Holden (H) — Üdv Magyarországról, Barney! Mit lehet tudni az új lemezetekről?

Barney (énekes – Napalm Death) (B) —Ember, te hogy jutottál Internethez? Kiskapu a rendszerben? Nos, ez gyöngén pislákoló reménysugár a totalitarizmus fénytelen rengetegében, ahol ehhez hasonló szellemi menedékül is szolgáló kiugrás dicsőbb, mint azt gondolnánk. Büszke vagyok rád, hogy fel tudtad venni velem a kapcsolatot, bár a kapcsolatok ma széthullanak, mint lángvágóval atomi molekulákra szaggatott függőségek. Ilyen drog ma a Facebook is. Az egész világ szétesőben van, de valami új jön létre helyette.

H — Mondhatni, hogy ez az új album fő üzenete is?

B — Számomra igen, de úgy tudom, mondhatni kettőnk közül csak én tudok, neked öncenzúrával kell élned. Az én szövegem viszont ne merd, baszod, mert irgalmatlanul elkalapálom az önkény megmaradt képviselőinek hosszúra nyúlt áspis akaratát! Leromboljuk a falakat, mint anno a kínaiak is az övéket!

H — Mármint a berliniek.

B — Mindegy, szóval az elnyomók nem fognak sokáig uralkodni ezen a Földön, a végóra mindenki számára közeleg. Erről láttam nemrég egy érdekes dokumentumfilmet is, amiben arról beszéltek, hogy a haláltáborokban régen miként ölték meg az embereket. Ez több szöveget is inspirált most, és igazán hatásosan kifejtjük, miként vágták ki a szemüket és az agyukat, baszki, olyan kemények leszünk, mint a Slayer! És innen üzenjük a diktátorotoknak, hogy nem sokáig járhatja kanasztáját a kivégeztetett zsidók belei fölött!

H — Vagyis kanosszáját. A nálunk lévő helyzet megihletett más dalszövegeket is?

B — Persze, mind rólatok szól. Van egy például arról, hogy miként kell vidéken munkatáborokban robotolnia a dzsipsziknek, hogy aztán a nap végén belelőjék őket a meszesgödörbe. Megjegyzem, ez a téma nagyon sokkoló volt számomra! Eddig legalábbis azt hittem, ezek mesebeli lények, akik csak Mercyful Fate – dalszövegekben, és nagymamám históriás könyvében fordulnak elő. Minden nap tanul valamit az ember! Ha mást nem, túlélni percről percre, ahogy nálatok is kell az elnyomott proletariátusnak!

H — Jártatok tavaly a pécsi Rockmaratonon is. Tapasztalatok, emlékezetes momentumok?

B — Hú, rengeteg ilyen volt! Megdöbbentett például már akkor, hogy az ottani rockerek milyen szolgalélekkel mozogtak együtt a színpad előtt, gyakorlatilag minden ember ugyanazt csinálta. Olyan volt, mint egy kibaszott konformista koncentrációs táborban! Meg is kérdeztem utána egy szerencsétlent, hogy miért nem tör ki, de csak rázta a fejét, és egy üres füzetlapot tartott elém. Szerencsére vágtam, hogy ezt az autisták csinálják, úgyhogy elvettem tőle, és gyorsan elmenekültem. De a többiek szemében is már látszott a félelem, mely a diktatúra egyik legbiztosabb előjele.

H — Most, hogy a MegaUpload befuccsolt, számítotok nagyobb bevételre az Utilitarian terjesztéséből?

B — Igen, az internetes fájlmegosztás egy nagyon komoly probléma napjainkban, és gyakorlatilag már csak a koncertekből van bevétel. Ezzel kell megküzdeni, mint egy a jogokat sárba tipró hatalomittas szörnyeteggel, de mi sikeresen álljuk a sarat. A Napalm Death rajongói amúgy is lojálisak, de nem szolgalelkek, lemezvásárlók, de nem kapitalisták, moshban császárok, de nem háborúzók, mizantrópok, ugyanakkor társadalmilag roppant érzékenyek. Kivéve ti, mert nálatok diktatúra van.

H —Köszönöm az álinterjút, Barney. Egyébként mi a véleményed Magyarországról?

B — Hát, eddig csak koncerteken jártam nálatok, de az unokaöcsém egyik volt osztálytársa magyar lányt vett el, és nálatok is töltötték a nászutat. Nagyon szép ország, és finomak a kaják – el nem tudom képzelni, hogy bír ez a Sandra 9 millió embert etetni. A magyar lányok a legszebbek a világon, és igen, nálatok van vízzel elválasztva a két városrész, ugye? A Parlament gyönyörű!

Holden — András, köszöntünk a népi zenék fellegváraként is ismert Autodafé oldalán. Fél évvel vagyunk az I. Nagy Dalriadás Kommentháború után, és immár néhány ürgebőrbe varrt utózöngén kívül jobbára elült a vihar. A tavalyi, Ígéret címre hallgató albumotokra vonatkozó hozzászólások közül melyek voltak a kedvenceid, és ha tehetnétek, a “Jay és Néma Bob visszavág” mintájára felkeresnétek és agyonvernétek-e pánsíppal a titeket névtelenül ostorozó (un)metálosokat?

Ficzek András — Magam is nagy szeretettel köszöntöm az Autodafé Kulturális Magazin népes olvasótáborát, annál is inkább, mert sejtem, milyen komoly átfedés van e népes olvasótábor, és zenekarunk hallgatósága között.
Először is, ha megbocsátasz, némi pontosítást igényel a kérdés, az Ígéret albumunk nem tavaly, hanem idén jelent meg, 2011-ben, ha szabad a szőrszálat hasogatnom.
Ami a kérdésedet illeti, a kedvenc kommentem alighanem az volt, amit az egyik hozzászóló vetett fel, nevezetesen hogy ” oké, hogy folk- metal, de miért vannak a tagok Tarzannak öltözve?”. Nem teljesen pontos az idézet, de a lényegi tartalmát tekintve valahogy így szólt. Örök kedvenc ezen kívül a “német fesztiválszemét” kifejezés, ami azóta szállóigévé vált. Volt még ezeken kívül is néhány remekbeszabott darab, úgyhogy általánosságban elmondhatjuk, hogy a lemezünk megjelenése körüli extra promóció ilyen formája sok vidám pillanatot szerzett nekünk.
A “Jay és Néma Bob visszavág” – típusú bosszúállás nem a kenyerünk, mindannyian  csendes emberek vagyunk, akik békésen végzik a mindennapi tevékenységüket.

 

— A Hajdútánc klipje korbácsolta fel elsőként a kedélyeket, mely egyszerre volt animáltan aranyos és károgósan kegyetlen, bemutatva a hajdúk életének könnyedebb pillanatait is, melynek során a fürge varjú szelleme is megidézésre kerül. Mit gondolsz, ha az egykori Mayhem-énekes Dead döglött varjú helyett egy elhunyt hajdút szagolgatott volna koncertek előtt, akkor a hazai közönség részéről sem érkeztek volna negatív felhangok Laura újfajta vokalizálására vonatkozólag?

 

— A Hajdútánc klipjének nézettsége a mai napig naponta ezer megtekintéssel megy fel, és az AFM Records által feltöltött öszes videó közül jelenleg az ötödik legnézettebb. Jelenleg. Az eddigi külföldi bulijainkon a nem magyar anyanyelvű közönség ezt a dalt ismeri a legjobban, olyannyira, hogy sokan még a szöveget is tudják, persze kamumagyarral. Mi is volt a kérdés?

— Hogy áll Laura az időgép összeszerelésével, mely által visszarepülhet Arany János korába, és előadhatja neki az Arany-dalokat lágyabb hangszerelésben? Te hogy állsz az Időgép nevű együttessel?

— Laura a már fentebb említett, csendes, békés, tisztességes mindennapi tevékenység mellett nehezen tudna időt szakítani efféle jábavalóságokra, az időgépes infód alighanem téves.
Ami kérdésed másik felét illeti, nem szokásom, és nem is tisztem magyar csapatokat akár pozitívan, akár negatívan minősíteni, nem tartom etikusnak az ilyesmit. Ha esetleg az élet úgy hozná, hogy nem lennének kíváncsiak az emberek a muzsikánkra, lehet, hogy magam is megpróbálkoznék egyfajta önjelölt zenekritikusi szerepkörrel.

