Esti, sötét gondolataimba burkolózó és világhódító gondolataimnak melegágyat adó sétám közben találkoztam össze a Morrison’s 2-től nem messze tengő-lengő, az idei Brutal Assault fesztivál pólójában feszítő fiatalemberrel. Gondoltam, megszólítom és felteszek neki pár kérdést nagy progresszívan, hiszen a fesztivál nem rég ért véget, nyilván szívesen látnának pár sort róla a nedves olvasók. Tehát íme a beszélgetés,ami  Major „Sátánfia” Krisztián rosszvoltából jött lépre, fogadjátok eltúlzott szeretettel.

M.: Szia, sötét estét! Látom, a Brutal Assault pólóját viseled. Feltehetek neked néhány kérdést a fesztiválról? Válaszaidat viszontláthatod Autodafé névre hallgató kvlturális magazinunkban.

M.S.K.:  Dobrý večer! Persze, boldogtalanul mesélek neked testen kívüli élményeimről.

M.: Testen kívüli? Nyilván túlzol, de ezek szerint meghatározó élmény volt számodra az esemény.

M.S.K.: Nem,nem túlzok. Néha sikerült igazán kifordulni magamból. Volt egy-két fejvesztős, igazi vérmegalvasztó koncert. Mondtam is a Monsteres hostesseknek, hogy kibelezem őket plüssmacival, de csak mosolyogtak. Nyilván elég csehül érezték magukat a magyar beszéd hallatára. De cserébe lefényképezkedhettem velük, meg úgy bárki mással is.

M.: Tényleg, mennyire beszélhetünk soknemzetiségű közönségről? Hallottál magyar szót a saját társaságodon kívül is?

M.S.K.: Nem igazán jellemző,hogy magyarokkal találkozik ott a sátán fia…

M.: Pedig értesüléseim szerint a magyar keményzenei színtér néhány képviselője nagy BA rajongó. Nem találkoztál hazai metálosokkal?

M.S.K.: Magyar keményzenei színtért? Az azért, már ne is haragudj, elég gyér. Nem tudom pontosan, mire gondolsz, de azért Lukács Lacit vagy Paksi Endrét csak megismertem volna!

M.: Inkább hagyjuk ezt a témát…

M.S.K.: Szerintem is. Sebaj, a legjobb újságírók is tudnak hülyeségeket kérdezni. (elnézően mosolyog)

M.: Akkor talán a hostessek és a magyar rajongók helyett beszéljünk inkább a zenéről, hiszen mégis csak az itt a lényeg. Mi volt a legmeghatározóbb koncertélményed?

M.S.K. : Hmm… a válaszadás nehéz, több ütős koncerten is buliztam. Kezdetnek ott volt a Tyr, nagyon nagyot alkotott a viking négyes, jól esett átszellemülni a pogány értékeket hangoztató, népi hagyományokat is ápoló zene hallatára. Bevallom, szívem egyik fele északért fagyoskodik, másik fele pedig egy távoli kontinens iránt hatványozza a dobbanásokat.

M.: Matekmetál,USA, The Dillinger Escape Plan?

M.S.K.: Háááát igen! Hatalmasat zúztunk rájuk az éjszakában pár haverral… (nevet)

M.: Mesélj még!

M.S.K.: A fesztivál igazi zeneterápia! Péntek délelőtt összevesztem a csajommal, mert az istennek nem akarta megérteni, hogy nincs isten, csak amolyan pogányfajta, de abból több is,mire nagyon megsértődött és mind a három tubus fehér temperát kinyomta a bakancsomra,hogy akkor az édes anyámmal menjek én 1349 koncira majd szombaton. Mérgemben elindultam tombolni Benightedra, és a hangszeres disznóvágás olyan jót tett a lelkem helyén pangó űrnek, hogy hágtunk egy békítőt a csajommal. Uiiii!!

M.: Értelek. Tehát azt mondod, hogy ezen a nívós eseményen egyetlen olyan zenekar sem volt, amely produkciója minden más fölé emelkedett?

M.S.K.: De, talán a Kvelertak volt olyan igazi, másik dimenzióba emelő élmény. Imádom a stílusukat, azt, ahogy émelyítően keveredik hangzásukban a rock ’n’ roll, a punk és a black metál. Ezen a koncerten szabadultam fel leginkább, olyannyira, hogy egyszer csak a közönség feje fölött találtam magam.

M.: Csapattad a stage divingot?

M.S.K.: Nem, az már nem menő,haladni kell a korral. Plankingeltem, karjaim szorosan a testem mellett, bár kicsit csaltam, mert nem bírtam nem metálvillában tartani a kezemet. Aztán észrevettem a díszleten egy baglyot és úgy, a közönség kezein hasalva nyomattam az owlingot is, kicsit károgva, de nem azért, mert nem tisztelem az új trendeket vagy a Kvelertakot, hanem hogy kifejezzem, nem csak külsőségekre ügyelek, hanem az előadásmódra is. Még az sem zavart, hogy a Kvelertak nappal koncertezett. Ha az ember át van szellemülve, akkor nem törődik azzal,ki figyeli, vagy ki nem.

M.: Jövőre is szerepel a Brutal Assault a nyári programjaid között? Mit tervezel még idén augusztusra?

M.S.K.: Egyelőre igen, bár ez még függ a baráti társaságomtól is,meg úgy egyébként,mi-hogy alakul. Augusztus végén pedig SZIN-re lépek (nevet)…

M.: Már beszámolód több pontján megfordult a fejemben, most említed a Szegedi Ifjúsági Napokat, arról nem is beszélve, hogy véletlenül pont a Morrison’s 2 környékén találkoztunk…szóval,ha nem sértelek meg, néha egy tipikus hipszter benyomását kelted bennem.

M.S.K.: De,megsértesz. Nem szeretem beskatulyázni magamat semmiféle irányzatba, így a hipszter jelzőt kategorikusan elutasítom. Szerintem a zenei sokoldalúság inkább erény, mint szégyen.

M.: (itt én nevetek) Ez is egy meglátás… akkor nyilván a Kiscsillagot is szereted.

