Minden valamirevaló pop end rollert shockként ért a hír, miszerint a közelmúltban a nagysikerű, színvonalas magyar pop-rock(?!) banda, a The Kolin énekesét, Linczényi Márkot szájbabaszták egy Pécsett megrendezett koncerten. Az eset következményeiről azonban az Autodafé Kulturális és Műzenei Bulvár Magazin számol be először hitelesen.

A csókosszájú, lehengerlően jóképű és pompás testleépítésű fiatalember történetének kiszivárgott részleteit bár mindenki ismeri a hasznos információk könnyed áradásának köszönhetően, azért röviden: szokásos, koncert alatti csókolózós rituáléja közben a kiválasztott hölgy lesmaccantása felbőszítette a csinos versenyző bikáját, aki lőn féltékeny és keménypöcsű, szájon nyeste szegény The Kolin énekesét, aki olyannyira jóképű, hogy mindenki szerelmes belé, még mi is. (Illetve főleg mi). Arról azonban nem szól a fáma, hogy a fellángoló lehetőséget kihasználva a fiatalember hiába küldte szét valamennyi netes magazinnak az ambulancián készült „pózolj rocksztársérüléssel” fotókat, ugyanis pont legnagyobb reménysége, a Shock! méhkirálynője, Valentin Szilvia szarta le az egészet leginkább. A tehetséges újságíróasszony viszont engesztelésképpen megjelent a The Kolin húsvéti koncertjén, ám az ambíciózus és szemtelenül vonzó frontember nem rejtette véka alá neheztelő véleményét. Szilviát –aki tuti abban reménykedett, hogy Márk megcsókolja őt, mert egyébként ő is szerelmes belé- egy Nyugati aluljáróban vásárolt pacsuli kölnivel locsolta meg az énekes a San Fransisco c. dalocskájuk közepette, a következő locsolóverset énekelve:

„never give you kiss in any disco,

wanna be a breakin’ new in San Fransisco.

If you won’t write an article ’bout me, honey,

I’ll cook your fucking easter bunny”

Szilvia a koncert után azt nyilatkozta sajtós pajtikáinak, hogy már magán, a kölnivel való locsolkodáson, mint fallikus gesztuson kiborult, aztán jött még hozzá a verzévé vált locsolóvers, amit teljesen megalázónak talált. Szilvia leszögezte, ha eddig is akart volna bárki írni a szerkesztőségükből a The Kolinról, eztán már biztosan nem fog, sőt! Arról nem is beszélve, hogy néhány napon belül kapott egy csomagot, ami nem volt más, mint egy pizzásdobozba zárt, meggyilkolt, főtt törpenyúl, ami ráadásul már döglött is volt, ha mindez nem lenne elég.

Márkéknak most kifejezetten nagy szükségük lesz a nyilvánosságra, lévén, hogy a verekedős eset után a The Kolin nem léphet fel a Fishing on Orfűn, talán a Pafén sem meg a Fekete Zajon, a Brutal Assaulton pláne nem, sőt a Hellfest szervezői is nagyon örültek, hogy nem hívták meg őket, mert akkor lám, ekkora apokaliptikus kimenetelű balhé(k) után most jól megnézhetnék magukat és mondhatnák le az egész progit.

A hírek arról is szólnak, hogy az orvosok, látván a nagy csinnadrattát az énekes körül és mérlegelvén a jövőben esetlegesen felmerülő kockázatokat, javasolták a daliás fiatalember leszázalékolását alsóajakra és azonnali nyugdíjazását, de a banda ettől elhatárolódott és inkább a divatosabb megoldást választották: biztosítás köttetett Linczényi Márk orrára, svájci frankban.

…Omertá címre keresztelt kiváló debütalbumát jól, méghozzá itthon, a lelkes, magyar közönségnek, akciós Portnoy-áron, kellemes környezetben és nagyszerű hangulatban elköltött esti teaparty mellett a Pecsa Music Clubban. Tehát bróz and szisziz, Mr. Mike Portnoy…

Hogy miért jönnek le az ezek Adrenaline Mobék Magyarországra első turnéjuk során, az valószínűleg csakis a Livesounds állhatatos munkájának köszönhető, vagy nekem, mert minden bizonnyal az ország legjobb lemezkritikáját írtam róluk egy másik oldalon, amit nem reklámozunk, mert az elütne a profilunktól és különben sem nézzük semmibe a többi zenei magazint.

