A következőkben a tucat- és gagyizenekaroknak szánt magatartásbeli gyorstalpalónk következik.

Így alakulnak ki a gagyizenekarok:

-         adott egy nagy önbizalommal és kommunikációs kényszerrel rendelkező egyén (énekes)

-         valaki, aki meg tudja szólaltatni a gitárt (gitáros)

-         egy másik valaki, aki majdnem meg tudja szólaltatni a gitárt (basszusgitáros)

-         egy olyan arc, aki feltűnően sokat csapdos ritmusokat a saját combján (dobos)

-         megmondóember (bámelyik tag, aki szöveget ír)

Vagy, jobb esetben:

-         kb. tehetséges énekes

-         okés zenészek

-         a kreativitás és egyediség teljes hiánya, helyette megrendíthetetlen öntudat és sikerorientáltság

Képünk illusztráció. Azonban ha a két fiatalember magára ismer, írjon nyugodtan.

Magadra ismertél? Ez még nem annyira ciki, de rosszul csinálod, ha:

-         a negatív kritikára lekavarsz egy királylányos hisztit

-         a youtube felvételeid alatti jogosan kritizáló kommentre reagálsz zenekarként, ráadásul sértődötten és agresszívan

-         nincs önkritikád és leminősíted magad

-        a körül forog a napod, hogy vajon ki nem szereti azt, amit csinálsz

A poszt igaz történeten (e-maileken, kommenteken) alapul és jószándékkal íródott. (Mentsétek a menthetőt, ha már…)

Felháborodott, vérig sértett zenekarok leveleit a macsek.autodafe@gmail.com címre várom eltúlzott szeretettel.

Bizonyára mindenki hallott már a 20. század talán leghírhedtebb sorozatgyilkos pszichopatájáról, Charles “Oh,You Poor Thing” Mansonról, az USA bűzölgő mocskáról, erről a szegény, beteg emberről. Már majdnem megfeledkezett a köztudat a megtört aggastyánról, de ezt megakadályozandó, öt kiváló zenekar áll ki a kultuszfigura jogaiért egy nagyszabású koncert keretében január huszadikán a Vörös Yukban.

Charles “Semmiről Nem Tehet” Mansont anno több brutális gyilkosság kiterveléséért és levezényléséért ítélték el, melyek közül a leghíresebb Roman Polanski 8 hónapos terhes (!) feleségének, Sharon Tate-nek a meggyilkosása. E mellett még több mészárlást is levezényelt a Család gyűjtőnév alatt futó pajtikáinak közreműködésével. Mindezekről persze nem tehet ez a drága ember, mert -egyem meg- beteg és pszichopata, tetteiért nem vonható felelősségre, és most, hogy már 4 éve lejárt a büntetése, a 76 éves, bűnbánó tekintetű télapót már csak kiengedhetné ez a fránya amcsi rendőrség, aztán csak nem teszik, hogy a Watson szúrja őket meg!

Az ügy érdekében a Vörös Yukban lesz is egy fain okkult kis összeröffenés (“pig!”), melynek a felét értem, felét nem, de minden esetre fel nem foghatom. Az oké, ugyanis, hogy három olyan okádék együtes, mint a Dressed In Black, Paediatrician és az Implosion fellép egy ilyen eseményen, de a Kotniehl és a Reason fellépőtársaikhoz viszonyítva – főleg az utóbbi – azért nem olyan vészesen rossz. A Dressed In Black pár éves baszakodás után kiadta végre az első, veszett rossz hangzású, még közepesen élvezhetőnek sem mondható EP-jét. A cucc nem szól, rendkívül primitív zeneileg, és az alapjáraton jó hangi adottságokkal megáldott énekes is borzalmasan torzítja a hangját, amikor meg nem… Akkor is hamis. Ellenben még nem ismertek eléggé, és gyanítom,  kell nekik a fellépési lehetőség, bár ők maguk is érzik, hogy valami nem kóser a “Styles for Charles Rights” névre hallgató ördögűzéssel, így felelősséghárításképpen a Holdújév Köszöntés kifejezéssel takarják be senyvedt kis dark testüket. A Paediatricianról már inkább szót sem ejtek, nekik még fekszik is a téma, ők aztán valóban disznók és kiválóan belenyúlt velük a szervezés a dolgok sűrűjébe és a gyomrok bels(őség)ejébe. Remélhetőleg a Deformed Premature című kalotaszegi slágerüket 20-án Charles “Szerencsétlen, Tönkrevágott Életű” Mansonnak küldik majd. Az Implosion bizonyára a rendezvény arculatába illő Headshot című dallal indít majd, és igazán derék csörömpöléssel emeli az est sötétségét.