— Laura a szeptemberi HammerWorld magazin hétpróbás hangpróbásai között is megtalálható. Ugyan a zenész vendégeknek ott nem kötelező pontozniuk a hazai csapatok albumait, de nekünk azért megsúgnátok, hány pontot adott volna az új Depresszió, Slytract és Om lemezekre?

— Lásd az előző válaszomat, biztosíthatlak, hogy Laura is hasonlóképp vélekszik.

— Egy korábbi interjúban már felmerült a Toldi megzenésítésének gondolata is. Ez is Dalriada-album lenne, vagy hangoskönyv, esetleg egy induló kulturális magazin a Duna TV-n?

— Szívből örülök, hogy ilyen behatóan tanulmányoztad a velem készült interjúkat, ez felkészültséget sugall, és egy felkészült interjúztató kérdései mindig örömmel töltik el a lelkemet. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy ez jelen esetben is így van.

— Miután interjúban vallottál arról is, hogy a (ha jól emlékszem) Társulatba is majdnem be lettél válogatva, nem sokkal később a Keep of Kalessin elindult a Melodi Grand Prix nevű norvég tehetségkutató műsorban. Mit javasolnál a többi északi black metal csapatnak, akik egyelőre félnek próbára tenni tehetségüket egy hasonló műsorban, de azért érzik magukban hozzá a szükséges (viccs)kraftot?

— Azt gondolom, hogy mindenki olyan úton érvényesül, amilyet választ magának. Javasolni nem tudok semmit, mert nem szeretném az esetleges, hibás helyzetértékelésből fakadó rossz tanácsom káros következményeinek kétségbevonhatatlan felelősségét a vállaimon hordozni. Nagy teher lenne ez nekem.

 

— Mi fog történni az Álom című lemez után?

— Majd még kital-Álom. A Többiek nevében nem tudok nyilatkozni, de én lehet, hogy öreg, elhízott, idült alkoholista leszek, aki az akkori fiatalok között egyfajta élő zárványként, kordokumentumként kulturális jelenségekről fejtem ki a véleményem, azon szellemileg fegyvertelen olvasóimnak, akiket még tudok mulattatni a szükségtelen trágárságommal, amelyekről persze meg leszek győződve, hogy sajátos stílusú sziporkák. Ezt még át kell gondolnom.

— Mit gondoltok a folk metal besorolásról? Reális ez, esetleg teljesen máshogy látjátok, vagy az egész osztályozósdi felesleges?

— A címkézés nem fontos. Az elnevezés jelenlegi, európai jelentéséhez képest mi nem, vagy csak részben vagyunk folk- metal.

— Gondoltatok-e arra, hogy az őszi As I Lay Dying – Amon Amarth koncerten előzenekarként legyetek jelen, kiegyensúlyozva a keresztény és a pogány szellemiségű csapatok között valószínűleg feszülő éles ellentéteket?

— Ez így ebben a formában nem merült fel, de érdekes lenne. A fentebb már többször említett, csendes, szorgalmas mivoltunkból kifolyólag azt hiszem, a közvetítői szerepkörben is helyt tudnánk állni.

— Kereszténység, pogányság vagy sátánizmus?

— A zenekar szempontjából egyik sem. Mi nem politizálunk, nem is ideológiák mentén haladunk, egész egyszerűen történelmi, kulturális hagyományaink egy- egy darabját dolgozzuk fel. A feldolgozások milyenségének megítélése persze lehet vita tárgya, de ez természetes is. Elfogadjuk, ha x- nek tetszik, y-nak meg nem, ez a világ rendje. Aki ebben többet lát, az az ő baja.

— Hazánkban több különféle folk alapú csapat is tevékenykedik. Mit gondolsz, a fehér arcfestésre felöltött szemüveg, vagy a sörhabbal megszentelt Thor-kalapács kifejezőbb-e az üzenet közvetítésének tekintetében?

— Amint mondtam- virágozzék minden virág- mindenki olyan utat választ az érvényesüléshez, amilyet akar. A magyar népi elemekkel kísért rock- metal zenék utóbbi években tapasztalt hazai térnyerése egy örvendetes jelenség.

— A Leszek a Hold című dalban Jonne Järvelä, a Korpiklaani prominens vokalistája is hallható vendégénekesként. Miért pont a Leszek a Hold, miért pont a Korpiklaani és miért pont Jonne?

— Ide most becopy- zom a sablonválaszt, ha nem bánod:
“A Korpiklaanival tízes nagyságrendben játszottunk már együtt különböző fesztiválokon, így nem volt nehéz megkérdezni Jonnét, nincs-e kedve vendégeskedni nálunk. Hatalmas arc egyébként, minden sztárallűrtől mentes, azonnal rábólintott a dologra. A közös munka az internet segítségével zajlott, megkapta a dal demóját és a Neki szánt versszakokat, aztán otthon, Finnországban felénekelte, és visszaküldte az éneksávokat, Töfi pedig rákeverte a dalra. Nagyon szeretem amúgy, pont a kétnyelvűsége okán ezt a dalt, és büszke vagyok, hogy egy ilyen illusztris, a műfaj ikonjának számító muzsikus szerepel a lemezünkön!”

— Kinek a fejéből pattant ki a “haltiara” kifejezés, és milyen mélyebb jelentést hordoz magán ez egyszerűnek tűnő szócska?

— Ez a kifejezés az én fejemben született meg, egy nagyobb fonetikai egység, a “Tesco ov Haltiara ” részeként. Később, mikor módosítottunk a zenekar nevén, maradt a némileg csonkabonka ” Haltiara ” kifejezés. Ez amúgy egyik szempontból a halaknál tapasztalt rendkívüli közösségi szellem kabbalisztikus eszközökkel történő kifejeződésének leképeződése, további komoly jelentéstartalmát pedig rábízom a hallgatóság fantáziájára.

— Miben látjátok másnak az Ígéretet a korábbi albumokhoz képest, és milyen gondolatok szolgáltak kiindulópontul a lemez szövegvilágának megszületéséhez? Létezik olyan szándék, hogy az adott anyagok a címként szolgáló hónap világát adják vissza?

— Én szeretem az Ígéretet, egy egész jól sikerült anyagnak tartom, de egykét helyen változtatnék, például egy ügyes kis karaoke program segítségével néha meghallgatom 5 félhanggal lejjebb is, ami egy egészen új élményt jelent, mindenkinek csak javasolni tudom!
A hónapok világát nem jelenítjük meg, ez olyan fokú tudatosságot feltételezne, ami rólunk, honi rockerekről, legalábbis egyes vélekedések szerint nehezen feltételezhető.

— Hogyan látjátok 10 évre előreszaladva a Dalriada ekhóját? Még mindig a topon lesztek, esetleg átmentek altermetálba, vagy nyakatokba veszitek a nagyvilágot, és “that’s all, folks”?

— Meglátjuk, mit hoz a jövő, de amíg  metal a metal, mi ott sertepertélünk majd a környékén. Mindenesetre annak örülünk, hogy a topon látod a zenekart jelenleg, a megelőlegezett bizalmat köszönjük szépen!

— Köszönjük szépen az interjút! 10-ből hány pontot adnátok ezekre a kérdésekre?

— A rendhagyó mivoltánál fogva természetesen 10!
Mi is köszönjük a lehetőséget!

(A fotográfiák a 2011-es Sziget Fesztiválon készültek, fellelhetőek a Dalriada Facebook-profilján)

A Szofista Katolikus Televízió exkluzív interjúja Tim Lambesis énekessel:

Hypo Christi atya (HC) — Tim, nagy örömömre szolgál a katolikus magyarság számára elővezetni legújabb, Decas címre hallgató válogatásalbumotokat. Regélj erről nekünk egy kicsit, ha szabad kérni!

Tim Nemesis, God’s Lamb (TGM) — Tiszteletem! Ugye most lettünk tíz évesek, és szerettük volna megünnepelni ezt a néhány, üdvös pillanattal teli évet, így jött a válogatásalbum ötlete. Bár nem is igazán hívhatjuk így, hiszen három klasszikuson kívül saját régebbi dalainkat kevertük és remixeltük össze. Mindenesetre nekem ez utóbbiak közül is jócskán vannak kedvenceim: emlékezetes például az Incipit Satin (The Almighty God’s Mix), melyben az örömteli Jesus Crossover néven bandázó testvéreinket köszöntjük, akiknek nemrég a Three Kings of Metal díjátadón odaítélték az aranyat, ezüstöt, platinát és a szatént is.