Azért a gyengébbek és a blck mtlosok kedvéért néhány szót érdemes említeni erről a böllér supergroupról, nehogy valaki azt higgye, hogy holmi egyfős, károgós, zenéhez nem értős illető rétegprodukciója, vagy esetleg egy Nightwish-futószalagról lepottyant énekesnő által vezérelt gagyikompánia. Mert nem, hanem kiváló groove-darálás és egy jó nagy adag marketing-ismeret, mert hát azért csak el kéne adni valahogy az egészet, így nem árt, ha többnyire eleve slágergyanús dalokból építkezik a lemez, amikhez még fogós refrének és brütál hangzás is párosul. Az olyan híres zenészekről nem is beszélve, mint a Symphony X-es Russel Allen, a Disturbed basszer John Moyer és Mike Orlando, aki bár még kezdő tehetség, de oda lehet írni a neve mellé a Sonic Stompot, amiről bár eddig még nem hallottam, mégis jól néz ki, hogy ő is játszik még valahol.  Az Omertá dalokból nem lesz Need for Speed- aláfestő zene, de a Disturbed hatás mégis jobban érződik az egészen a kelleténél, elég csak belehallgatni pl. a Fraight Trainbe. Viszont van egy nagyon erős rálátásuk a „hogyan írjunk bugyiáztató és buzikuki-könnyeztető balladákat” –témára, ily módon született meg az All On The Line és az Angel Sky, meg még tegyük oda az Indifferentet, és egyből van már három példánk hipotézisünk igazolására. Még a számfeldolgozás is megy nekik, a Duran Duran Come Undoneja egészen jól sikerült, bár a Duran Duran önmagában elég ciki, ráadásul a Halestormos Lizzy Hale vendégénekel benne, aki pedig nő, de legalább egyike azoknak, akiknek illik a hangja a metálhoz. Mert nagyképű véleményem szerint kb. öt ilyen hölgyet tudnék felsorolni. De mindegy. A lemezen hallható dalok közül a nyitó Undauntedhoz már klip is készült, igaz, nem történetes, hanem koncertes, de így legalább jól látszik benne mindenki, serény kedves zenészek, akik nagyon iparkodnak, hogy jól beleégjen a közönség retinájába és kapaszkodjon a hallójárataiba ez a felállás. Főleg Portnoy papa, aki milyen pompás dobos már, és egyébként szokatlanul fel- és kitűnő a lemezen is, mert ő aztán nagyon dobol. De hát mit van mit tenni, ez így korrekt, mert ha mondjuk egy gitárlegenda által összerittyentett projecttel állnánk szemközt, akkor valószínűleg agyon lenne szólózva az egész.

No, azt hiszem, az album bemutatása kiválóan körbeért, a recenzió –ezt a szót  a viharockról vagy a rockerek.hu-ról lehet tanulni, de olyan menőségeket is, mint pl. „virgázás” meg „középlemez” – algoritmusába bele nem illő dalok is jók, kihagyásukért elnézést, de hát úgyis meghallgatja őket a fentiek alapján minden nedves érdeklődő első körben lemezről, aztán pedig testközelből június 15.-én.

A Livesounds szervezése alatt…

Fellép: Adrenaline Mob

Dátum: 2012/06/15              20:00

Helyszín: Budapest, PeCsa Music Club

Jegyek: Elővételben 6500 Ft, koncert előtt 6900 FT

Magyarország, mi a fasz van veled, mondd csak? – Teszi fel a kérdést Lukács Laci az új Tankcsapda dalban. A válasz indirekt módon érkezik is Nagyreményű Lovrek Krisztiántól- semmi. Ugyanis kezeket fel, ostoba senkiháziak: Magyarországon már húsz éve nem történt semmi említésre méltó a zenei életben!

És jobb, ha ezt elfogadjátok, fuck yeah! Legalábbis érdemes megfontolni eme kijelentést, nem mellesleg annak fényében, hogy egy tehetségkutatónyerő-gép szájából hangzott el. Sajnos ez a föld nem termelt az utóbbi időben sem jó szövegírókat, sem jó gitárosokat. Bizonyos rockzenei tehetségkutatókon ugyan lehetne újabb reménységek után nézni, ám ez tök felesleges, mert Lovrek Gitárhíró Krisztiánt már felfedezte magának a Hamm világ. Így a magyar zenészek tocsoghatnak sikertelenségtől szenvedő, álmatlan éjszakáik vizeletében és sírhatnak, hogy nem lehetnek olyan jók, mint Lovrek, vagy az isten által tisztelt és egymáshoz oly közel álló, hogy akár fel is cserélhető előistenek, Dimebag és Hetfield.

A húzós riffek kutyapicsája továbbá azt is kinyilatkoztatta, hogy a legtöbb magyar nyelven írott dalszöveg pongyola és kínrímekkel tarkított. Így fogta magát és írt olyan szövegeket, amik kiválóan megfelelnek az ál-értelmiségi söpredék Coelho könyveken nevelkedett tömkelegének.