Azt viszont, hogy a fentiekhez mérten kifejezetten igényes Reason, és a nem is olyan rossz Kotniehl miért minősíti le magát egy ilyen koncertesten, elképzelni nem tudom. Viszont remélem, hogy ez a maroknyi zenei szemét minden trve blacker, decker és darker – metaller lelki épségét ápolja és a világ nagy dolgairól való gondolkodását fejleszti, de legfőképpen abban bízom, hogy ezen pompás zenészek segélykiáltása eljut Amerikába, és a guru megkapja a megfelelő ápolást, esetleg az ottani hatóság könnyekig hatva, feketébe öltözve szabadlábra ereszti ezt az összeaszott, megviselt, idős férfit. A 800(!!) Ft-os belépőkből és a helyszíni fogyasztásokból befolyt összeget minden bizonnyal Manson gyógyszereire fordítják.

Nagy Feró és bandája megtáltosodott mostanában, hiszen nem elég, hogy a napokban jelent meg felturbózott, rozsdamart kiadásban a 78-88’ albumuk –amit egyébként szerkesztőségünk egymást lökdösve rohant megvásárolni, hogy érezzük eme motorizált nemzedék lüktetését a kitépett kecskeszíveinken túl és Holdi szakállán innen is – most az X -faktorosok ellen mért támadásként karácsonyra már újra a boltok polcain lesz a Pancsoló Kislány c. sláger.

És mindezt miért? Mert a rock és az RTL klub nagypapája mindenkinél jobban tudja, mi az igazzzi rokk end roll, még nálam is, pedig az nagy szó. Miután igazi rocker létére hazaküldte igazi rocker Muri Enikőnél kevésbé koncertképes utcaembere Tarány Tamást az igazi rocker Keresztes Ildikóval karöltve és Malek Miklós szemének fordítottkereszttüzében égve, már látszott az arcán a „majd én megmutatom nektek, hogyan kell énekelni” kifejezés. X-faktor rajongó szerkesztőségünk a zsűri döntését és Sátán! Nóri kamerákra rögzített, fizetett együttérzési jeleneteit követően elcsípte a kiváló énekest és metálistent, aki kizárólag csak a koránál fogva nem nevezhető a magyar Varg Vikernessnek, egyébként minden okunk meglenne a titulusra. Arra a kérdésünkre, hogy az év végére tervez-e még valamit egy poros lemez leprontózásán és az X-faktor egyetlen tehetséges énekesének kiszavazásán kívül –jó pénzért–, a következőt nyilatkozta az ízig-vérig ólomvérű nagyvárosi farkas:

„ Megelégeltem már, hogy minden évben az X-faktorosokról szól a karácsony. Mivel nálunk nem jelentkeznek olyan kiemelkedő tehetségek a versenybe, mint az amcsi vagy a brit színtéren, (vagy ha igen, akkor még adáson kívül kiszórjuk őket), így nem a lemezeladási listákat vezetik méltatlanul, hanem elveszik előlem a koncertlehetőséget a karácsonyi szuperkoncertekkel. Így, hogy kiadom a Pancsoló kislányt, a jóízlésű magyar rockerek nyilván azt fogják megvenni, és nem lesz pénzük X-faktor koncertjegyre. Ne értsetek félre, gyerekek, én bírom azokat a kölyköket, a Tamást is, hiába kövér, meg egy igazi rocker, de nem lehet itt viccelni, na. Pedig hát, nekem is abszolút hallásom lenne, ha vóna.”

