• Főoldal
  • Black Metal Ist Krieg
  • Hírek
  • Interaktív
  • Interjú
  • Kisszínes
  • Kohnczert
  • Kritika
  • Morgolódás
  • Szép irodalom
  • Admin

Hév és Hév – Gyerünk, még lejjebb!

Posted by Holden in January 22nd 2017    under: Szép irodalom    Tags: black metal blues, Zeal and Ardor  
Nincs hozzászólás

I can see no devil in the field

Nem látok ördögöt a csapatban

just many trees

csak tré arcokat sok pénzzel

and papa’s many seas

a papa tengernyi pénzével

come on down

gyerünk, süllyedjünk lejjebb!

I can see no devil in the field

nem látok ördögöt a csapatban

just many trees and papa’s many seas

csak sok tré arcot a papa tengernyi pénzével

come on down

gyerünk, süllyedjünk lejjebb!

and as the house will burn and rust

és ahogy a házban Burnt iszunk rozsdabarnán

we will discern the lives we lost

kiírjuk lemezre a Lost-részeket

I been wrong

rosszul vagyok a méhektől

I been alone

egyedül maradtam a méhekkel

I been touched

fogdostak is a méhek

I been told

Toldiként küzdöttem a méhekkel

I been beat

Beat-zenét hallgattam a méhekkel

admitted defeat

elismerem, Defeatert kellett volna

they’ll take me away

ők Taake-t fognak helyettem

on this cursed day

ezen az átkozott napon

and as the house will burn and rust

house-zenére fogunk égni és barnulni

we will discern the lives we lost

és diszkó is kell ide, úgysincs életünk

come on down come on down

süllyedjünk lejjebb, egyre lejjebb


(Zeal and Ardor – Come On Down)

 

Peste Noire – La Chaise-Dyable (lemezkritika)

Posted by Holden in May 12th 2015    under: Black Metal Ist Krieg, Kritika, Szép irodalom    Tags: Famine, Peste Noire  
2 hozzászólás

pn

1] Sokféle véleményt lehet hallani az új Peste Noire-albummal, a La Chaise-Dyable-lal kapcsolatban. Ön mennyire tartja fontosnak a minőségi zenével való kapcsolatba kerülést a saját élete szempontjából?

a) Nagyon fontosnak tartom
b) Inkább fontosnak tartom
c) Még nem hallottam az új Peste Noire-albumot

2] Ön szerint az elkövetkező években készíthet-e olyan lemezt a Peste Noire, aminek nem lesz helye az éves toplistákon?

a) Nem
b) Inkább nem
c) Nem tudom megítélni a kérdést

3] Vannak, akik szerint a paraszt-black metal elegyítése a magas művészetekkel összefüggésben van a Peste Noire zsenialitásával. Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?

a) Teljesen egyetértek
b) Inkább egyetértek
c) Nem tudom megítélni a kérdést

4] Tudta-e Ön, hogy a Peste Noire a 2009-es Ballade cuntre lo anemi francor óta gyakorlatilag nem tudott hibázni, és hogy 2011-ben L’Ordure à l’état Pur címmel elkészítette az utóbbi évek egyik legjobb black metal lemezét?

a) Igen, tudtam
b) Hallottam róla
c) Nem tudtam, köszönöm, hogy szóltak

5] Sokféle véleményt hallani a Peste Noire új albumával (La Chaise-Dyable) kapcsolatban. Vannak, akik szerint a Payés sur la bête – Le Diable Existe – A La Chaise-Dyable hármas egészen kiválóra sikeredett, és bár az előző album kissé visszafogottabb lett (de persze remek), az együttes most újra a legjobb formáját mutatja. Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?

a) Teljesen egyetértek
b) Inkább egyetértek
c) Még nem hallottam az új Peste Noire-albumot

6] Vannak, akik szerint Famine black metalról alkotott elképzelése nem bukott meg, ezért nincs is szükség semmiféle változtatásra a Peste Noire zenéjében. Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?

a) Teljesen egyetértek
b) Inkább egyetértek
c) Nem tudom megítélni a kérdést

7] Támogatná-e, hogy a Peste Noire továbbra is megmaradjon a kakaskukorékolós black metalnál, és hogy ismét készítsen olyan húsz perces mesterműveket, mint amilyen a J’avais rêvé du nord volt?

a) Igen, teljes mértékig támogatnám
b) Inkább támogatnám
c) Még nem hallottam a J’avais rêvé du nord című számot, de most meghallgatom

8] Támogatná-e Ön, hogy a Peste Noire továbbra is feldolgozzon fontos francia költeményeket, ahogy azt tette például egy Verlaine-vers esetében?

a) Igen, támogatnám
b) Inkább támogatnám
c) Nem tudom megítélni a kérdést

9] Egyetért-e Ön azzal a véleménnyel, hogy a Dans ma nuit klipje tökéletesen visszaadja a hooligan black metal életérzést, és hogy a videó annyira prosztó lett, hogy már képtelenség nem szeretni?

a) Teljes mértékig egyetértek
b) Inkább egyetértek
c) Még nem láttam a Dans ma nuit klipjét

10] Egyetért-e Ön azzal, hogy a hooligan grandpát berakni borítónak zseniális ötlet volt (ami amúgy be is lett ígérve tavaly nyáron, de először tényleg nem hittem el), a konyhás kép helyett viszont ez a változat még jobb lett volna?

a) Teljes mértékig egyetértek
b) Inkább egyetértek
c) Nem tudom megítélni a kérdést

11] Egyetért-e Ön azzal, hogy a Quand je bois du vin című számban Audrey isteni, mint mindig?

a) Igen, egyetértek
b Igen, egyetértek
c) Igen, egyetértek

12] Egyetért-e Ön azzal, hogy a Peste Noire sokkal jobb, mint az Alcest, és hogy Neige sajnálhatja, hogy távozott?

a) Teljes mértékig egyetértek
b) Inkább egyetértek
c) Nem tudom, ki az a Neige

 

Toulouse-Lautrec – „Az abszintszag után a nyomdaszagot szerette a legjobban.”