Így hát semmi meglepő nincs abban, hogy mindenki Lovreket akarja, sőt jóval határainkon túlról is keresik a magyar keményzenei színtér egyetlen megmentőjét. Nem megerősített, de nem is cáfolt források alapján Marilyn Mansonig is elért Krisztu Krisztián híre. A bulvár sajtó azt rebesgeti, hogy a Lélekgyilkos hallatán Manson kitörölte médiatárából – és egész elhibázott életéből- a Johnny Depp közreműködésével készült dalt, és helyette Lovreket kérte meg a felvételre. A szimpatikus magyar fiatalember egy óra leforgása alatt vette fel a gitárt, a basszust, a dobot (a gitárt 8-szor, mert rengeteg variáció született meg a fejében), elvégezte a keverést és írt egy kiváló, mély üzenetet közvetítő, őszinte szittya magyar szöveget a dalra.

Mikor bulvár rovatunk szerkesztője a fentiekről kérdezte a zenészt, csupán egy grimaszt zsebelhettünk be válasz gyanánt. Ám azt pironkodva bevallotta, hogy még anno Mike Portnoy is felkereste őt, mikor embereket válogatott az új, Adrenaline Mob néven futó projektjéhez. Lovrek Szerényzenész Krisztián azonban visszautasította híres dobost, mondván neki itthon van küldetése, hiszen Magyarországon nélküle úgysem történne semmi zenei fronton a következő húsz évben sem, Amerikában meg még talán nélküle is zajlik az élet. Így lett helyette Mike Orlando az AM-gitáros és így menekült meg csöppnyi országunk becsülete. Reméljük, sokáig velünk marad még a Lovreck zenekar és Krisztián nem hagyja a magyar közönséget a zenei igénytelenség ótvaras alantasságában tobzódni. Hail to Lovrek Krisztián!

Magyarország legnívósabb metálzenei tehetségkutatójaszerűsége, a Hangsúly a napokban hírdette ki eredménytelenségét. A játszmán végtelen magyar zenekar indult, akik közül különböző kategóriákban szavazhatott az mötálmédia apraja s nadja.

Azonban! Az Autodafé szerkesztőségét a szervezők nem hogy nem vették be, de egyenesen kihagyták a buliból, így természetesen nem is lenne érdekes foglalkozni az egésszel. A hiteltelen szavazás eredményét bármelyik zenei oldalon megtekintheti a nedves olvasó, melyekre CTRL+C CTRL+V technikával mint „leszarom” hírmorzsa került fel. A Hangsúlyos parádén a magyar rock és metál színtér teljesítményét lehetett értékelni, egy megadott listából. A csavar ott volt a történetben, hogy miután már egyesek szavaztak, kibővült  a lista, de csak a fair play kedvéért, ugyebár. Arról, hogy ezek a kiváló zenekarok mit nyertek egy virtuális, Ossian leheletű kézfogás és talpnyalintás után, semmilyen hír nem szól, de az tuti, hogy nagyon jó nekik most így. Az Autodafé csak azért nem háborog hangsúlyosabban az ügy miatt, mert a Thy Catafalque több kategóriában is vitte a pálmát, de mivel mi egy nagy igazságigényű oldal vagyunk, azért megosztjuk rajongóinkkal, hogy a mi listánk hogy is nézett volna ki. (Esélynövelésként minden kategóriában három jelöltet indítottunk)

Az év albuma:

1. Thy Catafalque- Rengeteg
2. Thy Catafalque-Rengeteg
3. Thy Catafalque-Rengeteg

Az év debütalbuma:

1. Toscrew-Antiego (vicc)
2. The Southern Oracle- Hellwakening (mert amúgy frusztráltak miattunk)
3. Twister-Ördög lánya (favicc)

Az év koncertzenekara:

1. Ossian (mert Endre sértődős :$)
2. Kill With Hate (a vérünkben van)
3. Thy Catafalque (hátha)

Az év stúdióprodukciója:

1. Thy Catafalque-Rengeteg

(egy blckmtl-os ezen a helyen értékelési szempontok hiányában elakad-nincs 2011-ben több agyonkompresszált lemez)

Az év lemezborítója:

1. Thy Catafalque-Rengeteg
2. Christian Epidemic- Pusztítástan
3. Virrasztók-Memento Mori (itt a kacaj helye)

(Különdíjra minden kategóriában jogosult a The Morning Star)

Tekintve, hogy mi igenis egy nívós oldal vagyunk, élünk a joggal, hogy egy saját zenei  versenyt hirdetünk jövőre, amihez nem csak értékes díjak, hanem  sztárvendégek, több fogásos vacsora, welcomedrink és meglepiket tartalmazó goodbye-csomag is jár majd. Az estély költségeit teljes mértékben mi álljuk, melyhez  a keretet az autodafe.hu-n megjelent reklámok, hirdetések és szponzoraink linkjeiből befolyt összeg adja.  A Se dobok, se trombiták c. díjra a következő kategóriákban jogosultak a ringbe szállók:

1. Az év koncertfotósa
2. Az év különösebb visszhangkeltés nélkül hamisan játszó gitárosa
3. Az év legfényesebbre nyalt seggű zenekara
4. Az év playbackzenekara
5. Az év exhibicionista garázsbandája

A hitelesség kedvéért mi igenis megkérdezzük azt a 13 internetes magazint, sőt, még annál is többet. Fuck Yeah.