Bennfentes információkból tudjuk – névszerint Südi Iringótól, akit a forgatás után csíptünk el a színfalak mögött nosztalgia-szalszázni Sátán! Nórival – hogy a Pancsoló Kislányos kislemezen egy újraforgatott klip is helyt kap majd, amit (mint Iringó öccse, Kristóf zenekarának Mohó szájas videóját is) a Render Media gondozásában falhat fel a magyar médiazabáló csürhe.

http://langologitarok.blog.hu/2011/12/08/karacsonyra_ujra_kiadjak_a_nirvana_klasszikusat_az_x_faktorosok_ellen#more3446527

Avagy bosszankodjunk azon, hogy milyen bosszantó is az irodalmi közízlés.

 És tényleg. No de most mindenféle köntörfalazás nélkül belecsapok a lecsóba, valamint a lovak közé is, kinek mi, de a magam részéről leginkább mégis a homlokomra,amit nem csak csapkodok,de ráncolok is. Fájó szívvel kell tapasztalnunk ugyanis,hogy a ma költője nem egy elvont fogalom,egy magasztos valaki, akit lehet tisztelni és lehet rajongani érte,hanem sokkal inkább egy tömegcikk,olyan mint a nájtmerbiforkriszmöszös kiegészítők tömkelege, vagy urambocsá’ a kórházas szappanoperák divatos újhulláma.(Itt persze nem a nyilvánvaló zsenikről beszélek,mint Kukorelly Endre, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina…)  És a recept mindig ugyanaz a „Hogyan legyél trve költő 2011-ben?” projectben.

-          egy ifjú titán, vagy egy delnő, aki kinyilatkoztatja magvas gondolatait

-          a gondolat, amely leközölhető néhány művészieskedően egymás után dobált mondatban,majdnem úgy,mint a Kiscsillag dalszövegeiben  (ó,jaj,mennyit fogom még őket verbálisan kurkászni )

-          a mondatok fontos kritériuma: partikulák töménytelen mennyiségben, ismételve, görcsösen,mert az tragikusabb, pl. ha egy szakítást ír le a kedves tollforgató szenvedő

-          szándék arra,hogy saját maga uralkodójává váljon… (haha, na nem, ilyen jót csak az Isten Háta Mögötték tudnak írni) Szóval szándék arra, hogy bármibe készségesen belehaljunk

-          végezetül néhány terminus technikus az egyetemről,vagy ha nem onnan, akkor az új mosógép használati útmutatójából,a nővérünk fogamzásgátlójának hatóanyagai közül, vagy egyszerűen csak csapjuk fel az Idegen szavak és kifejezések szótárát…

…És már kész is a pompás vers, és elmondhatjuk: „olyan szépet írtam a nagy szellem evezőivel”, ahogy monda Zselenszky Tamás vala,aki az Eleven Hold énekeseként tengette Napjait, majd unplugged nyomta a szívfacsaró muzsikát és aztán/közben úgy döntött, még azt is bevállalja,hogy költő lesz,mert neki megy az is,miért ne menne, ha meg mégsem,akkor valami néma száj úgyis felcsókolja őt az út porából,ahova hullana le. És most jól kitérnék a különböző társadalmi kasztok és/vagy szubkultúrák önjelölt költőire is,miután kikuncogtunk magunkat az elevenül verselő fiatalemberen. Az első ilyen faj neve gótika-mónika , különleges skilljei közé tartozik a Petőfi összes terjedelmű versikék indokolatlanul rövid idő alatt történő produkálása, ugyanabból a hat szóból: vér, hold,halál, temető, szerelem, farkas. Aztán létezik még a mostanság oly’ divatos szóval élve általam forever alone-nak nevezett csoport, akik hasonló szókészletből dolgoznak,mint a gótika-mónikák, csak még bővítik repertoárjukat giccses jelzőkkel, mint a ‘lágy’ meg ‘csilingelő’,esetleg a ‘temetőt’ kicserélik ‘égboltra’ és folyamatosan rossz nekik. Nem feledkezhetünk meg továbbá az elvont egyetemistáról sem, aki főleg akkor ír, amikor új szót hall az egyetemen. Ő már rendszertanilag fejlettebb,mert nem 3Dben hal bele a mi megbokrosodott világunk kínos forgatagába, hanem kitalál magának szituációkat és viszonylag változatos helyzetféleségeket, de még ő sem eredeti,hisz a posztmodern versreceptet, amit fent öt pontban megfogalmaztam, leginkább ő tartja be és valóban ő most zsörtőlődésem fő tárgya,hiszen a gótika-mónika és a  forever alone azért nem kerül be irodalmi folyóiratokba, de neten, „művész” közösségi portálokon és főleg facebookon előszeretettel és kivédhetetlenül garázdálkodik. Valamint az elvont egyetemista csinálja még azt,hogy kínosan megjegyez mindent, aljas kis hatásvadász módon, például azzal csal könnyet a szemünkbe,hogy pontosan emlékszik a három évvel ezelőtti nyaraláson a barátnője lábán maradt 2x 3cm-nyi szőrre,amit a kedves elfelejtett legyantázni,de sebaj,mert ő szereti azt a 2x3cm-nyi szőrt, úgy,ahogy van, az egész kislányt tetőtől talpig; vagy egy másik fiatal elvont író lejegyzi azt, hogy megkopott már a Sepultura felirat a pulóverén,mert ezek a fiatal írók már igazi kőrockerek,ilyesmi. És ugye-ugye,felületesen idézve is  milyen megható eme figyelmesség? Én is majd beleszédültem. Valamint mindjárt nekiállok Sepulturát hallgatni és nem legyantázni a barátnőm lábát,mert én őt úgy is szeretem. Igaz, nincs barátnőm,ennélfogva lába sincs, meg különben is a fiúkat szeretem,és egy nő azért mégsem olyan jó kandúr,mint egy kandúr.

