A doom/death szcéna úttörőinél már megszokhattuk, hogy a viszontagságos évek súlyai alatt meggyengülve próbáltak finomodni, egyszerűsíteni, szomorúnak maradni ijesztegetés nélkül. Hogy emiatt örömködünk vagy a zsilettpengéért nyúlunk, az már egyéntől függ, viszont a szövegvilág és albumcímek egyre szembeötlőbb furcsaságai mellett már nem mehetünk el szó nélkül. Azt még tűrtük volna, hogy Sherlock Holmes-ék elsőként rántsák le a leplet a csúnya-gonosz vallások sokaságáról, és azon sem csodálkoztunk aztán, hogy Katatonia-ék az Alkonyat szerzője elől perelték el a sorozat következő részének címét. Az Anathema viszont még ennél is tovább ment, hiszen a Guns’n'Roses-szal versengő “ki képes tovább művészkedni egy zseniálisnak nevezett parasztvakításon”-hozzáállást sutba vágva ők is az új album kiadásának finisébe értek. Noha még nem tudjuk, milyen lett (de azt igen, hogy a Hammer-ben U.N. 9 ponttal fogja bírálni), a címen már elmerenghetünk egy kicsit. Az állítólag Auld Lang Syne-dal által inspirált Itt vagyunk mert itt vagyunk-cím sok zenész kedvelt indokait felidézhetik, mind feloszlás, mind dallamosodás vagy akármi más kapcsán, de itt ugye nem erről van szó. A dallal az I. világháború során próbálták ösztönözni a katonákat, de be kell látnunk, hogy Cavanagh segédletével mennyivel egyszerűbb is lett volna ez, gondoljunk csak a végtagjaitól frissen megszabadult Jim-re, aki vért hányva érdeklődik felettesétől, hogy ugyan ezt miért is kell, aki nyugodt hangon közli vele: “meg kell halnunk, mert meg kell halnunk”. Na ezt ugyan nem kívánjuk a művész uraktól, de azért valamit most már kezdhetnének magukkal.

Több oldalról is lehetne ezt támadni-védeni, de igazából felesleges kommentálni, hogy miért a hét vicce pályázat nyertese az alábbi kis szösszenet. Egy kérdés marad csak: az vltratrve embernek lehet-e számítógépe és hozzá internet hozzáférése? Fogós, ravasz ez.

A bejegyzés elején elkezdett gondolatmenetemet folytatva: én őszintén remélem, hogy a norvég black metal színtér soha nem jut el újra a 90-es évek népszerűségi szintjére. Közhely, de a black metal jellemzőiből adódóan underground műfaj, hosszú távon képtelen elviselni a napfényt. Időnként megpróbálkozik egy-egy zenekar, hogy kimerészkedjen a sötét, nyirkos barlangokból a fénybe: na, olyankor jönnek létre az olyan életképtelen mutációk, mint a Dimmu Borgir, az Immortal vagy a Cradle of Filth (pedig ők aztán hajdanán életerős szervezetek voltak).
Hangozzék bármily furcsán is a következő kijelentés, de a black metal maradjon csak meg a szűk elit, a tudásvágytól, az erősödni vágyástól buzgó kevesek zenéjének.

Forrás

Az alábbi kép a blekkmetál pár érdekes összefüggésére mutat rá. Egyrészt: a blekkerek imádják a PR-t (megőrülnek bármilyen 90-es évek eleji norvég legendáért s az Andersen-i stílusban fogant promóciós szövegekért), a csúnyácskánál egy árnyalatnyival vonzóbb külsejű nőket, akik persze rendre elnyomják őket, s alkalmazkodni kizárólag a Headbanger-katalógushoz képesek. Pár dolog viszont hibádzik. Mit keres egy blekker egy felsőoktatási intézményben, hol marad a sör az egyik, a villámhárító pedig a másik kezéből, s miért nem ékesíti pofázatát valami fantáziadús corpsepaint?

Itt a tavasz, dagad a terasz
Kiülünk a verandára
Rágyújtunk egy blackmetalra!

