A Machine Head-es Robb Flynn a HammerWorld hasábjain hozta nyilvánosságra, milyen gondolatok fogalmazódtak meg benne a magyar Metal Hammerban megjelent, az új Angertea-lemezről írt kritika olvasása közben.
A kritika egy részlete:
“…A Rushing Towards The Hateline egy ultrasúlyos és igen sajátos anyag volt, amin nem lehetett könnyű túltenni borultságban, de az új lemeznek sikerült… Igaz, ehhez kellett a szövegeket összefogó koncepció is, ami röviden annyi, hogy az énekes-gitáros Mihály Gergelyt orbitálisan megszivatta egy csaj, ráadásul hosszúra nyújtva a gyilkot. Ő pedig kiírta magából minden kiakadását, férfisirámát és fásultságát. Magyarán lecsupaszította a lelkét. Ami nem jelenti azt, hogy kettejükön kívül bárki 100%-osan érthetné a szövegeket, de ez mellékes is. Akit ért már szerelmi csalódás, akit vert már át valaki, akibe totálisan bele volt zúgva, az érteni és érezni fogja, miről van szó…”
Robb Flynn reakciója:
“A srácoknak elegük van ebből az emós siránkozásból és valami jó zúzós zenét akarnak hallani, ahol van komoly mondanivaló is. Nem csak az, hogy lelépett a csajom, jaj, de szar nekem…”
Kedves egybegyűltek! Kicsit átmegyünk most bulvárba és olyan humoros és röhögcsés internetes szemelvényeket (gyöngyök) szórunk le elétek (disznók), amitől mindennap kedvetek támad alámerülni a sárral terhelt szennyben (autodafé magazine). Az élet és a kollégák (remélem se nekik, se nekünk nem sértő ez a kijelentés) summázott írásai ezek, amelyek átsegítenek minket a nehézségeken és egy újabb Burzum tribute meghallgatásán, a fáradt és unalmas hétköznapok monotonitása közben.
Heavymetal.hu, Nagy András interjú:
hm.hu: Mi a véleményed az Internetről?
Nagy András: …Ehelyett most úgy néz ki egy átlag ember zeneélvezete, hogy lopja a netről a kétes eredetű és valóságú zenét, hallgatja az ötcentis szar hangszórókon, amiket a számítógéphez lehet kapni, közben alt-tabbal ugrál a pornó oldalak között, chatel öt emberrel egyidőben, meg a háttérben letölt 8 filmet és 13 albumot, amiknek abszolút kétes az eredetisége, a számsorrendje, na meg a minősége is…
hm.hu: Neked mikor és milyen bandákkal kezdődött a metalkodás, és miket hallgatsz most?
Nagy András: Egész pontosan 9 éves koromban, 1987-ben kezdődött az egész, amikor a manapság népszerű filmcsillag, Hujber Feri átmásolt nekem egy kazettát…”
FF: Terjeng egy olyasfajta pletyka, hogy a banda körül csak azért izzott fel a levegő, hogy még inkább propagálja magát. Szerintem ez elég nagy faszságnak tűnik…
Infernus: Alapvetőleg elég sok pletyka terjeng rólunk mostanság, attól félek. Napról napra kezdenek egyre kevésbé foglalkoztatni. Én továbbra is egy irányba húzom a szekeret, ez pedig a metal és a sátánizmus!
Most az egyik kedvenc zenekarom legfrissebb albumát próbálom nektek bemutatni,előre is elnézésteket kérem,ha egy kicsit szubjektív leszek,de egy olyan csapatról lévén szó, mint a svéd Sabaton nehéz nem elfogultnak lennem.
Talán mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy igazán izgalmas dolgokat a metáltól már nem várhatunk, a stílus már rég kifulladt, s hiába is próbálkoznak egyesek idegen elemek bevonásával, a műfaj megújításával, ha metálosok vagyunk, jobb, ha ezt nem verjük nagy dobra senki előtt, hisz akinek egy csöpp esze is van, egyből körberöhög, netán még orrba is töröl bennünket. Így friss kritikánkban egy, a lóhajúak által érthetetlen okokból gyűlölt stílus igazi gyöngyszemét vesszük górcső alá, mely több értékkel bír, mint az idén eddig megjelent metállemezek összesítve. 
1973 február 11-én sűrű, fagyott köd és hófödte vihar söpört végig a véráztatta rögös földön, hogy közénk szülje az Urat fekete pompájával, reggel 7:06-kor (azaz 6 óra 66 perckor). Rebegjük el nevét ma bűnös vágyaktól telve és ordítsunk farkast a bárányok közé ziháló verejtékkel. Halld meg Odin, hű katonád első jajjszavát, amit 36 évvel ezelőtt hányt életre önnön méltóságától telve az Igaz Igazságért kiállva mindörökre: WAR(gh)! Térdre szolga, féld az urad és ne játssz soha gitáron többé!