HC — És mit tudhatunk a három feldolgozásról?

TGM — Igyekeztünk belevinni ebbe is valami keresztény szimbolikát, ezért is lett ennyi ezen dalok száma: mint ismeretes, Jézus három percen keresztül világosította fel Júdást a tanítványok Istenénél magasabb rendű királyság titkairól, melyeken aztán egy egész vallás nyert életjogot. Illő volt, hogy megemlékezzünk hát erről, és a Judas Priest – Electric Eye c. nótájának feldolgozásába beleírtuk ezt is. Csak visszafelé kell meghallgatni egymás után háromszor a felvételt, és rögtön ott is termek magyarázni kicsit Krisztusról, az ő életéről és arról, hogy nemrég Grammy-díjra jelöltek minket.

HC — Ha jól látom, a Slayertől is a magatok képére és hasonlatosságára formáltatok egy dalt, a War Ensemble címűt. Mit jelent számodra ez a szám, és milyen boldogságos üzenete lehet a mi anyaszentegyházunk számára?

TGM — Egész kiskoromtól fogva hatalmas Slayer-fanatikus vagyok, egyszerűen imádom Kingéket! Emlékszem, már tíz évesen is én voltam az egyetlen Slayer-pólós fiú a templomban, haha! Bár ott inkább a COF – Jesus is a Cunt felsőm borzolta a kedélyeket, de ez már megint egy másik történet.
Szóval pár éve egy misén Tom Araya előtt térdepelve találtam magam, és annyira izgalomba jöttem rögtön, hogy még a szenteltvizem is majdnem elfolyt! Rögtön dedikáltattam is vele a Bibliámat, és megkérdeztem, ő honnan nyeri az isteni inspirációt. Valami krokodilról és Laveiről beszélt nekem, de nem is nagyon tudtam odafigyelni szavaira, hiszen számomra már pici korom óta ő volt az Isten! Magasztaltam, bálványoztam hosszú évtizedeken keresztül, de azt sosem hittem volna, hogy egyszer hozzám is szól majd, elhiheted! Ekkor kérdeztem őt a feldolgozásról is, és egyből rábólintott! Mondjuk azért a bevétel 75 százaléka így rájuk száll, de hát ez legyen a legkevesebb, haha!

HC — Milyenek voltak a visszajelzések tavalyi, The Powerless Rise lemezetekkel kapcsolatban?

TGM — Hamar elkapkodták a srácok, alig győztük újragyártatni őket, haha! Ha jól tudom, csak Connecticutban 50 ezer példány fogyott belőle, de Illinoisban is egész szépen termeltünk. Európa egyes országaiban ugyan nehezebb eredményt elérni, de meglepő módon most Izraelből is szép számok érkeztek, és hát Norvégiában is letöltögették becsületesen.

HC — Hamarosan egy csillag Európa tájaira is vezérel benneteket. Mi várható az Amon Amarthszal közös turnétól?

TGM — Elsődlegesen is temérdek arany, haha! Meg persze igyekszünk újabb hívőket meggyőzni magunknak, illetve internetes klubunknak, a HBMC-nek (Heaven-Bully Millionaire Christians), amelyet egyébként épp a napokban fogadtak el hivatalos egyháznak! És talán sikerül majd pár kétkedő hangot is elnyomnunk, illetve rávenni őket, hogy népszámláláskor valják magukat annak, amiért éppen több pénzt kapnak, haha!

HC — Köszönöm szépen az interjút, Tim. Isten áldjon!

TGM — Adjon az Isten szebb jövőt!

Az underground mentalitás nem csak a metal műfajt sújtja, hanem az úgynevezett garázsrockos, szobarockos, lo-fi zajcsiholást kedvelők elméjét is.

A hazai pezsgő lo-fi-s zajrockszcéna egyik üde színfoltja a Piresian Beach, akinek központi lelke Németh Zsófi alias falsestuff. A morózus zenéi ellenére Zsófi egy csupaszív amazon, a vele készült interjút olvassátok szeretettel és zajongjatok Ti is a szobában, mert az menő és undergroundabb, mint Fenrizzel együtt dolgozni a postán.

Da Fé:A Piresian Bitch olyan, mint az Iron Maidennek Eddie vagy ez Te magad lennél vagy csak egy jól eltalált bandanév? Mesélj kérlek a névválasztásról. Érzek benne játékosságot, fricskát (vö.: a magyarok utálják a pirézeket)  és nőciséget.

Németh Zsófia: piresian bitchként csak a tumblerre írtam, még kevésbé megerőltetve a képzelőerőmet, mint a piresian beach kitalálásakor.

Akkoriban otthon ültem egyedül munka után, rengeteget söröztem és így jött az is, hogy ki kéne próbálni azzal a gitárral ezt-azt, ami kölcsönben volt a szobámban. amikor az első fájlt lementettem, kellett valami név is, mert így kerek a poén. Azon túl, hogy ez a sztori a magyar idegengyűlöletről elég klassz, nem volt különösebb megfontolás benne, más kérdés, hogy volt részem olyan kínos és hosszas beszélgetésben olyannal, aki azt hitte, hogy de.

Most hogy mondod ezt a nőciséget, hát ja,ezek szerint egész sok dolgot ki lehet érezni belőle – akár a perzsákat, vagy a kalózokat, vagy a legjobbat, a parizert.

Piréz Zsófi fél

Da Fé: Értsük ezt úgy, hogy ha nincs sör és/vagy gitár a közeledben nem is létezne most a PB? Vagy ha épp egy zongora mellett iszogatsz, akkor mondjuk teljesen mást hallhatnánk tőled?

NZS: Valahogy úgy…Előtte nem jutott eszembe, hogy zenét csináljak, gitározni se tudtam, meg semmit. Aztán igen rákaptam, ahogy kiderült, hogy nem is bonyolult dolog ez, haha.

Egyébként a szobám legfeljebb akkora, mint egy zongora, szóval az szerencsére emiatt se jött képbe.

Da Fé: Magadat zenésznek tartod vagy ez csak egy jópofa megálló volt az életedben? Mik a terveid a PB-vel, ha a szíved mélyére tekintesz.

NZS: Nem vagyok zenész, viszont zenebuzi igen – ez az egy dolog stabil az életemben.

Hamarosan lesz egy PB koncert, ha az jó buli, akkor lehet még több is. De elsősorban számokat szeretnék írni, addig, amíg nem ér körbe a dolog, meg amíg nincs benne erőlködés / kötelezettség – vagy ráunás, ez utóbbi elég hülyén hangzik, mert nagyjából unalomból jött az egész, de az az igazság, hogy általában rá szoktam unni a dolgokra és idővel kitalálok helyette mást magamnak. Persze ha a szívem mélyére tekintek, akkor jobban örülnék, ha megmaradna a zenélés.

Da Fé: Mennyire elszigetelt ez a zenélés, ez a műfaj? (kicsit ezt a lo-fi-t is körbejárhatnánk, lévén tudatlanok vagyunk és a lo-fi nekünk csakis a blackmetalt jelenti) Nincs ellentmondás aközött, hogy szobazenélés ez, de közben koncertezni szeretnél?

NZS: Nem feltétlenül elszigetelt, vagy remete dolog ez, mindenki más miatt került bele. Van például, aki mindig zenekarozni akart, de nem talált olyanokat, akikkel megcsinálhatta volna azt, amit otthon egyedül sikerült neki. Az én életem se csak annyiból áll, hogy minden nap otthon iszok, nyilván máshol is szoktam lenni / inni – de mivel az elején se gitározni, se énekelni nem tudtam, így akkor nyilván csak az otthonzenélés működhetett.

Különben miért lenne ez a hálószobai zenélés valami eszmény? Egyikünk se olyan barom szerintem, hogy ha megtehetné, ne venne például olyan hangcuccokat, amilyeneket szeretne. de többnyire egyikünknek sincs pénze

Ha körülnézel, elég sok ‘hagyományos’ zenekar van itthon, de sok közülük rettenetesen ötlettelen. Ha otthon zenélsz, akkor azonban muszáj kísérletezni, próbálgatni, ami azt hiszem ráfér a magyar zenei életre.

Ezért is, mint műfaj, szerintem nincs is lo-fi. vagy akkor át kéne gondolnunk egy csomó mást is, és ide sorolni akár a Burzumot, vagy a Los Saicost. Ez így elég ostobán hangzik, ugye? Meg hát mutass két hasonló zenekart ebből a magyar hálószobás színtérből, szerintem mindenki elég más vonalon mozog, szerencsére.