Hát igen,ilyen egyszerű,bár sajnos nem nagyszerű dolog a közköltészet ma,bár ezt szokták szeretni a népek, kis protekcióval (?) simán be lehet kerülni vele az Élet és Irodalomba olyan valóban tiszteletre méltó költők és írók mellé is,mint  Kiss Judit Ágnes vagy Esterházy Péter,ami igencsak sajnálatos. Azt a fene se tudja, miért gondoljuk azt,hogy ha telírunk valamit olyan szavakkal és szókapcsolatokkal,mint a ‘köbcenti’,'vendiagram’ meg ‘talán mégis mégis talán csak’ vagy ilyenek,az irodalmi lesz és trve, mégis erre vágynak a kedves népek, ami egyszer-egyszer nem is lenne probléma, de ilyen futószalagon azért mégis,bár azért remélem,mégsem, mert én inkább maradnék az eredetiség mellett ezt a sablonreceptet messzire elhajtogatva,ahogy Parti Nagy Lajos bácsi is leszögezte egy halk,talmi versben:

” (…) Ki ott belép, úgy fogjad, mint a lép,

ha már papír, hát légypapír, te Ház,

mit jószándékok zümmögése ráz,

hogy végre mégse elrepülni kész,

nem egyfelől,de kissé egyfelébb,

röpülj, te kő, te könnyű és nehéz,

s ne csak papírröpülj, te Ház!”

AxLrOsE barátunk vendégcikke

Az avantgárd metálon (jajj elnézést: avantgarde metalon) azért is lehet jó hangosan röhögcsélni, mert a megnevezés konkrétságával szemben a terminus technicus még ma sem referál semmi egyébre, mint hogy a zenekar valahogy másként viszonyul az előadásmód és a felhasznált zenei eszközök keveredéséhez, mint más egyéb csapatok. Ez persze ugyanúgy jelentheti, hogy egymagukban alulmúlják az egész tetves fémzenei színteret vagy mi a faszt, így mutatva újat a már amúgy is elképesztő szemeteken edződött fülek számára. Hiába na, minden nap kihoznak egy újabb felesleges, élvezhetetlen, öncélúan művészkedő, zenének csúfolt szart, amit aztán sajnos sikeresen nyomnak le a hasonló übermenőséget művészinek gondoló, sznob köcsögök torkán, ugye.
A Thy Catafalque-ot hála istennek csak akkor ismertem meg, amikor pár napja a KronosMortuson olvastam a Season of Mist-es szerződtetésről, és hát meg kell mondjam, kurvamód felbasztam az agyam azon, hogy ez nekem ennyire nem jön be, más meg meghallgatja, sőt, még más külföldiek is képesek ajnározni egy ilyen modernnek csúfolt, valójában borzalmasan mesterkélt számítógépes kattogást, amelyet nyilván minden második kockafejű idióta képes összerakni a saját kis kompjúterén.

