Fekete-fehér, szinkornizált, az ulverizum minden nyelvére lefordított,egész estés, trve norvég szekciófilm, (besorolás alatt)

Mert bizony, a tucatmédia mindent beke-belez, köztük a különböző,jó igényess zenei szférákat is, és ez alól nem mondható kivételnek még egy olyan nívós banda sem,mint a Burzum, vagy olyan kultikus,ámde mókás formáció,mint az Immortal.

A világszerte nagy sikert arató új szuperhősös mozi – Amerika Kapitány- sikerein felbuzdulva döntött úgy a Disney, hogy a Nuclear Blast Recordsszal karöltve létrehoz egy, a minden eddiginél trvabb világmegnemmentésről, emberalatti képességekkel megátkozott hősökről és természeti katasztrófákba bújtatott giccses hacacárékról szóló, egész estés családi szekciófilmet. Rendhagyónak mondható viszont, hogy a film –a statiszta karneválozókat, tömegkatasztrófa-sérülteket, valamint a túlélő néger kamionsofőrt leszámítva- teljes egészében híres blackmetál zenekarok hírhedt tagjait vonultatja fel főszereplőként, a szuperhős karaktereket megformálandó. A Blckmtl Kapitány stábja olyan zenészekkel dolgozott, mint a Burzumos Varg Vikernes, az  Immortalból ismert Abbath, a Satyricon szatír Satyrja, vagy a Dimmu Borgir ördögi énekese, Shagrath. Szerkesztőségünknek sikerült elérni a Disney jelenlegi igazgatóját, George J. Mitchellt és kifaggatni arról, mi adta az ötletet a kasszasikernek ígérkező vállalkozáshoz.

M.: Üdvözlöm! Hogy született meg a Blckmtl Kapitány ötlete?

G.J.M.: Igazából ez már egy régi projekt,amely több tíz éves múltra tekint vissza, csak most került megvalósításra. Az első nyilvánvalóan közönségnek szánt célzás az 1998-as Mulan című rajzfilmben történt, ahol rajzolóink blackmetálpandára festették a főszereplő lányt. Ám hiába vártuk a rajongók követeléseit és észrevételeit, valahogy nem jött át nekik az üzenet.

M.: És mi sarkallta pont most a Disney stúdiót arra, hogy belefogjon a régi álom megvalósításába?

G.J.M.: Az Amerika Kapitány példátlan sikere. Úgy gondoltuk, legalább egy ilyet még mi is tudunk, pláne, hogy az ötlet már hosszú évek óta érlelődik. Ráadásul most jöttünk rá, hogy kivel kell szövetkeznünk a biztos siker és kifogásolhatatlan minőség érdekében. Köszönet a Nuclear Blast Recordsnak!

M.: Mi volt a mérvadó a szereposztásban?

G.J.M.:  Híres és elismert blackereket kerestünk. Eredetileg a szereposztásban benne volt a Behemoth énekese, Nergal is, de utóbbi botránya miatt kihagytuk (féltünk, hogy széttépné a forgatókönyvet egy gyengébb pillantában) és beugrott helyette Satyr… Nergal méltatlankodott is a döntés miatt, a premier előtti vetítésre például el sem jött.

Próbáltuk elérni a sztárszereplőket is, de csak Vikernessel sikerült menedzserén keresztül felvennünk a kapcsolatot nagy nehezen. Az énekes szűkszavú volt és többször is hivatkozott a kulisszatitkokra meg a pénzére, de néhány információt azért közzé tud tenni magazinunk a nedves olvasók számára.

M.: Mit szóltál hozzá, Varg, mikor a Disney és a Nuclear Blast felkeresett az ötlettel?

V.V.: Majdnem elmosolyodtam, de éppen zsörtölődtem a világban a különböző vallási eszmék beáramlása által okozott űr miatt, aztán így nem. Egyébként némi huzavona és egy-két kompromisszum kötése után igent mondtam a felkérésre. Egyébként nem volt hülye ötlet a Nuclear Blasttal társulniuk,mert önmagában a Disneyt még válaszra sem méltattam volna.

