Sziasztok METALACOK és Rókerek!
Itt az ideje, hogy számot vessetek idén is nyomorult életetekkel és eláruljátok melyik csicska/hitvány/STÁR lemez volt a kedvencetek kecsketoszás közben.
Várjuk a legagyahagyottabb és legkonzervatívabb listázásaitokat szerkesztőségünk címére. (autodafe.magazin@gmail.com)
Ezt dugom a seggetekbe, ha nem küldtök listát! - Hoest
Végre lehullt a lepel, fény derült a hamarosan átadásra kerülő Új Alkotmány marginális pontjaira. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy az
"Higgyék el, senkinek nem fognak hiányozni!"
emberek majd kevesebbet nevethetnek és többet kell aggódniuk, de az egyik legsúlyosabb határozat csak most derült ki: a metal zene mint olyan be lesz tiltva. Az érintettek erről így nyilatkoztak:
“A súlyos riffek és az idegbeteg breakdown-ok csak gyermekeink szellemi mélyrepüléséhez járulnak hozzá, és egyáltalán nincsenek pozitív hatással a társadalomra. A romlást engedélyezni pedig igenis felelőtlenség. Itt nem cenzúráról vagy terrorról van szó — akkor lehet éppen hogy erről beszélni, amikor nem tudunk kilépni a házunkból anélkül, hogy valami hosszú hajú, Children of Bodom-pólós huligán ne jönne szembe és sütne le róla, hogy menőnek érzi magát. Arról nem is beszélve, amikor még a kereskedelmi csatornáinkra is próbálják rászabadítani a retteneteiket, és nekünk mindenféle 4. helyeket kell osztogatnunk dalversenyünkön a csöves hülye gyerekeknek, csak hogy leszálljanak rólunk. Mindenkinek így lesz a legjobb.”
A tervezett tiltás első lépéseként máris elgázosították a KronosMortus-t és a NuSkull-t. Belső körök szerint hamarosan a Fémforgácsra, a Shock Magazinra és a Subterrára is sor kerül.
Nem kell aggódni, mi mindvégig itt leszünk veletek – a black metalnak köze sincs a többi, nevetségesen felesleges metal zenéhez.
Erre már szavak sincsenek. Egy ország kiált zokogva kegyelemért, egy eddig sem túl nemes virágfajta próbálja elhitetni, hogy nem rohad, sőt éppen hogy a világot hódítja meg kis bezúzott szívével, egy apa pedig megóvja családja jó hírnevét minden áron. Természetesen – az íratlan rend szerint – mi is el vagyunk alélva. Magyarország, 2010.
inkább nem mondunk semmit
Már nagyon magunk alatt voltunk, életünk kezdett a kiüresedés felé közelíteni. Év végi toplistáink szerkesztésébe is próbáltunk belekezdeni, de aztán a rezignáltság ezt is elsöpörte. Mi értelme egyáltalán bárminek? Aztán érkezett a hír, melyet először hinni sem mertünk. Persze aztán egyértelművé vált, és boldogságunk azóta is határtalan.
Sejtitek már, ugye? Kis huncut metálosok. Január elsején végre hazánkba érkezik a Heaven In Her Arms, akik japánok, úgyhogy valószínűleg j-rockot játszanak! De jóóóó! Elő az éjsötét fűzőkkel és a fekete szemceruzával, végre ismét van értelme a szimatszatyornak és az acélbetétes bakancsnak, köszönjük neked te magasságos! Mi már neki is kezdtünk a készülődésnek, elsőre be is írtuk a banda nevét goothgle-ba és mit ad Isten, az első képen nem láttuk az énekes szemét, csak a haját! Lenyűgöző, fenomenális, gyomrunk heveny görcsökben liftezik fel és alá törött szívünk és elkötött ondóvezetékünk között.
