Az igazi egyéniségek, tudjuk jól, ahol s amikor csak lehetséges, igyekeznek megragadni az alkalmat, hogy a világ tudtára adhassák nyitottáguk határtalanságát. Lévén mi is közéjük tartozunk, így hosszas tanulmányozás, mérlegelés és kutatómunka után közölnénk idei zenei toplistánkat.

Amint azt jól ismerjük, a 2008-as évben az experimentál bölcsészek a találomra a Last.fm által kidobott afrikai előadókat kiáltották ki a legzseniálisabbnak, minden további témába vágó zene ismerete nélkül, az intellektuális avantgarde metalisták még mindig a zajzenékben és az indieben találják meg a fejlődés igaz útját, a szűklátókörűség vádjának félelmétől rémálmok által gyötört, egyszerű rockerek pedig vállalhatatlan popzenéket hallgatnak, így nekünk is lépnünk kellett valamerre. S léptünk is, mégpedig a direkt zenélés ócska korlátaitól jó messzire. Rájöttünk ugyanis, hogy az igazi értékeket valójában nem a zenehallgatási célból szolgáltatott muzsikák adják. Az igazi ösztönösség messze nem egy primitív riffben vagy egy szarrátorzított effektben rejlik, hanem a természet, a környezetünk tiszta hangjaiban, melyeket nem deformál el holmi zeneszerzői, virtuóz emberi tevékenység, csak vannak, mert lenniük kell. Tehát ha elfogadtok egy tanácsot, követitek útmutatásunk egy egészen más világba, a zenehallgatás elképesztő dimenzióiba, a már milliószor hallott hangok másfajta szemlélésére, egyfajta mélyebb módon. A hagyományos dalformáktól már elszakadtunk, szakadjunk hát el magától a zenei célzattól is, a gépektől, mint zenei eszközöktől, melyek állítsanak elő akár csak rideg hangokat is, de a lemezre kerülő anyagért szólalnak meg, nem pedig önmagukban, mellékesen zavartalanul rögzítve hagyományos tevékenységük végzése közben. Váljatok eggyé a hangforrással, legyetek ti is delfinek, mókusok, füvek, collstokok, ütvefúrók. Hát hol van, hol volt eddig a fületek?

A toplista tehát:
1. A Zetor motorja szántás közben 14:00-15:00 (indusztriál mestermű)
2. Egy tücsök mindennapjai 2008.07.20. 20:00-21:20 (meditációs zsenialitás)
3. Az Avena Sativa rügyfakadása (szerelmes percek bearanyozója) és az A szemetesautó töltési és ürítési szimfóniája holtversenyben
4. Poloska egy hátonúszó poloskán (az idei év legzúzósabb anyaga) és a Csend hangjai (csak igazi zajbarátoknak) szintén holtversenyben
5. Depresszió – Egyensúly (az idei év egyetlen értékelhető hagyományos zeneelőállítás céljából készült lemeze)

Sziasztok Kedves Ulver és toplista rajongók!

Hosszas tépelődés után sikerült megszülni az alant terpeszkedő toplistát. Top-top, ki topog? Ulver inda House!

Nézzük hogyan alakult az idei esztendő Ulver ügyileg, melyek voltak a csúcspontok és mélyrepülések, mi adott hozzá és mi az ami inkább elvett az Igényes Zenehallgatás Élvezeti Értékéből. (On 28.02.08, Ulver won the OSLO AWARDS for Album of the Year, kacc-kacc)

5. Ahogy a wikipélda is mutatja: Alkaline Trio Norwegian experimental band. Ulver contributed strings, programming and vocals on “Lost & Rendered” and “In My Stomach.”  Konkrétan a Agony and Irony lemezükről van itt szó. Maga a dal nagyon indie, nagyon divatos és lévén botfülü vagyok, fogalmam sincs mi lehet itt a hozzáadott érték farkasügyileg. Úgyhogy egyértelmű a kissé megalázó utolsó hely. (A másik nótát nem volt módom még lefülelni, mert csak itunes-szal lehet elérni, ennek pedig elvi akadályai vannak részemről sajna-majna)

4. Mindless Self Indulgence – Pay For It (RMX By Ulver)

Beszédes cím, Pay for it, haha, bírom a humorukat. Tény, hogy etetni kell a kölyköket otthon, de egy farkas ne menjen már le kutyába, ha értitek mit akarok mondani. Oké hogy az eredeti zene is egy kritikán aluli Marilyn Manson kópia, a legarcpirítóbb fajtából, de ilyen lim-lom remixet trance válogatásokon is nehéz találni. Szégyen, lépjünk is tovább.