M.S.K.: Azt pont nem, Lovassy kommunista.

M.: Világos, köszönöm a beszámolódat.

M.S.K.: Szívtelenül. Hell!

M.: Pacsi…

A legendás Life of Agony énekese, az alternative körökben nagy respektnek örvendő Keith Mina Caputo ősszel újra Budapesten készül koncertezni, ezúttal az A38-at bevéve saját csapatával, a The Sad-Eyed Ladiesszel. Az énekes nemrég jelentette be, hogy nővé operáltatja magát, erről is kérdeztük őt álinterjúnk során.
Holden (H.) — Keith, köszöntünk téged Magyarország legnépszerűbb altermetál oldalán, az Autodafén. Több utónévkönyvet is átlapoztunk, de a Keith mindenhol férfinévként szerepel. Nem inkább helyette kellene használnod a Minát?

Mina (M.)  — (gondolkodik) Mindig is érzékenyen érintett a nőket érő rengeteg fájdalom és megaláztatás. Minden pasi egy rohadék! Nézd meg, jelenleg mi zajlik a világban, nézz körül Észak-Koreában és Afganisztánban, aztán nézz végig három öngyilkosságot és tíz állatkínzást, rájössz majd ennek a mocskos és elbaszott világnak a működési mechanizmusára. És ez mind a szemét férfiak miatt van; önző, kéjsóvár állat mind. Amelyik meg nem, az majd az lesz. A férfiak nem tanulnak, de sokat felejtenek, kisebb az agyuk is és egy nyomorult kenyeret sem bírnak megdagasztani. Ha én lennék Amerika elnöke, a Mississippibe lőném az összeset! Persze miniszterelnök sem lennék, mert a gonosz politikusokat is utálom. De szeretem is őket. Ez a világ olyan csodaszép. Porig égetném az egészet.

H. — Mit kellene tennünk szerinted, hogy egy élhetőbb környezetet teremtsünk meg körülöttünk?

M. — (gondolkodik) Hát… (gondolkodik) Szerintem kellene minden plázába egy mosdó a transzneműek számára is. Most sehol nincs ilyen, ezért van globális felmelegedés is, és ezért pusztítják Ázsiában is a delfineket. Mert a rohadék, önző pasik csak a saját érdekeiket nézik! Ők a pokol szülöttei. Bizonyos értelemben ugyan angyalok is, de bizonyos értelemben nem azok. A nők az angyalok! Ők kedves, aranyos, imádnivaló lények! Ők foglalkoznának a gorillákkal, csak nem tehetik, mert vasalniuk kell. Kell a férfiaknak vasalniuk? Mégsem foglalkoznak a gorillákkal. Mi lesz így akkor velük? Szegény, jóravaló állatok, és mégis (gondolkodik) ki kell pusztulniuk a férfiak miatt. Bárcsak kisebb lenne a korrupció. Ez undorít. De a lepkéket szeretem.

H. — Mi a helyzet a Life of Agony-vel? Ott is férfiak vettek körül…

M. — (mosolyog) (gondolkodik) (mosolyog)

H. — Nem így van?

M. — Nézd, számomra a “férfi” a gonoszság szinonimája, aki pedig jó, az nem férfi. Lehet, hogy kibaszott farkuk van, de kibaszott érző szívük is egyúttal, amelyik dobog a bálnákért. Meg a művészetekért! A szépségért és a jóságért! A szivárványért és a Beatlesért! Az én remek ízlésemért és a zenémért! Tudod, mindannyiunkban egy kis női nem van. (mosolyog)

H. — Ha jól tudjuk, benned nem is kevés. Hogy áll a műtéted?

M. — Maradok férfi testben, csak közben melleket növesztek. De ne örüljenek a rohadék férfiak, mert leszbikus vagyok. Rám talált a szerelem! (mosolyog) Bassza meg minden természetpusztító elmebeteg! (mosolyog) Ez a lehetséges világok legjobbika! (mosolyog) De a Jobbikot kibaszottul gyűlölöm! (mosolyog)

H. — Milyen programmal érkezel ősszel hozzánk?

M. — Szívderítővel! El fogok pusztulni a színpadon és csak úgy áradni fog a keserűség, de közben nagyokat is nevetünk majd, és pompásan fogunk mulatni mi, csajszik. Mert ugye férfiak nem jöhetnek be. Rohadék diszkriminatív, rasszista, homofób idióták mind, ezért ki lesznek tiltva a koncertemről. De gorillák jöhetnek ezerszámra. (mosolyog és közben gondolkodik)

H. — Min gondolkodsz most?

M. — Csak eszembe jutott egy nagyszerű, világmegváltó ötlet. De a világot nem érdemes megváltani, pusztulásra van ítélve. Persze akkor a tintahalaknak is végük lenne, és ők nem ezt érdemlik. Tudtad egyébként, hogy a tintahalak társadalmában külön mellékhelyiség funkcionál a transznemű tintahalak számára? Nagyon kedves élőlények. Álmomban is meglátogatott egy, és a világbékéről beszélt számomra, meg le is fröcskölt vízzel a kis pajkos. Át is nyújtott nekem egy riffet, amelyet felhasználtam az A Fondness for Hometown Scars album készítése során.

H. — És mi a helyzet a készülő új lemezeddel, a The Neptune Darlingsszal? Mit várhatunk tőle?

M. — Tudod, ez egy nagyon mély anyag lesz, egyenesen a szívem legmélyéről. Rengeteg energiát és érzést fektettem bele, nagyon személyes anyag lesz, melyet nem is nagyon fog érteni senki más. De azért remélem (mosolyog) megveszik majd! Manapság csak a rajongóimra számíthatok, akik utolsó rohadékok mind egy szálig. Emlékszem, egy koncerten telefonált valamelyik a legérzelmesebb számom közben, aztán még nekik állt feljebb különböző fórumokon, hogy kidobattam őket. De tudod, nekem már csak ők maradtak. Meg a családom, amelyik nem létezik. Ez egy nagyon összetett dolog, de én így érzek. Jól jönne már egy barátnő! (mosolyog) Azaz most már két éve boldog párkapcsolatban élek, de az nem ugyanaz. Szeretném, ha szeretnének és lennék mindenkié, ha az egész világ mosolyogva egy nagy lánccá fonódna, megölelnénk minden zebrát és párosujjú patást, és nevetve akasztanánk fel minden rohadék pasit. Most erről álmodom. Érzelmes lány vagyok, tudod! (mosolyog)

