Néha magunk is elámulunk azon, mennyi celeb tiszteli és szereti szerény oldalunkat, lepi meg újabb és újabb kommentekkel/lájkokkal, netalántán linkeli be mókás sorok kíséretében személyes blogjában.
Egyik ilyen országos cimboránk Para-Kovács Imre, aki már jó ideje újságíróként tengeti napjait, jelenleg éppen az Amerikai Népszava berkeiben buktat kormányt és elemez vicceskedve ellenzéket. Ez még talán nem is lenne olyan érdekes, meg aztán rantottbus főnök úr sem túlságosan szereti a politikát, mondván, ez mindig eszébe juttatja az ember és a blacker kicsinységét ebben a bürokratikus és fölénk magasodó világban. A hatalmat viszont annál inkább kedveli ő is, és jól tudjuk, hogy egy zsurnaliszta-médiasztárral való spanolás végül meghozza gyümölcsét, ha évek múlva is, de egyszer mindenféleképpen. Akkor majd mi leszünk az új Index, ezt már most elmondhatjuk.
Szóval ez a Para-Kovács tavaly írt hozzánk kommentet is, és mikor emiatt nagylelkűen szóltunk neki, hogy mert ilyen jófej volt, írhat hozzánk cikkeket, ő hozzánk hasonló szerény pironkodással volt kénytelen visszautasítani ajánlatunkat. Hiába, a legnagyobbakhoz nem egyszerű felnőni.
És mivel mostanság szokássá vált a levelek kiszivárogtatása, mi sem szeretnénk lemaradni. Hajrá-hajrá Para-Kovács, mutasd meg nekik!

Inkább gondolkozzatok alábbi fejtörő megoldásán, melyet még mi sem tudunk, de biztos nem a Garm lesz az. A helyes megfejtéseket felbélyegzett válaszborítékkal ellátva várjuk a Füles címére.

A képért köszönet Gyémánt Zoltánnak!

Kedves mötálpaszományok, örömmel tudatom, hogy újra megint itt vagyok, a ’dafén. (Mert hátha volt köztetek olyan Autocafé kőfan, akinek feltűnt, hogy majd’ egy hónapja nem írtam semmit, a fene a jó dolgomat.) De magyarázom az inde…khmm, a bizonyítványom, teendőim hosszú sora végtelen.

Tehát ím, amik gátoltak a dafulásban:

• meg kellett írnom az Educatio kiállításon résztvevő hőzöngő egyetemisták követeléseit (napokig tartott,mert megkértek, hogy ne legyek vicces, de szeretem a kihívásokat)
• kitaláltam egy vadiúj receptet, melynek a „Megtévedt blkmtler kedvence narancsszósszal, pikánsan” fantázianevet adtam. Holnap megfőzöm, a hozzávalókat és az elkészítési javaslatot a napokban publikálom
• országszerte meglátogattam valamennyi barátomat, hogy különböző IP-címekről tudjak szavazni Fejér megyei 2011 férfiszépségverseny jelöltjére, aki nyert is, de nem csak miattam, hanem azért is, mert ő egy redneck zombi.
• volt egy szabadnapom, amikor tudtam volna cikket írni, de aznap sötétült el jópár oldal, így nem tudtam plagizálni, máshogy meg nem megy ez az írásdolog, kettőspontes

De! A legemlítésreméltóbb történet mégiscsak akkor indult, mikor meghallgattam a Halálfej Együttes bemutatkozó EP-jét. Rögtön vérszemet kaptam és elhatároztam, én is csinálok egy ilyen fun-projectet, hell yeah! A hangszeres zenéért teljes mértékben én feleltem, hiszen nem vagyok más, mint oppozíciók keresztmetszete és jelentéssíkok orgiája, megy az egyedül is. A felvételt a szerkesztőség mosdójában és rantottbus nagymamája, Zalai Imréné vidéki telkén lévő pottyantós wc-ben készítettem. Segítségemre olyan statiszták  és elismert vendégzenészek voltak, mint Zalai Imre (anal voices), Röfi (guttural voices), Zalai Imréné (scream), Erdélyi ’traktoros Miska’ Mihály (effects), Simon Tamás /Manifestum zenekar/( tiszta ének), Macsek (dob, gitár,basszus, basszameg, basszuskulcs, szintetizátor, szintézis, protézis, tangóharmónika, tanga). A kulisszák mögülről egyelőre ennyit, köszönet a Fármör Stúdiónak és Thepiratebaykiadónak! Remélem, ennyi nyomós ok elég volt ahhoz, hogy távollétemet megértessem a nedves olvasókkal. Ráadásként, a tracklist alább.