Posted by rantottbus in June 7th 2014    under: Kisszínes, Kritika, Szép irodalom      
Nincs hozzászólás

Toulouse-Lautrec – „Az abszintszag után a nyomdaszagot szerette a legjobban.”

Aki szereti a XIX. századi párizsi posztimpresszionizmust és a „Belle Époque” világát, az imádni fogja a kiállítást. Aki nem, az rengeteg „grafikai vázlatot” fog látni és nem művészetként éli majd meg a látottakat. Engem tinédzser fejjel ragadott magával a korabeli művészvilág, így türelmetlenül vártam a kiállítás megnyitását a nagyközönség felé. A Szépművészeti Múzeum Henri de Toulouse-Lautrec születésének 150. évfordulójára remekbe szabott kiállítást hozott össze, falai között lapuló saját tulajdonú litográfiákból, plakátokból és néhány Bécsből kölcsönzött alkotásból. Igazi párizsi utazás tárul elénk kocsmákkal, sztárokkal, bordélyházakkal, nőkkel és abszinttal – Toulouse-Lautrec szemével.

Véleményem szerint Toulouse-Lautrec művészetének megéléséhez fontos ismerni a személyének különlegességét adó genetikai betegségét. Szülei közeli rokonságban álltak, ezért Toulouse-Lautrec tömöttcsontúságban szenvedett. Törzsének mérete megfelelt egy egészséges felnőttének, azonban végtagjai rövidek, ujjai tömpék voltak. Koponyájának torzságát kalappal, arcának furcsaságát pedig szakállal leplezte. Fizikai megjelenése viszolygást váltott ki az emberekben, ez válthatta ki alkoholizmusát és a bordélyházakhoz való vonzódását.

1

….tovább

 

Ne aggódj, nem durvák a soraid

Posted by A. Daphne in February 17th 2014    under: Kisszínes, Szép irodalom    Tags: A Dal, Depresszió, Eurovíziós Dalfesztivál, nem black metal  
Nincs hozzászólás

Mi szórakozása lenne az egyszeri metálosnak most, hogy a Depresszió lassan világhírű lesz Magyarországon, minthogy karinthylizálja a zenekar díjnyertes, Only the music című számát? Reméljük, a srácok ott lesznek Koppenhágában – legyen meg egyszer a HammerWorld stábjának is az öröme. Lássuk hát, valójában miről is szól a kicenzúrázott nóta eredeti változata:

Elkészültünk arra, hogy go-go táncosok legyünk
az éjszakában,
a test ilyenkor nagyon bátor,
csak mi vagyunk buták.
Tompák lettünk az italtól,
szól a Nothing Can Hurt Me Anymore.
Most kiabálnak a zen-buddhisták,
várhat a menstruáció is ránk.

Addig ejakulálunk,
súlytalanok vagyunk úgyis.

Refrén:
Kurvák és kokain nélkül ez a zenénk,
miért ne verjük ki te meg én?
Szeretlek is meg nem is,
így van ez, de vicsor lesz.

Magamtól kérdeznem
már nincs mit.
Eladom az érzéseimet,
ilyen vagy te is.
Az én színterem az én váram,
otthon meg a többiek.
Te tulajdonítasz nekem
folyamatosan erőt.

Addig ejakulálunk,
súlytalanok vagyunk úgyis.

Refrén: 2x
Kurvák és kokain nélkül ez a zenénk,
miért ne verjük ki te meg én?
Szeretlek is meg nem is,
így van ez, de vicsor lesz.

Talán simábban menne,
ha fel is dugnám az agyam magamba.
Végül az idegeimre megy,
de ne olvaszd fel jégszívemet.

A zenekar clipjében elrejtett fél humoros pillanat megtalálói közt egy Depresszió-letöltéslinket sorsolunk ki.

 

A nagy gyerekzene-harc

Posted by A. Daphne in October 31st 2013    under: Kisszínes, Morgolódás, Szép irodalom      
Nincs hozzászólás

Azt hiszitek, hogy csak nekünk metalosoknak nehéz az élet? Képzeljétek egy gyakorló anyukának se könnyebb amikor durva küzdelmet folytat az elemekkel és csemetéi fura zenei ízlésével. Kemény Nők Lapja rovatunkban ma odiledette beavat minket a gyermeknevelés kínzó kilátástalanságába.

Csapataink nyerésre állnak – még. Azzal kezdődött, hogy öthónapos terhesen kaptunk egy cédét – babazseni, vagy zsenibaba, vagy valami hasonló címmel, amiben triangulum ütögetésre ad ki egy fülsértő hang a torkából nyöszörgéseket és állították, hogy ha ezt hallgattatom a magzattal, az majd okos lesz és nyugodt. Elképzelhető, hogy okos és nyugodt lett volna tőle a gyerek, de én a negyvenedik másodperc környékén durva pánikrohamot kaptam, a füleim könyörögtek a csendért és nem hittem el, hogy ezt bárki képes megvásárolni pénzért. Pedig de.