Mindannyian tudjuk, mennyire meg kell becsülnünk egy-egy szép pillanatát annak, amit életnek nevezünk. Mi mindig is így tettünk. Első sorban zokogtunk D’espairsRay-en, Mucc-on is meg fog hasadni a kis színes szívecskénk és Melt-Banana-ra is elmentünk, amiből semmit nem értettünk, de az énekes pasi cukiiiiiiiiiiiiii<3 volt, még Miyavinál is jobban sikerült neki a feminizálódási folyamat, ami minden tiszteletet megérdemel! Na szóval senki ne feledje, mit fog csinálni a szilveszteri kannásparty után. Nem, nem másnaposan hokizni az xhörcsögön fellelhető gótikus legényekre, nem bizony! Itt kérem japánkodás lesz, vágott szemek és vágott zsebek, meg persze egy jó nagy vágás is ott lenn középen. Jajj, de várjuk!
víííííí, a mi kis cuki fiúkáink:P
Ja, itt lesz még az Aussitôt Mort is, arra majd viszünk néhány csigát és a zúzás alatt rituálisan jól felfaljuk őket! Olyan kis kifinomult lesz, de hát ez is benne volt az 501 élmény, amit át kell élned, mielőtt meghalsz kötetben, szóval muszájka!
Aztán az I Want you, Dad, ittenkém! Melyikünk ne ismerné azt a gyötrő kéjt, amikor úgy megkívánja fiatal lányka az apukát, és az csak nem hajlandó venni a lapot, hogy itt bizony kiadós toszásra van igény. Sajnos csak kevesek vágya fordul át fincsi valóságba, és ők is inkább a Bravo Szerelem, szex, gyengédség rovatában rinyálnak ahelyett, hogy igazán megbecsülnék magukat! Ha már egyszer apuka becsül annyira titeket, hogy a fallosza a ti lelketeket (meg mást is, hihike) virágoztassa, akkor szerintem nem az egereket kéne itatni, kis esztelen nebáncsvirágok. Amúgy az édesapával szexuális kapcsolatot létesítő brigád Görögországból érkezik, szóval én dedikáltatom majd velük az Iliászt is biztos, ami biztos alapon.
Human Error is lesz ám, velük majd a szerepjátékok rejtelmeibe fogunk belemerülni: Gábor nevű vokalistájuk lesz a rendőr bácsi, aki gumibotjával jól megfegyelmez majd minket, szemtelen átlagembereket! Csudára kellemetes lesz és még az is lehet, hogy a Deathstars-on szervált egyensapkánkat is felöltjük majd csak az ő kedvükért, mert számukra szerencsére már nem rejtélyes az élet értelme, ami bizony az ACAB (addigra lesz is ilyen tetoválásunk)!
Dance or Die, kell ennél többet mondanunk? Hiszen ez a mi életfilozófiánk, haljak meg ha valaki ennél kifejezőbb nevet választhatna magának! Hát persze hogy táncra penderülünk majd, néha egy kis pogó, néha egy kis gótikus hastánc, mindent meg fogunk tenni, ami tilos és ami belefér hedonista életfelfogásunkba!
Itt egy plakát is, nehogy azt higgyétek, hogy csak mi találtuk ki ezt a frenetikus eseményt!
A koncert az új Szabad az Á klubban lesz, ami a VII. kerületben található a Nagydiófa utca 8. alatt. Nem hét, nem kilenc, nyolc.Na már most, mivel tudom hogy gyengeelméjűek vagytok, ezért kihangsúlyozom: a koncert nem a Zappában lesz. Nem a Baross utcánál kell leszállnotok a 4-es 6-osról és nem kell elindulnotok jobbra a Mikszáth tér felé. Nem, tényleg nem! De azért alább, az ismertetőben újra leírjuk a fellelhetőséget a pontosság kedvéért. Ti kis pajkos gyermekek, legyetek ám ott!
Heaven In Her Arms, Aussitôt Mort, I Want You Dead, Human Error, Dance Or Die
2011/01/01
Új Szabad az Á (VII. kerület, Nagydiófa u. 8.), tehát nem a Régi Szabad az Á (VIII. kerület, Mikszáth tér 2.)