Kandúrbaszó Együttes: Szerzői Kiadású Blckmtlalbum Nem Perspektíva!  (EP,2012)

1. Recsegőset fingani nyom nélkül művészet
2. Kitüremkedett Aranyér
3. Kombájn, Zetor, Magyar Nemzet!
4. Bársonyos A herém, Verd Ki Te Is, Pajtás!

Valamint tavasszal szeretném megjelentetni az EP zárótételét angolul, egy Single formájában. A dalt már fel is vettük , ’My Marbles Are Silky, Hit It Out Bro!’ címmel.

Az idén tavasszal érkező új promofotókról Kjell Månssont, Burzum mester gyermekkori jó barátját kérdeztük.

Daphne Zuniga (az Autodafé avatarja): — Mit kell tudni a hamarosan érkező új képekről, Mr. Månsson?

Varg Vikernes (Kjell Månsson avatarja): — Többen már a tavalyi képeknél is nehezményezték, hogy elég sok mindent fedtek el a kíváncsi szemek elől – hogy csak egy példát hozzak, mindegyiken csuklya fedte a fejem, így nem lehetett tudni, mennyire hosszú is most a hajam. Mindenki tudja, hogy ebből az éppen aktuális világnézetemre is nagyban lehet következtetni, például a böriből is gyakran nem szavakkal, de hajhosszal kommunikáltam – elég volt letolnom kopaszra, hogy különféle náci szervezetekkel hozzanak összefüggésbe. Pedig hát épeszű ember tudja, hogy olyan messze állok a nemzetiszocialista eszmétől, mint honlapom az orosz komcsiktól.

Holden (az Autodafé avatarja): — Akkor a mostani fotók többet fognak megmutatni? Ismét a farm ad majd otthont nekik, és milyen kiadványok vezethetik majd fel az olyannyira várt fényképeket?

Silenos Kiadó (Kjell Månsson avatarja): — Készül hozzá egy zenei produkció is Umkliptar (Metamorphoses) címmel, mely a csúcsminőségű, festménynek bátran tekinthető képeket hivatott reklámozni. Még nem tudni, milyen tartalom lesz rajta megtalálható, de annyit előzetesen is érdemes leszögezni: scaldic metal lesz ez a javából!

Autodafé Magazin (Holden avatarja): — Pontosan mi is ez a scaldic metal, és miért?

Kjell Månsson (Kjell Månsson avatarja): — A szkaldok olyan norvég és izlandi költők voltak, akik pénzért és lakhatásért bármiről írtak verseket. Aki Varghoz hasonló, elismertségért kurválkodó celebeknek mondaná őket, annak innen üzenjük: jössz te még a mi boltunkba! Egyszóval hivatásos szerzők voltak, akik a regnáló hatalmat szolgálták ki, de kellő ellenszolgáltatás fejében képesek voltak bármikor gombnyomásra kijelenteni, hogy “nem tetszik a rendszer”. Segítségükkel is szeretnénk jelezni, hogy fogalmunk sincs még az anyag műfajáról, de ez tulajdonképpen nem is fontos, csak afféle ajándék lesz a fotográfiákhoz.

A Kérdező (Autodafé Magazin avatarja): — Miféle filozófiát tárhatnak majd elénk ezek a művészi igényességgel megalkotott képek, és hol kerülnek rögzítésre?

A Válaszoló (Leiszter Attila avatarja): — Várhatóan a Grieghallen hegység egy elhagyatott kunyhója mellett, és Varg kezében most is lesz valami, ami alkalmas 8 napon túl gyógyuló testi sértés okozására, mondjuk egy szamurájkard. Lesznek egyéb élethelyzetekben készült képek is: Varg egy szkanderbajnokságon, Varg egy jó ropogós gabonapehely elfogyasztása közben, Varg tankolás közben Lada Nivájában, Varg a magyar nímandoktól érkező rajongói levelek megválaszolása közben. Inspiráló alkotások lesznek, úgy hiszem, és nem mást fognak elénk tárni, mint a mítoszok gyönyörűségét, az erdőségek zord valóját, az elhagyatott fák vad sikolyát, meg hasonló izgalmas, soha korábban szavakba nem öntött jelenségeket.

