The Choir of the Whining Professors

“We have fine-tuned ears, yes they are above average
We thrive on dealing out critics, some might actually believe us
Some of us can even play an instrument, yeah, you did not see that coming
So out of our way, now you’re gonna get it, stand up and take it like a man

Production-wise, guitar-wise
Drum-wise and groupie-wise
The Professors’ in town, better hide
We’ll be anonymous, we have masks

Darkthrone has a very bad sound, where is the punch?
Listen to those weak guitars, where is the “fat”
Drums are not cool, they sound old, out of date
How can anyone listen to this shit, shut them down

Look, don’t be shy, cut’n’paste is the way of life
We can provide white lab-suits
Circus is all we want from metal
Why try to be so damn “special”

The bass drums are not balanced in the mix
That we can hear, with such “big” ears
You use far too short time recording,
How can you then get soul into the music

Why only 4 riffs in a song, c’mon this is the new age
Darkthrone does everything wrong
They don’t even try put on a show
Come over to the other side, create headlines
with something not related to metal lies

We are the Professors, we are the Professors
Realize your time is over, join us
We’re the ones that can make lists
We know good from bad, you’re just lonely and sad”

Darkthrone responds: naaah, how cute, have a muffin and sit on our laps.

- Nocturno Culto

Lehet őket nem szeretni?

Link

Mindig is tudtuk, hogy Sziva Balázs sokszínű karakterével a folyamatos megújulás embere – mindezt bizonyítják Alexandra-díjas klasszikusai (a méltán népszerű Szegény kisgyermek panaszai és a Szeretném, ha szeretnének), újabb és újabb projectjei, nemzeti jogvédelemért tartott koncertjei;  ám eddig mégis rejtve maradt egy titkos énje a harcias hazafinak. A könnyáztatta, fátyolos tekintet azonban mindent elárul: megmentőnk mikor épp nem a hont védi kivont szablyával, bizony éppen olyan érzékeny átlagember, akárcsak mi volnánk (ha nem lennénk magyargyűlölő, érzéketlen kiszolgálói a rendszernek). Emellett, ahogy a zseniális paradoxont nevében felhasználó dalárdájának új albuma is mutatja, Balázs végre rátalált gyökereire, akiknek méltó képviselője kíván lenni. “Még sosem használtunk ennyi hardcore-os elemet, mint ezúttal:  csordavokálok mindenütt, nyers, erőteljes számok, és a szövegek terén is próbáltunk rámenni az effajta témákra, mint összefogás, egység vagy kitartás – természetesen egy szívhez szóló, magyar köntösben. Tudjuk, hogy a hatalom megint ki fog minket szemelni magának (egyébként nemrég kaptunk a holokamut szégyenletes módon dogmatizáló Mesterházy Attilától is egy fenyegető sms-t, hogy ha nem fejezzük be sürgősen tevékenységünket, visznek minket Recskre – persze mi vagyunk a szélsőségesek), és hogy a rádiók is bojkottálni fognak ismét, de azt úgysem tudják elérni, hogy ne nyissuk fel mindenki szemét. És ezúton szeretnénk bejelenteni az örömteli hírt, hogy meghívást kaptunk egy olasz-francia miniturnéra, amire minden erőnkkel készülünk már. Különleges bulik lesznek ezek, amik egyedi ízét még jobban megadja majd, hogy ezúttal angol nyelven fogom prezentálni hazaszeretettől duzzadó dalainkat. Kezdetben ugyan voltak problémáim a kiejtéssel, de szerencsére ez folyamatosan javul”

Sok sikert kívánunk ezúton is a nemes lelkű, büszke lovagoknak, és izgatottan várjuk a következő, Magyar égre magyar ufót címet viselő atmoszférikus lemezüket.

“- Felröppent ez a hír vagy pletyka, hogy a nagy thrash négyes – Metallica, Megadeth, Slayer, Anthrax – közös turnéra indulna jövőre. Van ennek valóságalapja?
Dave Mustaine: – Szerintem ez nem több, mint pletyka. Én legalábbis konkrét tervekről nem tudok, ahogy az ügynökségünk sem. Nem is érdemes azon agyalni, hogy jó-e az ötlet, vagy sem”

- És mi az ábra a Nagy Thrash Négyes sokat pletykált turnéjával? Hány százalék esélyt adnál neki?
Kerry King: – Ötnél többet semmiképp. Szervezők és menedzserek agyalhatnak rajta, amennyit akarnak, de rettentő kicsi az esély rá. Túl sok konfliktus, túl sok ellentétes érdek…”

Felvillanyozó látni, hogy a zene szeretete még a régi nagy vetélytársak közti feszültséget is képes elsimítani. Thra$h ’til death!

Lélegzetvisszafojtva vártuk, hát itt van. Vajon megújítja a blekkmetált? Esetleg csak valami felszínes butaság lett? Nyomban kiderül.

Holden nem tágít. Csak szűkít. Minket. Be. Fogadjátok örömmel!

