Kedden délben kiugrottam a melóhelyről a Reálba, gondoltam veszek 10 sört az Originra tartó vonatra, melyet Tormentor barátommal szürcsölgetünk majd serényen. Nos, ez így is lett, azzal az eltéréssel, hogy kettővel kevesebbet vettem, vagyis mindösszesen nyolcat. S hogy miért vettem kevesebbet? Megmondom én nektek. Azért mert Tormentor is beígért négy jéghideg, dobozos Kőbányait. Ha tudsz számolni, akkor már rögtön tudod, hogy végül 12 sör lett belőle. Egy híján betermeltük mindet mire LEértünk a fővárosba, szóval nem igazán voltunk már szomjasak, de ezt mi ekkor már nem akartuk tudomásul venni. Gondolom mindenki nagyon kíváncsi, hogy mi lett a maradék egy dobozossal. Ezt becsempésztük a Dürerbe Tormentor alsógatyájában és igen, igen, megittuk bent. Annyit gyorsan megjegyeznék, mielőtt mindenki alkoholistának megbélyegezne minket, hogy Debrecenből indultunk, tehát ezt a 11 sört 3 óra alatt ittuk meg, ami valljuk be nem olyan sok. No, hát mi mást is tehettünk volna, miután betermeltük a maradékot a szórakozóhelyen? Vettünk csapoltat. Azé’ a pultnál majdnem betojtam, mikor a pénztárcámban matatva nem találtam azt a tízezer forintos bankjegyet, amit otthon még megtaláltam. Hamar kivilágosodott előttem, hogy nem lopta ezt el senki, mivel két perccel ezt megelőzően vettem meg a méregdrága belépőjegyet a koncertre, így még jó hogy nem lehetett meg, ha egyszer ezzel fizettem. Jó mi? Jegyvásárláskor még magasról leszartam a jegyárusító csajt, de miután még vagy két korsó sör fenekére néztem, egyre jobban felkeltette az érdeklődésem. Koncertek közben/alatt ki is mentem egyszer hozzá jópofáskodni, mivel volt nála egy laptop, engedélyt kértem tőle, hogy a facebook oldalamat megtekintsem. Nem is volt ezzel semmi probléma, nagyon rendes kis csaj volt, a probléma az volt, hogy 3 perc után kifogytam a szavakból, csóri kiscsaj meg már alig várta, hogy elhúzzak mellőle. Elég kínos volt a dolog, de ismeritek ti ezt az érzést nagyon jól, célba is vettem inkább gyorsan a pultot.
A bandák produkciójának ismertetése előtt még szólnék arról, hogy volt pár ismerős arc, név szerint viszont nem hozom fel őket, mivel teljesen nem említésre méltók. No, tehát ők voltak azok, akikkel váltottam néhány szót az est alatt, mivel már rég találkoztam velük, de hogy milyen fontosak is ők nekem, azt az mutatja, hogy már most egy nappal a buli után fingom sincs miről habogtak nekem, bízom benne, a legközelebbi bulin nem kapom a képembe a csóvát egy lángszóróból.
Mit is írhatnék ezek után a fellépőkről, magáról a rendezvényről? A tízen valahányadik sör után kurvára nem érdekelt már egyik banda sem. Asszem a Psycroptic, a Leng-tche és az Origin léptek fel tegnap, mindegyik nagyon intenzív és remek volt, volt sok összeadás, kivonás, szorzás, s egyéb matematikai műveletek, bár a buli végén főleg az osztódás volt jellemző.
Volt aztán mercsendájz is, amiket megtekintettünk a cimborákkal. Velük ellentétben én nem akartam vásárolni, s próbáltam őket is erre rábeszélni, hogy ne tegyék, inkább fizetés nélkül oldják meg valahogy a dolgot, de mivel mindegyik beszari, ezt nem tették. Csóró metálos ne költekezzen már, ember!