Vége az ínséges időknek, eljött az új Ady Endrék és Esterházyk ideje. Legújabb válogatásunkban két olyan mű, sőt Mű, fog szerepelni amik kétséget sem hagynak affelől, hogy az emberiség végérvényesen halálra ítéltetett. Hangzatos szavak ezek, de higgyétek el, pár sor elolvasása után a menekülést fogjátok választani egy kies erdőbe, ahol nincs net és ember sem nagyon.

Az első Csoda, egy blackmetalhoz (műfajhoz?) írt örömóda, rendkívül igényes rímpárokkal és hihetetlenül finom hangulatfokozó elemekkel:

Black Metal

Ó Black Metal, Ó Black metal!
Adj nekem hitet, és vad felejtést!
Dühöd és ridegséged kiontja belőlem a kesergést,
Kegyetlen gyűlölet lesz bánatomból, és elhal minden remény.

Lelki pofonokat kapok egyfolytában,
Fojtogató a csend ez az én magányom…
Van pengém, hull sötétvörös bánatom,
A földre cseppennek, ők fekete rózsáim,
Nincs ebben semmi károm… Csak a halandó fájdalom.

Ó Black Metal! Te hűvös telihold vagy számomra az éjszakában!
Hagy kövesselek téged, mutasd utam a megnyugvásban!
Lehajtott fejjel megyek feléd, hoztam neked ajándékot,
Fogadd mély tisztelettel,
Benne van könnyes, keserves, véres, fekete virágom…

Halálos ízű mély seb tátong szívemen,
Mint akit egy éles karddal kínozva kínoztak meg.
Nincsen napsütés, nincsen kikelet, nincs már szerelem,
A gyűlöletem és fájdalmam beborítja az egész eget.

Ó Black Metal! Tépd ki a kardot szívemből!
Önts belém kegyetlen, marcangoló haragot, hogy a szívem
begyógyuljon bűzös lehelletedtől!
Nem kell már napsütés, legyen testvérem az éjszaka,
Nem kell a szerelem, mert az csak időpazarlás, és már untat.

Férgek… Mind Férgek Vagytok!
Koporsómban (már meghaltam), csak zabáltok!
Addig, addig egyetek amíg csak egy morzsát láttok!
Voltak víg szempárok, azt is felfaltátok!

Ó Black Metal! Védelmezzél kérlek!
Ne hagyd hogy az emberek, és tudatlanságuk megőrjítsen engem!
Hű társad leszek az örökkévalóságban,
És gyűlöletes fájdalmunkat ordítjuk majd eggyütt a végetelen éjszakában.

http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=53946

A másik egy megjelent könyv fülszövege. Rafinált névválasztása a főhősöknek egy rendkívül tehetséges és zseniális írót sejtet a Mű mögött:

Vlagyimir Szpektr – Ennyi nem elég (Gabó kiadó, 2003, 206 oldal)

Az Ennyi nem elég! egy fiatal orosz yuppie naplója, aki egy saját reklámcéget vezet Moszkvában. Az élete olyan, amilyen: hivatalos tárgyalások, aggódó szülők, hétvégék a feleséggel, másnapos ébredések különféle szeretőknél, kokain az egyetlen szerelemmel, egzotikus és kevésbé egzotikus külföldi utazások, és így tovább – a tipikus körülmények tipikus hőse. Természetesen rendszeresen végigjárja a divatos moszkvai éjszakai klubokat, ruházata kizárólag Dolce&Gabbana, Gucci és Prada, és közben különféle kábítószerekkel stimulálja magát. Mindezek alapján arra számíthatnánk, hogy Moszkva éjszakai életébe, a beau monde-ba kapunk bepillantást. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Marduk, „korunk hőse” felesleges embernek érzi magát. A feleségét gyűlöli, a családja idegen számára, szeretője Burzum közel áll ugyan hozzá, de a végső döntést, hogy elhagyja családját a lányért, nem képes meghozni. Így aztán, kívülről szemlélve egy egoista lesz belőle, aki kizárólag önmagáért él a kilencvenes évek végének Moszkvájában.
Vlagyimir Szpektr (igazi vezetékneve Modebadze) 1970-ben született Moszkvában. Az egyetem befejezése után a reklámszakmában dolgozott, majd kortárs orosz művészek alkotásait értékesítette külföldön. Néhány évig élt Franciaországban.