1200 forint lesz, szilveszterkor ne költsétek el mindet Heinekenre
Ezt a koncertet nem szervezi senki, saját jószántukból lépnek fel nálunk a zenekarok
amúgy Tukker Booking and Itai Itai
Az igazat megvallva hónapok óta nem tudtam túlzott lelkesedéssel viseltetni egyetlen közelgő koncert iránt sem, és inkább csak tapasztalatszerzés végett voltam kíváncsi egy-két izgalmasabbnak tűnő zenekar fellépésére. Nem hittem volna, hogy éppen egy 
pusztán hazai csapatokat felvonultató koncert fog így év végére valamennyire lázba hozni és feltüzelni a következő év élményeire és különlegesebb dolgaira.
Pedig a Képzelt Várost másfél hete láttam utoljára, de az akkori annekés koncertjük biztosíthatott arról, hogy színpadon is megvan a kellő potenciál az együttesben és egyes vélekedésekkel ellentétben nem gondolnám, hogy éppen a kellő érzelmi telítettséggel rendelkező ének lenne a “gyenge pontjuk”, az olyan állításokkal pedig nem tudok mit kezdeni, hogy természetesnek vennék sikerüket. De ha valakik első lemezükkel már egy ennyire előremutató és egyedi koncepcióval állnak elő és ennyire törekednek a fejlődésre (mert az új szám alapján ezt sem vonhatjuk kétségbe), akkor igenis volna joguk azon igény támasztására, hogy zenéjük értő fülekre találjon és ne tekintsék csupán egynek a(z egyébként eléggé erős) hazai “post-rock” muzsikák tengerében.
Ami viszont még inkább felkeltette az érdeklődésem, az a OneHeadedMan élő produkciójával való megismerkedés lehetősége volt, ugyanis Winter, Thunder, Etc. lemezükkel a tavalyi év egyik legkiemelkedőbb teljesítményét tették le az asztalra, mely színvonalas produktumnak fényét csak még jobban emelte, hogy szintén hazai és szintén bemutatkozó nagylemezes formációval van dolgunk. Ennek ellenére már jó ideje jelen vannak a színtéren, első demojuk 2004-ben jelent meg Feed the Pigs címmel, még valószínűleg Sipos Áron énekével, de az eredetileg 2005-ös Eat the pigs újra kiadott változatán már Markovits Lídia énekelt fel két nótát. A tavalyi debüt pedig már teljes egészében az ő hangján volt prezentálva, 11 olyan dalt ránk szabadítva, melyek progresszivitásukban voltak könnyen befogadhatóak, egyszerűségükben nagyszerűek. Lídia hangját Annekééhez tudnám néhol hasonlítani, máshol meg nagyon nem, úgyhogy Lídia hangját nem hasonlítom senkiéhez, inkább csak annyit mondok, hogy az andalító dalolászáshoz és az őserejűen ható madder mortemes erőkifejtéshez egyaránt készséggel ért a lányka. Aki egyébként egy nagyon aranyos, törékeny jelenség, a színpadon pedig mintha kicsit elveszettnek érezné először magát, de aztán felszólal, hogy nyugodtan jöjjünk csak közelebb, ő ma férfi nyakkendőt kötött, mi meg ma nagyon szerencsések vagyunk, hogy ebben a kis progos gyönyörködtetésben részünk lehet. Volt itt minden a Winter…-ről, Hair-be illően hippi Shine on me (amihez készítettek egy BPTV-re emlékező klipet is a kis mókamikik), kegyetlenkedően bájos Revenge, Worth More Alive spanyol matadorok szemünk elé varázsolásával meg minden, mi szem-száj-fülnek ingere. A többiek is remekül végzik dolgukat, Tóth András gitáros meg Tóth Gergő (Blind Myself) öccse, neki nem kell remekül végeznie dolgát, hisz úgysem mernénk róla rosszat írni bátyjától való félelmünkben, de azért ő is igyekszik derekasan helyt állni. Kellemes kis szerzeményeikben az ilyen helyeken már megszokott kellő hangsúly kerül a gyönyörködtetés karakterisztikájára – ez a mondat nem tudom mit jelent, de legalább komolyabb kritikusnak érzem magam tőle. A vége felé megkérdezték Nullát, hogy mennyi idejük van még, aki kedvesen közölte, hogy még 5 szám is nyugodtan belefér, úgyhogy ez mégsem a vége felé történt, pontosan öt kiváló OneHeadedMan-nótában volt még részünk nekünk, szerencséseknek, többek között a Winter, Thunder, Clouds című visszafogott szomorkodáshoz is.