M.: Mik voltak a kompromisszumok?

V.V.: A filmben egy olyan szuperhőst alakítok, aki örökké fiatal és halhatatlan. A néger kamionsofőr mellett én lettem volna az egyetlen túlélő, de ezt nem akartam. Kikötöttem, hogy a film végére veszítsem el a halhatatlanságomat és önkezemmel vessek véget az életemnek. Ugyanis szerintem az öngyilkosság a végső győzelem a test felett.

M.: Elárulsz még valamit a szerepedről?

V.V.: Nem.

M.: És a többiekéről?

V.V.: A többieket leszarom. De ha nagyon sírtok,akkor…

M.: Nagyon sírunk!

V.V.: Legyen, innentől már nem az én pénzem… Abbath rákká tud transzformálódni, a legtöbb jelentről az ostoba klipjeikből ismert ostoba rákjárás juthat az eszetekbe. Szerintem ez úgy szar, ahogy van, de legalább Abbath nőt játszik, aki hétköznaponként főz és gyereket nevel. Asszem, egy értelmes nő így cselekszik. Shagrath könyöktől lefelé szöges nunchakuvá tud változni, Satyr pedig beszélget a kecskékkel. Ebből adódik majd a történet fő konfliktusa.

M.: A film címe: Blckmtl Kapitány: A Végzet Kezdete. Ki formálja meg a főszereplőt? És mit takar a Végzet Kezdete alcím?

V.V.: Fizesd ki a jegyet és nézd meg a moziban! Így is sokat elárultam.

M.: Valóban,bocsánat. Köszönjük a beszélgetést!

V.V.: Most mondjam, hogy szívesen? …

Bennfentes informátorunk azonban tudomást szerzett néhány kisziVARgott, rosszul titkolt tényről is,mint például hogy nem csak Nergalt húzták ki a szereposztásból, hanem az eredeti tervek szerint a bajba jutott nő karakterét megformáló Arch Enemy-Angelat is, ugyanis sorozatos kudarcot vallott a próbákon artikulációs korlátai miatt, valamint megtudtuk, hogy a forgatás olyan helyszíneken történt,mint a Nuclear Blast stúdiója, Disneyland, Loch Ness, Dracula Kastélya, a Zöld Pardon, valamint egy Svéd Asztal. A filmet a magyar mozik szeptember közepétől vetítik, a Westendben például 3D-ben is. Aki addig nem bír várni és részt szeretne venni a második premier előtti vetítésen, az regisztráljon bármelyik népszerűbb torrentportálra.

Azt ugye mondanunk sem kell, mekkora igazságra világított itt rá a tavaly már a Metalfest ördögi fellépői ellen is felszólaló László atya, de a sajtó felelősségének felemlegetésével úgy érezzük, mi sem maradhatunk némák. Tehát: szeptember 8-án, aki csak teheti, messziről kerülje el a Club202 néven ismeretes bűnbarlangot, ugyanis szörnyű sátánista alakok lepik majd el az akkor esedékes Keep of Kalessin és Melechesh koncertből adódóan.
Ha valakinek esetleg mégis megkerülhetetlen dolga lenne aznap a környéken (például métázás egy közeli mezőn, istentisztelet a szomszédos plébánián), azok számára szívesen rendelkezésre bocsájtjuk Lentulai Krisztiánt (HammerWorld), Tim Lambesist (As I Lay Dying) vagy éppen Katona Főnök Tisztelet’S-t, akik ezer örömmel vállalják ártatlan lányok kísérgetését a sötétben.
Ha pedig meglátnátok ezt a Sátánt, ne féljetek nagyon nagy pofont adni neki. Végül is már ez is valami.

Ó,jaj , a sötétség bekígyózik életünkbe és megvilágítja lelkünk helyét az üresség. De gyomrunk üressége azonban nincs megengedettként még ebben a cudar világban sem, hiába vagyunk egész nap szomorúak és rosszindulatúak, etessük e szervet, de csak (élet)érzéssel és (szub)kvlturálisan. Íme jövell egy recept, nevezett Dimmu-burger, elkészítése halálosan egyszerű, még a kezdő séfeknek is.