http://moly.hu/konyvek/vlagyimir-szpektr-ennyi-nem-eleg

“Hosszú betegség után, életének 76. évében pénteken, Budapesten elhunyt Popper Péter, az ország egyik legismertebb és legnépszerűbb pszichológusa – számolt be a Népszabadság Online. Bár az utóbbi időkben folyamatos orvosi kezelésre szorult, az utolsó napig dolgozott. Popper Péter számos könyvet írt, tanított, gyakran tartott előadásokat, sokat szerepelt újságokban, rádióadásokban, tévében.”

Link

Intenzevebbé vált az izlandi vulkánkitörés, amelynek következtében hat kilométer magas vulkáni hamufelhő alakult ki a légkörben, megbénítva Észak- és Nyugat-Európában a légi közlekedést – közölte csütörtökön egy szakértő.

Ugyan voltak egypáran a ’90-es években, akik megpróbálták zenei körítéssel is hangsúlyozni magánéleti frusztrációikat , ám az igazi elit arcok már akkor is tudták, hogy sznob felnőttzenét játszani és mégis gonosznak maradni igenis lehetséges! Vannak viszont, akik későn kapcsoltak, ennek a hatását érezhetjük most felerősítve, hiszen elfüstölni Európát azért eléggé sátáni teljesítmény. Hail to Sólstafir!

4 évvel és 11 hónappal az előző eset után Peter Steele úgy gondolta, meghal mégegyszer, ezúttal azonban úgy istenigazából. Hiányozni fog.

A dolog úgy fest, hogy picit tanítanunk kell az ifjúságot, mert ha nem lépünk időben, elkanászosodnak és annak bizony semmi jó vége nem lesz. A rendkívül népszerű és émelyítő szakitshabirsz.blog.hu-n tűnt fel egy írás, amiben a széttört szívű pici lány elbúsongja világfájdalmát, kiemelve, hogy “Nagy blekkmetálos volt, külsőre igen, belül meg egy duzzogó ötéves szintjén megrekedt lény. És hogy ezt az énjét leküzdje, felvette a mesterséges black metal stílust, és húú de nagyon menő volt. Kitalálta, h úgy akar öngyikos lenni, h kimegy éjfélkor egy temetőbe, pentagrammot rajzol a falra, és felakaszt egy macskát aztán megöli magát. Felőlem tegye, csak a macskát ne bántsa. Meg részegen felvagdosta a karját, látszottak is a hegek.” Mármint a fiúja, a szívszerelme, az élete virága.

Kedves Tinilány!