H. — Zárásként foglald össze kérlek, hogy telik egy napod!

M. — Mikor szárnyat bont a hajnal, felnyitom szemem baldachinos ágyamban, és merengek egy kicsit a szép dolgokon. Utána rájövök, hogy léteznek férfiak, és dühösen megmosom a fogam. Reggelire egy kis gabonapehely, illetve boldog álmodozás. Délelőtt néhány elgondolkodtató interjú, ebédre egy gondolatébresztő dühöngés. Délután aerobic, este koncert a The Sad-Eyed Ladiesszel. Vacsira egy kis probiotikus yoghurt, mely jót tesz a kis Bél Flórának, a másik énemnek. Ő egy tündéri kis hölgy, aki néha meglátogat este, és a sárgán virágzó rétekről beszél nekem, meg arról, hogy fel kellene robbantanom a szomszéd lakótelepet.
Az életem minden napja egy kész csoda! Az erdőirtás pedig borzalmas gonoszság. Rohadék pasik! Szeretem az életet.

(Fotó: metalexperience.com)

Ha valaki eddig nem tudta volna, mi a közös a dán PitchBlack zenekarban, illetve a Sabatonban, az ne is olvasson tovább. Mindenki mást öl(el)ünk!

Holden (H.) —Köszöntünk titeket gyilkos honlapunkon, PitchBlack! Ez az első magyar interjútok, jól tudom?

Daniel Fonseca, énekes (D.) — Nem, a KronosMortus-on már készült velünk négy beszélgetés is. Igazán szimpatikus, valóban az undergroundban tevékenykedő figurák voltak, sajnáltuk is, hogy meg kellett halniuk.

H. — De akkor miért volt szükséges huszonhárom késszúrással agyonvagdosnotok őket, aztán feldarabolni és lefagyasztani maradványaikat?

D. — Így végre mindenki rá fog döbbenni, hogy ez kibaszottul nem megoldás a felmerülő problémákra! Szerinted mit fognak rólunk ezek után gondolni az emberek, hogy irigylésre méltó életünk van? Nem, sokkal inkább hogy elmebeteg idióták vagyunk, akik megérdemlik a sorsukat!

H. — Ezért öltétek meg az énekest is?

D. — Engem nem hagyhattunk életben. Ha kell, hát erőszakkal bizonyítjuk, hogy a mészárlás nem megoldás. Szerinted most jobb lett valamivel is a világ, hogy eltettünk engem láb alól? Ez kurvára nem segített semmin!!!

H. — Mit kell tudni második albumotokról, mely a The Devilty címet kapta?

D. — Figyelj, nem akarunk erről túl sokat mondani, még a végén szentfazéknak tűnnénk. De annyit elmondhatunk, hogy a lemezfelvétel során nem használtunk Bill Lawrence hangszedőket. De így is halálos anyag lett! Persze másokat megölni csúnya dolog, de ezt nem képes felfogni ez a nyomorult emberiség. Ezért is lett lemezünk címe The Devilty. Mert inkább ördögiség az, ami uralkodik ezen a Földön. Ki kéne mindannyiunkat irtani, hogy végre észhez térjünk!

H. — Szerinted beszélnének az emberek egy melodic death metal zenekarról, ha nem nyilatkoznak ilyesmiket, vagy nem egy szexi negyvenes hölgy hörög a csapatban?

D. — Sajnos már reménykedni sem merünk abban, hogy az embereknek bármi is eszébe jut a pusztításon és a gyilkoláson kívül. Az őrületben mindannyian egyenlőek vagyunk. Ezért lett az egyik új számunk címe You’re fucking below me, melyhez videót is készítettünk!

H. — Saját szavaiddal elmesélnéd, milyen koncepció rejlik ezen klipesített nóta mögött?

D. —Ha jól megnézed, közönségünk tagjai fehér maszkokat viselnek, amellyel a sablonosság ellen szeretnénk szót emelni, illetve azt illusztrálni, milyen könnyű megvezetni az uniformizált tömegeket. Ezen célból készítettünk is amolyan koncertvideót, hogy még inkább átlagosnak, hovatovább unalmasnak tűnjön az egész, ugyanis ezek sem éppen jó dolgok. Alatta pedig szólnak a változatosságot, az igényességet hírből sem ismerő riffek, illetve a jellegtelen üvöltözés — ezek segítségével szeretnénk bemutatni, mennyire egysíkúvá is vált a mai színtér. Ráadásul kibaszott felsőbbrendű zenészeknek is hisszük magunkat, pedig csak gyilkosok vagyunk.

H. — 2007-ben az akkori  albumotok az Év Legjobb Bemutatkozása díjat is elvitte a dán metálzenei díjkiosztón. Ez a rangos elismerés biztos sokat jelentett számodra, és nagyban hozzásegíthetett titeket mostani második lemezetek megjelenéséhez is, jól gondolom?

D. — Na, akkor beszéljünk kicsit a gyilkosságokról. Mégis szerinted kik osztogatják ma a díjakat, kik azok, akik igyekeznek mindent irányításuk alatt tartani? Én egyetemi szakdolgozatomat is a gyilkosság témaköréből írtam, így több rálátásom van a dologra, és nyugodt szívvel oszthatom meg veletek írásom végkövetkeztetését is, miszerint a gyilkosságnak nincs értelme. És aminek nincs értelme, az rossz. Ezért öltünk meg említett klipünkben egy zsidót, egy nácit, de engem is.

H. — Ezt nem igazán értem…

D. — Persze, hogy nem érted, hiszen a gyilkosok próbálják látatlanul végezni tevékenységüket, de azzal, hogy mi nyíltan tettük ezt egy videóban, amit aztán YouTube-ra fel is töltöttünk, azt hiszem, rámutattunk valami lényegire. Zenénk így nem is pusztán egy simán zúzós hallgatnivaló, hanem egy felsőbb igazság megnyilvánulása, a magábanvaló világ ontológiájának feltárása. De nem akarunk szentfazekak lenni, ezért a magábanvaló világot is megöljük a végén.

