő lendületet, ezért inkább csak szobája magányában nézegette a Hotter than Hell ördögi borítóját, és közben bőrfejben a szebb jövőről szövögetett édes ábrándokat, illetőleg arról, hogy egyszer lehetősége lesz ellátogatni a zenekar egyik nagygyűlésére. Közben a KISS KISS megalakulásának sikertelensége okán akkori projektjével, az NSDEP-eche Mode-dal igyekezett vigasztalódni, igazodva az akkori korszellemhez. Aztán jött a rendszerváltásnak hazudott módszerváltás, és Balázs számára egyszeriben fenekestül felfordult a világ.
“Hirtelen mindenki másként kezdett nyilvánosan beszélni a KISS-ről, mint korábban, és ez engem nagyon rosszul érintett — mesélte nekünk lengyelül a “Ki hasonlít a legjobban Sziva Balázsra?” verseny győztese. — Mindig is azt szerettem volna, hogy büszke lehessek rájuk; hogy egy vasúti kupéba betérve se kelljen lesütni a szemem, ha éppen róluk esik szó; de ezen már nem lehetett segíteni. Ráadásul a mágia is megszűnt, miután tudomásomra jutott, hogy a maszkos KISS jelmezei mögött valójában Csihar Attila foglalt helyet. Más irányban próbáltam tájékozódni tehát, és Budaházy Gyuri barátom ekkoriban ismertetett meg a Terrorral, illetve a többi legendás szabadcsapat munkásságával, és teljesen le voltam döbbenve, én is a Keménymag része szerettem volna lenni. Meg is kérdeztem hát FormSpring-en Jakab Zolitól, hogy néha lóghatok-e velük, de ő csak egy “:DDDD”-vel válaszolt, és még az internetkávézóból is hazazavart. Ezek után annyira csalódott voltam, hogy inkább nemzeti érzelművé váltam, és innentől kezdve már nem volt megállás az elnémított Sziget-színpadig, illetve a dunaszerdahelyi lelátókig.”
A celebbel hamarosan interjú lesz olvasható valahol.

— Csihar Attila, miután értesült a hazánkban fennálló tarthatatlan állapotokról, az utolsó forintig kifizette államadósságunkat. A kultikus alak állítása szerint mostanában nagyon elmerült a történelemkönyveiben, és ezért kissé maga mögött is hagyta a valóságot, de végül csak felfigyelt az aggasztó helyzetre.
Attila tartozásunk kiegyenlítése után ellátogatott a bohócforradalomra is, ahol sokakból megdöbbenést kiváltva bohócnak maszkírozta magát, és lelkesült beszédet intézett a korkedvezményes nyugdíjuk miatt aggódó bohócokhoz.
“Nem kell magatokban szégyellnetek a múltat, merjetek nagyot álmodni, és végre kiállnotok saját igazatokért. A világ tele van borzalmakkal, de az életben a legjobb közhelyek ingyen vannak. A történelem már bebizonyította, hogy mindig lesz valahogy, és ezt sosem szabad elfelejtenünk. Különben elsodor minket az ár, de ha szerencsénk lesz, megkapaszkodhatunk. Varg pedig igazán kedves ember volt, a buszon mindig átadta a helyét az öregeknek. Bátran legyünk hát kicsit különcök, hiszen ez a világ a bohócoké.” — merengett Attila, majd szétvert egy szállodai szobát, és a kiérkező rendőröket már Garm-jelmezben fogadta.

— Botrányba fulladt Roger Waters budapesti fellépése, miután kiderült, hogy valójában egy dublőr alakította őt a koncert során, illetőleg a többi zenész teljesen ismeretlen is volt, és meg sem próbálták eljátszani a Pink Floyd legendás muzsikusait.
“Teljesen fel vagyok háborodva, hiszen már három évvel ezelőtt megvásároltam a jegyemet, és egy héttel a jeles dátum előtt be is álltam a Sportaréna előtt kígyózó sorba, hogy első páholyból figyelhessem az eseményeket — dühöngött szerkesztőnknek Oliver Sykes (Bring Me The Horizon), aki mérgében össze is tépte a sárga Pink Floyd-os pólóját, és szatirikus hangvételű verset írt anyukájához, “I kill you motherfucker, you told me it’s cool” címmel.
A csalódottság annál is nagyobb volt, hiszen valószínűleg most először láthattunk ilyesmit azóta, hogy a berlini fal leomlott, és ezek után még kevesebb mentsvárunk maradt a zenei világon belül is. A színpadi előadás első fél órája rendben lezajlott ugyan, de aztán véletlenül beakadt a Waters-álarc egy kiálló faldarabkába, és a tűzbe jött hatvanasok döbbenten konstatálhatták, hogy a jelmez mögött Csihar Attila található.
Az eset után Horn Gyula is segített lebontani a díszletet, akit az este során többen láttak a Catering Queen-nel fotózkodni, aki egyebek mellett Csiharral, Oli Sykes-szal, illetve a koncertszervező cég embereivel is készített közös képet.