A húspogácsához végy egy élő disznó –HELYETT!— kecskét, mert az stílusosabb. Az állatot meg kell ölnöd. Keresd meg a minden háztartásban fellelhető BLACK & Decker fűreszedet és Kill With Hate azt a kurva dögöt! Eztán sikíts rá a tetemére, majd húsdarálóval vagy lelki állapotodtól függően betonkeverővel dolgozd fel a húsát. A darálthúst tedd egy fekete fémedénybe, rosszízlés szerint szórj rá sót és borsot. Vágj a falhoz egy tojást, ami belefolyik az edénybe, pont elég is lesz hozzá. Mustár helyett wasabit használj, mert az pokolian mar. Gyúrj belőle vasökölnyi kupacokat és izomból fejeld le mindet, hogy laposak legyenek, mint egy kispolgári húspogácsa. Süsd ki forrongó olajban és a készre rohadt húsokat vágd bele egy fucking puffancsba! Tegyél még hozzá egy Vader…khhm… veder hagymát meg uborkát, sajtot. A paradicsomot hagyd ki az egyik szinonimája miatt, helyettesítsd kecsöppel, amivel előbb goregalizálj és csak utána köpd bele! Végezetül szórd meg egy kis chiliporral, hiszen attól lesz olyan kellemes, rumos aromája. Ha mindezzel megvagy, kész is a Dimmu-burger, csak még károgj rá 3x tálalás előtt. Díszítésnek ajánlatos az életét adó kecske különböző csontjait és vérét használni, szalvétának lenyúzott bőre is megfelel, semmi ne menjen pocsékba. Jó ételt a vágyhoz!

Hozzávalók:

• egy konkrét kecske
• só, bors, wasabi, rosszízlés szerint
• hagyma +uborka+ sajt + chilipor
• kecsöp
• hamburgerpuffancs
• csipetnyi harag
• mókáskanálnyi szomorúság

Nehézségi szint: alsó bugyor

Elkészítési idő: kevesebb,mint 600 valamennyi másodperc

Amennyiben a következő halálos adag receptjét már nem bírod kivárni, ajánlom figyelmedbe a következő blckmtl fazont, aki már advanced level ételeket teremt, de cserébe kevesebb kecskét áldoz, mintha áldozna akár egyet is.

http://www.youtube.com/watch?v=Jy2my_diH6A

Rémület deleje kínozza erőmet,
űrsikló csótányok rágják agyvelőmet,
zajgó patkányraj árasztja el tévémet,
adok e mételynek mondjuk úgy fél évet.

Az új film szerencsére épp ott kezdődik, ahol az előző véget ért. Na nem a végefőcímnél, dehogyis — a kényelmes megoldásként kettészedett hetedik rész felénél, épp az oldalak számának számtani közepénél történt a kettébontás, ami dramaturgiailag egy kissé furcsán jött ki, de szerencsére a rajongók hamar megkedvelték a felemás befejezést, bízván abban, hogy az utolsó epizódból kiderül, ki az a Harry Potter.

A körmünket is lerágjuk, mire az aranysárgán fénylő cím után elkezdődnek az izgalmak, és végre megtudhatjuk, tényleg léteznek-e vámpírok, vagy csak ha pontban éjfélkor csókot lehelünk a rút varangyos békára.
A film elején egy kis történetet hallhatunk, melyet az idősödő Varg Vikernes mesél el az örökifjú Harrynek. Az elregélt legenda szerint Dead még halála előtt elásott három hollót Európa különböző pontjain, és ezeknek fellelhetőségéről egyelőre senkinek nincs pontos információja. Varg feltárja Harry előtt a hollók mibenlétét: aki ezeket felleli és magába szippantja éltető hullaszagukat, az egyszeriben birtokában is lesz a black metal titkának, és senki nem nevezheti pózernek onnantól. Harry felesküdik a hollók felkutatására, mivel tudja, hogy így nyugodt szívvel keresztezheti majd együttesével a black metalt shoegaze-zel, nem fogja senki hipszternek tartani, és trvesága mindenki számára nyilvánvaló lesz. Varg óvatosságra inti Harryt az útjába akadó zsidókkal szemben, akiket ő csak szabadkőműveseknek nevez, és tudtára adja a kis varázslótanoncnak, hogy ez a faj találta fel a Hepatitis B-t, a hasmenést és a szappanoperák közti reklámszünetet.

