Csáky Pál nevű masszív olvasónk szerkesztőségi tagnak jelentkezett. Kérését harsány nevetés után megfontoltuk majd úgy döntöttünk, hogy miért is ne. Karácsony lesz nemsokára, nekünk is ki van a tökünk már, hogy a kedvetekben járjunk mindennap, szóval ideális egy új ember szerepeltetése a lap nagybecsű hasábjain. Kissé cinikus, halálosan vérkomolyan nem vehető stilisztikai és helyesírási hibákban bővelkedő modernkori cikkét olvassátok szeretettel és befüvezve.

A tovább mögött végignézhetitek a sokezredik, igazi újdonságot ugyan fel nem vonultató, de mégis mindenkinek a kíváncsiságát birizgáló, norvég blekkmetál történetével foglalkozó, a szokásos témaköröket taglaló, Once upon a time in Norway címre hallgató dokumentumfilmet Necrobutcher, Manheim, Messiah, Nocturno Culto, Tchort, Neddo, Gunnar Sauerman, Rolf Rasmussen és egyéb ismert és ismeretlen, jelentős és jelentéktelen, hozzáértő és hozzá nem értő szereplők megszólaltatásával. Templomégetés, shotgunnal a fejbe, szurka-murka ugri-bugri, náci Varg, komcsi Euro, Sátán, metál!
Élvezzétek!
Bónuszként legalul végigsasolható a Global Metal című dokumentumfilm is, mely a Metal: A headbanger’s journey készítőinek új, semmitmondó alkotása a metálzene jelenlétéről a világ extrém helyein. Ezt a Lars Ulrich-jelenet és a bárban a Highway Start üvöltő negyvenes öltönyös japán üzletembek miatt azért talán mégiscsak érdemes megnézni.

….click here to read more

E jeles napon köszöntsük Szeretteinket, név szerint:

Tóniát, Klysmet, Xut és persze Thy Falque-ot.

Hozzanak szürke életünkbe még több vidámságot, sok szeretetet és békességet e Földre. Virágozzék minden virág. Boldog hírnévnapot!

Igaz elitista blekker barátaink szíves figyelmébe ajánlanánk az alant látható pólókat. Bár, amennyiben egynél többen rendelkeznek akármelyikből is, ők már nem lesznek valódi elitisták, de felejtsük gyorsan el ezt a zavaros okfejtést, inkább csodáljuk meg az öltözékeket:

 Sziasztok! Újabb agyzsibbasztó poszthoz érkeztünk. Kérlek túlságosan ne ítéljetek el minket emiatt, hanem fogadjátok so-sok szeretettel inkább az alábbi kis igénytelenséget:

[poll=9]

A ‘legjobbnak’ megszavazott szóviccet a szerkesztők a homlokukra tetoválják, szóval hajrá, kattingassatok minél többen!

“Tá-tá ti-ti” – közli az egyik cin, miközben szekvenszeres analóg szintihullám sugdossa a fülébe, ő is itt van ám proggerkedni egy kellemeset. Folytatódik a diskurzus egy darabig, míg beszáll harmadikként a torzított Gibson gitár, jelezvén, mégiscsak egy metálzenekarról van itt szó. Pompásan épülget a dal, újabb pár ütem és a másik gitár is felbukkan egy tipikus Enslaved-témával, hogy megkönnyebbülten konstatálhassuk széles mosollyal szánkon, azt kapjuk, mit vártunk.

….click here to read more

1. trendi
2. közelebb kerülhetek ezáltal a Sátánhoz, az én Uramhoz és Parancsolómhoz
3. a csajom erre bukik (meg másra is, hihi)

II. Ha az Úr a Megváltó, kicsoda a Sátán?

1. A Visszaváltó?
2. Ez egyértelmű, hogy a Gyurcsány!
3. A kettes válasznak: takarodj!

III. Következő életedben Varg Vikernesként vagy Gaahl-ként szeretnél újjászületni inkább?

1. Teljesen mindegy, csak ne legyek a buzis
2. Varg, mégpedig egyből 20 évesen, késsel a kezemben
3. Inkább lennék Shagrath, mert az cukibb és sexybb

IV. Mi a véleményed a hazai UG blackmetal színtérről?

1. Az UG miről??
2. Hidegen hagy, és a döglött galambjaimnak is ez a véleménye
3. nem tudom, nincs internetem, hogy követhessem az eseményeket

V. Érintett vagy-e a templomgyújtogatásokban?

1. Na, ne égess már!
2. Van alibim, éppen takolni voltam akkor.
3. Tényleg! Még ablakmosót is vettem.

VI. Melyik a trvbb?

1. A Shining teljes diszkográfia birtoklása
2. Ismerem Kvarforth mobilszámát.
3. Feldugta nekem a mobilját koncert után.

VII. White…

1. …power
2. …metal
3. …house

VIII. Mi a ‘metal’?

1. Érfelvágás
2. Uzsonnára kolbász, hagymával
3. Százhatvankétszázhuszonegyedre torzított tappingszóló

IX. A barátnőd?

1. Egy igazi gótcica
2. Egy igazi boszorkány
3. Egy igazi fiú

X. Black…

1. …Sabbath
2. …Eyed Peas
3. …& Decker

Értékelés: ha végigolvastad az egészet akkor Te jó ember vagy.