— A Nemzeti Erőforrás Minisztérium a héten törvényjavaslatot nyújtott be, mely szerint ezentúl a kollégistáknak tilos lenne zenekart alapítaniuk, és ha mégis megtennék, az a szakukról való kizárással, illetve költségtérítéses képzésre való áthelyezéssel járna. A szankciók bevezetésének ötlete azután merült fel, hogy Réthelyi Miklós meghallgatta a Schönherz Kollégiumban lakó The Fibonacci Project bemutatkozó EP-jét, melyet az Egyenes Beszédben nyíltan az új MSZP-nek nevezett; bár Kálmán Olga védelmébe vette a csapatot, mondván, “ez kell ma az embereknek.”
“Még a Képzelt Városnál is vérlázítóbb az éppen aktuális trendeknek ennyire arcátlan meglovaglása, ráadásul itt még csinos csellóslány sincs” — őrjöngött riporterünknek Hoffmann Rózsa a szintén egyetemista hallgatókra utalva, majd hozzátette, hogy bár őt az IHM Palikája egy savanyú némbernek nevezte, de ennél még ő is színvonalasabb és élettelibb muzsikát tudna írni, majd állítását bizonyítandó meg is komponált egy keresztény metalcore balladát.
A történtek hallatán Csihar Attila egy fültágítós mesefigurának maszkírozta magát, és azt nyilatkozta, hogy ő ezzel sok mindenre szeretne utalni.
A csapat Equations címre hallgató anyagát sajnos le lehet tölteni majdnem mindenhonnan.

“Elkészült a Toscrew zenekar első videója, mégpedig a Render média segítségével.”

Imigyen szól a hír. Egyszerre villanyozódunk fel az Autodafé Szeretetközösségben, ujjé a ligetben, végre egy új magyar blackmetalos-véres-beles-sátánista-erdőben fakardozó videócsipp. Megtekintés és mély döbbenet. Ördögszekeret fúj át a szél lelkünk sivatagán; ez most nekünk is sok volt. Tétován nézünk magunk elé és nem értjük, nem értjük ezt az egészet. Sajnos mi nem picsogásra esküdtünk fel, ezért kénytelenek vagyunk írni erről a borzadályról, hogy okuljatok, tanuljatok belőle és hogy remélhetőleg messzire elkerüljétek majd a jövőben.

Render média, komolyan? Kurva nehéz lehetett az atomfelhőt majd’ négy percen át youtubera renderelni. Gratulálunk!
Szövegileg még profibb az egész zene, VV Béci is büszke lehetne rátok srácok. Ilyen magvas szófordulatokat csak hosszas és kiérlelt irodalmi háttérrel (bölcsészek, helló!) lehet papírra vetni. Elénekelni pedig (na jó, fáj leírni is azt, hogy énekelni, hisz ez valami ordenáré szövegmondás) szintén irdatlan munkabefektetés lehetett. Látszik a kidolgozottság és az igényességre való törekvés. Az Utcaszagú számcímet már ne is említsük, mert menten lentebb ássuk magunkat az undergroundban szégyenünkben. Blackmetal, mi?

“Kiröhögöm az eszmény képeket, a sztár picsákat,
egyet csettintesz, a tinik már cidáznak”

vagy

“A világ szopat, ti szoptok, te ostoba barom,
én csak osztom a szarom, csak a posztom akarom.”

Nyugi, kaptatok posztot, ne sírjatok. Sírunk mi helyettetek is.

A förmedvény maga elérhető itt.