3. A Star Of Ash-es Ihriel (lásd még: Peccatum, Ihsahn ágyasa) szólóprojektjének második lemezével igazán kellemes meglepetést okozott, csak a vasszigornak hála  nem jutott feljebb listánk harmadik helyénél. Az előző albumhoz hasonlóan itt is két dalban szerepel Garmarna, változó színvonallal. A “Blood Bones and a Skull” nem lopta be magát a szívünkbe, a kitekert dallamok mögött valójában a produkció egyik töltelékszáma rejtőzik. A második, “Crossing Over” című darabban viszont megvillan a két főszereplő tehetsége, ráadásul itt pont hogy az egyszerűségben rejlik a nagyszerűség. Közhelyek? Akár maga a teljes lemez.

2. Genghis Tron – I Wont Come Back (Ulver_remix)

Végre itt már nagyjából azt kapjuk amit mindig is szeretnénk norvég bálványainktól: gyomorüreget rezegtető basszust, (sajnos csak) kis eklektiát, (némi) bűvészkedést az elektronikával. Nem értem miért fogták vissza magukat, pedig az eredeti Genghis szám önmagában sem rossz, pláne hogy tiszta Aphex Twin-esek a ‘trónikus részek. Vagy túl magasra tették volna nekik a lécet? Mindenesetre sokkal bátrabban is szétcseszhették volna a számot a la Sworn remix. De így sem rossz! Ezért már végülis megérdemelten vehették fel a fizettséget.

1. A 2008-as év Numero Unoja megkérdőjelezhetetlenül a Shockadelica elnevezésű norvég előadók által feldolgozott Prince nóták (idén volt ötvenéves). Adal címe:  Thieves In The Temple – Ulver Feat. Siri Stranger

Igazából itt nincsenek nagy figcsik, Garm apó hozza azt a bugyilehúzós figuráit kiegészítve a női dalospacsírtával, ami egy szívbemarkoló de még se túl depis kollaborációt és Igényes Feldolgozást eredményez a végén. Méltó az első helyre, ez nem is lehet kérdés.

+1  Hősünk idén egy Manes által újraértelmezett nótában is szerepel, mely a V:28 névre hallgató hajbanda búcsúkiadványán, a Total ReConstruction-on foglal helyet. A temetésen Cold Meat-es és avantgarde blekker muzsikusok húzzák a talpalávalót. OilRygg, jóllehet elektronyos mágiáját nem alkalmazza, hisz csupán az eredeti felvételen található hangsávjaival járul hozzá a farkasordító hidegben mélyen távolba bambuláshoz, mégis uralja a dalt, melyet Manes-ék a View EP-ről ismert Coil-os megoldásokkal és gitárprüntyivel tesznek még éteribbé. Ahogy Szécsi Pál első hangjait meghallva sikítottak a bölcs asszonyok, úgy teszünk itt mi is, amint megszólal a jól ismert szellemhang. Hatásvadász, de kit érdekel, ez talán idén Krisztofóró egyik leglélegzetelállítóbb felbukkanása.

-1 Hobbi, alamizsna, túlszívás, bohócparty. Ezek a szavak jutottak eszembe amikor meghallottam, hogy Rygg mester az Æthenor nevű zaj és drone brigád soraiban élő koncerten fog pantomimezni a laptopok mögött. Nyilván Windowst telepített, mert túl markáns egyediséget nem tudott hozzá varázsolni az igen ijesztő és kimunkált űrbéli félelmeket megidéző ismert muzsikosok  zenéjéhez. Egyszer fent, egyszer lent.

ió, ció, emoció

A mai cikkünkkel egy sikersorozatot szeretnénk elindítani remélhetőleg, amire öregkorunkban is kiverjük büszkék leszünk majd! A téma az utcán, haver, ha még nem tűnt volna fel
és ez pedig az emo láz, ami emoterápiával gyógyítható. Egy ilyen kórban szenvedő csöppség nyújtotta ki most felénk csipkehálós és Pevdi tollas szívecskékkel telerajzolt segítségkérő kiskacsóját, hogy
ránk csipkeruházza lelke komor valóságát, szavakba öntse a tízévesek világfájdalmát és szellemi magasabbrendűségét mindezt egyelőre egy top5 listába ravaszul belerejtve. Fogadjátok őt nagy-nagy szeretettel köreinkben, hisz nem kis szervezői munkát és főleg strapabíró gyomrot kívánt mindaz, hogy a leányzóval összejöjjön ez a rothadó gyümölcsöző kapcsolat. Külön öröm, hogy éppen a Karácsonyra időzítette bestiális listáját, bevallom, azóta a bejglire se tudok már úgy gondolni, mint régebben. A szaloncukor is csak konzum.

És ezzel a csábos hölgy adta lehetőséget kihasználva az oldal szerkesztői úgy döntöttek, hogy ők is belemerülnek az évvégi toplisták sekélyes posványába és a világra hányják az egy éven át keblükön dédelgetett zenei kedvenceiket. Ha van kedvetek Ti is toljátok az arcunkba nevetségesebbnél-betegesebb listáitokat és nem fogjuk sem összesíteni, sem elolvasni őket.Ebben az egyben kettőben legalább biztosak lehettek!