A szülők nyomasztásának nincs határa sem térben, sem időben: mit eszel, milyen levegőt szívsz, milyen vitamint szedsz, mit hallgatsz és mire gondolsz – mind befolyásolja gyermeked jövőjét, természetesen már azelőtt, hogy megfogant volna. Így hát, ha jót akarsz, megveszed a vállalhatatlan vackot is, valaki különben egészen biztos elkezd bűntudatot gerjeszteni benned. Ám mint tudjuk, punks not dead: ellenállunk.

10418070464_c9b71c2a5e

Csapataink néha elvesztik a harcot, ha a háborúnak még nincs is vége. Amikor hetven percen keresztül ugyanazt az egyetlen három perces számot követelik visítva az autóban. Amikor megkérnek, hogy kapcsoljam ki, mert nekik nem tetszik. Amikor képesek meghallgatni egyetlen egy akkordot is az Alma Együttestől. De nem adjuk fel! Meghalt Lou Reed? Hallgassuk végig az egész hetvenes éveket! Anya szomorú? Jöhet a Kispál! Apa nosztalgikus? Pattanjon a Depeche Mode DVD! Énekelni kéne az orvosi rendelőben, amíg kivárjuk azt a két órát, míg sorra kerülünk végre? Sebaj, fejből tudok egy órányi népdalt, majd a végén ismétlek. Bossa nova, Bartók Rádió, hétvégén gyerünk az Operaházba gyerekprogramra, utána majd beteszünk a kocsiban valami svéd elektronikust, vagy a szarrá hallgatott Parno Graszt lemezt.

Persze még csak szájjal szabályozzák, hogy mit akarnak, nincs saját mp3 lejátszójuk és tudom, hogy akkor kezdődik majd a nehéztüzérségi hadviselés. Úgy tizenöt éve sorban álltam egy Bravo Hits kazettáért, és már sejtem, mit éreztek közben a szüleim. Mindenképp megmérettetés lesz egy hasonló zsákutca a gyerekeim életében és csak remélhetem, hogy én is olyan türelmes leszek majd velük, mint a szüleim voltak velem, hogy aztán egy remek, kiforrott, zenei ízléssel rendelkező ember lehessek. Ehe.

És hogy mivel leszek elégedett? Fogalmam sincs. Szeressen mindent, ami ízléses? Gyűrje bele magát egy stílusba és látogasson ilyen hülye zenei oldalakat, ami csak a metállal foglalkozik? Melyik sztereotípia lesz elég jó nekem, ha visszalátom? Zsíros haj és fekete dzseki belefér, vagy majd sírok a sarokban, hogy ugyan fiam, mosd már meg és vedd fel ezt a vidám pirosat?

Mit szólna szegény anyátok, ha látna?

odiledette

 

Anton LaVey? Avril Lavigne!!!!

Posted by Holden in September 1st 2013    under: Black Metal Ist Krieg, Kritika, Szép irodalom    Tags: Avril Lavigne, black metal, durvulat, fém, FémForgács, igazi rockzene, keménység, metál, vadócság  
1 hozzászólás

Úgy gondolod, hogy túlságosan finomkodóra, puhapöcsre sikeredett az Aborym új albuma? A Black Sabbath nem tartja kellőképp tiszteletben a rockzene hagyományait, az Ulver pedig már megint csak az unalmas kliséket pufogtatja? A Blacklodge ismét csak mindenfajta hitelesség nélkül adja elő, hogy tisztában van a valódi sötétséggel? Esetleg te is úgy véled, hogy az új Agathodaimonon kívül az év összes keményzenei produktuma annyira béna lett, hogy inkább be is kéne tiltani a metált?

Nos, ne csüggedj: megérkezett ugyanis Avril Lavigne legújabb klipje, mely végre igazán fel fogja rázni a fémvilágot poraiból. A metal lady 2011 óta nem adott ki nagylemezt, a szimplán csak Rock’n'roll címre keresztelt legújabb videója pedig idei, self-titled albumán fog helyt kapni.

Először is, tisztázzuk: Lavigne sikere, mostanra kialakult kultusza elsősorban hitelességének köszönhető. Egy olyan világban, ahol Motörhead és Black Sabbath nevű zenekarok hakniznak a taliándörögdi falunapokon is mucsinak elkönyvelt, két riffes dajdajukkal, bizony nem egyszerű meggyőzni a hallgatóságot, hogy az ember lánya valóban a rock’n'roll szellemiségét kívánja új kontextusba helyezni, az alapokat még a korábbiaknál is őszintébben, csípőből nyomva feleleveníteni.

Lavigne nem dőlt be a Darkthrone-nak sem, és nem hagyta magát meggyőzni arról, hogy a rock valójában hetvenes évekbeli, noname litván bandák kazettáinak másolgatásáról szólna. Avril ugyanis nem a skandináv jólét okozta frusztráltságtól döntött úgy egyik napról a másikra, hogy diszkós köcsögből lázadó rockerré avanzsál, hanem eleve nehéz körülmények közé született, felnővén pedig volt “szerencséje” megismerni az élet sötétebbik oldalát.