Manapság mindent listába szokás szedni: összegezzük, pontokba soroljuk életünket, és közben látleletet adunk komplett világképünkről, népszokásokhoz való hozzáállásunkról, kedvenc gyermekkori aquaparkunkról. Ilyenkor jól le lehet vezetni gyermekkori frusztrációinkat, hogy melyik napszakban hányszor erőszakolt meg  módszeresen bennünket kedvenc nagybácsink, vagy éppen mennyire haragudtunk alsó tagozatos matektanárunkra egy-egy ketteske miatt. Persze ha a freudi tézist vesszük, akkor könnyű levezetni a mathcore iránti heveny ellenérzésünket ilyen előéletből, vagy esetleg a power metál alábecsülését abból, hogy hányszor támadtak ránk az utcasarkon (szamuráj)karddal bizonyos megfélemlített emberek. Listázni kell, mert különben mindenen eluralkodik az anarchia.
Vagy esetleg a listánkon, ha olyanunk van. De mi inkább a Subterrához húzunk.

10. Siculicidium

Ha már meguntuk a Cobaltot, és kedvünk támadna kicsit úgy magyarkodni, hogy közben a Kék Yukba téréssel se kelljen megszégyenítenünk magunkat, ideális hallgatnivaló a Siculicidium. Zeneileg nincs benne semmi különös, a szövege sem túl érdekes — néha mintha valami mély dologról szeretnének susogni nekünk, néha csak pusztán eldörmögnek egy nem túl gyakran használatos, lehetőleg minél hosszabb magyar szót —, de ezt még legalább nem hallgatják túl sokan. Nem fogjuk megjegyezni a dallamokat, nem fogjuk munkahelyen dúdolgatni, hogy “beledet bántjuk, füledet rágjuk”, de az is garantált, hogy a kollégáink sem. Így otthon nyugodtabban verhetjük ki a mi kis elitistán kegyetlen black metálunkra, melyet még az Internetre is felpakolhatunk, hiszen állítólag egy medve csinálta a zenét, mikor éppen panda unokatesójával kokszolt a barlang mélyén. De hát a zene már kit érdekel.

9. Roncsipar

Ez a zene igazából nem is jó, meg alapból utáljuk az indusztriált, csak azért mégis kellett valami a 9. helyre is. A számcímek tekintetében náluk is a szokatlan szerkezetek preferálását figyelhetjük meg, de azért ne legyünk túl bizakodóak: attól még, hogy valaki acélszív helyett a rotterdami Erasmusról énekel, még nem lesz elvontabb, csak picit ügyesebb. Betépni még erre a zenére is nehézkesen megy, de ezért tartunk még csak ilyen hátul, remélhetőleg az első helyig tényleg sikerül kigondolnunk egy valóban felesleges, mégis szerethető csapatot. Ha meg Hiteljugendet akarsz hallgatni, inkább tegyél be inkább egy kis Roncsipart, és anyukád is jobban fog szeretni. A Tüdőke című számuk must-have, igazi pöcsköszörűn citerázó borzongás, három felkiáltójeles!!!

8. Tankcsapda

Sajnos a Tankcsapda, akárhogy is szidjuk, a legkirályabb magyar zenekar már megalakulásától fogva, ráadásul ennyi év után is a D.I.Y.-szellemiség lelkes követője, jelentsen ez bármit is. Már csak azért is nagy kedvencünknek tekinthetjük őket, mert korai anyagukat Lénárd Laci írását olvasva nevezték el Punk&Roll-nak, amely lépést az ötlettelenség helyett tekintsük a tisztelet megnyilvánulásának. Ráadásul csajozáshoz is kiválóan alkalmas ökozenéről beszélünk — elég csak néhány lehengerlő pillantást vetnünk szívünk választottjára, majd a fülébe sugdosni, hogy gyorsabban tekerünk Lukácsnál: az éj már garantáltan a csaj lábai közt fog érni minket. Vagy a fiúénál, hiszen a debreceni huszárok muzsikáját melegek is bátran hallgathatják állítólag. Szilva, Körte, Cseresznye — a következő húsz évre, éljetek sokáig, gyerekek!