Ismeretes, hogy egy-egy médiamémhez, szubkultúrához, vagy épp visszasírt korszakhoz kapcsolódó audiovizuális világ alapján mennyire a magunk képére tudjuk formálni közvetlen környezetünket. Értem például médiamém alatt a sátán vizeletét sem érdemlő hello kitty agytérfogat-csökkentőt, amiből a táskától kezdve a kutyapórázon, vonalzón, billentyűzeten át a klotyópapírig minden kapható. Vagy gondolhatok a retro “stílusra”, amikor gyakrolatilag minden használati tárgyadat helyettesítheted egy 45 évvel ezelőttivel, vagy ha olyan tárgy akkor még nem volt, a 45 évvel ezelőttire dizájnolt mai változattal. Épp emiatt fájó, hogy a black metál, mint szubkultúra képi-hangi világa nem tudja lefedni teljesen környzetünk magunk választotta elemeit. Például miért nincs black metálos pöttyöslabda (piros helyett fekete, a pöttyökben pentagramok)? Vagy papírmasé helyett szögesdrótból készült ikeja lámpabúra? Esetleg génmódosított dizájnnövény, ami fekete virágokat hoz? Bizony-bizony, nagy itt a betölteni való űr. Van viszont azonban valaki, aki a hétköznapi élet egy érdekes szegmensére terjesztette ki a black metálos életérzést. Ugye enni azért még az igaz emberek is szoktak, főleg ha kb. fél évnél még jelentősen tovább akarják várni a halált. Hogy az étel elkészítését is tisztelt műfajunk hangulatában végezhessük el, segítséget nyújt nekünk gasztronómiai kalandozásaink során Vegan Black Metal Chef!

Itt is van egy kis fekete főzőcske:

Jó ét- és halálvágyat!

Valamit nagyon szívhat mostanában a Rubicon együttes legénysége, várhatóan a jövőben szorosabbra kívánják fűzni kapcsolatukat a Gödör törzsközönségével, legalábbis legújabb klipjüket mustrálva efféle következtetésekre juthatunk. Persze tudjuk jól, ez egy másik nemzedék, és ha visszagondolunk az alig pár hónappal ezelőtt kijött új Depresszió-klipre, már nem is csodálkozhatunk túlzottan: a mostanság egyre hevesebben szólongatott ‘költői te’ bizony nagyon is gondban van saját identitásával, nem árt hát finoman, esetleg kicsit erőteljesebben sulykolni belé, hogy róla van szó, előtte kell sokkal inkább leborulnia a világnak szeretőn, nem fordítva, egyszóval: éljen az individualizmus! Persze ezen egoista üzenet nem lehetne igazán művészi, ha nem vegyülne bele csipetnyi dekadencia, hedonizmus, rockos életvitel, ezért hát jobb, ha ‘te’ tisztába jössz azért vele: bár fontos vagy, de csak azért, hogy valaki a megszólaló üzenetét is vegye, valakinek meg lehessen mondani, mi a még jobb neki, azaz ismét csak: éljen az individualizmus!
Te vagy a szerem, nélküled a kutya sem figyelne rám, világos minden!

És hogy mit fog ehhez szólni sixx? Talán valami ilyesmit:
“Na most az a nagy kérdés, mi a faszt oszt nekünk ez a felhők közt tépő hippikülönítmény, és hogy ki hatalmazta fel őket, hogy ekkora vicsorral beszéljenek hozzánk, tisztességes adófizető polgárokhoz. És amúgy is: honnan a retkes kurva anyámból szedtek ezek annyi gombát, amennyi szükséges volt a Render Media lecidázása nélküli üzletkötéshez, és ki a faszomat terheli ezért mégis csak a felelősség? Elbaszott Hetedik Mennyország előtt nyáladzó elbaszott Pataky-droidok.”