H. — Ha már mindenkit megöltetek, ki fogja megvásárolni a merch-cuccaitokat?

D. — A materiális világ végre rá fog döbbenni, mennyit is ért valójában, és az anyagiasság azt hiszem, egy csapásra köddé válik majd. Végre újra az értékek fognak uralkodni e világon, és soha többé nem fog tudni senki meggyilkolni más embert. És akkor már tényleg azt fogja tenni az a maradék senki, amiről addig prédikált. Addig viszont The Devilty borítós pólókat és CD-ket rendelhettek Myspace oldalunkon keresztül, augusztus végéig igen kedvező árakon!

H. — Daniel, köszönöm az álinterjút, haláli egy pofa vagy te!

D. — Szerinted a gyilkosság vicces dolog? Még jó, hogy mindig van nálam egy tartalék körfűrész, HoltEntitás!

Ezen a héten kerül megrendezésre a Budapest Pride 2011 évi egy hetes rendezvénye, melyet szokásosan az LMBT (Lbaszott Metálriffek, Breakdownok és Tajparasztok) iránt elkötelezett arcoknak szervezett meg a fémesen izzó Rainbow & Mission Alapítvány. Ilyenkor általában különböző kulturális programokat tartanak, illetve művészfilmeket vetítenek az arra vevő filmszínházakban, de ez nyilván egyikünket sem érdekli. Annál inkább az izgalmas arcfestést lehetővé tevő játszóházak, a heves vodkázásokba és mobilról Korpiklaanit üvöltetésbe fulladó rapid randik, illetve a Blahán dühödt rángatózás kíséretében való szkrímelések egy-egy elgördülő villamosszerelvény ütemes kattogását utánozandó. Egyszerű emberek volnánk mi, metálosok, meg mindannyian csatak homokosok, de ez csak természetes. Ha nem lenne alapvetően gond az identitásunkkal és a szexuális irányultságunkkal, nyilván nem is kezdtünk volna el efféle igénytelen, köcsög zenét hallgatni. Így hát fogadjátok sok szeretettel interjúnkat egy barátunkkal, aki még mindig metálosnak vallja magát, pedig már 14 éves is elmúlt.

Holden (H.) — Köszöntünk az Autodafén, azon ritka honlapok egyikén, ahol még nem röhögik körbe az önmagukat metálosnak tartó embereket. Tulajdonképpen tényleg nem érzed egy kicsit nevetségesnek magad?

Gál “köcsögrokker” Krisztián (K.R.) — Kapjátok már be a faszomat, jó? Tudjátok is ti, mi az a zene.

H. — Nyilván most azt érted zene alatt, amikor zsíros hajú csövesek nyomják összes számukban ugyanazt az egy dallamnak csúfolt valamit, miközben fülsértő módon köhögik fel az előző héten elfogyasztott körömpörköltet. Szerinted sátánistának lenni manapság nem rettentő cinkes?

K.R. — Tudod is te, mi egyáltalán az a sátánizmus. Hallottál már egyáltalán LaVey-ről?

H. — Hát, a jó ízlésről legalábbis már biztosan. Voltál tegnap Bring Me The Horizon koncerten?

K.R. — Lehet, hogy a hozzád hasonló gazdag sznoboknak mindenre van pénzük, de én általában le vagyok égve, mint egy oldschool thrasherekkel vitázó Legion of the Damned-rajongó. Ne játszd már itt az agyad, pénzeszsák!

H. — De legalább annak örülsz, hogy a Bleed From Within is feldolgozott már egy SlipKnot számot? Szerinted melyik gyermeteg kedvenced fog legközelebb ilyennel előrukkolni?

K.R. — Inkább deszkór, mint diszkó, vágod? Egyébként kurvára le lennél döbbenve, ha vágnád, miket hallgatok én valójában.

H. — Anyukádtól a napi fejmosást, hogy hogy nézhet így ki egy állítólagos férfiember?

K.R. — Én legalább nem vagyok egy gyökér hopszter!

H. — A szó, amit keresel, a hipszter. Túl sok volt mostanság a Hajdútánc?

K.R. — Háháhá, megtehetném, hogy most gecire leoltalak, de inkább hagyom, hadd alázd meg magad minél jobban. Annyit azért elmondhatok, hogy én legalább vágom, mit jelent magyarnak lenni, míg te maximum anyukád Hungária lemezei alapján sejtheted, hogy mely nemzet szülötte is vagy.

H. — Már ne is haragudj, de azok után, hogy Zagyva György Gyula is Ludditákat hallgat, igazán nem tudom, te kit szivatsz még ezzel a nemzeti rockkal. Nem tartod egy kicsit buzisnak, ha valaki már csak egy turulra képes kiverni?

K.R. — Szerintem kurvára nem érted, miről is van szó, úgyhogy inkább ne is szólj ebbe bele. A turul a legszebb madár, és tuti heteroszexuális!

H. — Szereted a Finntrollt?

K.R. — Ez most hogy a halálba jön ide?

H. — Csak mert aki efféle sárvérű zenét hallgat, az viszont tuti nem heteroszexuális. Szereted, amikor a suliban megdobálnak az egészséges emberek, köcsög rocker?

K.R. — “Nem felelek semmit, visszafogom magam.”

H. — Épp akartuk is kérdezni, hogy a két korcs farkasfalka közül melyikhez tartozol, de talán ez jobb válasz volt, mintha a bölcsészdiplomádat kaptad volna elő. Jut eszünkbe, a 8 általánost azért sikerült megszerezned?

K.R. — Figyelj, kurvára nem a suli a lényeg, hanem hogy vágjam, mi folyik körülöttem, amit te bizonyára nem mondhatsz el magadról! Szóval tudod ám, ki fog itt veled tovább pofázni mindenféle tudatlan baromságról. Előbb talán nézz utána, kik is azok a metálosok, rájössz majd, hogy sokkal többen vagyunk, mint hinnéd. Lehet, hogy a nyilvánosság előtt nem merjük felvállalni, de azért még fémszívünk van, és acélbetkósunk! És mondjatok bármit, fekete seregünk akkor is évről évre fel fog vonulni közöttetek, hogy végre felfogjátok, hogy mi is emberek vagyunk. Hail!