Harryt küldetése során megannyi Facebook-ismerőse segíti, közülük is sokat tesz érte hippi barátnője, a Hold magazinból ismert Luna. Ő ébreszti rá a kis Pottert, hogy az első hollót Hollandiában kell keresnie, mert a két szó ugyanazzal a négy betűvel kezdődik, és ott amúgy is lehet legálisan füvezni. Harry nem érti az egészet, de Luna elmagyarázza neki, hogy a leghatásosabb morfium évezredek óta a hollók által kibocsátott anyag, és ezt minden rendes post-black metalosnak tudnia kéne. Harry kicsit szégyenkezik, de aztán inkább kiált egy hoppot, és máris Európa északnyugati csücskében találja magát.

Harry tisztában van vele, hogy Hollandia tele van jobbnál jobb énekesnős gothic csapatokkal, ezért úgy dönt, sorra felkeresi mindegyiket, és amelyiküktől a legnagyobb közhelyet hallja, annak a vokalistája lesz az első holló. Bár a Delain is eléggé a határeseten mozog nála, amikor azok köszöntésként elmondják neki, hogy még ha egy világ is választja el őket, mégis elérik egymást most, de végül az éppen fekete hajjal nyomuló Floor Jansen mellett dönt, mert neki jó a segge. Harry előre tudja, hogy menyasszonya, a vörhenyes Ginny mekkora féltékenységi rohamot csapna, ezért gyorsan hollóvá változtatja Floort, és aztán eltöri a nyakát. Már épp az egyik ellenlábasának való kipostázásán gondolkozik, ám fülében máris ott csengenek Luna rosszalló szavai, úgyhogy csak megszagolja a madarat, és visszatér Angliába.

Sajnos kedvenc gótikus templomromja előtt útját állja örök ellenlábasa, a Draconian gitárosa, valamint annak hűséges csatlósai, a valódi Black metálos Asphodyl, és a nemzeti rocker Béla. Harry megkéri őket, hogy ne avatkozzanak bele a régi suli megmentésébe, de a gaz hármas úgy véli, hogy azt éppenséggel ők védik a liberális mocsoktól, és ezért Harrynek kell pusztulnia. Az első holló erejétől bátran azonban Harry számba veszi előttük a Xasthur és a Forgotten Woods teljes életművét, majd közli velük, hogy Varg nem inna együtt az úgynevezett Negroid “kultúra” képviselőivel, de vele annál inkább. Ellenségei erre nem tudnak ugyan mit felelni, de azért alaposan megverik a tudálékoskodó fiút, majd dühödten elviharzanak.

A helyben hagyott mágus hirtelen zajokat hall a szomszéd várbörtönből, ezért gyorsan ott terem, hogy aztán feltáruljon előtte egykori tanára, Peter Steele tragikus élettörténete.
Steele ugyanis gyermekkorában halálosan szerelmes volt Harry anyjába, és már tervezték is a kis Virgin Steele érkezését, amikor a nő inkább orbitálisan megszívatta Petert, és összejött Harry édesapjával. Ennek hatására született meg a legendásan dühös Slow, Deep and Hard album, és Peter elhatározta, hogy egész életében szívatni fogja a kis Harryt, amiért nem lehetett övé az anyja.
Azonban hirtelen a kezébe kerül Potter varázspálcája, és annak merevségétől ráébred arra, hogy Harry valójában az ő gyermeke. Viszont egy új kormányrendeletnek köszönhetően emiatt visszamenőleges hatállyal fizethetné évekig Dursleyéknek a gyermektartási díjat, és mivel éppen le van égve, inkább – ki tudja hányadszor – a halált választja.
A képen Harry éppen leveszi apja fejéről a csúf maszkot, hogy utoljára láthassa a jóképű Peter arcát.

