Miután a hőbörgés elcsitult ajakitokon, közöljük, hogy a címmel ellentétben itt nem a Gire és Catafalque klimpírmester gyerekkori sírámai lesznek habos-babos formába öntve és elétek tálalva.

Egyelőre tesztjelleggel  megpróbálkozunk egy kis szószedettel, hogy kiigazodjatok a sajátos kis szubkultúránkban időnként fel-felbukkanó kifejezésekkel, szavakkal. Ne kapjatok a szívetekhez, nem leszünk wikernespédia vagy Encyclopædia Metallica Britannica.

Károgás: (hangszín) Az elnevezés onnan ered, hogy egy norvég zenész szokásos éjszakai erdei körútját járta, amikor felfigyelt az erdő szélén a fagyott tarlón egy szögesdrótba gabalyodott éjfekete színű varjúra, ami éppen haláltusáját vívta. A buta madárkát egy vihorászó galambcsapat vette körbe és hirtelen leszállt a köd is. A zenésznek nagyon megtetszett amit hallott és megpróbálta interpretálni haveri körben ezt a hangot több-kevesebb sikerrel.

Black metal: egy, a német nyelvterületről átvett kifejezés. Eredete a “balckmetal ist kreig” szólásmondásból ered, ami magyarra a legjobban így fordítható le: feketefém van harc. Időközben  a ‘h’ betű kikopott a szóhasználat során, így maradt  csak az arc.  De az nagyon.

Underground: Nem, nem a metróalagutat jelenti, sokkal inkább egy buta, vak, áskálódó kisállat életterét. Hasonló jellemű emberek – szerencsére igen kislétszámú – csoportosulását a zenei világon belül nevezzük még így, teljesen átvitt értelemben.

True: Logikai teszt egyik lehetséges kimenetele. Ha nem vagy true akkor false, máskülönben igen.

Bakelit: blackmetal+underground=true

Galamb:  szimbóleum, minden amit írtani kell és a fennálló világrend ellen irányuló cselekedet jelképe. Ellentéte a varnyú, a jóság a hit és a becsület megtestesítője. Ez utóbbi mára elavult, kihalt érték lett.

Free Vikernes: vállalati társadalmi felelősség keretein belüli globális program. Itt nem csak egyszerű filantrópiáról vagy altruizmusról van szó, hanem hogy a világ szempontjából fontos személyek (itt Varg) érdekeit a törvényben meghatározott mértéket túllépve is megéri figyelembe vennie a program résztvevőinek. vö.:  Free Man Morgan és Free Cska mozgalom.

Elitista: egy olyan, már a  középkori kézművesek által gyártott szerkezet, ami a földművelő szegényemberek szemevilágának kioltására alkalmas, alantas célból. Lásd még –> parasztvakítás

Euronymus: külföldi szitokszó, régen olyanokra mondták, akiket egy kanál vízben is megfojtott volna az ember, illetve késsel leszúrtak volna.

Vérhányás: régi hagyomány, általában egybeesik a tűzokádás és a hegyre felszaladás ünnepkörökkel. A Tecső megalapítása óta még nagyobb tömegeket vonz minden országban ma már.

Új rovatunkban megpróbáljuk feleleveníteni azokat a zenéket, melyek vagy segítségünkre voltak igazi trve blekkmetálossá válásunk rögös útján, vagy csak egyszerűen szeretjük őket, vagy esetleg mindkettő. Az ismertetésre kerülő dalok, lemezek alapfeltétele, hogy épeszű fel nem vállalná, hogy hallgatta/hallgatja őket. Mi viszont úgy gondoltuk: Miért is ne? Kultságunk izzadságszagú bizonygatását inkább meghagynánk másnak, helyette őszintén kitárulkozunk azelőtt a 10 ember előtt, aki figyelemmel követi ténykedésünket – itt jeleznénk is rögvest, hogy annál kvltabbat elképzelni sem tudunk, mint egy ilyen csekély olvasottsággal rendelkező magazin olvasótáborához tartozni. Következzen tehát az első, igényességet még nyomokban sem tartalmazó, a fentiek szellemében fogant írás:

Ciki vagy sem, számomra a zenekar 1997-es lemeze jelentette az egyik beugrót a metálvilágba. Annak a másolt kazinak a B oldalán leltem rá az első pár dalra, amelyet azért kértem kölcsön, hogy lemásolhassam a Korn Life Is Peachy-jét, ugyanis a korábbi kópia elveszett valamerre. Mondanom sem kell, már az első hallgatáskor úgy éreztem, mintha egy dimenziókapu nyílt volna meg előttem. Egy csodálatos, új világba csöppentem. Rá kellett ébredjek, hogy addigi életem mit sem ért, a valódi éppen most kezdődik, s hogy ennél a zenénél egyszerűen képtelen, hogy létezzen jobb. Először a csembaló hangja ütötte meg a fülem, s egyenesen a muzikalitás csúcsának tűnt, ahogy Jens Johansson a torzított gitár- és állandó duplázóalapra megszólaltatott szintetizátorán valami barokkos témát. Aztán ott volt az az angyali fahang, a virtuóz szólók, a kellemes melankólia, ráadásul, mint később kiderítettem, finnek, úgyhogy máris képzeletbeli hó fedte a történelemkönyvet. A keményzenének persze rég leáldozott, az osztályban talán a Guns volt az utolsó, ami menőnek számított a stílusban, ráadásul annak is már több éve, így egy fiatal tinédzsernek a különlegesség érzetét adta, hogy rálelt erre a tutira. Dobtam is le magamról a Freshjive gatyót a kutyaboltban vásárolt lánccal egyetemben, de azonnal. Annak örömére, hogy mindez megtörténhetett, hallgassuk is meg a lemez slágerét, a Black Diamond-ot!

(arról, hogy a dalban található gitárszólót mennyire szerettem, mindent elmond, hogy pár évvel később, mikor elkezdtem gitározgatni, ez volt az egyik első szóló, amit megtanultam eljátszani, de ez nyilván senkit sem érdekel, így csak zárójelben)

Igen, jól látjátok, legfrissebb cikkünkben egy klasszikust elemzünk. Joggal fogalmazódhat meg rögvest mindenkiben a kérdés: Mégis minek? Megnyugtatunk mindenkit, normális körülmények között nem is pazarolnánk rá a szót, mivel azonban eddig sajnos senki nem vette a bátorságot, hogy kifejtse, miért is ez a leggyalázatosabb blekkmetál lemez, így nehéz szívvel, de kénytelenek leszünk megtenni akkor mi. Lássunk is neki! ….click here to read more

Az alábbi kritikát csak egyféleképpen szabad olvasni: ha az olvasó mindvégig szem előtt tartja, hogy az írója egy amatőr, a metal zene és társműfajaiban járatlan, nem különösebben vájtfülű személy, akinek megállapításai leginkább azon impulzusok gyűjteménye, amelyeket a zene hallgatása során szerzett. Kedvence a blues zene, leginkább az a „klasszikus” vonulat, amit John Lee Hooker képvisel, kedvenc hangszere a szájharmonika. Mindezek tetejébe még hölgy is az illető. Ennyit rólam.

Amikor rantottbus megkért, hogy írjak kritikát egy általa választott albumhoz, azt gondoltam, hogy valami kőkemény zúzós metált fog adni. Ehhez képest igencsak meglepett az Ulver: Perdition City lemeze. ….click here to read more

Nehéz megmondani, hogy mi teszi legendás avagy kultikus státuszba egy-egy előadó személyét illetve munkásságát. A ma már közhelyes ‘jó időben-jó helyen’ frázis, a véletlen, netán a tényleges tehetség? Talán egyik sem vagy mindegyikből egy-egy kis nüansznyi szelet. Az igazság azonban ennél sokkal kiábrándítóbb: elég egy sznob rajongó és onnantól kezdve nincs megállás. Szinte minden zenei műfajnak megvan a maga rejtett gyöngyszeme, messzire világító fárosza, ami minimum 100 dollár feletti értékkel bír az ebay-en. És hogy pár példát is említsünk a teljesség igénye nélkül mik is ezek az etalonnak számító művek: Edvard Grieg Peer Gynt-je 1928-as bakeliten, Horváth Pista - Hopp, Te Zsiga (dedikált kazetta), Merzbow – majdnem minden produktuma ilyen paraméterekkel bír jelen korunkban. ….click here to read more