Nem, ezúttal nem az Éjjeli Depresszió youtube-on minden rangos “top 10 songs for your suicide” listáján előkelő helyen szereplő klasszikusról van szó, pusztán arra a tényre próbálunk rávilágítani, hogy mennyire gazdag is tud lenni egy elkötelezett metalos élete.
Sajnos a kívülállók ezt nem érthetik meg soha,  csak egy önnön mindennapjait a fémzenének szentelő ember érezheti át, mennyivel több jut nekünk osztályrészül, mint bármilyen egyéb stílus képviselőjének. Bizony, és nem is tegnap találtunk rá egyedi életformánkra, azóta sem bánva meg döntésünket. Igen, nekünk már meg volt a Code-debüt Nouveau Gloaming a megjelenésekor, mi már akkor is a HammerWorld-ön éltünk, mikor a kritikarovatuk design-ja is még teljesen más volt, sőt, Varg Vikernes szökését a börtönből is az eseményekkel egy időben izgultuk végig, nem is sejtvén, vajon ezúttal miért leszünk rá büszkék, ha nem kerítik kézre. Mindannyian könnyes szemmel idézzük fel első rojtosra nyűtt Slipknot-pólónkat, első villázós képünket valamelyik példaképpel, esetleg az első letöltött és mp3-lejátszón elhelyezett kedvenc számot. Nehéz szívvel elevenítjük fel a hangulatos nyári fesztiválokat, részegedéseket; ahogyan az egyik bokorban totál szétcsúszva hallgathattuk az aktuális Korpiklaani-koncertet, az életünk végéig elkísér minket. Sokan már fel sem tudjuk idézni előző életünket, homályos töredékek futnak csak át agyunkon, hiszen mi már nagyban tomboltunk meglelt identitásunknak köszönhetően, mikor az unalmas tucatemberek még mindig a Danubiuson és a Black Eyed Peas-en tengették silány életüket. És igen, jöhetett bármilyen járványszerű divathullám: emo, Magyar Gárda, H1N1, semmi sem volt képes elsöpörni a folyamatosan megújuló és zsigerekig ható metal muzsikát. Ennek örömére szenteljünk egy percet arra, hogy hálát adunk a létezése kapcsán; mi pedig az alábbi videóval szeretnénk kedveskedni minden kedves rokonléleknek.

Májusban, ahogy azt már néhányan hallhattátok, hazánkba látogat a Wolves In The Throne Room nevű ismeretlen formáció, akiknek névtelensége, ha alaposabban szemügyre vesszük, nem is meglepő. A kapitalizmus földjéről származó együttes ugyanis alapjaiban próbálja lerombolni azokat az értékeket, amiket mindmáig black metal címszó alatt ismertünk. Tapasztalhattuk, hogy mióta 23 filozofikus késszúrással véget vetettek a sötét erők diadalmenetének, mennyire felhígult a műfaj, ami ahhoz vezetett, hogy ma már mindenféle jött-ment ezt a megnyilatkozási formát próbálja felhasználni alantas pénzkeresési és hírnévszerzési céljaira.

Farkasokkal táncoló XD

Szerencsére ez eddig nem sikerült a báránybőrbe bújt farkasoknak, akik a fekete fém alapvető lényegi elemeivel sincsenek tisztában. Teljesen képtelen, műfajhoz méltatlan nézeteik szót sem érdemelnek, természetimádó hozzáállásuk pedig egyenesen nevetséges. Hát hol a régi hit, a féktelen pusztítás, dekadencia, melegek vérének ontása? Beszélni tudnak a modern társadalom lerombolásáról, de hogy igaz harcosként gyufát ragadjanak, ahhoz persze nincs merszük. Nem is csodálkozunk már semmin, de mindenesetre félelmetes belegondolni, mit fognak művelni ezek minálunk. Már látom magam előtt, ahogy disznófejek helyett, amit a dühödt tömeg közé vetnének, majd élő szarvasmarhákat hozatnak a szervezőkkel, hogy szó szerint felszánthassák velük a színpadot. Természetesen a szövegeik sem szólnak semmiről, legalábbis hóviharról, sátánizmus rejtélyéről vagy háborús vérontásról egy szót sem ejtettek – ezek után nem is értem, hogy merik magukat egyáltalán black metal bandaként eladni. A zenei oldal teljesen elhanyagolható, úgyhogy csak annyit tudok javasolni ezeknek a szégyenletes alakoknak, inkább az A38-on tartsanak spoken word-esteket PETA-aktivistáknak ahelyett, hogy beleártanák magukat olyasmibe, amiről fogalmuk sem lehet.
Szomorú, hogy manapság efféle értékvesztést kell tapasztalnunk kiváltságos életformánk zenei manifesztációjában, és azt javaslom mindenkinek, május 10-én olyan messzire kerüljék el a Dürert, amennyire csak lehetséges. Inkább reménykedjünk a fennmaradt kevés mentsvárunkban – talán a Xasthur még képes lesz életet lehelni a vértenger mélyén fuldokló istentelen muzsika világába.

2010/05/10, Dürer Kert

Sziasztok Autocafe rajongók!

Elérkezett az az idő, amikor már nem tudjuk a rohanó világgal és szürke hétköznapokkal érdemben ketten (1 kollega és rántibusi) felvenni a versenyt. Ezért szeretnénk ha lenne olyan segítőkész elmebeteg köztetek, aki szívesen segítene rajtunk az oldal szerkesztésében. Nincs semmilyen kitétel, feltétel, csak legyél nagymellű blackmetalos leány, aki szeret mezítláb az erdőben vérhányásosdit játszani holdtöltekor.
Komolyra fordítva ha egy kicsit is úgy érzed, hogy felülről tudnád súrolni az alacsonyra rakott ‘dafés színvonalat, bátran jelentkezz, örömmel látunk köreinkben (inner circle). ….click here to read more