II. János Pál pápa térré avatásán jártunk a hétvégén, ahol a vallási élet több elismert képviselője is tiszteletét tette: Orbán Viktor, a Hetedik mennyország című sorozatból ismert Camden tiszteletes, de Anton Lavey unokája, Christian Lavey is jelen volt a csodás eseményeket ígérő ünnepségen. A karneváli forgatagban elvegyülve sikerült néhány szót váltanunk Tom Cato Visnes atyával és III. Jan Axel Blomberg-gel is, de hosszabb interjúra csak a mostanság egyre inkább feltörekvő Aurelius Augustinus vállalkozott.

Holden (H.) — Köszöntjük az Autodafén, Szent Ágoston, a keresztyén oldal egyik legnépszerűbb webzine-jén. Hogy tetszik ma lenni?

Augustinus (A.) — Légy bátor, s hidd, amit hiszel! Ez a legjobb, amit hihetsz, még ha az ok, amiért így van, homályban is marad.

H. — Viszont egyre több okunk van a félelemre: a gyöngyöspatai cigánygyerekek hídvámot szednek, Osama bin Laden követői megtorlással fenyegetőznek, és a Virrasztók is hamarosan új albumot jelentet meg. Mitévők legyünk?

A. — Félelmeid elől elbújhatsz, de az igazság szabaddá tesz.

H. — Ez a radikáljobbos magyar párt szlogenjeként híresült el mostanában. Nem érzi úgy, hogy el kellene határolódnia tőle?

A. — A Szentírást megismerve döbbentem rá korábbi életem hívságos voltára, új emberré váltam ezáltal. Egyedül Isten határolhatja el földi követeit az időleges formáktól.

H. — Tehát ön rasszista. Vallása egyre több kritikát kap mostanában: a The Ocean duplalemezzel támadott tavaly, Daniel Cohn-Bendit szerint nincs helye vallásnak az alkotmányban, Varg Vikernes pedig azt nyilatkozta, hogy a kereszténység csak a judaizmus lebutított változata nem-zsidók számára. Ön is pedofil?

A. — Senkit sem lenne szabad megölniük olyan dolgokért, melyeket nem szabad szeretniük, mivel akaratuk ellenére veszíthetik el őket. Az élettel kapcsolatban talán kétséges lehet, nem pusztul-e a lélek is a meggyilkolt testtel, de ha elpusztul, megvetést érdemel, ha pedig nem, nincs mitől félni.

H. — Szóval Vikernes befeketítésével próbálja magát fehérebbnek láttatni, jellemző! Mi a véleménye a Nevermore-ban történt sajnálatos eseményekről?

A. — Amit Isten egynek alkotott, emberi nem azt ketté nem választhatja. Szüntelenül egymásba térnek a különbözőségek, és a világ fogaskerekeit lendítik előre, újabb és újabb kihívások felé.

H. — Mások szerint pedig Warrell Dane most csúnyán magára haragította a többieket. Ön ott lesz a The Moon and the Nightspirit lemezbemutató koncertjén, most pénteken a Tündérgyárban?

A. — Mióta a kéregbölcső a lenti világ dallamaira ringatott minket, szüntelen keressük idebenn a felleg útját, mely szívünket a holdvarázsolt éjszaka csendjére hangolja újra. Öreg erdőben járunk már, moha lepte be gyarló fajtánk megváltását, de a tücskök az avarban bizalomra okot adó hírnökei egy új tavasznak.

H. — Egyetértünk, a Virrasztók jelenléte minket is nagyon elbizonytalanít. Mindenesetre egy egészséges röhögés sosem árt!

A. — Vannak olyan dolgok is, amelyek, úgy látszik, nem jutottak osztályrészül az állatoknak, de az emberben sem tartoznak a legmagasabb rendű tulajdonságok közé, mint például a tréfálkozás és a nevetés. Ezek ugyan emberi dolgok, de aki helyesen ítéli meg az emberi természetet, az alacsonyabb rendűnek tartja őket.

H. — Tehát ön szerint emlékpálinkára fel? De ha már az emberi dolgokat említette, kíváncsiak vagyunk, hány pontra értékelné az Ossian legújabb lemezét.

A. — Minden ember teljes szívből akarja és áhítozza a boldog életet. És akkor miért nem éri el mindegyik? Hiszen azt mondtuk, hogy ezt minden ember akarata révén szolgálja meg, mint ahogy a nyomorúságos életet is az akaratukkal szerzik meg maguknak, s így minden esetben azt kapják, amit megérdemeltek.

H. — Ne legyen igazságtalan, már a Lángoló Gitárokon is olvashattuk, hogy Endre végre pozitív szövegeket ír, és igyekszik az élet napos oldalát szemlélni. A címlap talán nem a legjobb bizonyíték a dicső jelenre?

A. — Az emberi dicsvágy is az alacsonyabb rendű tulajdonságaink közé sorolható, mely Isten színe előtt nem maradhat tovább titokban.

H. — Mielőtt még istenkáromlásba bocsátkoznánk, szeretnénk megköszönni önnek ezt az interjút. Könyörgünk, ne hallgasson As I Lay Dying-ot!

A. — A metalcore útjai kifürkészhetetlenek.

Idén még ugyan semmi megrázó hír nem érkezett a FÉMFORGÁCS háza táján is hatalmas népszerűségnek örvendő Katatonia zenekarról, de mi azért mégis megálinterjúvoltuk őket, biztos, ami bizonytalan alapon.

— Sziasztok srácok, mi van veletek?

— “Hát semmi különös. Élünk, meg ilyesmi.”

— Elég gyakran megfordultok nálunk, idén is várhatunk tirájaktokra?

— “Hát ezt nem tudom megmondani. A kiadónk biztos tudja, de szerintem ő sem mondaná meg.”