A fojtogatós szex jobb lenne? Vagy ha partiba vágna egy Gn’R tribute koncert alatt? A blackmetal nem gyerekjáték, bár kétségtelen, hogy korán kell elkezdeni. Te viszont nem tudod értékelni az Igazi Férfiszív kinyilatkoztatásait irányodba, hisz meg vagy róla győződve, hogy csak pózolásból tenne ilyet a Te Rómeód. Lefogadom azon is felháborodtál, bár nem írtad le, hogy az iwiwes adatlapján Varg a beceneve és a magunkról rovatban ’téli, erdőben való sétálás és sátizás’ is szerepel. Hidd el, ezek nem felszínes dolgok, hanem őszinte érzések, amit egy magadfajta tizenévesnek nem szánni, hanem csodálni kellene.
De lássuk sorban a tévedéseidet:
- Egy alap bm arc éjfél előtt nem mozdul ki otthonról (barlang)
- A temető a legjobb hely egy kis elmélyülésre, kikapcsolódásra a hétköznapi gondok-bajokból. Háborítatlan és finom illatokkal terhes a légkör.
- Itt némi füllentést érzek ki szavaidból, miszerint pentagrammázna a falakra, hisz sötétben egy temetőben kurvára nincs világítás tehát egy pálcikaembert se igen tudna lerajzolni sehova. Másrészt milyen falra? Síratófalra?
- Emiatt lenne öngyi mert kirándul egyet az éjszaka közepén? Jajj ugyan már. Gondolom egyszer sem kért számon téged azért mert a barijaiddal bebaszcsizva üvegeztetek. Na ugye.
- A macskáról nem írtad le milyen színű. Innentől kezdve megkérdőjelezhető az állításod az akasztással kapcsolatban.
- Részegen ki ne csinálni oktondiságokat, lásd magatokat az üvegezéssel. Persze az semmit nem jelent neked nyilván, hogy a beceneved véste a karjába. Édesistenem, tényleg ennyire zavar, hogy Iboját karcolt véletlenül?
Összefoglalva, a buta picsaságot hanyagolni kellene, felnőni szép lassan és a vádaskodás és szennyes kiteregetés helyett inkább odaadóan szeretned az Uradat. Hidd el, lesz még nagyobb szívás is az életben, mint a blackmetal.
….click here to read more

Nem csak a blekkmetál, bizony a tress sem igazán jó már másra, minthogy szánakozva röhögjön rajt az ember. A Gitár Magazin újságírója, Varga Gábor sem gondolja ezt másképp, így az újság legfrissebb számának Five Finger Death Punch-interjúban nem átallotta helytelenül leírni pár régi legenda nevét. Hogy mások szerint a műfaj nem a szellemi toprongyok zenéje és a retróhullám sem marhaság, valamint a kiöregedett legendák vergődései, újjálalakulásai sem megmosolyogtatóak egy csöppet sem? Nos, talán nekik is idejük lenne rájönniük, hogy: Thrash till death is dead!Let the modern metal flow!

Az értelmiségi körökben népszerű amazon-az-őserdőből metal Madder Mortem-mel már megjelent nem is olyan régen ezen a felületen egy interjú, amit 1 kolléga a sok közül készített a legszebb korban lévő Agnetével. Mivel abból a humoros és sokrétű kérdezz-felelek-ből mindent megtudhatott az érdeklődő a bandáról, így nem is pazarolnám a helyet bemutatásra, inkább jöjjön a fantasztikus örömhír:

A Madder Mortem fellép a Brutal Assault-on!

Viszont ennyi még kevés, hogy a hosszú ideje éheztetett hűséges Autodafé-olvasóknak elegendő anyagot szolgáltassunk, úgyhogy következzenek szofisztikált reflexióim a sátorban gangbangelésről. Például itt ez az extrém metal-aszalás, ahol, mint azt az elitista metalosok tudják, fellép oly sok nívós zenei produktum, na meg a Gorgoroth. Viszont azért érdemes körülnézni, melyik zenei portál mit ajánl, hiszen mire is mennénk mi, egyéniségek az irányítás, a bátorító noszogatások nélkül. Van például, aki hű marad saját zenei ízléséhez, és tudósít az általa kedvelt underground fesztiválról, de persze olyan is akad, aki igyekszik naprakész hírekkel szolgálni a tegnapelőtt megalakult Circle the pit bandáról, aztán jön a VOLT-os beszámolóval, Mansonnal, Limp Bizkittel meg könnyes nosztalgiával. És ugyan ki ne szeretne bőséges háttéranyagot kapni a Fezen-fesztiválozók táplálkozási és szemüvegvásárlási szokásairól?

Na és itt vagyunk mi, akik említhetünk bármilyen fesztivált, mindenki tudja hiszen, hogy egy-két év múlva előrukkolunk a nagyszabású Autodafé-táborral, Paracoccidioidomicosisproctitisarcomucosis-szal, Bohren und der Club of Gore-ral, Postás Józsival, Darkthrone-nal és persze az MC Hawer és a Tekknő-vel. We’re rock you to hell… and black again!