A kanadai deszkások világa bizony egyáltalán nem olyan babazsúr, mint Oslóban árulni jó pénzért a bakeliteket, aztán a napi bevételből esténként bebaszni és azon röhögcsélni, hogy milyen vicces lenne videóra venni a másik halálra kínzását. Nos, Lavigne-nek nemhogy ideje nem volt ilyen baromságokra, de még videókamerára sem tellett a kanadai nép egyszerű lányának: éppen csak meg tudott élni a favágásért kapott éhbérből, de deszkára így sem tellett neki, azt a kivágott fa törmelékeiből barkácsolta össze vérrel-verítékkel.

Lavigne-nak eszébe nem jutott volna kecskefejekkel dobálóznia: tudta ugyanis, hogy a kecskének a feje a legértékesebb része, és bizony az étellel amúgy sem játszani kell, hanem örülni neki és megenni, amíg meg nem romlik. Ugyanígy azzal is tisztában volt Avril, hogy a füvet nem elszívni szokás, hanem lekaszálni, hacsak nem akarja az ember lánya, hogy az apja megint úgy elverje egy fahusánggal, hogy két hétig ne is tudjon lábra állni. Lavigne már négy évesen is tisztában volt vele, miként kell leölni, majd feldolgozni egy kifejlett jávorszarvast, és csak röhögött volna, ha hallja, hogy egyesek valami misztikus légkört vonnak a gyilkolás köré. De Lavigne nem tudott az ilyesmin röhögni, mert a kanadai erdőben, ahol felnőtt, azt sem volt módja megtudni, hogy a tengeren túl is élnek emberek.

Így Avril Lavigne hitelesen tudta 18 éves korában hangjegyekké és fájdalmas sorokká formálni keserves gyermekkorát: Let Go címmel kiadott albuma mindenkit meggyőzött arról, hogy a korábban érdemeinek megfelelően lesajnált rockzene valójában többről szól, minthogy “a ruhám bőr és nem ballon“. Avril ugyanis tisztában volt vele, hogy a metal nem arról szól, hogy kin milyen ruha van.

A kanadai favágók gyötrelmes, monoton mindennapjait híven visszaadó Let Go után az Under My Skin szó szerint csontig hatolt, hűen reprezentálta nehéz sorsú embertársaink gondját-baját. A Nobody’s Home így elementáris erejű példázatául szolgálhatott azon egyszerű tudásnak, hogy az erdőben senki nincs otthon, embernek és vadnak naponta meg kell küzdenie a fennmaradásért. De a Fall to Pieces is remekül mutatta be azon percek iszonyatát, amikor azt kell néznünk, hogy négy éves kistestvérünket egy vadkan tépi huszonhárom darabra.

Ezek után Avril kicsit elkanyarodott gyökereitől (már elegendő pénzt gyűjtött, hogy ne kelljen fát vágnia), de most visszatért az alapokhoz: a Rock’n'Roll pedig abszolút hitelesen mutatja be, milyen érzés a kanadai erdőkben minden nap kövek között kúszni-gurulni csak azért, nehogy óvatlanságunkban halálra marjon bennünket egy piton.

Akik csalódtak abban, hogy a Black Sabbath a régi felállással sem tudta ébren tartani hallgatóságát, annak itt van a rockzene valódi keménységét bemutató Rock’n'Roll, Avril Lavigne őszinte, mégis slágeres, jól dúdolható nótája. Nem véletlen a katonai felszerelés, az éles fegyverrel támadó skorpió és az ironikus módon autót vezető kutya (értsd: vissza kell térni a tiszta, természeti körülmények közé) sem – Lavigne bizony mindenki számára egyértelművé teszi, hogy a rock nem csupán a fekete pólókról és az acélbetétes bakancsokról szól. Nem véletlen a 02:53-kor elcsattanó leszbikus csók sem: bizony a zord kanadai körülmények közt az ember örülhet, ha egy másik emberrel, nem pedig egy királykobrával kell nyelves puszit váltania. 03:30-nál pedig arról is meggyőződhetünk, hogy sokkal menőbb egy templom előtt gitározni, mintsem a felgyújtásával pózerkedni. Az üzenet világos: a pénzt értékes gitárra (=rockzenére) kell költeni, nem pedig az értéktelen vallással való foglalatoskodásra. Ha pedig korábban nem lett volna egyértelmű, a cápajelmezes medvével világossá válik: nem attól lesz valaki menő, hogy az éjszaka közepén meg tud késelni egy álmosan előtántorgó zsúrfiút, sokaknak bizony jóval keményebb ellenfelekkel kell dacolniuk életük során. Lavigne tudja ezt, ahogy azt is, mit is jelent, mit is kell képviseljen a rock’n'roll.

Mi pedig mi mást is tehetnénk ehhez hozzá, minthogy csigazabáló, magukat a fegyverklub miatt kemény csajnak képzelő szende lánykák helyett inkább a kőkemény, mocskos szex mikéntjével valóban tisztában levő Avril Lavigne-nyel csapnánk egy jó kis nyársalós kerti partit.

 

Félelemgyár: Repülős Ica

Posted by rantottbus in December 1st 2012    under: Szép irodalom      
3 hozzászólás

There is no love!

Nincs lóvé!

I am a duplication

Duplán nincsen!

Innocently

Ártatlanul

I was conceived

teherbe estem, ráadásul

So violently

tök durván.

There was no love

Csak épp nincs lóvé!

There was no love for me

Csak épp nincs lóvém!

There was only hatred

Csak egy piros kalapom..

I am rape

Répa vagyok

I am hate

Hetedikes vagyok

I am rape

Répa vagyok

I am hate

Nikon vagyok

Every day I feel anonymous hate

Egész nap az Anonymus hackercsapattól rettegek,

Forever in the shadow of disgrace

Nehogy Shadow Szegedről utánam eredjen.