7. Leander

Ez a csapat csak nemrég óta muzsikál a magyar könnyűzenei szcénában, de szívünket már annál inkább sikerült megdobogtatnia a szerelemittas soraival, elképesztően brutális hörgéstechnikájával, és emellett párhuzamosan művelt dallamos vokalizálásával. A Leander manapság egy igazán színvonalas márkanévvé nemesült: ha valami új dolog kerül ki a YouTube-ra ezen név alatt, az hamarosan sok-sok lájkot és női bugyit fog kapni, és ha eesetlegesen klip és morcos Leó-nézés is jár a friss szerzeményhez, hát garantált a gatyába élvezés. Leander ráadásul a billentyű ördögeként is becsülhető, aki egy-egy álomszép melódia közben a kamerákon keresztül egyenesen a mi két szép szemünkbe néz bele, és egy andalító randevúra csalogat minket a kerti lugas rejtekébe. Figyelem, kizárólag olyanok számára ajánlott, akikben érző szív dobog!

6. Khrul, csináljon bármit is

Erre a helyre már muszáj volt újra bepasszíroznunk valami black metál-közeli dolgot, és egyszerűen nem szabadott megfelejtkeznünk Khrulról, aki egyszerűen Khrul. Legendásan sok együttese van, egyesek szerint már ő maga sem tudja, mennyi mindenhez adta eddig a nevét, de a Soerii & Poolek dolgot módszeresen tagadja, még ha mindenki tudja is róla, hogy szívesen vesz részt hasonló dolgok megalkotásában, melyet utólag okosan társadalomkritikának állít be (aztán persze csinálják az újabb és újabb förmedvényeket). Igazából a Funebre és az Assur is csak arra volt jó, hogy egy-egy új FémForgács-cikk megszülethessen, és az Avar is csak elsőre tűnt rettentő mélynek, amikor viszont már egy egész albumon keresztül hallgathattuk a kislányos-szépetkívánós ömlengést, az már tényleg tragikus volt. De hát ez van, ezt kell szeretni.

5. Vörös Attila

Ide nem merünk semmit sem írni, egyszerűen csak szeretjük Vörös Attilát, a gitárrovat mágusát!

4. Varga Balázs

Zero ugyan nem egy könnyűzenei produkció, de átsiklani felette nem könnyű, hiszen manapság minden szálat ő mozgat, és hazánk első számú Hiperkarma-fanatikusaként sikeresen ötvözi a mindenki számára érdektelen alterkodást a mindenki számára érdektelen metálkodással. Balázst onnan lehet felismerni, hogy általában vicceseket ír ki Facebook-ra, és hamarosan ő fogja menedzselni Fluor Tomit is, és akkor végre már a Fekete Zajra is csak nagy olyan nagy neveket szerződtethet, mint amilyen a Vastrabant és a Volkova Sisters. Lehet, hogy hipszter dolog folyamatosan Balázst hallgatni, de bevalljuk őszintén: ennyire azért még mi is szeretnénk menők lenni.

3. Arvisura

Elérkezett az újabb black metál ideje, és keresve sem találhatnánk jobbat ennél a pogány black metálnak mondott zenekarnál, kiknek logójában egy kettős kereszt is fellelhető, illetve soraik között Korbucz Sonya személyében egy bűbájos hölgyemény, aki manapság inkább modern metálos – Black Dahlia Murder-es közegben mozog otthonosan, de mi azért nem feledjük el a sátáni énjét sem. Az Arvisura 2003-ban adta ki első és utolsó demóját, és ezért mi rendkívül hálásak vagyunk számukra. Vagdalkozáshoz – önarcképcsonkításhoz kiváló aláfestés ez az árpádisztikus hitetlen zenebona, küldenénk mindenkinek, aki szereti.

2. Autumn

Hiába no, szeretjük mi az olyan csapatokat, akik 2003 óta békén hagynak minket a csacskaságaikkal: ez a debreceni formáció is utoljára ekkor jelentkezett hanganyaggal, melynek stílusát doom/death-ként írhatnánk le, de így úgy tűnne, mintha jó zenét csinálnának. A szokásos szenvedést persze kiszámíthatóan szállítják, és a szellős soraik között is könnyedén rá lehet bukkanni a bookletben elejtett helyesírási hibákra, vagyis inkább a helyesen összerakott angol kifejezésekre. Manapság már az ő ázsiójuk sem a régi, lemezüket is csak az Alexandrából tudja beszerezni a lelkes fanatikus, de nem is baj. Depressziósoknak ajánlott, Road-fanoknak már kevésbé!

1. ?