De felfigyelt egyáltalán valaki arra, hogy ki az est támogatója? A Hammerworld finanszírozta nekünk e jókedvet. Itt és most nem mennék bele a hammer szapulásába, különben is úriember nem foglalkozik érdektelen, haszontalan dolgokkal. Két 2011-es Hammerworld magazint azért belevágtunk a batyuba – ingyen volt, amit még meg sem néztem és valószínű, ezután sem fogok.
Pontosan már nem emlékszem, mikor ért véget az uccsó mikrofonba okádás, de olyan éjfél tájt lehetett. Mire feleszméltem, már elégé kiürült a hely, mit tehettünk volna mi is, boci-könnyekkel a ruhatárnak vettük az irányt, ha már a pultos nem akart kiszolgálni, gondolván, te már kurva részeg vagy, nem kell az neked. Ez a pultos csávó mérte nekem a nedűt majdnem egész este, s mikor indulás előtt összefutottam vele az előtérben, mondtam is neki valami olyasmit, hogy haver, nagyon ismerős vagy nekem, nem találkoztunk már valami korábbi koncerten, de kiderült, hogy nem. Felvilágosított, hogy ő csapolta a söröket nekem, szóval elképzelhető, hogy onnan ismerős a fizimiskája nekem.
A boci-könnyekről még annyit, hogy gyorsan ki is töröltem onnét, ahonnan ki kell, mivel a ruhatáros csajt is vonzónak találtam már ekkorra, s nem akartam beégni előtte. Pár perc sem telt bele, rögtön randi időpontot kértem tőle, de a világ összes koronájáért nem akart kötélnek állni, mondván neki már fél éve nagyon komoly kapcsolata van. Ez engem nem érdekelt, jeleztem is felé, de mindhiába. Annyiban maratunk, hogy ha nem lenne barátja, akkor biztosan találkozna velem, a nevét is megadta, hogy a facebookon tudjunk üzeneteket váltani. Két perc után már nem emlékeztem a nevére, de ez már nem is volt lényeg.
A pultnál és a bejáratnál elkattintottunk még pár fotót és pofáztunk pár szó erejéig az origines és lengcsés csávókkal, de hogy miről, azt ne kérdezzétek, ti sem emlékeznétek rá ennyi sör után. Jó formáknak tűntek azért. Bár annyi rémlik, hogy felajánlottuk nekik, hogy hazahozhatnak minket Debrecenbe a turnébusszal, mivel amúgy is a szőrőstalpúaknak zenélnek másnap/aznap.
A lengcsés csókáról tudni kell, hogy ő egy fekete bőrszínű emberke, ha valaki esetleg nem venné észre, s ő bizonyult a legjobb arcnak az este. Beszélt nekünk vagy 10-15 percig a fehér kontra fekete emberek ellentétéről, a kanadai black metal szkinhedekről, meg egyéb hasonlóan elcsépelt témákról, s mi úgy tettünk, bólogattunk, mintha mennyire értenénk, egyetértenénk vele. Persze mi adtuk alá a lovat, gondolom ezért pampogott össze annyi baromságot. Mivel egész jól összecimboráltunk, nem éreztem úgy, hogy meg kéne neki mondani, milyen szar zenét játszanak, én nem is szeretem őket. Így szimplán csak elhívtuk magunkhoz kirándulni. Megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot a facebookon, ami azért is tök jó, mert mindig is akartam egy néger barátot, ráadásul én vele bónuszt is kaptam, mivel ő nem egyszerűen csak egy néger csávó, hanem egy híres zenész is egyben.