Filled with pain

Tele vagyok Pain cédékkel és

A bruised and darknened soul

Sötétség járja át lelkem

Spare me from the

Amikor a Spar-ban vásárolok.

Life that’s full of misery

Az élet nem egy habostorta.

I don’t want to live that way

Nem akarok élő körkapcsolást!

I don’t want to live that way

Nem akarok élő körkapcsolást!

 

Draút

Posted by rantottbus in September 25th 2012    under: Szép irodalom      
Nincs hozzászólás

Drought [drau̇t] [draft]

Mv.: Jó estét kívánok! Ez itt Az Éjszaka, a Magyar Televízió Nödtveidt-emlékdíjas műsora.
Mai témánk az aszály. Vendégeink a téma szakértői, Fekete-Sötét István, a Végítélet
Alapítványtól, valamint Vérégalatti János, a Necrohell Intézet munkatársa. Uraim! Az első
kérdésem, és azt hiszem, nézőinket is ez érdekli leginkább: kinek köszönhető ez a helyzet,
pontosabban, ki kárhoztatható az aszályért?
- F-S I.: Azt gondolom, és ez a kérdésnek persze csak az egyik része, hogy alapvetően maga az
Ördög.
- Mv.: Bocsánat, de…
- F-S I.: Úgy értem, hogy a jelenség mögött alapvetően alvilági tendenciák és motivációk
mutathatóak ki. Egyszerűen nem áll másnak érdekében, hogy pont most, pont így
kelljen szembenéznünk ezzel. A törekvés tehát egyértelmű, de, hogy a kezdeményező
szempontjából sikeres lesz-e az ügy, azt ma még nem tudjuk.
- Mv.: Vérégalatti János?
- V.J.: Nem értek egyet. Véleményem szerint itt éppen arról van szó, az bizonyosodott be, hogy
Isten alapvetően mégiscsak gonosz, mindez tehát tőle származik, és lassan-lassan kezdünk
ráébredni, hogy nincs Isten az egyik oldalon és Sátán a másikon, hanem itt egyetlen entitás,
alapvetően gonosz voltáról van szó. Az egy más kérdés, hogy Isten eddig sikeresen tartotta
fenn annak látszatát, hogy ténylegesen valamiféle ellenféllel küzd, de hangsúlyozom: ez
inkább taktikai kérdés, nem metafizikai. A lényeg az eredmény: a teljes és végleges bukás és
pusztulás.
- Mv.: De ezzel most mintha arra utalna, hogy az aszály nem is tud gonosz lenni, mert
alapvetően ezek a kategóriák – jó és rossz – azok, amik kétségbe vonhatók.
- V.J.: Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem a kettő szembenállásáról vagy harcáról van
szó, hanem az általános gonosz adott esetben jóként való újradefiniálásáról. Nem véletlen
Bataille felbukkanása az ügyben, egyfajta szuverén megnyilvánulásról van szó. De akárhogy
is: Isten lebukott, mint egy kisfiú, aki cukorkát lopott az édességboltban. Van mindebben
valami patetikus.
- Mv.: De akkor…
- F-S. I.: Bocsánat, de hadd reagáljak erre. Szerintem nagyon nem transzparens hozzáállás,
hogy szakértőként valaki tagadja a Sátán létezését, miközben tudható, hogy a szolgálatában
áll, hogy vértől iszamós megbízásai vannak tőle, mint ahogyan az Önök intézetének is. És azt
állítani, hogy mindez valaki másnak róható fel, az tényleg minden szakmai norma felrúgását
jelenti.
- V.J.: Nem hiszem, hogy a személyeskedés és a vádaskodás most célravezető lenne. Én is
érvelhetnék azzal, hogy Ön Isten megbízásából egyszerűen félrevezeti a nézőket, hogy
szétterítse a felelősséget, de szerintem most nem erről kellene beszélnünk.
- Mv.: Akkor, ha megengedik, térjünk is vissza az aszály témájához. Mi a véleményük arról,
ahogyan ez most bekövetkezett? Más szóval, mit szólnak a formához, a végrehajtáshoz, a
külcsínhez?
- F-S.I.: Nyilvánvaló, hogy van egyfajta fejlődési és letisztulási folyamat. Egy pusztító,
apokaliptikus aszálynak, ennyi rákészüléssel pusztán technikai értelemben így kell kinéznie.
Ezt akkor is kár lenne tagadni, ha egyébként nem értünk vele egyet. Egyszerűen fogalmazva,
nevezhetnénk ezt populizmusnak is, de ezt most nem pejoratív értelemben gondolom,