Amikor az egész beindult 2011 telén, el lett könyvelve ilyen rövid szavatossági idejű hülyeségnek, ehhez képest még mindig megy, azt pedig menet közben tök sokan felismerték, hogy ha a hálószobát átmentik színpadra, abban még igen sok lehetőség rejlik. Akár csak annyi, hogy több koncertre lehet elmenni, ami szintén ráfér a magyar zenei életre.

Ja és ezért nagyon várom már, hogy valaki megcsinálja végre a magyar  ‘lo-fi black metal’-t is haha.

A Pirézek szeretik nem behangolni a gitárt

Da Fé: Hatások?

NZS: Brian Jonestown Massacre, a Spacemen 3, a Black Lips, meg így a komplett New Garage Explosion-féle vonal. Vagy ott a Nerve City – amire sokan mondták, hogy ez már nagyon lehúzó, meg nagyon retekül szól, de ennél nagyobb hatással kevés zene volt rám, már ha csak onnantól nézzük, hogy mitől érzem azt mindig, hogy zenélni akarok. Aztán a Burzum, mint hatás benne van, de nem sokszor érezhető ki közvetlenül. Erre csak nemrég jöttem rá és akkor csináltam meg a Purrzum-ot, ami nyilván nem norvég black metál, csak mondjuk úgy, hogy szültem neki egy gyermeket.

Da Fé: Van-e létjogosultsága vagy vágyad arra, hogy a Fuck Your Mind adathordozón is megjelenjen?

NZS: A Fuck Your Mindnál volt először, hogy gondoltam kiadni fizikai formában is, de egyelőre csak annyi a terv, hogy pár példányban kiadjuk Szilveszterrel [Route 8] kazettán ismerősöknek az eddigi Piresian Beach számokat. ennél nagyobb példányszámban kiadó nélkül igazából nem is tudom van-e értelme egyedül kiadni…

Da Fé: Kiket ajánlasz és kiket nem a szintérről?

NZS: Ennek a kérdésnek a fele nem tréfa, legfeljebb valami ízetlenséggel tudnám elütni vagy ami még rosszabb, szétrelativizálni és elmaszatolni. viccen kívül, ha valaki kényes a tiszta hangzásra, az hallgasson Möbelt és Route 8-et, ugyanezeknek pedig nem ajánlom a Nohopekids és a Halál Judit zeneművészetét, meg persze fordítva.

Da Fé: Ha jól értelmeztem az eddigieket, akkor a PB előtt nem volt zenei múltad. Ennek ellenére milyen visszajelzéseket kaptál eddig?

NZS: Jaja, egyáltalán nem volt zenei múltam. Többnyire pozitív előjelű visszajelzések jöttek és főleg azoktól esett jól, akik hasonló zenéken élnek. Szóval például ha valaki bírja a lendületes garázs punkot, akkor egyrészt alig értem, hogyan bírja meghallgatni a zenémet, másrészt ha még tetszik is neki…a legdurvább példa a srác aki a Nerve City-t csinálja, imádom a zenéjét és szoktunk kedves leveleket váltani egymással. Ettől érzékenyültem el eddig a legjobban.

Da Fé: Nőként mennyire vesznek komolyan? Érzel valami kis tutujgatási faktort a rajongók részéről vagy meglátják benned a céltudatos amazont aki tudja mit miért csinál? Egyébiránt mit gondolsz a mai magyar zenéről? A blackmetalról? Kedvencek vannak?

NZS: Nőként lehet, hogy komolyan vesznek, csak zenészként nem biztos haha! Persze főleg férfiak világa a zene, de ez a tény inkább nekem jó mint nekik.Túl komolyan egyébként én se veszem magam.

Hogy milyen a mai magyar zenei élet? Olyan, amilyet megérdemelünk.. az biztos, hogy több zenekart nem szeretek, mint amit igen, de az is igaz, hogy akik tetszenek, azoknak meg az indokoltnál jobban örülök, mert hogy magyarok.

A black metal nagyon klassz, de a klasszikusokról gyomorforgatóan alacsony a műveltségem. Mostanában nagyjából ezt a pocsékul szóló irányvonalat hallgatom, gondolom a nagy kedvenc Burzum miatt ragadtam le itt – nemrég találtam rá például a Bone Awl nevű duóra, elég jól fajtanemesítik a black metalt és a punkot egyszerre.

Piréz maszkabál tengerpart nélkül

Da Fé: Dalszövegekről mit kell tudnunk?

NZS: Néhány szöveg fent van a bandcampes oldalon, de gondolatilag nincs jelentőségük, általában csak a halandzsa kiváltására szolgálnak. Néha írok bele értelmeset is, úgyhogy eldöntöttem, hogy ha lesz még ilyen, akkor kivehetően fogom meghagyni az éneksávot.

Da Fé: Vicces, mókás dolgok a PB eddigi karrierje alatt?

NZS: Eddig eget rengető történetek nem voltak, csak olyanok amik ‘így elmesélve már tudod nem olyan viccesek’. Néha szoktunk zenélős hálószoba bulit tartani, ott tudnak történni meredekebb dolgok, de többnyire az is ártalmatlan koncerten dobálás, sérülés persze, volt, de akkor én rángattam le mást a színpadról és nem fordítva (már csak azért is mert én még nem igazán voltam színpadon). Ilyenkor biztos egyből minden fiú velem akar járni, haha.

Da Fé: Mit nem kérdeztünk még Tőled?

NZS: Hogy tudok-e zenét írni ha nem vagyok frusztrált, vagy részeg.

Da Fé: Biztosan, de utána le is törlöd vagy nem mered senkinek megmutatni.

NZS: Nem, még nem volt ilyen élményem, de bizakodó vagyok.

Da Fé: Akkor jöhet az önreklám!

NZS: Hmmm – azt nem tudom mondtam-e hogy a zenekarban a Nohopekids-es Zoli a gitáros, aki szintén szobazenész és elég penge dolgokat csinál (Brokencups, Badhaircut). A dobosunk, Dávid pedig a kultikus Säw zenekarban játszott, most pedig a Szextankban, meg a Romaniában (aka Bundesliga Szuperdeath).

Ugyan ez annyira nem fontos, de a sötét erőkhöz még az Amstetten bedroom punk projekt is köt – húgommal kettesben szilveszterezve vettük fel, az év legszarabb lemeze címre pályázunk ezzel, szerintem nem reménytelen. Elég dark itt-ott.

Akik végképp nem rettentek el a lo-fi női nagyasszonyának a dolgaitól és szívesen megnézné a Piréz Tengerpartot koncerten, az hamarosan megteheti, hisz élő fellépéssel készülnek Zsófiék.

Hivatalos oldal

Esti, sötét gondolataimba burkolózó és világhódító gondolataimnak melegágyat adó sétám közben találkoztam össze a Morrison’s 2-től nem messze tengő-lengő, az idei Brutal Assault fesztivál pólójában feszítő fiatalemberrel. Gondoltam, megszólítom és felteszek neki pár kérdést nagy progresszívan, hiszen a fesztivál nem rég ért véget, nyilván szívesen látnának pár sort róla a nedves olvasók. Tehát íme a beszélgetés,ami  Major „Sátánfia” Krisztián rosszvoltából jött lépre, fogadjátok eltúlzott szeretettel.

M.: Szia, sötét estét! Látom, a Brutal Assault pólóját viseled. Feltehetek neked néhány kérdést a fesztiválról? Válaszaidat viszontláthatod Autodafé névre hallgató kvlturális magazinunkban.

M.S.K.:  Dobrý večer! Persze, boldogtalanul mesélek neked testen kívüli élményeimről.

M.: Testen kívüli? Nyilván túlzol, de ezek szerint meghatározó élmény volt számodra az esemény.

M.S.K.: Nem,nem túlzok. Néha sikerült igazán kifordulni magamból. Volt egy-két fejvesztős, igazi vérmegalvasztó koncert. Mondtam is a Monsteres hostesseknek, hogy kibelezem őket plüssmacival, de csak mosolyogtak. Nyilván elég csehül érezték magukat a magyar beszéd hallatára. De cserébe lefényképezkedhettem velük, meg úgy bárki mással is.

M.: Tényleg, mennyire beszélhetünk soknemzetiségű közönségről? Hallottál magyar szót a saját társaságodon kívül is?