Aztán az Aebsence volt soron, akiket valahogy szívem mélyén mindig a Dyas mellé helyezve valami nagyon misztikus és nagyon természetközeli 
zenének képzeltem el, már csak azért is, mert odáig sosem jutottam el, hogy meg is ismerjem őket. Itt persze kiderült, hogy ők a magyar Virrasztók, vagyis hát teljesen mások, de mégis. Megvadult ritmusok, néhol kis kedves népdanolászás, archaizáló hangulat vagy mi… Nehéz nekem az ilyen zenét megítélni, de aztán szerencsémre nem is kellett: az énekes Budai Péter ugyanis kis meglepődötten kérdezte, hogy lehetünk mi itt, miközben Megasztár-döntő megy. Az ilyesmi valahogy sosem tűnt számomra menőnek, attól még senki nem fog igényes és értékelhető zenét tolni, hogy ilyen fárasztó módszerekkel próbálja tudtunkra adni, hogy ménsztrím száksz. Szóval elkönyveltem, hogy miért lenne jó az a zene ami nem jó, de legalábbis nem depressive suicidal black metal. Peti egyébként végig közvetlen és szórakoztató maradt, hiába no, rezignált arccal előadott kinyilatkoztatásai néha azért élményszámba mennek. Aztán felbukkant elől az ilyenkor elmaradhatatlan hardcore fanatikus, aki valószínűleg a zenekar beépített embere, de amekkora szerencsétlenségnek tűnt, ezt az ismeretséget nevezett csapat bizonyára sosem fogja bevallani. Kacagtató perceket okozva nekünk először lehedbendzselte a szemüvegét, aztán hülye grimaszt vágva rikkantott egyet, majd még egyet és újra egy öblöset. Na de ez mind semmi a szett végéhez képest, ugyanis zseniális rétori képességgel tüzelte fel a jónépet, hogy márpedig mi csak azért is az Old Black Song című számot akarjuk hallani. Péterünk egy fél órára kijött még a mikrofonhoz magyarázni, hogy miért is nem fogjuk még hallani eme műremeket, és miért is érzi most magát ilyen kínosan itt, de szemüveges rajongónk nem zavartatta magát, gondolta ha kell, hát a mikrofonba is beleüvölti, ami kis szívét nyomja. Az énekes tehetség közölte ugyan vele, hogy a következő zenekar még hátra volna vagy mifene, de őt ez nem hatotta meg: a következő zenekar kapja be az ő Aebsence-hithű faszát, amíg nem halljuk az Old Black Songot. Valahogy mintha a színvonal itt már alulról verte volna a zerot, de aztán Péter mégis elballagott, a közönség pedig szomorúan vette tudomásul, amit én közönyösen és 
ásítozva szemléltem. Ja, de hogy nehogy meglopva érezzétek magatokat, itt van néhány dalocska, amit a br00tal falufan betyárok játszottak nekünk: Domestic Orders Only, Krémes, Szerelem, szerelem, meg az Engem anyám megátkozott… – kezdetű akármicsodát, amit a Virrasztók is elnyomott, úgyhogy már dallamainak felcsendülésekor is mindig kiráz a hideg. Szívesen megosztanám veletek a teljes dallistát, de szerintem a humoros fiúkák nem igazán ügyeltek a címek setlisten való pontos közlésére, vagy pedig tényleg szeretnek ilyen fenomenális címkéket aggatni dalaikra, mint a Nevető, a ’70-es évek vagy a Motorhead.
Na mindegy, találkozunk másfél év múlva!