-

hanem pusztán úgy, hogy igazodik ahhoz, ami elvárható, amit mindannyian vártunk.
Halleluja!
- V.J.: Ez így van, bár én ezt inkább úgy értelmezem, hogy azért van némi hanyatlás és
tanácstalanság. Annyit tennék még hozzá, hogy apróbb hibák azért előfordulnak a
végrehajtásban. A vizuális kommunikációt tekintve például nem egyértelmű, hogy egy kígyót
akartak belekeverni vagy egészen egyszerűen egy pénisz tűnik fel a kampányeszközökön.
- Mv.: Ezt most nem tudjuk megmutatni, de gondolom, mindenki utána tud nézni, akit érdekel.
Utolsó kérdésem, kérem, röviden, egy-egy mondatban válaszoljanak. Mi következik ezután?
Mi jöhet még az aszály után?
- F-S.I.: Logikusan nézve, ha sikeres és következetes az akció, akkor semmi, pontosabban a
semmi. Aki emögött áll, az most elment egészen a falig. Vissza lehet persze fordulni, lehet
ismételni a jól bevált paneleket, de akkor ebből csak egy közönség és támogatottság nélküli
apokalipszis következik. Ez azonban olyan lenne, mint a sorozatgyártású fenséges: erőtlen és
sokkal inkább sugallna cselekvőképtelenséget, mint erőt. A falon persze át is lehet lépni, de
azt hiszem, az nem megoldás, ha ezentúl minden kisember az aszályt hirdetné a pólóján, aki
eddig a vértől nedves, burjánzó tetemek vagy egyszerűen csak a vámpírok híve volt.
- Mv.: Ön szerint?
- V.J.: Ha a vér nem válik vízzé, öntözni sem lehet vele…
- F-S.I.: Akkor az, hogy „Vegyétek, s igyátok, ez az Én vérem” csak marketingfogás volt?
- V.J.: …de rátérve a kérdésre, én két részre bontanám a problémát…
- Mv.: Csak röviden, ha kérhetem.
- V.J.: Nos, egyrészt egy bukás akkor jó, ha azt is magával rántja, aki kezdeményezte. Hogy
stílszerű legyek, fulladjon csak bele a homokba, akkor legalább következetes maradhat. End
all life, ahogy mondani szokás ugye. Másrészt azonban: Silete theologi munere alieno.
- Uraim, hogy köszönöm, hogy eljöttek hozzánk. Holnap is ezzel a témával jelentkezünk,
akkor az érintettek, a katolikus egyház, a Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint a károsult
gazdálkodók képviselői lesznek a vendégeink. Jó éjszakát!

——————————-
Köszönet az expertnek!

 

Legyen otthonodban Nagaarum a néma vendég!

Posted by Holden in July 9th 2012    under: Hírek, Szép irodalom    Tags: elhagyatott bolygók, fémcsillagok háborúja, könyv, Nagaarum, sci-fi, sötét lyuk, sztárt vársz? - új regény, távoli planéta homálya  
5 hozzászólás

Volt már testen kívüli élményed? És azon belüli? Van halál az élet előtt? És végighallgatott már bárki is egy teljes Nanocyborg Uberholocaust-számot?
Ezekre a fontos kérdésekre is válaszolhatna Thomas Gabriel Nagaarum új sci-fi regénye, ha akarna, de a mű sokkal fontosabb eszmeiséget tűzött zászlajára: azt igyekszik az olvasó diónyi agyába vésni, hogy ha egy sötét hold felszínén furcsán fénylő foltra bukkan valaki, ekkor élete hamar tébolyba fordulhat át – főleg, ha nem a Mézga Aladár Különös Kalandjait nézve fedez fel ilyen ismeretlen jelenségeket.
Nagi már volt bűnös basszeros egy veszprémi progresszivató dalárdában, adott ki saját álneve alatt zörgő-morgó lemezeket havonta, de amit Nagi még sosem csinált tudomásunk szerint, az a könyvírás! Legalábbis eddig az volt, mert most publikációra adta a fejét, és Kjell Månsson mintájára adott ki szerzői néven egy műalkotást: hogy vajon ebben aztán mekkora hatása érződik az elvakult Burzum-rajongásnak, azt nem tudjuk, de félünk, ha egyszer fény derül a nagy titokra, azt kívánjuk majd: bár sose jöttünk volna rá a szörnyű igazságra. Arra, hogy mi rejtőzik a tartalomjegyzék előtt.
A könyv már kapható a legjobb újpesti utcai könyvkiárusító helyeken (Moldova György és Paul Trent legújabb remekművei mellett), illetve szerkesztőségünk címére is várjuk a dedikált ajándékpéldányt, melyről aztán fantasztikus, agyondicsérő, színes-szagos criticát írhatunk.

“A XXI. század második felében fénylő pontot vesz észre egy űrszonda egy sötét hold felszínén, ami furcsa, néha zavaros, ellentmondásos eseményláncolatot indít el. Az egyik legijesztőbb dolog, amikor nem tudunk különbséget tenni képzelet és valóság között. Ilyenkor kiléphetünk testünkből, kívülről szemlélve az eseményeket, esetleg fordítva, más idegen jelenlétet érzünk bensőnkben. A fordulatokban gazdag, örvénylő, időnként filozofikus témákat súroló sci-fi fő kérdése, hogy mi a megismerés, mi annak a menete, valamint hol lehet az a pont, ahol az emberi mivoltunkat meghatározó kíváncsiság már beteges jellemrajzokat formál meg.”

 

Fémköltészet világnapja

Posted by Holden in April 11th 2012    under: Szép irodalom    Tags: költészet, Paediatrician  
Nincs hozzászólás

Ugyan mind tudjuk, hogy a “metálos költő” cím idehaza Angyal Gyulát illeti meg, mi mégis egy másik kedves honi lírikusunkat választottuk elemzésünk tárgyának A Metálos Költészet Világnapján.