Azonban már érkeznek a halálfaló black metalosok, akik ellenzik, hogy Harry tönkretegye az egykorvolt dicsőség utolsó megmaradt mentsvárát is. A többnyire németekből és ukránokból álló szabadcsapat árnyékba burkolózva támadja meg az újítani kívánó sebhelyesarcút, majd közlik vele, hogy azé a színtér, akinek nagyobb pálcája van.

Ezt igazolandó megjelenik a black metálosok gótikus ribanca is, aki közli Harryvel, hogy ő csak férfias és megátalkodott blackerrel hajlandó nyomulni, és többet erővel, mint ésszel. Be is mutatja az ifjú titánnak, hogy mekkora elánnal képes leszopni egy igazi black metal arcot, míg a shoegaze-zel próbálkozók számára kizárólag az okoskodó bölcsészlányok maradnak, vastagkeretes szemüvegestől — művészmozistól. A gothic lolita ki is neveti a Harryn feszülő Lantlôs-pólót, és közli vele, hogy még életében nem hallott erről a zenekarról, de nem is akar.

Ekkor megjelenik a hírhedt Cavalera testvérpár egyik tagja, aki nyitott arcnak vallja önmagát, és kis kunyhójában rendszeresen vendégül látja a Dillinger Escape Plan teljes legénységét. Ezért is a halálfaló black metalosok megfeszítik Cavalerát, és közlik vele, hogy ha nem áll újra össze az eredeti Sepultura, akkor kivégzik mindenki szeme láttára. A brazil zenész ugyan próbálkozik a Soulfly és a Cavalera Conspiracy népszerűsítésével, de ezeket hallva a régi suliba járók kinevetik, és a bőrébe égetik a megalázó “I’m a modern metal maniac!” rigmust.

A Paradise Lost énekese viszont Harry védelmére siet, mert eszébe jut, hogy tűnjön bármekkora metalheadnek is együttese legutóbbi lemeze alapján, akkor is eladták már magukat rég, és ezért ki kell állniuk a többi megkövezett zenekar mellett. A régi suli lakóit nagyon megdöbbenti Nick Holmes újabb árulása, ugyanis szentül hitték, hogy végre tényleg a rossz útra tér az angol frontember és bandája. A halálfaló black metalosok ezért nem tudnak dönteni, hogy a műfajukat tönkre vágó Harryt, vagy a már egyébként is kínos gothic csapatot támadják-e, úgyhogy inkább hazatérnek tanácskozni.

Harry viszont ezt már nem várja meg. Mivel teljesen elege lett az összes arcoskodó metálosból, ezért hagyja az egészet a fenébe, és inkább felnő.
Üzletemberként vállalatot és családot alapít, és nevetve gondol vissza azokra az időkre, amikor még jelentettek is számára valamit a riffek és a kétlábdob. Felesége néha még ugratja a hosszú hajas képeivel, gyermeke pedig hiszi is meg nem is apuka múltját, de összességében életük a maga nyugalmas módján zajlik ezek után. Ha Harry esetleg hallgat is valamilyen zenét, akkor is csak Coldplayt, vagy Nine Inch Nails-t.

A cukiságfaktor 666%-os, és aki szerint még ezek után is egy trocsadék lemez a Now, Diabolical, az egy undorítóan aljas féreg, és nincs is szíve!

Babyboy ist kreig!

Ifjabb Böszörmény Zolcsi (iBZ) nem tágít. Megkérdeztük, hogy ha annyira okos és ért mindenhez miért nem ír az ukrán blackmetal színtérről. Amolyan UKR BM for Dummy-s alapon. Erre tessék, ahelyett, hogy elküldött volna minket bűnbocsátó cédulákat vételezni, rittyentett egy egész kerek kis cikket a témakörben. Okuljunk és хуй b tebe pyku.

Kezdjük egy vallomással: az az igazság, hogy csak az igazán fontos zenekarokat ismerem, és most már nem mozgat, hogy alaposabban felderítsem a terepet. A cikk után majd jönnének a black metal buzik, hogy “ez a fasz, még a Гей-убийцы священника-t is kihagyta, pedig ők már ’92-ben felgyújtották a lvovi zsinagóga szerszámoskamráját”.