A következő videóban bölcsen rávilágítanak a metál igazi lényegére. Azokat, akik túlmisztifikálják a stílust, mélyebb értelmet kutatva, ki kell ábrándítanunk, hisz ez a zene valójában nem nekik szól. Nekik és a metált gyűlölőknek küldenénk a következőt:

Mielőtt végképp megcsömörlene a Kedves Olvasótáborunk a kissé homoerotikus felhangokkal teletűzdelt cikkeinktől, komolyabb hangvételre váltunk nagy hirtelen.

Az új Satyricon album kiváló lett. Kellemes hallgatnivaló, igazi blackmetal alkotás.

(Bejegyzés kelte: 1999. szeptember 6.)

Legújabb sorozatunkban egy 16 éves, igazi szobametalos geek olvasótársunk, nevezzük Becy-nek az illetőt, igazmondó gondolatait önti nekünk kissé csapongó, ám megkérdőjelezhetetlenül rendkívül nagy érzelmi elánnal elővezetett formába. Ez egy igazi pattanásos arcú, bárhová beilleszkedni képtelen kisgyermek kritikai írása az őt ért myspace és youtube sokkhatásoktól, valamint a Guns és Metallica tábor általi kirekesztésének soha ki nem heverése, ami talán szórakoztatóbb, mint igényes lenne. De ne törjük szét az álmát, adjunk teret a nyomiknak is. Ím:

“Semmi értelme a hozsannáknak. Jöjjön a veretes és fájó igazság: a Fear Factory SZAR. Igen, így nagy betűvel.
Rengeteg ember szeméről kell most a talmi rajongás hályogát levernünk. Ám legyen!
Ez az álrajongás már 1992-ben elkezdődött, amikor berobbantak az Új Gépezet Lelkével. Jó, mi? A cím is röhejes, meg az a tény is
hogy keverjük már a deathmetalnak látszó, zúzósnak ható riffelgetést, némi hörgivel, de javarészt mutáló ’tiszta’ énekhanggal.
Pop/szoft metal?  És ez még csak a kezdet; képzeljétek el, a következő lemezeken ez még rosszabb egyveleg lesz a lehető
legémelyítőbb formában. A viszonylagos ál-sikert felturbózták egy diszkózenés Ep-vel rögtön utána, a címét már le se írom, ez már túl szégyenletes lenne a mi oldalunkon is.
Jött a nagy-nagy fordulat: 1995-ben sztárproducer segítségével, valamint egy új basszusgitárossal felvértezve aki többet füvezett addig életében, mint akkordot fogott volna a gitárján, megalkották a (z akkori) tizenévesek által máig ‘etalonnak’, ‘mérföldkőnek’ kikiáltott az Ember elgépesiedését fókuszba helyező albumukat. Agyonpolírozott, túlságosan technosra vett, gépi pattogással dúsított metálkodásuk valóban szélesebb tömegeket mozgósított már, és nem a föld alól (underground) immáron, hanem a nagy nyilvánosságból szedve védtelen áldozatait (pop). MTV-s klipp a Replicából (alaphimnusz), Bravo TV-s interjúk. Te jó ég. Tisztára, mintha csak most a Tankcsapdát látnánk magunkelőtt, kétséges népszerűségükben fürdőzve.

Alapvetően – ha túllépünk a dalaik sutaságán – nem volt rossz a koncepció. Teremtettek egy addig nem létező hangulatot, ami a ridegség és elembertelenedés félelmeire (fear) és vágyálmaira épül fel (mint egy gyárkémény). Csak hát a dalok, ugye. Minden klisé ami létezik letisztítva. Hörgés, ének, kiállás, prüntyi. Album végén melankólia, szomorúság. Ezt a többi albumukon is előszeretettel alkalmazták, gondolom aFFéle FF védjegy akart ez lenni.

És ha ez egész diszkográfiájukon végigtekintünk még mindig ez volt talán a legnormálisabb Lp, az organikusnak szánt Obsolate (és nem Obsolete, ahogy hibásan feltűntetve a borítón láthatjuk (igényesség rulez!)), a pénzéhes Digimortal (szenzációsan gagyi borító szintén) – ami után kipicsázták a dagadt gitárost Dino-t, aki utána messze jobb zenéket csinált saját projectjeiben. Az Archetype-on már a füves gyerek kreatívkodott (meg is látszik), az új basszeros a SYL-ből elcsaklizott behemót állat lett. Kb. annyi funkcióval bír itt is, mint Jason Newsted a Metallicaban.

Mondjuk már itt fel kellett volna oszlaniuk, vagy térden állva visszakönyörögni magukhoz Dino-t, de nem, a Transgression-t(dual disc!) még muszáj volt ránkszabadítaniuk, hogy utána kis turnézás után végre jegeljék magukat.

Az énekes is megérne egy külön recenziót a maga kis megbántott leányka ábrázatával, ennek ellenére biztos, hogy buzzancs*, mégha egy hónapig attól volt hangos a sajtó, hogy Terri B-vel (Tura Satana, lol) énekesnőjét szopatja a backstage-ben. Most bütykölget egy lélekmarcangoló, melankólikus mázba csorgatott szintis rockbandát, Nick Cave legnyomorúságosabb (tehát nem jó, hanem szar) pillanatait idézve meg.

Oszoljatok már fel végre! Nincs rátok szükség!”

*Analekage – Fear Factory is Gay! gay!
gay!

these ass holes are gay
they make my ass leak
there will come a day
when gayness will be slayed

fear factory is gay
fear factory…..

gay!
gay!
gay!
gay!
my hands fucking shake
when i hear their sound
puke comes up my throat
shit, THEY ARE FUCKING…….

fear factory is gay
fear factory…..