M.S.K.: Nem igazán jellemző,hogy magyarokkal találkozik ott a sátán fia…

M.: Pedig értesüléseim szerint a magyar keményzenei színtér néhány képviselője nagy BA rajongó. Nem találkoztál hazai metálosokkal?

M.S.K.: Magyar keményzenei színtért? Az azért, már ne is haragudj, elég gyér. Nem tudom pontosan, mire gondolsz, de azért Lukács Lacit vagy Paksi Endrét csak megismertem volna!

M.: Inkább hagyjuk ezt a témát…

M.S.K.: Szerintem is. Sebaj, a legjobb újságírók is tudnak hülyeségeket kérdezni. (elnézően mosolyog)

M.: Akkor talán a hostessek és a magyar rajongók helyett beszéljünk inkább a zenéről, hiszen mégis csak az itt a lényeg. Mi volt a legmeghatározóbb koncertélményed?

M.S.K. : Hmm… a válaszadás nehéz, több ütős koncerten is buliztam. Kezdetnek ott volt a Tyr, nagyon nagyot alkotott a viking négyes, jól esett átszellemülni a pogány értékeket hangoztató, népi hagyományokat is ápoló zene hallatára. Bevallom, szívem egyik fele északért fagyoskodik, másik fele pedig egy távoli kontinens iránt hatványozza a dobbanásokat.

M.: Matekmetál,USA, The Dillinger Escape Plan?

M.S.K.: Háááát igen! Hatalmasat zúztunk rájuk az éjszakában pár haverral… (nevet)

M.: Mesélj még!

M.S.K.: A fesztivál igazi zeneterápia! Péntek délelőtt összevesztem a csajommal, mert az istennek nem akarta megérteni, hogy nincs isten, csak amolyan pogányfajta, de abból több is,mire nagyon megsértődött és mind a három tubus fehér temperát kinyomta a bakancsomra,hogy akkor az édes anyámmal menjek én 1349 koncira majd szombaton. Mérgemben elindultam tombolni Benightedra, és a hangszeres disznóvágás olyan jót tett a lelkem helyén pangó űrnek, hogy hágtunk egy békítőt a csajommal. Uiiii!!

M.: Értelek. Tehát azt mondod, hogy ezen a nívós eseményen egyetlen olyan zenekar sem volt, amely produkciója minden más fölé emelkedett?

M.S.K.: De, talán a Kvelertak volt olyan igazi, másik dimenzióba emelő élmény. Imádom a stílusukat, azt, ahogy émelyítően keveredik hangzásukban a rock ’n’ roll, a punk és a black metál. Ezen a koncerten szabadultam fel leginkább, olyannyira, hogy egyszer csak a közönség feje fölött találtam magam.

M.: Csapattad a stage divingot?

M.S.K.: Nem, az már nem menő,haladni kell a korral. Plankingeltem, karjaim szorosan a testem mellett, bár kicsit csaltam, mert nem bírtam nem metálvillában tartani a kezemet. Aztán észrevettem a díszleten egy baglyot és úgy, a közönség kezein hasalva nyomattam az owlingot is, kicsit károgva, de nem azért, mert nem tisztelem az új trendeket vagy a Kvelertakot, hanem hogy kifejezzem, nem csak külsőségekre ügyelek, hanem az előadásmódra is. Még az sem zavart, hogy a Kvelertak nappal koncertezett. Ha az ember át van szellemülve, akkor nem törődik azzal,ki figyeli, vagy ki nem.

M.: Jövőre is szerepel a Brutal Assault a nyári programjaid között? Mit tervezel még idén augusztusra?

M.S.K.: Egyelőre igen, bár ez még függ a baráti társaságomtól is,meg úgy egyébként,mi-hogy alakul. Augusztus végén pedig SZIN-re lépek (nevet)…

M.: Már beszámolód több pontján megfordult a fejemben, most említed a Szegedi Ifjúsági Napokat, arról nem is beszélve, hogy véletlenül pont a Morrison’s 2 környékén találkoztunk…szóval,ha nem sértelek meg, néha egy tipikus hipszter benyomását kelted bennem.

M.S.K.: De,megsértesz. Nem szeretem beskatulyázni magamat semmiféle irányzatba, így a hipszter jelzőt kategorikusan elutasítom. Szerintem a zenei sokoldalúság inkább erény, mint szégyen.

M.: (itt én nevetek) Ez is egy meglátás… akkor nyilván a Kiscsillagot is szereted.

M.S.K.: Azt pont nem, Lovassy kommunista.

M.: Világos, köszönöm a beszámolódat.

M.S.K.: Szívtelenül. Hell!

M.: Pacsi…

A legendás Life of Agony énekese, az alternative körökben nagy respektnek örvendő Keith Mina Caputo ősszel újra Budapesten készül koncertezni, ezúttal az A38-at bevéve saját csapatával, a The Sad-Eyed Ladiesszel. Az énekes nemrég jelentette be, hogy nővé operáltatja magát, erről is kérdeztük őt álinterjúnk során.
Holden (H.) — Keith, köszöntünk téged Magyarország legnépszerűbb altermetál oldalán, az Autodafén. Több utónévkönyvet is átlapoztunk, de a Keith mindenhol férfinévként szerepel. Nem inkább helyette kellene használnod a Minát?

Mina (M.)  — (gondolkodik) Mindig is érzékenyen érintett a nőket érő rengeteg fájdalom és megaláztatás. Minden pasi egy rohadék! Nézd meg, jelenleg mi zajlik a világban, nézz körül Észak-Koreában és Afganisztánban, aztán nézz végig három öngyilkosságot és tíz állatkínzást, rájössz majd ennek a mocskos és elbaszott világnak a működési mechanizmusára. És ez mind a szemét férfiak miatt van; önző, kéjsóvár állat mind. Amelyik meg nem, az majd az lesz. A férfiak nem tanulnak, de sokat felejtenek, kisebb az agyuk is és egy nyomorult kenyeret sem bírnak megdagasztani. Ha én lennék Amerika elnöke, a Mississippibe lőném az összeset! Persze miniszterelnök sem lennék, mert a gonosz politikusokat is utálom. De szeretem is őket. Ez a világ olyan csodaszép. Porig égetném az egészet.

H. — Mit kellene tennünk szerinted, hogy egy élhetőbb környezetet teremtsünk meg körülöttünk?

M. — (gondolkodik) Hát… (gondolkodik) Szerintem kellene minden plázába egy mosdó a transzneműek számára is. Most sehol nincs ilyen, ezért van globális felmelegedés is, és ezért pusztítják Ázsiában is a delfineket. Mert a rohadék, önző pasik csak a saját érdekeiket nézik! Ők a pokol szülöttei. Bizonyos értelemben ugyan angyalok is, de bizonyos értelemben nem azok. A nők az angyalok! Ők kedves, aranyos, imádnivaló lények! Ők foglalkoznának a gorillákkal, csak nem tehetik, mert vasalniuk kell. Kell a férfiaknak vasalniuk? Mégsem foglalkoznak a gorillákkal. Mi lesz így akkor velük? Szegény, jóravaló állatok, és mégis (gondolkodik) ki kell pusztulniuk a férfiak miatt. Bárcsak kisebb lenne a korrupció. Ez undorít. De a lepkéket szeretem.