Tegnap direkt megnéztem a black metal grimoire-ban (Lords of Chaos), hogy mit írnak a keleti black metalról. Úgy emlékeztem, hogy nem sokat. És valóban, rövid, általános leírás az orosz metal undergroundról, Korrozia Metalla, egy kis Graveland, ennyi az egész. Mondjuk azt is figyelembe kell venni, hogy 1996-os a könyv, internet előtti időkből, még csak akkor kezdett mozgolódni a Nokturnal Mortum és a Lucifugum, az oroszoknál a Blazebirth Hall.

Minden előzetes keresgélés nélkül ezek jutnak eszembe az ukránokról:

A Nokturnal Mortum és a Lucifugum volt a két legkorábbi ukrán bm zenekar, ráadásul a mai napig működnek, bár jelentős módosulásokkal. Mindkettő a szintis/lakodalmas vonalon indult, de azért a korai Lucifugum valamivel kevésbé irritáló. Végül is a korai Nokturnal sem rossz, csak nagyon elavult zene, maximum nosztalgiázni javasolnám. A Nokturnal aztán gyorsan rákapott a náci/pogány vonalra, jöttek az egyre szarabb kiadványok, és legutóbb már odáig süllyedtek, hogy bizonyos rosszindulatú alakok elkezdték róluk terjeszteni a neten, hogy az Ukrajna című szerzeményükkel őket nevezték az Eurovíziós dalfesztiválra.

Velük ellentétben a Lucifugum folyamatosan erősödött. Ők olyanok, mint a punkban a retardált Mark E. Smith zenekara, a Fall: “They are always different, they are always the same.” Jelenleg egy ideje ortodox sátánista kakofonikus black metal, de például a 2010-es lemezük szerintem majdnem mehetne egy Castlevania-szerű videojáték zenéjének. A tagok megjelenhetnének a játék hátterében, a fejük felett meg közben felvillannának ilyen feliratok: “смерть, Люцифер, убийство”

A Lucifugumot kezdetektől irányító férfi szerzi állítólag a zenét, de nem játszik semmilyen hangszeren. Vajon, hogy zajlik akkor a dalszerzés? Eldúdolja a kétszólamú gitártémát, az asszony meg eljátssza gitáron? (Ugyanis évek óta a feleségével viszik ketten a Lucifugumot és a kiadót (Propaganda666)) Mellesleg nem is “énekel” a lemezeken, mert amikor egyszer megpróbálta, majdnem agyvérzést kapott…

Szerintem egyébként a Propaganda… környékén mozgolódnak a legjobb ukrán bm zenekarok, nem sokat vesztesz, ha a többit kihagyod.

- Lutomysl. Ez már csak ex-Propaganda, de régebben nagy volt az összetartás, játszott is Lucigufum lemezen mint session gitáros. A Lutomysl-es fickót azért rúgták ki a kiadótól – legalábbis egy interjú szerint -, mert időközben túl nagy lett az arca (vagyis nagyobb, mint a Lucifugumé). Ki akarta adatni valamelyik Lutomysl lemezt bakeliten, de idióta feltételeket szabott. Vagyis tipikus underground szarrágás, üzleti ügyek miatt romlott meg a kapcsolat. Nem tett neki jót a váltás, mert azóta az indie/emo black metal felé mozdult el, sajnos (utolsó két lemez, plusz lásd a képet). A korábbi anyagai viszont kurva jók. True, epic, jet black, stb…

- Kosa. Ő a Lutomysl pótlék a Propagandánál. Nem 100%-os klón, csak 90… Voltak, akik azt hitték, ez egy Lutomysl projekt, mert egy városból származnak. Amúgy teljesen vállalható zene, szívesen hallgatom. Ja igen, a kosa szó természetesen kaszát jelent magyarul. (Megjegyzem, ez is bizonyíték arra, hogy nélkülünk, magyarok nélkül az elmaradott keleti szláv népek még ezt a fontos mezőgazdasági szerszámot se tudták volna elnevezni!!!)