Paediatrician – Műtét

nincs altatás nincs érzéstelenítés
nincs vizitdíj se… kezdődjék a műtét

In medias res vág a költő a dolgok közepébe – mint mondja, nincs szükség védekezésre a művészet ellen, sőt, annak támadnia kell, hogy igazán mély hatást váltson ki a társadalomban. A neoavantgárd lírikus ezzel egyértelműen kijelölte helyét a verselők sorában – Szkárosi Endre és Szilágyi Ákos nyomdokain haladva véli úgy, hogy a költészetet vissza kell foglalni a fűzfapoétáktól, és a művészet segítségével elemi csapást kell mérni a jól berendezett fogyasztói társadalomra. “Nincs altatás” – mondja a lírai én, ezzel is kijelentve, hogy ezúttal nem fogja hagyni, hogy a befogadó feleslegesen bámulja a köldökét a szenvelgő sorok olvastán. Sokkal inkább érkezik egy igazán elementáris erejű kinyilatkoztatás, melynek politikai üzenete is nyilvánvalóvá válik a második sort látván: “nincs vizitdíj se”. Mind tudjuk, ki érte el korábban, hogy ne legyen vizitdíj sem, így a szerző állásfoglalása egyértelmű a politikai csatározásban – ezután pedig bejelenti igényét a történelem újraindítására, melyhez egy műtét metaforáját használja. A társadalom tehát beteg, meg kell gyógyítani, melyre egyedül a neoavantgárd ütőssége lehet alkalmas – lássuk, mire megy “műtéte” során a szerző.

Szikét-szike
ollót-olló
fűrészt-láncfűrész

Az eposzi kellékek közül az invokáció kikerülésével egyértelműen az enumeráció, azaz a kellékek felsorolása következik, melyek a cselekmény során hangsúlyos szerepet fognak játszani. A költő tovább halad a kijelölt “műtét” útvonalán, és számba veszi az ahhoz szükséges eszközöket. Szúró-vágó eszközök jelennek meg, melyek kifejezhetik a költő vagdalkozását is az általa nem becsült környezetben, ugyanakkor az aranymetszés szabályát is felidézhetik bennünk. A költő radikális változást szeretne látni maga körül, ehhez pedig igénybe vesz nem mindennapi eszközöket is: a három eszköz itt sokak szerint a mostanság ismerős “három csapás” politikájára kíván reflektálni, és a szerző úgy gondolja, hogy csak erő érzékeltetésével érhető el gyökeres változás.

nem véletlen félnek az orvostól
a szemüveges Dr. Fausttól
ki megóvja a gyerekeket
többet nem lesznek betegesek

A költő kijelenti: nem csodálkozik azon, hogy sokan félnek a társadalmi változásoktól, hiszen az a felnövekvő generáció javát akarja: kiirtani azokat az anomáliákat, melyek az idősebb korosztálynak köszönhetőek, és melyek régóta mételyezik egy valaha egészséges társadalom életét. A szemüveg itt egyértelműen az intelligencia és a kultúra megjelenítő lesz: a költő szerint egyedül a kulturális kinevelődés az, amely elhozhatja a szebb jövőt, ehhez viszont szükséges az oltalmazó értelmiség jelenléte, amely megvédi az ifjakat az érdekeiket felismerni képtelen vénektől. A költő kijelenti, hogy az intellektus megjelenésével a társadalom is meggyógyulhat, és ezáltal létrehozhat egy erős államot.

szeretem ha folyik a vér
a gyermeksikoly kíséretét
szeretem ha zsenge a bél
szeretem ha remeg a kéz

A lírai én csodás elemeket jelenít meg: az ún. deus ex machina során egy mészárlás képei jelennek meg, mely egyértelműen azt a gyökeres megújhodást igyekszik kifejezni, melynek során a mérgek távoznak a gyermeki lélekből, és annak helyét átveszi valami új, valami egészséges szellemiségű jelenvalóság. A költő nyilvánvalóvá teszi, hogy elkerülhetetlen a fájdalom a változás során: egyesek talán vissza fogják sírni a régi világot, a jólétet és a biztonságos életet, de mégis meg kell érteni, hogy az egyetlen lehetőség az új rendszer eljövetele lehet. A kéz remegésével fejezi ki a költő, hogy bizonytalan a társadalmi változásokhoz szükséges út kijelölésével, mégis érzi, hogy erre van szükség ahhoz, hogy felfrissülhessen a lélek, hogy a gyermekek mentális állapota egészen újszerű formát ölthessen, hogy zsenge legyen a bél, egészséges a máj, és bársonytapintású a bőr.

jöhet a következő kire vár a műtét
gyermekhullák tetemek hevernek szerteszét

A szerző egyértelművé teszi: senki nem kerülheti el a változás szelét. Ez ugyan a régi hit halálát jelenti, de valami új fog kinőni az elhullt vélekedések tetemén, hogy egészséges társadalom serkenjen általa.

zokog a nővér hisz ömlik a gyermekvér
nem tudja még az anyuka holt gyerekkel megy majd haza

A régi rendszer oltalmazói és megteremtői bizony sirathatják egykorvolt világukat: az “újak” megteremtették a szükséges feltételeit a változásnak, így az, aki még mindig hisz a régi tanítás hatásos voltában, csalódni fog. Ezt fejezi ki a második sor is, mely arra igyekszik rávilágítani: a meghaladott eszmék őrzői hiába próbálnak újabb hívőket kinevelni maguknak, hiszen a gyermek már “halott”, azaz süket és vak a régi tanokra. Nincs szüksége az eltemetett, elfeledett világképre.

jöhet a következő kire vár a műtét
vár az orvos ki nem fél

És újabb és újabb szemek nyílnak fel, és vetnek véget a koloncként rajtuk ragadt bálványok imádásának. A társadalom orvosa, az értelmiség nem fél, hiszen Bibó István üzeni neki: “demokrata nem fél”. A társadalmi berendezkedést meg kell változtatni – ha valamiben, ebben teljesen biztos, és nincs, mi megállítsa őt.

jöhet a következő kire vár a műtét
gyermekhullák tetemek hevernek szerteszét

A költemény zárása tökéletes kvintesszenciáját nyújtja a mű tartalmának: mindenkiben létre kell jönnie a változásnak, más út nem lehetséges. Az egykori hit kineveltjei már csak az emlékezetben élnek, hiszen az új világ hirdetői itt vannak, és bátran vesznek részt a gyarló gyermekek életeinek új alapokra helyezésében.