H. — Mi a helyzet a Life of Agony-vel? Ott is férfiak vettek körül…

M. — (mosolyog) (gondolkodik) (mosolyog)

H. — Nem így van?

M. — Nézd, számomra a “férfi” a gonoszság szinonimája, aki pedig jó, az nem férfi. Lehet, hogy kibaszott farkuk van, de kibaszott érző szívük is egyúttal, amelyik dobog a bálnákért. Meg a művészetekért! A szépségért és a jóságért! A szivárványért és a Beatlesért! Az én remek ízlésemért és a zenémért! Tudod, mindannyiunkban egy kis női nem van. (mosolyog)

H. — Ha jól tudjuk, benned nem is kevés. Hogy áll a műtéted?

M. — Maradok férfi testben, csak közben melleket növesztek. De ne örüljenek a rohadék férfiak, mert leszbikus vagyok. Rám talált a szerelem! (mosolyog) Bassza meg minden természetpusztító elmebeteg! (mosolyog) Ez a lehetséges világok legjobbika! (mosolyog) De a Jobbikot kibaszottul gyűlölöm! (mosolyog)

H. — Milyen programmal érkezel ősszel hozzánk?

M. — Szívderítővel! El fogok pusztulni a színpadon és csak úgy áradni fog a keserűség, de közben nagyokat is nevetünk majd, és pompásan fogunk mulatni mi, csajszik. Mert ugye férfiak nem jöhetnek be. Rohadék diszkriminatív, rasszista, homofób idióták mind, ezért ki lesznek tiltva a koncertemről. De gorillák jöhetnek ezerszámra. (mosolyog és közben gondolkodik)

H. — Min gondolkodsz most?

M. — Csak eszembe jutott egy nagyszerű, világmegváltó ötlet. De a világot nem érdemes megváltani, pusztulásra van ítélve. Persze akkor a tintahalaknak is végük lenne, és ők nem ezt érdemlik. Tudtad egyébként, hogy a tintahalak társadalmában külön mellékhelyiség funkcionál a transznemű tintahalak számára? Nagyon kedves élőlények. Álmomban is meglátogatott egy, és a világbékéről beszélt számomra, meg le is fröcskölt vízzel a kis pajkos. Át is nyújtott nekem egy riffet, amelyet felhasználtam az A Fondness for Hometown Scars album készítése során.

H. — És mi a helyzet a készülő új lemezeddel, a The Neptune Darlingsszal? Mit várhatunk tőle?

M. — Tudod, ez egy nagyon mély anyag lesz, egyenesen a szívem legmélyéről. Rengeteg energiát és érzést fektettem bele, nagyon személyes anyag lesz, melyet nem is nagyon fog érteni senki más. De azért remélem (mosolyog) megveszik majd! Manapság csak a rajongóimra számíthatok, akik utolsó rohadékok mind egy szálig. Emlékszem, egy koncerten telefonált valamelyik a legérzelmesebb számom közben, aztán még nekik állt feljebb különböző fórumokon, hogy kidobattam őket. De tudod, nekem már csak ők maradtak. Meg a családom, amelyik nem létezik. Ez egy nagyon összetett dolog, de én így érzek. Jól jönne már egy barátnő! (mosolyog) Azaz most már két éve boldog párkapcsolatban élek, de az nem ugyanaz. Szeretném, ha szeretnének és lennék mindenkié, ha az egész világ mosolyogva egy nagy lánccá fonódna, megölelnénk minden zebrát és párosujjú patást, és nevetve akasztanánk fel minden rohadék pasit. Most erről álmodom. Érzelmes lány vagyok, tudod! (mosolyog)

H. — Zárásként foglald össze kérlek, hogy telik egy napod!

M. — Mikor szárnyat bont a hajnal, felnyitom szemem baldachinos ágyamban, és merengek egy kicsit a szép dolgokon. Utána rájövök, hogy léteznek férfiak, és dühösen megmosom a fogam. Reggelire egy kis gabonapehely, illetve boldog álmodozás. Délelőtt néhány elgondolkodtató interjú, ebédre egy gondolatébresztő dühöngés. Délután aerobic, este koncert a The Sad-Eyed Ladiesszel. Vacsira egy kis probiotikus yoghurt, mely jót tesz a kis Bél Flórának, a másik énemnek. Ő egy tündéri kis hölgy, aki néha meglátogat este, és a sárgán virágzó rétekről beszél nekem, meg arról, hogy fel kellene robbantanom a szomszéd lakótelepet.
Az életem minden napja egy kész csoda! Az erdőirtás pedig borzalmas gonoszság. Rohadék pasik! Szeretem az életet.

(Fotó: metalexperience.com)

Ha valaki eddig nem tudta volna, mi a közös a dán PitchBlack zenekarban, illetve a Sabatonban, az ne is olvasson tovább. Mindenki mást öl(el)ünk!

Holden (H.) —Köszöntünk titeket gyilkos honlapunkon, PitchBlack! Ez az első magyar interjútok, jól tudom?

Daniel Fonseca, énekes (D.) — Nem, a KronosMortus-on már készült velünk négy beszélgetés is. Igazán szimpatikus, valóban az undergroundban tevékenykedő figurák voltak, sajnáltuk is, hogy meg kellett halniuk.

H. — De akkor miért volt szükséges huszonhárom késszúrással agyonvagdosnotok őket, aztán feldarabolni és lefagyasztani maradványaikat?

D. — Így végre mindenki rá fog döbbenni, hogy ez kibaszottul nem megoldás a felmerülő problémákra! Szerinted mit fognak rólunk ezek után gondolni az emberek, hogy irigylésre méltó életünk van? Nem, sokkal inkább hogy elmebeteg idióták vagyunk, akik megérdemlik a sorsukat!

H. — Ezért öltétek meg az énekest is?

D. — Engem nem hagyhattunk életben. Ha kell, hát erőszakkal bizonyítjuk, hogy a mészárlás nem megoldás. Szerinted most jobb lett valamivel is a világ, hogy eltettünk engem láb alól? Ez kurvára nem segített semmin!!!

H. — Mit kell tudni második albumotokról, mely a The Devilty címet kapta?

D. — Figyelj, nem akarunk erről túl sokat mondani, még a végén szentfazéknak tűnnénk. De annyit elmondhatunk, hogy a lemezfelvétel során nem használtunk Bill Lawrence hangszedőket. De így is halálos anyag lett! Persze másokat megölni csúnya dolog, de ezt nem képes felfogni ez a nyomorult emberiség. Ezért is lett lemezünk címe The Devilty. Mert inkább ördögiség az, ami uralkodik ezen a Földön. Ki kéne mindannyiunkat irtani, hogy végre észhez térjünk!

H. — Szerinted beszélnének az emberek egy melodic death metal zenekarról, ha nem nyilatkoznak ilyesmiket, vagy nem egy szexi negyvenes hölgy hörög a csapatban?

D. — Sajnos már reménykedni sem merünk abban, hogy az embereknek bármi is eszébe jut a pusztításon és a gyilkoláson kívül. Az őrületben mindannyian egyenlőek vagyunk. Ezért lett az egyik új számunk címe You’re fucking below me, melyhez videót is készítettünk!

H. — Saját szavaiddal elmesélnéd, milyen koncepció rejlik ezen klipesített nóta mögött?

D. —Ha jól megnézed, közönségünk tagjai fehér maszkokat viselnek, amellyel a sablonosság ellen szeretnénk szót emelni, illetve azt illusztrálni, milyen könnyű megvezetni az uniformizált tömegeket. Ezen célból készítettünk is amolyan koncertvideót, hogy még inkább átlagosnak, hovatovább unalmasnak tűnjön az egész, ugyanis ezek sem éppen jó dolgok. Alatta pedig szólnak a változatosságot, az igényességet hírből sem ismerő riffek, illetve a jellegtelen üvöltözés — ezek segítségével szeretnénk bemutatni, mennyire egysíkúvá is vált a mai színtér. Ráadásul kibaszott felsőbbrendű zenészeknek is hisszük magunkat, pedig csak gyilkosok vagyunk.

H. — 2007-ben az akkori  albumotok az Év Legjobb Bemutatkozása díjat is elvitte a dán metálzenei díjkiosztón. Ez a rangos elismerés biztos sokat jelentett számodra, és nagyban hozzásegíthetett titeket mostani második lemezetek megjelenéséhez is, jól gondolom?

D. — Na, akkor beszéljünk kicsit a gyilkosságokról. Mégis szerinted kik osztogatják ma a díjakat, kik azok, akik igyekeznek mindent irányításuk alatt tartani? Én egyetemi szakdolgozatomat is a gyilkosság témaköréből írtam, így több rálátásom van a dologra, és nyugodt szívvel oszthatom meg veletek írásom végkövetkeztetését is, miszerint a gyilkosságnak nincs értelme. És aminek nincs értelme, az rossz. Ezért öltünk meg említett klipünkben egy zsidót, egy nácit, de engem is.

H. — Ezt nem igazán értem…

D. — Persze, hogy nem érted, hiszen a gyilkosok próbálják látatlanul végezni tevékenységüket, de azzal, hogy mi nyíltan tettük ezt egy videóban, amit aztán YouTube-ra fel is töltöttünk, azt hiszem, rámutattunk valami lényegire. Zenénk így nem is pusztán egy simán zúzós hallgatnivaló, hanem egy felsőbb igazság megnyilvánulása, a magábanvaló világ ontológiájának feltárása. De nem akarunk szentfazekak lenni, ezért a magábanvaló világot is megöljük a végén.