- Gromm. Régebben true, morbid bm, az utolsó ep-n már black & roll-os. Semmi különös, de jó hallgatni.

- Drudkh. Kriptonáci, bár én inkább azt mondanám, hogy radikális-nacionalista bm. Durva Burzum hatás, az utolsó lemezen poszt metálos buzulás. A zenekarvezető állítólag középiskolai tanár civilben, ezért nem nagyon reklámozzák, hogy kik játszanak a csapatban, nem készülnek fotók, stb. (Azért a Lipusz Zsolti mennyivel keményebb náluk!) Elég fárasztó a Drudkh, én nem nagyon foglalkozom vele, de mit nem adnék, ha a hazai nemzeti ratyikális irányzat holdudvarában hasonló zenekarok mozgolódnának, és nem azok, akik tudjuk, kik…

- Hate Forest (amiből kvázi a Blood of Kingu lett). Darálás, de fasza, kicsit Blazebirth Hall-os.
Fun fact: a Propaganda egy időben ingyen osztogatta a Hate Forest cd-ket a rendelések mellé, ha valaki rendelt tőlük bármilyen más cuccot, mondván ennyit ér a zenéjük.

Most jut eszembe egy másik vidám Propagandás húzás. Van a honlapjukon egy “humans” szekció, ahol a lehúzós underground kiadókról, személyiségekről lehet olvasni. Ide kirakják a mail címeiket, és ajánlják az olvasóknak, hogy küldjenek vírust nekik.

- Astrofaes. Ez is egy nagyobb név. Soha nem érdekelt.

- Moloch. Az underground flood-olásának mestere (nézz utána a diszkográfiának, egyből érteni fogod, mire gondolok). Egyedi készítésű kiadványok, lo-fi szoba bm, dark ambient, egy kis noise. Nem annyira szar, mint amennyire szánalom.

- Lut’. Kelet-ukrajani rosszcsontok. RAC hatásokkal telített NS black metál. Meccs előtti alapozásnak.

- Shadows Ground. Total Darkthrone Worship. True, necro bm.

- Uterus. Csörömp-csörömp. Nagyjából, mint a Shadows Ground, de gyengébb kivitelben.

- Ilyen-olyan pogány zenekarok Ukrajnából. Ezekről nem sokat tudok, de még ellenségeimnek se…

+ bónusz: Mossy Pussy. HNW Ukrajnából. Ajánlom a Natural Cunt című kiadványt tőle, amelynek számlistája:
1. C
2. U
3. N
4. T

Persze ezeken kívül is hallottam még ukrán black metált, de azokat általában egyből töröltem hallgatás után.

Most ebből írjak egy rendes cikket? Nincs az az isten! De azért remélem, hasznos olvasmány volt. (Cserébe írhatsz az ukrán kurvákról beszámolót, ha esetleg…) [Zolikám, ajánljuk figyelmedbe kedvenc női magazinunkat, itt garantáltan olvasgathatsz kedvedre mindenféle hölgyekről.]

Azt hiszem, ilyenkor a legjobb csak pőrén, kizárólag a lényeget.
Fel vagyunk háborodva. Mit felháborodva? Egyenesen dühöngünk. Nem értjük, nem bírjuk megérteni, hogy fajulhattak idáig a dolgok. Keserű pirula ez nekünk, akik mindmáig próbáltuk elhinni a szép hazugságokat és igyekeztünk mindig a békés megoldásokat keresni.
Már régen nem babra megy a játék. Amikor a Skalar Music oldalára pillantottunk, már mi is éreztük, hogy itt nagy a baj. Igen. Lehullt a lepel. Mától nem csak falra hányt borsó. Addig jár a korsó a kútra, amíg Jon Nödtveidt szét nem zúzza azt a buzeráns pofáját.
Szóval igen. Ezt mi már nem fogjuk tűrni. Cradle of Filth, Dimmu Borgir, Impaled Nazarene, ám legyen… Befogtuk a pofánkat, igyekeztünk tűrni. Ám hogy a lehető legtöbben váljanak blackerré ma este, azt mi már nem fogjuk hagyni.
Ezt érezni kell, ti kis pózerek. Nem hallgathat mindenki kedvére azt, amit akar, hogy az ördögbe gondoltátok ti ezt komolyan?!
Ez nem egy puszta zenei stílus, ez egy életfelfogás. Rohadtul nem elég itt az elhatározás, az adott zene hallgatása. Meg kell venni a lemezeket, fel kell venni az Immortal pólókat és videóra kell venni, ahogy… Nem is ragozzuk, annyira nyilvánvaló ez az egész.
És akkor jöttök ti, akiknek eddig fogalma sem volt arról, mi is az az igazi sötétség, és majd ti megmutatjátok nekünk, nem igaz?
Dicstelen véget fog érni ez az új trend, mi már csak ebben reménykedünk.