Fák, bokrok, ürgék? Ezek ki a pöcsömet hatják még meg a XXI. században?!

Mondhatnánk, hogy mi is kitartóan küzdünk a nemzetközi “Ki klimpírozik a leginkább hatásvadász módon néhány billentyű véletlenszerű lenyomásával?” versenyen való élmezőnybe kerülésért, és hát egész jól is haladunk, a kurva hétszentségit már.
Felháborító vagy sem, de ezek az interneten maguknak néminemű bázist kiépítő ficsúrok azzal voltak képesek eladni magukat, hogy előszedték az általános iskolából rajtuk maradt irodalomkönyveket, kikeresték a leginkább szenvelgő, legnyálasabb faszságokat, és miközben a cseppet sem hiteles sorokat felóbégatták a lemezre, közben a fakanállal csapkodták is kicsit az éppen a konyhában fellelt porcelánokat, valamint felvették annak a zaját is, ahogy a szomszédok megetetik a büdös korcsaikat, és íme: meg is született az újkori anomáliák egyik legsikeresebb hordozója, a Thy Catafalque, vagy ahogy viccesen a köreinkben hívjuk, a Die Kataflám.
Igazából ez az egész már negyven éve is közhelyes és fárasztó lett volna, de most még inkább szánalomra méltó a próbálkozás, mert közben eltelt majdnem egy fél évszázad, és faszom. Nem is értem, hogy gondolhatja bárki is igényesnek ezt a fajta szellemi maszturbációt, ezt a költőinek titulált csámpáscsicska baromságot.
És akkor még egy kurva szót sem ejtettem a klipeknek gúnyolt, körülbelül öt perc alatt összegányolt videóförtelmekről, melyekben hol egy 800 évvel ezelőtti könyv félinformációi peregnek szemünk előtt (a “lapda”-féle helyesírási borzalmakról nem is beszélve), hol pedig a hátsó kertből rögzített kézikamerás felvételek kerülnek bevetésre, megajándékozva minket egy senkit sem érdeklő, valószínűleg többször bukott kis szaros biciklin eltöltött pillanataival.
Az egészben pedig számomra az a legtragikusabb, hogy legalább fél évvel ezelőtt nem oltogatták ezeket a félművész futóbolondokat minden második metálra (oppardon: metalra) szakosodott fórumon, legalább akár csak kommentek formájában is.
Persze, ha precedenst teremtek most, akkor kurvára menőbb leszek legalább, és talán az Indexre is írhatok végre valami kis kedvességet, jó pénzért remélhetőleg.

Joggal kérdezhetitek, hogy eddig miért nem reagáltunk a norvég eseményekre, merthogy ízlés és véleményformáló intézményként (Autodafé Institute) kötelességünk állást foglalni és ezáltal az olvasóink szemét felnyitni, párat pedig örökre lecsukni. Az ok nagyon egyszerű: bár teljesen önálló és független szervezeti egység vagyunk, szabad véleménynyilvánítási joggal, addig amíg Varg Vikernes (aka Count Grishnackh) nem tesz közzé hivatalos állásfoglalást, mi sem vagyunk hajlandóak foglalkozni az üggyel.
Tegnapelőtt ez szerencsésen megtörtént és most már mi is tisztábban látunk, a „hallgattassék meg a másik fél” alapelv értelmében maximálisan függetlenítve minket a részrehajlás rosszindulatú feltételrendszerétől nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy Vikernes náci. Mégpedig nem is akármilyen.

Idéznénk tőle pár, véletlenszerűen kiragadott mondatot:
„A keresztények és a muszlimok, hölgyeim és uraim, nem mások, mint katonák és ágyútöltelékek a zsidók küldetésében, hogy az ő uralmuk alá került rabszolga legyen mindannyiukból.”