H. — Ha már mindenkit megöltetek, ki fogja megvásárolni a merch-cuccaitokat?

D. — A materiális világ végre rá fog döbbenni, mennyit is ért valójában, és az anyagiasság azt hiszem, egy csapásra köddé válik majd. Végre újra az értékek fognak uralkodni e világon, és soha többé nem fog tudni senki meggyilkolni más embert. És akkor már tényleg azt fogja tenni az a maradék senki, amiről addig prédikált. Addig viszont The Devilty borítós pólókat és CD-ket rendelhettek Myspace oldalunkon keresztül, augusztus végéig igen kedvező árakon!

H. — Daniel, köszönöm az álinterjút, haláli egy pofa vagy te!

D. — Szerinted a gyilkosság vicces dolog? Még jó, hogy mindig van nálam egy tartalék körfűrész, HoltEntitás!

Ezen a héten kerül megrendezésre a Budapest Pride 2011 évi egy hetes rendezvénye, melyet szokásosan az LMBT (Lbaszott Metálriffek, Breakdownok és Tajparasztok) iránt elkötelezett arcoknak szervezett meg a fémesen izzó Rainbow & Mission Alapítvány. Ilyenkor általában különböző kulturális programokat tartanak, illetve művészfilmeket vetítenek az arra vevő filmszínházakban, de ez nyilván egyikünket sem érdekli. Annál inkább az izgalmas arcfestést lehetővé tevő játszóházak, a heves vodkázásokba és mobilról Korpiklaanit üvöltetésbe fulladó rapid randik, illetve a Blahán dühödt rángatózás kíséretében való szkrímelések egy-egy elgördülő villamosszerelvény ütemes kattogását utánozandó. Egyszerű emberek volnánk mi, metálosok, meg mindannyian csatak homokosok, de ez csak természetes. Ha nem lenne alapvetően gond az identitásunkkal és a szexuális irányultságunkkal, nyilván nem is kezdtünk volna el efféle igénytelen, köcsög zenét hallgatni. Így hát fogadjátok sok szeretettel interjúnkat egy barátunkkal, aki még mindig metálosnak vallja magát, pedig már 14 éves is elmúlt.

Holden (H.) — Köszöntünk az Autodafén, azon ritka honlapok egyikén, ahol még nem röhögik körbe az önmagukat metálosnak tartó embereket. Tulajdonképpen tényleg nem érzed egy kicsit nevetségesnek magad?

Gál “köcsögrokker” Krisztián (K.R.) — Kapjátok már be a faszomat, jó? Tudjátok is ti, mi az a zene.

H. — Nyilván most azt érted zene alatt, amikor zsíros hajú csövesek nyomják összes számukban ugyanazt az egy dallamnak csúfolt valamit, miközben fülsértő módon köhögik fel az előző héten elfogyasztott körömpörköltet. Szerinted sátánistának lenni manapság nem rettentő cinkes?

K.R. — Tudod is te, mi egyáltalán az a sátánizmus. Hallottál már egyáltalán LaVey-ről?

H. — Hát, a jó ízlésről legalábbis már biztosan. Voltál tegnap Bring Me The Horizon koncerten?

K.R. — Lehet, hogy a hozzád hasonló gazdag sznoboknak mindenre van pénzük, de én általában le vagyok égve, mint egy oldschool thrasherekkel vitázó Legion of the Damned-rajongó. Ne játszd már itt az agyad, pénzeszsák!

H. — De legalább annak örülsz, hogy a Bleed From Within is feldolgozott már egy SlipKnot számot? Szerinted melyik gyermeteg kedvenced fog legközelebb ilyennel előrukkolni?

K.R. — Inkább deszkór, mint diszkó, vágod? Egyébként kurvára le lennél döbbenve, ha vágnád, miket hallgatok én valójában.

H. — Anyukádtól a napi fejmosást, hogy hogy nézhet így ki egy állítólagos férfiember?

K.R. — Én legalább nem vagyok egy gyökér hopszter!

H. — A szó, amit keresel, a hipszter. Túl sok volt mostanság a Hajdútánc?

K.R. — Háháhá, megtehetném, hogy most gecire leoltalak, de inkább hagyom, hadd alázd meg magad minél jobban. Annyit azért elmondhatok, hogy én legalább vágom, mit jelent magyarnak lenni, míg te maximum anyukád Hungária lemezei alapján sejtheted, hogy mely nemzet szülötte is vagy.

H. — Már ne is haragudj, de azok után, hogy Zagyva György Gyula is Ludditákat hallgat, igazán nem tudom, te kit szivatsz még ezzel a nemzeti rockkal. Nem tartod egy kicsit buzisnak, ha valaki már csak egy turulra képes kiverni?

K.R. — Szerintem kurvára nem érted, miről is van szó, úgyhogy inkább ne is szólj ebbe bele. A turul a legszebb madár, és tuti heteroszexuális!

H. — Szereted a Finntrollt?

K.R. — Ez most hogy a halálba jön ide?

H. — Csak mert aki efféle sárvérű zenét hallgat, az viszont tuti nem heteroszexuális. Szereted, amikor a suliban megdobálnak az egészséges emberek, köcsög rocker?

K.R. — “Nem felelek semmit, visszafogom magam.”

H. — Épp akartuk is kérdezni, hogy a két korcs farkasfalka közül melyikhez tartozol, de talán ez jobb válasz volt, mintha a bölcsészdiplomádat kaptad volna elő. Jut eszünkbe, a 8 általánost azért sikerült megszerezned?

K.R. — Figyelj, kurvára nem a suli a lényeg, hanem hogy vágjam, mi folyik körülöttem, amit te bizonyára nem mondhatsz el magadról! Szóval tudod ám, ki fog itt veled tovább pofázni mindenféle tudatlan baromságról. Előbb talán nézz utána, kik is azok a metálosok, rájössz majd, hogy sokkal többen vagyunk, mint hinnéd. Lehet, hogy a nyilvánosság előtt nem merjük felvállalni, de azért még fémszívünk van, és acélbetkósunk! És mondjatok bármit, fekete seregünk akkor is évről évre fel fog vonulni közöttetek, hogy végre felfogjátok, hogy mi is emberek vagyunk. Hail!

II. János Pál pápa térré avatásán jártunk a hétvégén, ahol a vallási élet több elismert képviselője is tiszteletét tette: Orbán Viktor, a Hetedik mennyország című sorozatból ismert Camden tiszteletes, de Anton Lavey unokája, Christian Lavey is jelen volt a csodás eseményeket ígérő ünnepségen. A karneváli forgatagban elvegyülve sikerült néhány szót váltanunk Tom Cato Visnes atyával és III. Jan Axel Blomberg-gel is, de hosszabb interjúra csak a mostanság egyre inkább feltörekvő Aurelius Augustinus vállalkozott.

Holden (H.) — Köszöntjük az Autodafén, Szent Ágoston, a keresztyén oldal egyik legnépszerűbb webzine-jén. Hogy tetszik ma lenni?

Augustinus (A.) — Légy bátor, s hidd, amit hiszel! Ez a legjobb, amit hihetsz, még ha az ok, amiért így van, homályban is marad.

H. — Viszont egyre több okunk van a félelemre: a gyöngyöspatai cigánygyerekek hídvámot szednek, Osama bin Laden követői megtorlással fenyegetőznek, és a Virrasztók is hamarosan új albumot jelentet meg. Mitévők legyünk?

A. — Félelmeid elől elbújhatsz, de az igazság szabaddá tesz.

H. — Ez a radikáljobbos magyar párt szlogenjeként híresült el mostanában. Nem érzi úgy, hogy el kellene határolódnia tőle?

A. — A Szentírást megismerve döbbentem rá korábbi életem hívságos voltára, új emberré váltam ezáltal. Egyedül Isten határolhatja el földi követeit az időleges formáktól.

H. — Tehát ön rasszista. Vallása egyre több kritikát kap mostanában: a The Ocean duplalemezzel támadott tavaly, Daniel Cohn-Bendit szerint nincs helye vallásnak az alkotmányban, Varg Vikernes pedig azt nyilatkozta, hogy a kereszténység csak a judaizmus lebutított változata nem-zsidók számára. Ön is pedofil?

A. — Senkit sem lenne szabad megölniük olyan dolgokért, melyeket nem szabad szeretniük, mivel akaratuk ellenére veszíthetik el őket. Az élettel kapcsolatban talán kétséges lehet, nem pusztul-e a lélek is a meggyilkolt testtel, de ha elpusztul, megvetést érdemel, ha pedig nem, nincs mitől félni.