— Amúgy miért jöttök vissza ennyi alkalommal, szeretitek kis hazánkat?

— “Nem igazán. Ez is csak egy ország, mint a többi.”

— Na de a többiben ritkábban fordultok meg. Ez csak jelent valamit!

— “Hát ja, nem nagyon jut időnk körülnézni sehol. De azt tudom, hogy Magyarország egy szép hely.”

— A magyarokról hallottatok már valamit?

— (fejrázás)

— 1848, Trianon, Tormentor, Nádas Péter, akármi…

— “Magyar, magyar, magyar… Ti nem hunok voltatok eredetileg?”

— Hát az ország neve valóban Hungary, de ez csak afféle krónikákon alapuló mítosz… De azt hallottam, hogy gördeszkázni szerettek. Ez igaz?

— “Nem, utálunk gördeszkázni.”

— Biztos? Állítólag Svédországban többen láttak már titeket gördeszkán.

— “Azok nem mi voltunk.”

— Szóval hazudtak nekünk erről?

— (értetlen nézés)

— Legutóbbi albumotok, a “Night is the New Day” 2009-ben jelent meg. Íródnak már a számok a következő lemezre?

— “Tudod, hogy megy ez. Turnézás, új album, ahogy az összes többi bandánál is.”

— Az összes többi banda friss anyaga kapcsán elmondja Mikael Åkerfeldt, hogy az utóbbi 10 év legkeményebb lemezével rukkoltak elő?

— “Neeem!”

— Régen még beborult doom/death banda voltatok, de most meg már nem vagytok az. Azért szoktátok még vagdosni magatokat?

— “Évek telnek és múlnak, változik közben néhány dolog. De tudod, a fájdalom olyan érzés, ami örökkön ott motoszkál bennünk, általa egyé válhatunk az ősszellemmel, és igazán elemünkben érezhetjük magunkat.”

— Szüleitek élnek még?

— “Többé-kevésbé.”

— A Norrman-tesók kilépése hogyan ért titeket?

— “Váratlanul.”

— Azért nincs harag?

— “Nincsen, barátok maradtunk.”

— Azt olvastam a sajtóban, hogy nem maradtatok azok.

— “De igen, azok maradtunk.”

— Akkor nektek nem szokásotok haragban lenni másokkal?

— “Persze, hogy nem.”

— Egyre több depressive black metal banda dolgozza fel a dalaitokat. Mit jelenthet ez?

— “Semmit.”

— Azért hallottatok már hasonló stílusban fogant átiratokat, ugye?

— “Eddig még nem.”

— És nem is szeretnétek? Van itt pont az MP3-lejátszómon pár szám, ha esetleg…

— “Kösz, de inkább hagyjuk.”

— Nem szívesen hallgatjátok, ahogy más zenekarok újraformálják nótáitokat?

— “De igen.”

— Voltatok már bárányhimlősek?

— “Mindannyian skandinávok vagyunk, a vérünkben van a szorongás.”

— Politizálni szoktatok amúgy?

— “Nem, nem, soha.”

— Ez egyik népszerű magyar költőnk revizionista indíttatású versének címe. Akkor mégiscsak szoktatok?

— “Egyáltalán nem.”

— De erről a versről sem hallottatok még? József Attila írta…

— “Külföldi emberek nevét nehezebb megjegyezni.”

— De nekem meg ti vagytok külföldiek, mégis tudom, hogy téged Jonas Renksének hívnak.

— “Így van.”

— Mikor voltatok utoljára úgy istenesen részegek?

— “Nem járunk kocsmákba, nem élünk ilyen földi hívságokkal.”

— Ezt egy erdélyi black metal csapat is már kinyilatkoztatta, akik nem szeretik, ha róluk beszélnek. Ismeritek őket?

— “Nem.”

— Nem kaptatok még soha döglött turult postán?

— “Mi az a turul?”

— Mikor voltatok utoljára szomorúak?

— “Most is azok vagyunk.”

— És miért, szabad esetleg tudni?

— “Nem szabad.”

— Legújabb albumotokon van egy olyan szám, hogy “Liberation”. Tudjátok, hogy a “balliberális” jelző ma Magyarországon szitokszónak számít?

— “Tudjuk.”

— Tényleg? Na és honnan?

— “Ez a számunk egyébként nem erről szól.”

— Igazán? Akkor az “I’ve changed my name but I will pass it on to you” sor sem arra utal, hogy inkább nevet változtattok, és ezt javasoljátok nekik is?

— “Hát nem.”

— Biztos? De legalább sakkozni szerettek?

— “Nem.”

— De a “Velvet Thorns”-ban még valami királynőről álmodoztatok…

— “De nem arról.”

— Biztos? Én pedig azt hittem…

— “Biztos.”

— Köszönöm szépen az interjút! Tetszettek a kérdések?

— (itt a tagok felálltak, és sorsunkra hagytak minket, de bizonyára nagyon izgalmasnak találták a kérdéseimet:))

Végre egy izgalmas(abb)nak tűnő név is felbukkant az idei MetalFest színes-szagos palettáján, amely képében a német thrash metal egyik legendás csapatát, a színtéren 1982 óta jelen lévő Kreatort tisztelhetjük. Ugyan egyik kedves hölgyismerősöm szerint Mille énekes hangja körülbelül olyan, mintha felháborodottan rikácsolna azt sérelmezve, hogy rányitottak a wc-ben nagydolga végzése közben, de most ezen emelkedjünk felül, hiszen a thrash metal színtér olyan borzalmasnak mondható, hogy ha nem lenne Kreator, akkor élből utálnánk mindent, amit okos emberek ide sorolnak.
Ráadásul a teuton banda egy igencsak neves támogatót is magáénak tudhat, akivel a nemrég a russlegivm.cum-on készült interjú egy részletét fordítottuk le számotokra, fogadjátok sok szeretettel:

— Varg, mit tudsz felhozni mentségedre?

— “Talán hozzon fel valamit az Európai Unió a mentségére. Undorító, aljas, gondolkodni képtelen csőcselék rajtam kívül mindenki, és azt hiszem, megérdemlitek, hogy mind meghaljatok. És nem, nem foglak sajnálni titeket, mert egyszerűen nem érdemlitek meg az életet, hogy úgy mondjam.”