P.S.: Csak vicceltünk! (L)

Bombabiztos ötletünk van a mai vérzivataros idők kivédésére. Kivitelezése egyszerű, és mégis irdatlan nagyot szól aztán: mint mondjuk egy repülő mosdójában a gyurmából összeácsolt Pokolgép. Segítségével egy kicsit talán még jobb lehet a világ: ahogy azt Móricz Zsigmond helyett az Orphaned Land elképzeli.
Nem, ezúttal nem egy Nuclear Blast-szerződésért szeretnénk drukkolni a Dalriadának. Nem is kívánjuk bombaként robbantani a köztudatba, hogy azért lesz idén az utolsó Rockmaraton, mert atomjaira hull szét ez évben a világ egyes mulya emberszabásúaknak köszönhetően, akik elhiszik, amit a maják és a nyugati sajtó együttesen terjesztenek.
Sőt, még csak nem is szeretnénk vegyülni olyan kénes elemekkel, melyek szerint a világ megérett a pusztulásra, nem kár érte, és amúgy sem lehet már több nordikus riffet újrahasznosítani a ’90-es évekből. Nem bizony.
Mielőtt még olajra lépne a kedves olvasó is, urán bocsá’ egyéb szankciókat vezetne be oldalunk ellen, gyorsan izzítjuk is a kedélyeket.
Követeljük, hogy a Metallica lépjen fel Iránban!!!!!!!!!!!!

Kérdezitek, hogy is jöhet ez mind össze. Én is ezt kérdezném, ha nem tudnám, de most, hogy ne kelljen sokat erőlködni (mert csak úgy kitalálni egy háttérsztorit, amiben ezek szorosan összefonódó fogalmak, meglehetősen embertpróbáló feladat), megosztom veletek a megfejtést, először vizuális formában. Íme:

Van ám filo-teo-történelmi- és paraszt magyarázat is. Ez utóbbit prezentálnám. Tehát: mitől hallgat valaki olyan zenét, amiben mindenféle csúnya bácsik naggyon-naggyon rosszul vannak? Hát mert ő is rosszul van! És miért van emez metálpolgár olyan rosszul? Hát mert biztos fáj a lábujja! És mit keres ott Gyurcsány Ferenc? Hogy megtapasztalja, hogy milyen úgy eléggé rosszul lenni. Reméljük, az igaz kvltúra fogyasztói tábora ezáltal bővül egy fővel. Megyek is, megkeresem a Dimmu pólómat…

Mindenki ismeri a SOPA/PIPA-féle tervezeteket, melyek alól ugyan a napokban kihátráltak az azokat jegyző amerikai képviselők, mégis hatalmas a felbolydulás, nagy a félelem, mi is fog történni velünk, túléljük-e az egészet. A Megaupload máris elesett, Anonymus tévedéseken alapuló krónikával készül visszavágni, nagy a káosz, a fejetlenség, akkora, amekkorát még talán Szekeres András sem kívánt magának a Nekem Mohács káosz kell című gigaslágerben.
Alaposan megfontoltuk, mérlegeltük, és úgy döntöttük, mi támogatjuk az internetezők megregulázását. Essen csak kétségbe mindenki, vegyetek újra lemezeket, sőt, inkább kazettákat, azokat cserélgessétek egymás között, rajzoljatok magatok neki borítót, és basszátok meg a Rapidshare-t.
Jobban végiggondolva, a két tervezet túlságosan megengedő is: magunk betiltanánk legszívesebben az egész Internetet, hogy végre tényleg visszatérjünk a régi szép időkhöz, legyen minden egy icipicit nehezebb, ám annál boldogítóbb a cél elérése. Rendeljen újra mindenki a Stygian Shadows-tól kazit és bakelitet, ne legyen fenn a Facebookon az összes friss black metal gagyiság, sőt, Facebook se legyen, meg akkor már persze black metál gagyiságok sem.
Ezért felelősségünk teljes tudatában a holnapi, azaz szombati napon 24 órán át fehér háttérrel fogunk megjelenni, ellensúlyozandó a sok feketére festett libsi szemetet. Meg amúgy is: black metal for white people.

Anonymous: Did you mean “shut down”?
Autodafé: No, my dear, Satan!