Igazából haboztunk, hogy kik érdemelnék meg az első helyet, végül úgy döntöttünk, hogy igazán senki nem végzett ennyire jó munkát az utóbbi negyven évben, úgyhogy mindenki kezdje el szégyellni magát, és csinálja egy kicsit jobban. Első helyen feltüntetni valakit ráadásul olyan, mintha 10 pontot adnánk a lemezükre, ezt pedig Bali Dávid iránt érzett szolidaritásból amúgy sem vállalnánk be, tehát az első hely betöltetlen marad. Ennek ellenére soxeretettel várjuk kedves olvasóink (?) véleményeit komment formájában, hogy szerintük ki érdemelné meg ezt a pozíciót. Mi úgysem fogunk egyetérteni, hacsak nem az Agregátorról lesz szó, de azért lehet próbálkozni!

Ezen a héten kerül megrendezésre a Budapest Pride 2011 évi egy hetes rendezvénye, melyet szokásosan az LMBT (Lbaszott Metálriffek, Breakdownok és Tajparasztok) iránt elkötelezett arcoknak szervezett meg a fémesen izzó Rainbow & Mission Alapítvány. Ilyenkor általában különböző kulturális programokat tartanak, illetve művészfilmeket vetítenek az arra vevő filmszínházakban, de ez nyilván egyikünket sem érdekli. Annál inkább az izgalmas arcfestést lehetővé tevő játszóházak, a heves vodkázásokba és mobilról Korpiklaanit üvöltetésbe fulladó rapid randik, illetve a Blahán dühödt rángatózás kíséretében való szkrímelések egy-egy elgördülő villamosszerelvény ütemes kattogását utánozandó. Egyszerű emberek volnánk mi, metálosok, meg mindannyian csatak homokosok, de ez csak természetes. Ha nem lenne alapvetően gond az identitásunkkal és a szexuális irányultságunkkal, nyilván nem is kezdtünk volna el efféle igénytelen, köcsög zenét hallgatni. Így hát fogadjátok sok szeretettel interjúnkat egy barátunkkal, aki még mindig metálosnak vallja magát, pedig már 14 éves is elmúlt.

Holden (H.) — Köszöntünk az Autodafén, azon ritka honlapok egyikén, ahol még nem röhögik körbe az önmagukat metálosnak tartó embereket. Tulajdonképpen tényleg nem érzed egy kicsit nevetségesnek magad?

Gál “köcsögrokker” Krisztián (K.R.) — Kapjátok már be a faszomat, jó? Tudjátok is ti, mi az a zene.

H. — Nyilván most azt érted zene alatt, amikor zsíros hajú csövesek nyomják összes számukban ugyanazt az egy dallamnak csúfolt valamit, miközben fülsértő módon köhögik fel az előző héten elfogyasztott körömpörköltet. Szerinted sátánistának lenni manapság nem rettentő cinkes?

K.R. — Tudod is te, mi egyáltalán az a sátánizmus. Hallottál már egyáltalán LaVey-ről?

H. — Hát, a jó ízlésről legalábbis már biztosan. Voltál tegnap Bring Me The Horizon koncerten?

K.R. — Lehet, hogy a hozzád hasonló gazdag sznoboknak mindenre van pénzük, de én általában le vagyok égve, mint egy oldschool thrasherekkel vitázó Legion of the Damned-rajongó. Ne játszd már itt az agyad, pénzeszsák!

H. — De legalább annak örülsz, hogy a Bleed From Within is feldolgozott már egy SlipKnot számot? Szerinted melyik gyermeteg kedvenced fog legközelebb ilyennel előrukkolni?

K.R. — Inkább deszkór, mint diszkó, vágod? Egyébként kurvára le lennél döbbenve, ha vágnád, miket hallgatok én valójában.

H. — Anyukádtól a napi fejmosást, hogy hogy nézhet így ki egy állítólagos férfiember?

K.R. — Én legalább nem vagyok egy gyökér hopszter!

H. — A szó, amit keresel, a hipszter. Túl sok volt mostanság a Hajdútánc?

K.R. — Háháhá, megtehetném, hogy most gecire leoltalak, de inkább hagyom, hadd alázd meg magad minél jobban. Annyit azért elmondhatok, hogy én legalább vágom, mit jelent magyarnak lenni, míg te maximum anyukád Hungária lemezei alapján sejtheted, hogy mely nemzet szülötte is vagy.