Utánuk következett a zenekar, akikről már annyit leírtam, hogy minden szavam elfogyott. Na de azért fellépésük röviden, tömören: először ugyan berezonált a cselló és kellemes drone-orgiában lehetett részünk, de végül minden jóra fordult, és Gergőék újra elvarázsoltak mindenkit azzal, hogy nem veszik természetesnek sikerüket; azzal, hogy az ének még mindig csordultig telt finom hangulatokkal és érzelmi sokszínűséggel és azzal, hogy az irdatlan nagy cselló jól mutat a színpadon. A White Noise különösen erősre sikeredett most a srácoktól és lánytól, a Hercules-ben sajnos Latinovits hangját csak a zseniális hallással megáldottak fedezhették fel, az új dal pedig még mindig biztató. Egyébként a bűbájos zenekartagoktól megtudtam, hogy ez eddig Útmutató újszülötteknek munkacím alatt futott, de ezután Holden a mi legelfogultabb és legimádnivalóbb kritikusunk lesz majd az illő választás ehhez a világot annak fényében papírra vető nótához. Legközelebb majd áprilisban fognak elénk állni ezek a posztrokkerek majd az Our Ceasing Voice és a Kokomo előzenekaraként, szintén az általunk már annyira megkedvelt Tündérgyárban. Azt ígérik, akkor már annyi új számmal térnek vissza, amennyi be sem fog férni az ajtón, szóval állunk elébe.
Ja, és ha a kedves kis pletykákra hallgatva tényleg úgy gondolja valaki, hogy Khuda koncerten nagyképűnek Képzelték magukat, az ne csüggedjen. Mi sznobok vagyunk, ezt is várnánk el.
Sziasztok Olvasók!
A Szeretet Ünnepére néhány ajándékozási ötlet Tőlünk, Nektek.
Gaahl baba öltöztető szett. Minden feketehajú fiúgyermek álma, ideális ajándék a Fekete Karácsonyra.
Önmagáért beszél ez a letisztult, fekete díszgömb-sorozat. Lazán kombinálható egy földre helyezett félméteres fekete gyertyával, kellemes ünnepi hangulatot teremtve ezzel az enteriőrben.
Bónusz:
2009/01/15
1 kolléga zseniális ötlettől vezérelve alkotja meg szellemi szárnyalásának legfrissebb bizonyítéká
t, mely eredetiségében ötletes, ironikus volta csak úgy feszül komolyra fordított jellege alatt. Elvárásoktól mentesen, szabadon hozza létre képzeletének frenetikus kivetülését, mely egy csapásra új irányt hoz az internetes újságírás világába. Kárpátia zenekarról írott recenziójában egyaránt alkalmazza az árnyalatnyi cinizmus hűsítő erejét és a tények objektív beépítésének mókás együttállását. Soha nem látott kreativitással teremti meg a “humoros albumkritika” műfaját, egyúttal egy olyan hagyományozottságba kapcsolja magát és indít egy új, sokadszorra is idézhető forrásként szolgáló innovatív módszert, melyre aztán világok épülnek fel. 1esegyedül váltja meg aztán ezeket.
2010/01/26
Kirántott bús Gorgoroth-interjújával a fikciós kérdezz-felelek egy igen speciális vállfaját teremti meg: az “olyan vicces, hogy már nem vicces” kategóriát. Zseniális cinizmusáról tesz tanúbizonyságot akkor, amikor létrehoz egy olyan képzelt beszélgetést az alannyal, mely ugyanolyan, mint az összes többi, ezáltal is nevetésre ingerelve a befogadót. Humoros, ötletes, megismételhetetlen.
2010/12/10
Holden ébredés után azon gondolkozik, milyen ajánlót írjon a pár nappa
l későbbi Tiamat és Orden Ogan koncertről. Semmi vicces vagy eredeti nem jut eszébe. Hallgatja az Orden Ogan lendületes power metal szerzeményeit, és arra gondol, majd a nagyívű kórusokról ellő valami kis infót. A Tiamatot a lejátszóba helyezve zokog egy sort azon, hogy minek kell ilyen negédes szemetet a világra szabadítani. Azért mégis meg fogja írni azt a nyavalyás ajánlót ezen zenekarok estjéről, melyet két társának soha életében eszébe nem jutott volna reklámoznia.