Újra éledezik a nagysikerű és korábban szépreményű dán SANSÂGER blackmetal formatio. Olyan klasszikus és ma már a dán nemzeti blackmetal kultúra szerves részeként számontartott kiadványokat köszönhetünk a csapatnak, mint a Fortid demó, ami 1997-ben jelent meg, vagy a…hát igen-igen…
A zenekar úgy döntött, hogy leporolja kedvenc gyermekét és kiadja újrafelvett formában a zenéit.

Az EP címe Laesaabobbainjnj lesz. Leírnánk még háromszor, a félreértéseket elkerülendő: Laesaabobbainjnj Laesaabobbainjnj Laesaabobbainjnj

Fogjuk meg egymás kezét most és kuncogjunk egy öblöset.

Link

A blackmetal egy norvég zenei műfaj, amit hogyha sokáig hallgatunk könnyedén sátánistává válhatunk.

Rendkívül fontos, hogy bár zenei műfajról beszélünk, mégis sokkal fontosabb a körítés ami a zenére épül, gondolunk itt elsősorban a külsőségekre, a nevetségesen túlzásba vitt úgynevezett image-re. Ezek közé tartozik a fordított keresztek ipari mennyiségű nyakban hordása, valamint a testfelületre váltakozó helyekre tetováltatott ördögfejek megjelenítése.
A blackmetalról nehéz terjedelmesebben írni, hisz mégiscsak egy rövid idő alatt felfutó és hamar letűnt zenei oldalhajtásról beszélünk, de a leglényege általában a következőkből áll:

- zenei tudás és alázat nélküli tagokkal kell a blackmetal együttesünket megalapítani, lehetőleg kizárva a józanság minden ismérvét
- stúdióra felesleges pénzt kiadni, elégséges a produktum felvételére egy üresen álló nyirkos pincehelyiség is
- ha ne adj’isten (!) mégis sikerül valamilyen értékelhető zenét rögzíteni, azonnal menjünk ki az erdőbe fényképeket csinálni az együttes tagjairól, természetesen az éjszaka közepén
- azt a zenekari tagot, aki az erdőben, az éjszaka közepén felvetette, mint ötletet, hogy ne fekete-fehér képek készüljenek mégiscsakmárno!, azt azonnal távolítsuk el sátáni hadtestünkből

A kultusz sokkal fontosabb a zenénél, de még a kinézetnél is. Így törekedni kell arra, hogy a zenekar még azelőtt feloszoljon (és itt nem csak képletesen értendő), mielőtt bárki más rajtuk kívül felfedezné magának a bandát, vagy még mielőtt egyáltalán bármilyen normális hangzóanyagot bocsájtanának ki. Szinte semmi értelme nagylemezben vagy cd-ben gondolkodni, hisz a kazettás formátum ugyanolyan tökéletes a mondanivaló megjelenítéséhez, amihez elégséges a próbatermi pince csörömpölését rögzíteni, majd azt 66-szor átmásolni BASF hanghordozókra.

Fontos még, hogy utáljunk mindent, különösen a vallást és a többi embert. Ha valaki beszólna a zenénkre, nyugodtan átkozzuk meg, a sötét erő birtokában úgyis bármire képesek vagyunk. Kivéve a zenélésre.

Undorító