Merry X-ray! (rantottbus) ….click here to read more

Az alábbiakban egy blekkmetállal foglalkozó remeket olvashatunk. Ki lehet a szerzője? Milyen nemzetiségű? Mindenki által ismert kultikus sorok lennének ezek kicsit eldeformálva, megbolondítva? Kíváncsiak lennénk, kire/mire tippeltek elsőre, Guglizni nem ér!

“Varjúország kedvenc slágere szól:
a károgás;
nem érdekli őket a Bach vagy a Sting.
Nincs nyerítés, bőgés, csiripelés,
csak károgás;
legegyszerűbb, ha ugyanazt szavalja mind.
Harsog a propaganda,
károg az egész banda,
úgy szólnak a vádak:
aki nem károg, nem is állat.
Záporoznak az érvek:
ez nem károgás, ez é-ének!
De szép a károgás!
De jó a károgás!
Éljen a károgás!
A medvék szerint nem tolerálható
a károgás;
de a varjak szerint igenis, csak ez a jó.
A „varjúság”-ban hinni muszáj, és kész,
ez a felfogás;
a károgás meg a legszebb muzsikaszó.
Kiadva rég a jelszó: a kotkodácsolás nem jó!
Úgy szólnak a vádak:
aki nem károg, nem is állat.
Záporoznak az érvek,
ez nem károgás, ez é-ének!
De szép a károgás!
De jó a károgás!
Éljen a károgás!
A varjútévé műsora mi lenne más,
mint károgás,
és ugyanezt nyomja a varjúrádió.
Varjúország rossz hangulatú hely,
ez nem vitás,
károg a király, károg az alattvaló.
Harsog a propaganda,
károg az egész banda,
úgy szólnak a vádak:
aki nem károg, nem is állat.
Záporoznak az érvek:
ez nem károgás, ez é-ének!”

Léteznek olyan csoportok, melyekre büszkék vagyunk, hogy mi is tagjai lehetünk. A most bemutatásra kerülő rajongói bázis is ezek közé tartozik, s tán a legsokszínűbb embereket gyűjti egy karámba széles e világon. Tagjai a világ dolgaira nyitott, tág látókörű, érzékeny emberek, kik párnáik csuromvizesre könnyezésére és az élet nagy dolgain való filozofáláshoz mindannyian a világ csúcszenekarának zenéjét használják háttérzenéül. Azon kevesek ők, kik felfedezték maguknak, jó fülüknek hála, azt a bandát, mely olyan egyedien ötvözi a 70-es évek progresszív rockzenéjét, a deszmetált és ezernyi egyéb stílust, mint senki más, s melynek dalszövegei egyszerre költőiek és brutálisan metálak. Csak sajnálni tudjuk, hogy a rögzített eseményen a sok házi feladat és témazáró dolgozatokra felkészülés miatt nem vehettünk részt, de a videó megtekintése kellemes melegséggel tölt el bennünket, s fájdalomdíjként azt az illúziót kelti, mintha mi is ott lennénk ezen csodálatos emberek között. Pár jó és temérdek rossz arc, a trombitás és a szaxofonos a legjobb, kár, hogy ilyen hosszúak a dalok, szürreális élmény, lessétek! \m/

Minden rémálom most kezdődik el. Földreszállt a fekete angyal és kerékpáron sepri végig a vértől ittas leégett falvakat. Ahova beteszi hajtás-pa(j)tás lábát a holt lelkek táncra az élők önkéntes kivégzés elé perdülnek. Lehellete kólától bűzlik, ruháján megannyi fekete folt. Nevét rettegi minden vakond és metróvezető. Itt van ím köztünk immár és harcra kész, hogy bűnös éltünket elvegye a rettenetes verbális attakjaival. Ki lehet Ő? Meddig marad? Van-e menekülés előle? Nem tudni. Hamarosan megmutatja igazi arcát, de addig is, találgassatok:

Örömmel konstatálhatjuk, hogy már a legifjabb generáció is a helyes ösvényen lépeget.

A szimpatikus fiatal srácok új stúdiólemezük elkészítése során ugyanazzal az írói és produceri stábbal dolgoztak együtt, mint amelyik a tavalyelőtti, Az ébredés útján című, jelentős kritikai sikert hozó lemezen is közreműködött. Recenziónkban felhívjuk a figyelmet a szűklátókörű szobametállerek által érthetetlen, talán még az Ossian iránt tápláltnál is fröcsögőbb gyűlölettel övezett zenekar friss albumára, mely szerkesztőségünk szerint az év meglepetése, s melyet mikor először a kezemben tartottam, már éreztem, ez nagyon extra lett: szép borító, ízléses képek, dalszövegfüzet, mi kell még? ….click here to read more

Először is: Free Vikernes!
Másrészt pedig ne felejtsétek el, hogy ma este ratyiparádé. A kép jobboldalán lévő egyén (persze ő nem egyén, ő más) megdobálása záptojással mindenkinek melegen ajánlott. A divat mondja meg, hogy ki vagy!