— Egyszer azt állítottad, hogy a gitár a niggerek hangszere, és a metal egy nigger szubkultúra. Szerinted emiatt hányan tartanak téged egy valós igazságokra rámutató, bölcs embernek?

— “Nézd, egyszerűen nem érdekel, hogy úgy mondjam. Varg Vikernes vagyok, nem pedig egy elkorcsosult példánya az önmagát liberálisnak és progresszív gondolkodásúnak tartó szubhumán tömegeknek. Meglep az ostobaságotok, de hát nincs ezen mit csodálkozni, hogy úgy mondjam!”

— Milyen hangszereket használtál legutóbbi, Fallen című lemezed felvétele során, és melyik stúdióban rögzítetted azt?

— “Hogy úgy mondjam, engem ez a kérdés egyáltalán nem érdekel.”

— Hamarosan a magyar MetalFesten játszik minden idők legsikeresebb(nek tartott) germán thrash bandája, a Kreator! Igaz az, hogy Euronymous meggyilkolása után, miközben menekültél Snorréval egy kocsiban, felvetted az együttes Pleasure to Kill lemezéhez készült kapucnisát?

— “Sok mindent próbálnak rólam elhitetni a sajtóban, hogy úgy mondjam. Kérlek, ha értelmes embernek vallod magad, ne higgy ezeknek az alaptalan pletykáknak. Egyébként igaz.”

— A hardrock.hu-n nemrég újraírták a történetedet, ahol azt állították, hogy te “saját magad által kreált mítosz világba menekültél”, illetve “megrémültél a saját magadra kényszerített szereptől”. A cikket Garael írta, ha megadjuk a címét, megkeresed és megölöd őt?

— “Garael már régóta szövögeti a nevetséges tervét meggyilkolásomról, hogy úgy mondjam. Ennek ellenére természetesen nem készülök semmire, békés embernek tartom magam.”

— A Mayhem még mindig aktív, és egyesek szerint Csihar Attila egy celeb, aki a régi Mayhemet járatja le, karöltve Hellhammerrel. Mit gondolsz ezekről az egyesekről?

— “Én is ilyen egyesek voltam tíz éve, hogy úgy mondjam. Most viszont a nagy szakáll miatt jelentős élettapasztalattal lettem gazdagabb, hogy úgy mondjam. A mayhemes srácok férfiak voltak, amikor mások patkányok, és nem árulták el a rendőrségnek, hogy én gyújtottam fel három templomot is Bergen környékén. Hogy úgy mondjam.”

— Van példaképed?

— “Én vagyok a példaképem. Mindenki más csak gyenge jellem, felesleges része az egész elkorcsosult gépezetnek.”

— Jonne, köszöntelek az Autodafé Magazin oldalán! Hogy vagy mostanában?

— “Köszönöm szépen, kicsit másnaposan, de azért túlélem, haha!”

— Hol vagy most éppen?

— “Jelenleg a laptopom előtt ülök itt Lahtiban, és a kérdéseidet olvasgatom. Ja, azt azért hozzátenném, hogy a nappalimban.”

— Igazak a pletykák, hogy egy erdőben élsz?

— “Csak nyáron, és akkor is inkább a délutáni órákban. Egyébként meg lehet fagyni odakinn, de hát végülis ez Finnország.”

— Mit szólsz a folk metal színtér mostani népszerűségéhez? Bánt ez téged?

— “Pardon, a folk metal micsoda? Nem tudok semmiféle színtérről. Vagyunk mi, aztán ennyi.”

— Mit gondolsz az olyan bandák sikeréről, mint az Ensiferum, vagy az Eluveitie?

— “Elnézést, nem értem a kérdést.”

— Melyik a kedvenc szeszes italod?

— “Várjál, melyik albumot is adtuk ki most… Ja, Ukon Wacka, igen. Most éppen a Tequila-t imádom, de mind jöhet, haha!”

— Szinte évente hozzátok ki az újabb és újabb lemezeket. Mire föl ez a gyors tempó?

— “Hát tudod, a vodkát sem ingyen osztogatják a főtéren, haha! Egyébként meg művészi szabadságról van szó!”

— Mit szólsz a Dalriada új albumának kegyetlen fogadtatásához?

— “Mi az a Dalriada?”

— Milyen volt Andrisékkal együtt dolgozni? Neked mi a véleményed a közös nótáról, a Leszek a Holdról?

— “Ki az az Andris?”

— Elég gyakran visszatértek hozzánk, magyarokhoz. Szeretsz itt lenni?

— “Az unokatesóm nálatok töltötte a nászútját.”

— Mi a véleményed a magyar nőkről?

— “A legszebbek a világon.”

— Mit mondanál azokról, akik alkoholista, minőségi zene megírására képtelen idiótáknak tartanak titeket?

— “Majd beperlem őket, haha!”

— Lassan hét éve, hogy a világot jelentő deszkákon vagytok, ismerik a neveteket mindenfelé. Mit szeretnél még elérni életedben?

— “Szingapúrban még nem ittam abszintot, ennyivel azért tartozom magamnak.”

— Jonne, hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy ez az interjú létrejöhetett. Fogadd végtelen hódolatomat, és tényleg köszönöm!

— “Szívesen, 150 euro lesz”

holden (h.) – Idén október negyedikén jelent meg a Bring Me The Horizon néven ismert industrial noisened blackcore banda harmadik nagylemeze, mely a tűzkeresztség alatt a There is a hell, Believe Me, I’ve Seen It. There Is a Heaven, Let’s Keep it a Secret. címet kapta, és kísérletezősebb, egyben hagyománykövetőbb lett, mint valaha. Ennek örömére egyeztettünk is egy interjút a hírhedt énekes-legendával, a menedzserrel, a divatdiktátorral, Oliver Sykes-szal!
Kedves Oli, köszöntünk itt a deathcore magyarországi leginkább teljességre törekvőbb fórumán, az Autodafén! Először is hadd mondjam el, hogy milyen jól festesz most, legutóbb amikor láttalak, nem voltál valami jó bőrben: nyúzott tekintet, másnaposság, mogorva viselkedés. Azóta kipihented magad?