Kb. így ért véget a düreres rész. Mivel olyan kis gecik voltak, hogy nem akartak hazahozni minket, gyalog indultunk el a zuglói állomásra öten. Persze ebből az öt emberből csak Tormentor barátom és én voltunk debreceniek. Csoda is volna, ha innen Debrecenből, a metal fővárosából kettőnél több ember mozdulna ki a posványos szobájából egy nemzetközi death metal buli erejéig. A szobametálosoknak innen is üzenném, hogy bekaphatják! No, de igen, igen jól alakult a vonatállomásra menetel is. Miért is? Öten indultunk, ebből az öt emberből két emberke össze is veszett a harmadik emberkén. Most nehogy azt higgyétek, hogy ők buzik, szó nincs erről, mivel ez a harmadik ember egy csaj volt. Ugye-ugye. De a veszekedésből verekedés is lett, ami odáig fajult, hogy a hat sávos útra eljátszott bunyó miatt, nekem el kellett terelnem egy emberekkel teli buszt, nehogy a két verekedő pajtást a kerekei közé passzírozza. Kemény volt, mert soha nem tereltem még el buszt a húszon akárhány évem alatt. Biztos tűkön ültök már mi lett bunyó végeredménye, de erről több infót nem adok, elégedjetek meg annyival, hogy folyt vér is. Ezt követően már csak négyen maradtunk, érdekes is volna, ha egy ilyen ökölpárbaj után a két koma megtűrte volna egymás társaságát. Felpattantunk egy BKV járatra egy megálló erejéig, amire jegyet nem vettünk, ezzel mintegy véleményt is nyilvánítva az utóbbi években történt békávés botrányoknak. Igazi passzív ellenállás volt ez a javából.
Hajnal 2-3 óra lehetett már, mire a Pest Környéki Bíróság színe előtt termettünk, ahol Stohl Andrást is elítélték. Elítélték, aha persze. No, de minket nem ítéltek el, nem is azért voltunk mi ott, mert valami rosszat csináltunk, hanem azért mert ez a bíróság a zuglói állomás mellett van egy jó adaggal teli köpésre. Itt a fűtött zuglói állomáson vártunk vagy 10 percet a vonat érkezéséig. Nem is igazán lehetett volna ennél több időt kibírni ebben az ótvar kis téglatákolmányban, ugyanis húgyszagtól kezdve rothadó hajléktalan szaggal bezárólag minden volt ott, mi szem, s szájnak ingere. Ekkor még e büdös szagra fogtam a gyomrom kavargását, de most így másnaposan, miközben ezeket itt pötyögöm, már világosan tudom, hogy a sör is közrejátszott ebben.
Nem volt ám ez a hazaút sem olyan egyszerű, ugyanis Cegléden le kellett szállni, az állomáson várakozni. Nem igazán szeretek várakozni, inkább aludtam egyet elterülve a ceglédi állomás padlóján, az újságárus mellett. Az est nőügyi sikertelensége miatt be akartam fektetni egy pornómagazinba, de a tetemes választék miatt nem volt már időm kiválasztani a megfelelőt, mert a szignál felcsendült, a vonat belendült. Debrecenbe érve a Nagyállomással szemben lévő kocsmába még betértünk egy ital erejéig, egy igazi Tormentor nem is ihatott volna mást, mint egy sört, én viszont maradtam, egy üveg baracklénél. Itt jelezném, s mindenkit bátorkodom eltántorítani attól, hogy ide jöjjön inni. Miért? A barátságtalan pultos miatt. Érthetetlen számomra, hogy reggel hét órakor miért nem aludhat el a megfáradt ember egy kocsma asztallapján, főleg ha még fogyaszt is. Ez a cseppet sem rokonszenves kiszolgáló két alkalommal is szóvá tette, hogy szedjem össze magam. Én össze is szedtem magam, cserébe a mellékhelységben meg is ajándékoztam egy jó adag terméssel, hogy este ne unatkozzon a takarításnál. A vacsorámat hagytam neki ott ajándéknak, ám mielőtt félreértenétek, nem beszartam, hanem okádtam egy szép deathmetalosat. Szomorú búcsút vettünk ezt követően a kopasz bácsitól, mielőtt nagyobb balhé kerekedett volna, amúgy sem szereti a magunkfajta békés természetű ember a túl nagy hepajt.
A végére csak annyi, hogy óriási nagy barom vagy te magad is, hogy képes voltál elolvasni a fent írtakat, csak gratulálni tudok neked hozzá.
Maradok tisztelettel,
3,14tty