„Hogy számunkra előnnyé változtassuk ezt az erőszakos cselekményt, annyit kell tennünk, hogy mindenki számára világosan eljuttassuk a következőket: a zsidók hozták létre a marxizmust, a feminizmust, a kereszténységet (nem kell mondanom, hogy Jézus és Pál apostol is zsidók voltak?), az úgynevezett pszichológiát, a bankrendszert (a “hiteleket”), a hippi mozgalmat és a többi ideológiát és mozgalmat is, amik az európai nemzetek megsemmisítését és dekonstrukcióját célozták meg. Kivétel nélkül mindegyik mögött egy zsidó áll (vagy néha egy szabadkőműves)!”
(forrás: www.femforgacs.hu)

Amint láthatjátok Ti is, túl sokszor terelődik a téma a zsidókra, ráadásul minduntalan negatív kontextusban emlegetve őket. Botorság lenne azonban csak ezek alapján kijelenteni, hogy Vikernes = náci illetve ne ítélkezzünk elhamarkodottan, csak mert ilyeneket írogat.

Ahhoz, hogy megértsük az igazi náciság lényegét, felejtsük el a magyar fordítást és nézzük meg az eredetileg angolul írt szöveget:

„The Christians and the Muslims, ladies and gentlemen, are but soldiers/cannon fodder for the Jews in their mission to enslave us all under their rule.”

„All we have to do to make this act of violence favourable to us is to make this clear to everyone; the Jews created Marxism, feminism, Christianity (need I tell you that Jesus and not least Paulus/Saul were both Jews?), so-called psychology, banking (“money lending”), the hippie-movement and all other ideologies and movements which are aimed to destroy and de-construct all nations in Europe. Behind each and every one of them you will find a Jew (or some times a Freemason)!”
(forrás: www.burzum.org )

Az alantas és gyűlöletes zsidó népet minduntalan és módszeresen nagybetűvel írja le a szerző. Az igazi náciság ez, amit úgy hív a köznyelv, hogy grammarnácizmus.

Vehetjük-e őt komolyan ezek után, ha már az albumait nem? Na ugye.

Egy békés, meghitt pillanatban, mikor bal kezében mákosbejglit szorongat, jobbjával pedig hímtagját vakargatja serényen, s miközben tekintete a 2009-ben kikerült release-ek megvásárolt cd-k évvégi listagyártás céljából összeállított felsorolását böngészi, hirtelen aggasztóan kellemetlen érzés kerítheti hatalmába a metálszerető embert. Tényleg ez lett volna az esztendő termése? Ugye csak valami rossz vicc az egész?- fogalmazódhat meg benn a kérdés, majd egy félmosoly kíséretében el is hessegetheti gyorsan ezt a balgaságot, mivel átfut az agyán, hogy voltak itt jelentős kiadványok azért. ….tovább

A norvég Keep Of Kalessin is indul az idei eurovíziós dalfesztiválon, ahova a hamarosan megjelenő új albumukról a The Dragontower című számukkal neveztek be. A videó tanulsága szerint playbackről nyomják, eltűnt az arcfestés, olyan tündéri és olajozott minden.