Ollé (O.) – Én is köszöntök minden kedves rajongót, nagy öröm, hogy a Vasfüggönyön túl is vannak rajongóim ilyen szép számmal. Egyébként bizonyára a Novarockos sajtótájékoztatóra gondolsz, amikor is picsakészre ittam magam minden este, akkora öröm volt számukra, hogy ott vagyok. Amúgy nagy rajongótok vagyok, megvan minden számotok szépen lefűzve a polcomon, néha előveszem, és csak úgy vidáman forgatom előre és hátra.
….tovább

Az Autodafé elkötelezett híve a fiatal tehetségek felkutatásának és minden elérhető fórumon való megjelentetésében. Első rockzenei pionírunk egy bájos tünemény Székesfehérvárról, aki zsenge kora ellenére igencsak kiforrott stílussal rendelkezik. Ha egy igazán karcos, de nem értelmetlenül összedobott zenére vágysz, kérünk benneteket, tegyetek egy próbát Amy Mistake-kel. Tőlünk már kapott egy szavazatot és mindenben támogatni fogjuk mostantól. HAIL! to the Women!

- Mondanál pár szót magadról a Kedves Olvasóknak?
- 1991-ben születtem Székesfehérváron. 10 éves korom óta írogatok dalszövegeket és novellákat. A dalszövegeket a kezdetektől angolul írom, és 14 évesen kezdtem el zenét is szerezni hozzájuk, zongorán is gitáron, amiken magamtól tanultam meg játszani (csak szintetizátorozni tanultam egy rövid ideig, még általánosban). Zeneileg sohasem próbáltam senkit sem utánozni, de azért van néhány művész, akik kiskoromtól kezdve inspiráltak: Madonna, Diana Krall, Jewel és Marilyn Manson. A zenei műfajok közül a jazz, a blues, a country és a rock voltak és vannak rám a legnagyobb hatással, és nemrég döbbentem rá, hogy az avantgarde, azon belül főleg a szürrealizmus nagyon közel áll hozzám.

- A dalaidból süt az ősi, elemi erő. Gondoltál már hangzóanyag megjelentetésére?
- Jó lenne, de Magyarországon semmiképpen sem szeretnék lemezt készíteni, mert itthon nem annyira befogadóak az emberek, főleg az ilyesmi zenék számára nem nagyon van itt piac. Az idén érettségizek, és Londonba szeretnék menni továbbtanulni, zenekart is ott szeretnék alapítani. Komolyabb, jobb minőségű felvételeket viszont szívesen készítenék akár már most is, hogy feltehessem őket az internetre, hogy minél több emberhez eljuthasson a zeném.

- Tehetségkutatókon nem próbálnád ki magad szívesen?
- Ha lenne olyan tehetségkutató, ami kifejezetten alternatív előadóknak szól, szívesen kipróbálnám magam. A Megasztár viszont valahogy nem az én műfajom….:)

- Szereted a blackmetalt?
- Ebből a stílusból is van pár zenekar, akiket szeretek, például az Atheist, a Meshuggah és a Rotting Christ. Talán a vallás-ellenesség az, ami a legjobban megragad ezekben a zenékben. De a keményebb előadók körül Marilyn Manson a legnagyobb kedvencem, őt igazi művésznek tartom.

- Általában miről szólnak a dalaid?
- A dalszövegeim általában filozofikusak és sötétek. Főleg a személyes, emberi problémák és tragédiák, az élet ellentmondásai foglalkoztatnak. A vallások bírálatát is fontosnak tartom, hiszen annak ellenére, hogy milyen rengeteg ember merít ezekből vigaszt és megnyugvást, valójában ezek okozzák a világon a rengeteg szenvedés, elnyomás és ellenségeskedés nagy részét. Mindig is az volt a célom, hogy a zenémmel ne csak érzéseket keltsek az emberekben, hanem gondolkodásra is késztessem őket. A mottóm: a művészet az érzelmek tudománya; a tudomány az ésszerűség művészete.

- Milyen gitárt használsz?
- Van egy Stagg akusztikus és egy SX elektromos gitárom. Az akusztikus gitárt sokkal jobban szeretem, mert szerintem sokkal alkalmasabb a legkülönfélébb érzelmek kifejezésére.

- Szoktál koncertezni?
- Nem, idáig még nem léptem fel nyilvános helyeken, csak családi körben és pár barátomnak mutattam meg a dalaimat.

- Említetted, hogy kedveled az avantgárdot, ezt kifejtenéd, hogy kiket szeretsz, kik inspirálhatnak leginkább?
- Az avantgarde zenéből Nico, a Velvet Underground és Patti Smith a legnagyobb kedvenceim. De például Salvador Dalí és René Magritte festémenyei és Luis Bunuel filmjei legalább ugyanennyire inspirálóan hatnak rám.

- Rendkívül igényes fotóid vannak. Esetleg egy arcfestéses, metalos image kép nincs a tarsolyodban?
- Van egy olyan is, de nem annyira metalos és nem is annyira arcfestéses.:)

- Te mit gondolsz az olyan ‘előadó művészekről’ mint Uhrin Benedek, Bikicsunaj vagy Pákó?
- Nem hiszem, hogy méltóak lennének arra, hogy túl sokat beszéljünk róluk, igazából nem is nagyon ismerem őket…. Csak annyit, hogy minden nemzetnek megvannak a saját sztárjai, akikre büszke szeretne lenni. Magyarországon ezek szerint ilyen sztárokra van igény. Cirkusz kell a népnek, főleg, ha kenyér nincs….

- Utolsó kérdésként egy játékra invitálnálak: Te, mint művész és interjúalany, mit kérdeznél tőlünk, mint riporterektől? (Persze ha nem akarsz nem kell, ez csak amolyan móka ) )
- A metálon és rockon kívül más műfajú zenéket is hallgattok? Ha igen, kik a kedvenceitek?
- Amy Mistake! Fish! Therapy?

Amy dalai meghallgathatók hivatalos honlapján.