H. — Szóval Vikernes befeketítésével próbálja magát fehérebbnek láttatni, jellemző! Mi a véleménye a Nevermore-ban történt sajnálatos eseményekről?

A. — Amit Isten egynek alkotott, emberi nem azt ketté nem választhatja. Szüntelenül egymásba térnek a különbözőségek, és a világ fogaskerekeit lendítik előre, újabb és újabb kihívások felé.

H. — Mások szerint pedig Warrell Dane most csúnyán magára haragította a többieket. Ön ott lesz a The Moon and the Nightspirit lemezbemutató koncertjén, most pénteken a Tündérgyárban?

A. — Mióta a kéregbölcső a lenti világ dallamaira ringatott minket, szüntelen keressük idebenn a felleg útját, mely szívünket a holdvarázsolt éjszaka csendjére hangolja újra. Öreg erdőben járunk már, moha lepte be gyarló fajtánk megváltását, de a tücskök az avarban bizalomra okot adó hírnökei egy új tavasznak.

H. — Egyetértünk, a Virrasztók jelenléte minket is nagyon elbizonytalanít. Mindenesetre egy egészséges röhögés sosem árt!

A. — Vannak olyan dolgok is, amelyek, úgy látszik, nem jutottak osztályrészül az állatoknak, de az emberben sem tartoznak a legmagasabb rendű tulajdonságok közé, mint például a tréfálkozás és a nevetés. Ezek ugyan emberi dolgok, de aki helyesen ítéli meg az emberi természetet, az alacsonyabb rendűnek tartja őket.

H. — Tehát ön szerint emlékpálinkára fel? De ha már az emberi dolgokat említette, kíváncsiak vagyunk, hány pontra értékelné az Ossian legújabb lemezét.

A. — Minden ember teljes szívből akarja és áhítozza a boldog életet. És akkor miért nem éri el mindegyik? Hiszen azt mondtuk, hogy ezt minden ember akarata révén szolgálja meg, mint ahogy a nyomorúságos életet is az akaratukkal szerzik meg maguknak, s így minden esetben azt kapják, amit megérdemeltek.

H. — Ne legyen igazságtalan, már a Lángoló Gitárokon is olvashattuk, hogy Endre végre pozitív szövegeket ír, és igyekszik az élet napos oldalát szemlélni. A címlap talán nem a legjobb bizonyíték a dicső jelenre?

A. — Az emberi dicsvágy is az alacsonyabb rendű tulajdonságaink közé sorolható, mely Isten színe előtt nem maradhat tovább titokban.

H. — Mielőtt még istenkáromlásba bocsátkoznánk, szeretnénk megköszönni önnek ezt az interjút. Könyörgünk, ne hallgasson As I Lay Dying-ot!

A. — A metalcore útjai kifürkészhetetlenek.

Idén még ugyan semmi megrázó hír nem érkezett a FÉMFORGÁCS háza táján is hatalmas népszerűségnek örvendő Katatonia zenekarról, de mi azért mégis megálinterjúvoltuk őket, biztos, ami bizonytalan alapon.

— Sziasztok srácok, mi van veletek?

— “Hát semmi különös. Élünk, meg ilyesmi.”

— Elég gyakran megfordultok nálunk, idén is várhatunk tirájaktokra?

— “Hát ezt nem tudom megmondani. A kiadónk biztos tudja, de szerintem ő sem mondaná meg.”

— Amúgy miért jöttök vissza ennyi alkalommal, szeretitek kis hazánkat?

— “Nem igazán. Ez is csak egy ország, mint a többi.”

— Na de a többiben ritkábban fordultok meg. Ez csak jelent valamit!

— “Hát ja, nem nagyon jut időnk körülnézni sehol. De azt tudom, hogy Magyarország egy szép hely.”

— A magyarokról hallottatok már valamit?

— (fejrázás)

— 1848, Trianon, Tormentor, Nádas Péter, akármi…

— “Magyar, magyar, magyar… Ti nem hunok voltatok eredetileg?”

— Hát az ország neve valóban Hungary, de ez csak afféle krónikákon alapuló mítosz… De azt hallottam, hogy gördeszkázni szerettek. Ez igaz?

— “Nem, utálunk gördeszkázni.”

— Biztos? Állítólag Svédországban többen láttak már titeket gördeszkán.

— “Azok nem mi voltunk.”

— Szóval hazudtak nekünk erről?

— (értetlen nézés)

— Legutóbbi albumotok, a “Night is the New Day” 2009-ben jelent meg. Íródnak már a számok a következő lemezre?

— “Tudod, hogy megy ez. Turnézás, új album, ahogy az összes többi bandánál is.”

— Az összes többi banda friss anyaga kapcsán elmondja Mikael Åkerfeldt, hogy az utóbbi 10 év legkeményebb lemezével rukkoltak elő?

— “Neeem!”

— Régen még beborult doom/death banda voltatok, de most meg már nem vagytok az. Azért szoktátok még vagdosni magatokat?

— “Évek telnek és múlnak, változik közben néhány dolog. De tudod, a fájdalom olyan érzés, ami örökkön ott motoszkál bennünk, általa egyé válhatunk az ősszellemmel, és igazán elemünkben érezhetjük magunkat.”

— Szüleitek élnek még?

— “Többé-kevésbé.”

— A Norrman-tesók kilépése hogyan ért titeket?

— “Váratlanul.”

— Azért nincs harag?

— “Nincsen, barátok maradtunk.”

— Azt olvastam a sajtóban, hogy nem maradtatok azok.

— “De igen, azok maradtunk.”

— Akkor nektek nem szokásotok haragban lenni másokkal?

— “Persze, hogy nem.”

— Egyre több depressive black metal banda dolgozza fel a dalaitokat. Mit jelenthet ez?

— “Semmit.”

— Azért hallottatok már hasonló stílusban fogant átiratokat, ugye?

— “Eddig még nem.”

— És nem is szeretnétek? Van itt pont az MP3-lejátszómon pár szám, ha esetleg…

— “Kösz, de inkább hagyjuk.”

— Nem szívesen hallgatjátok, ahogy más zenekarok újraformálják nótáitokat?

— “De igen.”

— Voltatok már bárányhimlősek?

— “Mindannyian skandinávok vagyunk, a vérünkben van a szorongás.”

— Politizálni szoktatok amúgy?

— “Nem, nem, soha.”

— Ez egyik népszerű magyar költőnk revizionista indíttatású versének címe. Akkor mégiscsak szoktatok?

— “Egyáltalán nem.”

— De erről a versről sem hallottatok még? József Attila írta…

— “Külföldi emberek nevét nehezebb megjegyezni.”

— De nekem meg ti vagytok külföldiek, mégis tudom, hogy téged Jonas Renksének hívnak.

— “Így van.”

— Mikor voltatok utoljára úgy istenesen részegek?

— “Nem járunk kocsmákba, nem élünk ilyen földi hívságokkal.”

— Ezt egy erdélyi black metal csapat is már kinyilatkoztatta, akik nem szeretik, ha róluk beszélnek. Ismeritek őket?

— “Nem.”

— Nem kaptatok még soha döglött turult postán?

— “Mi az a turul?”

— Mikor voltatok utoljára szomorúak?

— “Most is azok vagyunk.”

— És miért, szabad esetleg tudni?

— “Nem szabad.”

— Legújabb albumotokon van egy olyan szám, hogy “Liberation”. Tudjátok, hogy a “balliberális” jelző ma Magyarországon szitokszónak számít?

— “Tudjuk.”

— Tényleg? Na és honnan?

— “Ez a számunk egyébként nem erről szól.”

— Igazán? Akkor az “I’ve changed my name but I will pass it on to you” sor sem arra utal, hogy inkább nevet változtattok, és ezt javasoljátok nekik is?

— “Hát nem.”

— Biztos? De legalább sakkozni szerettek?

— “Nem.”

— De a “Velvet Thorns”-ban még valami királynőről álmodoztatok…

— “De nem arról.”

— Biztos? Én pedig azt hittem…

— “Biztos.”

— Köszönöm szépen az interjút! Tetszettek a kérdések?

— (itt a tagok felálltak, és sorsunkra hagytak minket, de bizonyára nagyon izgalmasnak találták a kérdéseimet:))