Eddig a hír, de lássuk mi is van emögött valójában.
A kőegyszerű gondolkodású, tapasztalatlan, szakmunkás blacker teljesen figyelmen kívül hagyja ezt az egészet, hisz még mindig a Tormentor demókon és a Bathory korai zsengéin elmélkedik, hogy mekkora zsenialitás is volt az és hogy mennyire szar a For All Tid. Ő tehát kívül esik minden újdonságon, így véleménye sincs különösebben, inkább csak némi állati ösztön vezeti az életben és természetesen szipuzik. Neki a Keep Of Kalessin nem is létezik, tudomása sincs róla.
Van a másik csoport akik valami szerencse folytán kinőtték a primitív blackmetalos létet és önfejlesztve hamar továbbléptek a Burzum-Darkthrone-Mayhem szentháromságon és magukat bölcs, mindenttudó, hozzáértő embereknek gondolják. Számukra ez a dalfesztiválos történet rendkívül kapóra jött most, hisz a Keep Of Kalessin az mindig is Csihar és Frost zseniális bandája volt (természetesen ez tévedés, de nekik hiába is magyaráznánk), így megint van egy ok, hogy belerúgjanak a műfajba, kivéreztessék, saját felsőbbrendűségüket és sznobizmusukat ebbe beleültetve fennen hangoztassák. Annak ellenére, hogy naponta, titkon csak efféle zenéket hallgatnak és ha kicsit is figyelünk rájuk, bizony az igazi keményvonalas középszer a kedvencük.
Szerintük a Keep Of Kalessin elárulta a blackmetalt, kiárusította a fekete fémet, olcsó bazári gagyivá lealacsonyítva azt. Kajánul lehet példálózni az amerikai vagy francia fél-noname bandákkal ellenpéldaként, hogy bezzeg hiába az USA, ott azért ilyesmi nem történhet meg, a hülye norvégok végleg lehúzhatják a rolót, ennyi volt, RIP északi blackmetal. Minden fórumra beírják hőbörgésüket, olcsó vicceket puffogtatnak, köszörülik a puncit-soha-nem-nyalt nyelvüket szegény bandán, kivesézve a playbacket, az arcfestés elhagyását, a pontos játékot. Ezen társaság kevésbé elborult fele (nincsenek túl sokan, becsüljük meg őket) azért megemlíti még, mintegy pozitívumként felhozva, hogy mennyivel másabb Norvégiában minden; itthon nálunk ha egy Edda klippet játszanak az m1-en, minimum öt betelefonáló akad, hogy mi ez a vad gitárzene és miért kell éjjel 11-kor ilyeneket adni a tévében. Mennyire rossz az itteni és mennyire jó az ottani rendszer. Ám ezek az emberek is végül középső ujjukat mutatva alszanak el esténként, mert nem bírnak túllépni azon, hogy mégiscsak mi a faszt keresnek ezek egy ilyen fesztiválon.
És vagyunk mi, az elitista blackmetalosok, akik eleve ilyennek születtünk (predesztináció), a Bergtatt-ot már megjelenésekor bakeliten vettük meg és megvan a My Angel demó is mindhárom nyomásban.
Mi csak mosolygunk a sznoboskodó csoporton (a primitívekkel nincs dolgunk jelen esetben), hisz tudjuk jól, ami ennyire felidegesít valakit és minden norma (ti.: blackmetal) ellen van, az az Igazi Blackmetal.
Mi és a Keep Of Kalessin következésképp ultrasukárok vagyunk. Sőt, sükárok.

Én, mint az egyik legvérmesebb hazai FF rajongó bizony bambán nézek magam elé, hogy mi a fene van már megint ebben a nyomi rockbizniszben. Burton-ék leszarták nyáron kishazánk mellett Európát is tulajdonképpen, behülyítettek jópár embert és most tovább táncolnak a megfáradt fanatikusok idegein. Oké, legyen dél-amerikai koncert decemberben, ott úgysincs hó akkor, lehet partyzni, szambázni, miegymás.
De ez bazdmeg, hogy 2009-ben Demanufacture logóval adjuk el magunkat…ehhez pofa kell.

Kvlt banda akarsz lenni a zenekaroddal? A képlet nagyon egyszerű: csinálj egy anyagot 15 évvel ezelőtt (elég akár egy demo), oszolj föl akkor és állj össze most! Az a 3-4 ember, aki régen is szeretett, most is oda lesz érted, de a lényeg, hogy az interneten elterjed a híre a nagy visszatérésednek, ezért még több ember fog kíváncsiskodni. A fiatal bandák, akik nagyjából ugyanazt csinálják, mint te, csak nem akkor kezdtek, le lesznek mosva a színről, csak a te bulijaidra fognak járni a rokkerek!
Na de most komolyan, nem dögunalmas, hogy már az ezredik nagyra becsült oldschool zenekar kezdi el ugyanazt az utat bejárni, mint az Omega, csak nagymamák és nagypapák helyett magukat trve-nak képzelő elit metallisták előtt nyomják el a maguk Petróleumlámpáját? Na de nem ám csak a nagy nevek futják újra a maguk köreit, egy rakás középszerű zenekar is úgy harangozza be magát, mintha 10 éve mindenki rájuk várt volna.

….tovább