H. — Már ne is haragudj, de azok után, hogy Zagyva György Gyula is Ludditákat hallgat, igazán nem tudom, te kit szivatsz még ezzel a nemzeti rockkal. Nem tartod egy kicsit buzisnak, ha valaki már csak egy turulra képes kiverni?

K.R. — Szerintem kurvára nem érted, miről is van szó, úgyhogy inkább ne is szólj ebbe bele. A turul a legszebb madár, és tuti heteroszexuális!

H. — Szereted a Finntrollt?

K.R. — Ez most hogy a halálba jön ide?

H. — Csak mert aki efféle sárvérű zenét hallgat, az viszont tuti nem heteroszexuális. Szereted, amikor a suliban megdobálnak az egészséges emberek, köcsög rocker?

K.R. — “Nem felelek semmit, visszafogom magam.”

H. — Épp akartuk is kérdezni, hogy a két korcs farkasfalka közül melyikhez tartozol, de talán ez jobb válasz volt, mintha a bölcsészdiplomádat kaptad volna elő. Jut eszünkbe, a 8 általánost azért sikerült megszerezned?

K.R. — Figyelj, kurvára nem a suli a lényeg, hanem hogy vágjam, mi folyik körülöttem, amit te bizonyára nem mondhatsz el magadról! Szóval tudod ám, ki fog itt veled tovább pofázni mindenféle tudatlan baromságról. Előbb talán nézz utána, kik is azok a metálosok, rájössz majd, hogy sokkal többen vagyunk, mint hinnéd. Lehet, hogy a nyilvánosság előtt nem merjük felvállalni, de azért még fémszívünk van, és acélbetkósunk! És mondjatok bármit, fekete seregünk akkor is évről évre fel fog vonulni közöttetek, hogy végre felfogjátok, hogy mi is emberek vagyunk. Hail!

Sipos Deathcorelány Bettina

Ha akkora szerencsénk van mint spanomnak tegnap novarock-on,mi is megcsodálhatjuk olika szép hátsófertáját :’D

2 hours ago · Like ·

• Like this item 

  4 people like this. 

Viktor Őri

kinek foghatom meg a seggét a tomegben?

5 hours ago · Like ·

• Like this item 

  2 people like this. 

Bonnie Barbara Szabó

gondolkoztam, hogy betkósban megyek, de nem néznének rám túl jó szemmel szerintem :”D csak éljem túl :’D

5 hours ago · Like ·

Papp Viktória

ez igaz hogy 18 év alatt nem engednek be ? és ha majd csak július 18.án leszek 18 akkor sem fognak ?:o

5 hours ago · Like ·

Pege Ádám

Hali! Kell még BMtH-ra jegy? holnap tudom odaadni konci előtt a Dürernél 11 ezer forintért.
[elővételben a jegy 4500 FT volt - szerk.]

6 hours ago · Like ·

Ádám Grátz

Like vagy kommentelje aki Pray for plagues alatt jön Circle Pitezni!:D

6 hours ago · Like ·

• Like this item 

  4 people like this. 

Peti Székely

Most kajak csak szülői beleegyezéssel és 18 évét betöltött kisérővel lehet bemenni?

8 hours ago · Like ·

Márk A Nagy

jegyért szopnák D:

Yesterday at 1:24pm · Like ·

• Like this item 

  9 people like this. 

Kim Kelly, az Anal Cunt publicistája:
“Szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy bármilyen botrányos és megosztó is volt Seth zenei pályafutása, ő ettől még egy emberi lény volt, szerető családdal és barátokkal körülvéve. Remélem ezt az Internet világa is figyelembe fogja venni. Ez egy nagyon szomorú és emberpróbáló időszak azok számára, akik ismerték őt, és a legutolsó, amire szükségük van, hogy mindenféle ismeretlen zúdítsa feléjük gyűlöletét. Ez az ember saját törvényei szerint élt és halt meg; ha bármiért is, hát ezért megérdemli a tiszteletet.”

Seth Putnam (1968 május 15 – 2011 június 11):
“Everybody who is mourning for me is gay!”

Autodafé Magazin, 2011
Egy kicsit most bennünk is meghalt a gyűlölet. Buzik vagyunk mindannyian? Legalább lesz min nevetnie Seth-nek a sírban is.