 

 
« Korábbi cikkek

Keresés

RSS

Felvétel RSS olvasóra

Rovatok

  • Kisszínes (484)
  • Hírek (206)
  • Kritika (97)
  • Morgolódás (26)
  • Interaktív (28)
  • Kohnczert (145)
  • Szép irodalom (42)
  • Interjú (29)
  • Black Metal Ist Krieg (65)

Tagek

37? Áhh! Harmincnyolc! 2009 2010 2011 2012 Anathema black metal Brutal Assault burzum bölcsész Club 202 Dürer Kert ezek a mai fiatalok Fekete Zaj FémForgács Hírek Isten Háta Mögött kacagás Kill With Hate koncert kvltúra Kátai Tamás Leander le nem töltés lista magyar metál mi találtuk ki Móka nem black metal norvég NuSkull pop pózer slágermetál Tankcsapda Thy Catafalque toplista Trve Ulver untrú Varg Vikernes álhír álhírek álinterjú

Archives

  • February 2021 (1)
  • February 2020 (1)
  • May 2019 (1)
  • January 2019 (1)
  • July 2018 (1)
  • January 2018 (1)
  • June 2017 (1)
  • May 2017 (1)
  • March 2017 (1)
  • January 2017 (2)
  • December 2016 (1)
  • May 2016 (2)
  • January 2016 (1)
  • October 2015 (2)
  • July 2015 (1)
  • June 2015 (1)
  • May 2015 (3)
  • April 2015 (2)
  • March 2015 (3)
  • January 2015 (1)
  • December 2014 (4)
  • November 2014 (3)
  • October 2014 (1)
  • August 2014 (1)
  • June 2014 (2)
  • May 2014 (1)
  • April 2014 (2)
  • March 2014 (4)
  • February 2014 (4)
  • January 2014 (3)
  • December 2013 (4)
  • November 2013 (3)
  • October 2013 (2)
  • September 2013 (4)
  • August 2013 (3)
  • July 2013 (4)
  • June 2013 (4)
  • May 2013 (2)
  • April 2013 (5)
  • March 2013 (4)
  • February 2013 (4)
  • January 2013 (8)
  • December 2012 (11)
  • November 2012 (6)
  • October 2012 (8)
  • September 2012 (6)
  • August 2012 (6)
  • July 2012 (11)
  • June 2012 (14)
  • May 2012 (19)
  • April 2012 (21)
  • March 2012 (22)
  • February 2012 (22)
  • January 2012 (32)
  • December 2011 (34)
  • November 2011 (22)
  • October 2011 (19)
  • September 2011 (22)
  • August 2011 (29)
  • July 2011 (20)
  • June 2011 (17)
  • May 2011 (23)
  • April 2011 (25)
  • March 2011 (27)
  • February 2011 (32)
  • January 2011 (41)
  • December 2010 (22)
  • November 2010 (27)
  • October 2010 (12)
  • September 2010 (21)
  • August 2010 (6)
  • July 2010 (12)
  • June 2010 (6)
  • May 2010 (5)
  • April 2010 (10)
  • March 2010 (9)
  • February 2010 (7)
  • January 2010 (11)
  • December 2009 (7)
  • November 2009 (6)
  • October 2009 (9)
  • September 2009 (7)
  • August 2009 (6)
  • July 2009 (7)
  • June 2009 (9)
  • May 2009 (7)
  • April 2009 (9)
  • March 2009 (5)
  • February 2009 (8)
  • January 2009 (12)
  • December 2008 (9)
  • November 2008 (10)
  • October 2008 (8)
  • September 2008 (3)
  • August 2008 (2)
  • July 2008 (4)
  • June 2008 (9)
  • May 2008 (4)
  • April 2008 (1)
  • March 2008 (3)
  • February 2008 (2)

Utolsó kommentek

  • lez_stygian - Hogy elrepült ez a 2020-as évtized is!
  • Vargus Maximus - Burzum - Hvis Lyset Tar Oss (egy emlék a múltból)
  • OskarSchindler - A Nuclear Blast beperelte Linda Daemont
  • SN - Lemezek 2019-ből, amiket legalább egyszer végighallg…
  • Rocktóber - "Szeretném, ha nem lenne hazugság, egymáshoz nyílta…
  • Flegeton - A fémforgácsosok nem szeretnek szexelni?
  • Styx - A fémforgácsosok nem szeretnek szexelni?
  • ezazigazinevemeskü - Mindenkinek jár az interjú
  • ezazigazinevemeskü - Mindenkinek jár az interjú
  • eDav - Anti Fitness Club - Anti Fitness Club (2008)

Kontakt


Perelje be Ön is az Autodafét!

Linkin Park



©2008-2013 Autodafé Kvlturális Magazin
Valid XHTML   Valid CSS    | Beyond2010 designed by VA4Business Brought by Wordpress Themes | Admin