Nem elég, hogy összes fordulatát másoktól lopja, de Holden ráadásul ki is árusította az Autodafét.
Happy end; erről szól az élet, gyerekek!
Tiamat, Orden Ogan, Reason
2010/12/14
Führer kert
4000/5000/egy édes könnycsepp
Concerto
Mivel a The Ocean továbbra is érthetetlennek tartja a téveszmék XXI. században való meglétét és elfogadottságát, és továbbra is azon a véleményen van, hogy mivel a hit nem jelent tudást és Schleiermacher végtelenség iránti szeretete lényegtelen, ezen dawkinsi módszerrel üzennénk mi is nekik innen, a taljándörögdi székesegyházból:
Sajnos a jövő hét keddre tervezett fellépése a bostoni csapatoknak turnémenedzseri bejelentés alapján elmarad. A körülmé
nyek elégtelenségére hivatkozva (értsd: esett a hó és nem fogyott elég lemez) kerültek törlésre a további dátumok, a Chromechoes Promotion szorgalmas munkájának dacára, melyet szeptember óta folyamatosan végeztek a koncert előkészítésének kapcsán. Az ekkorra szervezett, (tudtommal) első nagyobb koncertjükön láthattuk akkor a Gifts from Enola-t a hazai marionette ID és Rosa Parks mellett, és már itt tudni lehetett a decemberi izgalmakról, melynek kapcsán aztán három hónapig igyekeztek mindent megtenni az érdeklődés felkeltéséért (turnéplakátok minden mennyiségben, nyereményjáték promo cédékért és minden földi jó), megküzdöttek a turnémenedzserrel és annak sokcsillagos szállodára vonatkozó óhajaival, de úgy látszik, ahhoz még Bali Dávid is kevés volt, hogy ellapátolja egész Európa területéről a havat és amellett még a Napot is megkérje kedves-aranyosan, hogy ugyan fordítsa már a post-rockerek turnébusza felé fényességes buksiját. Ki érti ezt.
Aki esetleg nem ismerné a két bandát, mellékesen jegyeznénk meg, hogy a Constants idei új albumát már Justin Broadrick (Godflesh, Jesu, stb.) hathatós producerkedésével sikerült rögzíteni, ez is hozzájárul a post-rock és indie határmezsgyéjén mozgó zenekarnak a megjegyezhetőség és hangulati sokszínűség felé való eltolódásához – ez bár szépen hangzik, de az igazság az, hogy a mi lelkesedésünket ezúttal sem fűtötték fel jobban, még ha maguk mögött is hagyták a stílusra jellemző sablonokat, ha erőteljesebb hangzásvilágot öltöttek is magukra és ha meg is hívták Andrew Neufeld (Comeback Kid, Sights & Sounds) urat vendégvokalizálni. Félreértés ne essék, nincs velük semmi gond, de a nagy kiugrás tényéről nem sikerült maradéktalanul meggyőzni minket, na.
Annál inkább az Irepress-nek, akik tavaly megjelentett Sol Eye Sea I című második lemezükkel igazán kiemelkedő dalcsokrot tettek le az asztalra – a szivárvány minden színében pompázó atmoszféra elsőrangúságának, a post-rock elemek közé való rengeteg más stílusjegy beintegrálásának (elszállás, kifinomultság és vad kirohanások tömkelege), valamint a szerkezetileg kiválóan felépített kompozícióknak köszönhetően egy újra és újra önmagát hallgattató, élvezetes albummal leptek meg mindannyiunkat. A Constants-szal ellentétben ráadásul ők még nem is jártak nálunk, úgyhogy még inkább nagy várakozással tekintettünk fellépésük elébe.
Reméljük, a CEP-nek legközelebb nagyobb szerencséje lesz, és már nem kell sokáig várakoznunk egy formabontó tehetségeket felsorakoztató, következő koncertjükre.