Hazai vérfertőzés rovatunk a Steroid zenekar rafinériás bemutatása után egy újabb tyúkszemmel bővül a miskolci Sound Height 69 zenekar képében. Jó szórakozást hozzá!

A magyar metállal többek között az a hatalmas probléma, hogy kevés dirty rock/trve heavy metal banda van köztudatban, de leginkább az, hogy sajnos senki nem nyomja őket, támogatja ajnározó kritikákkal, adja ki a kis demóikat, készít velük alázatos interjút… a Hammer meg főleg nem. Mi is lesz így a fiatal, ambiciózus, tehetséges zenészekkel? Bele sem merek gondolni. Abba viszont igen, micsoda dobhártytikus orgazmust okozott a Sound Height 69 zenekar 2010-es albuma, amit sajnos csak most hallottam, ami sokkal később van, mintha a megjelenés évében hallottam volna.

Ami már azonnal hirtelen kiviláglott nyomban, hogy ezek a srácok aztán ízig-vérig tolják a caps lockos rock’n’rollt! Mikor betettem a zenekartól jelképes összegért megvásárolt matériát a hifimbe, a mélynyomóm már a lejátszás gomb benyomása előtt leégett, olyan bődületesen böszmélkedtek azok a baszottfasza gitárok! A legtöbb téma erről szól- csörömpöltetik a gitárjukat és recsegtetik a fingó lyukat, pörgőrúg a lábdob, nyiszál a basszus, krampácsol az ének. Minden a helyén, majdnem olyan tökéletes az egész, mint a korai Ossian lemezek, de mivel csak majdnem, megállapítható, hogy az újabbakhoz képest teljesen olyan. (Már ha méltathatom egy kalap alatt az Ossiant és az SH69-et, remélem, Endre nem szívja mellre ezt és nem érzi fáradságos munkával kimunkált munkássága semmibevételének.) Az Elrontott kölykök amúgy geci jól szól, azt kell mondjam, le a kalappal, ti acélvárosi kancsődörök! Uhh, yeah! Hallgatás közben csak úgy röpködtek a metálvillák a szobámban, egy véletlenül ki is szállt az ablakon és eltalált egy galambot, aki szegény megdöglött és valami dobozok közé esett, de végül is kit érdekel, hisz a rock’n’roll az egyetlen, ami apelláta és kecmec nélkül ölhet!

És amiről semmiképp nem szabad megfeledkezni a zenekarral kapcsolatban, az a dalok mély, átfogó, az élet minden területén kamatoztatható üzenete! Kedvenc médiataknyás csapatunk, a Render Média jóvoltából elkészült klip akár a Cannes-i filmfesztivál dokumentumfilmjei közt is bőven megállná a helyét, hiszen fényt vet a miskolci gettó tömör keservére és a magyar oktatási rendszer teljes káoszára, ami úgy szar, ahogy van! Igaza van 69-éknek, dolgozni is minek, nincs értelme, főleg, ha a miskolci téren is bandázhatunk helyette kiskorú lánynak álcázott fiatalkorú sráchaverral, akit simán elcsábíthatunk a kb. vele egykorú tanárnő által tartott óráról! Erről szól a rockzene, erről serceg a metál! Na meg persze attól, hogy a jóféle rocker bigék könyörögnek azért, hogy lepippantsák Drótos Bencét, aki minden bizonnyal minden titániumszívű kamaszlány és kiszárított nőiességű negyvenes alkoholista kocsmamilf pajzán álma. Nem is csoda, hiszen bájosan babás arca mellett még reszelős orgánuma is olajozza a pincét, és bizony ez az a torok, amiből Isten szólama száll a nemes metálos felé, az eltalálni kívánt hangokat kecsesen körbelövöldözve és markánsan hátat fordítva azoknak.

Erre az albumra azonban sajnálatos módon véglegesen nem adhatok többet 9,87969 pontnál, bárhogy is osztok-szorzok, mert legyen bár alapos, megfontolt recenzió a fenti, mégsem helyénvaló felpontozni egy olyan bandát, aki az Acélvárosból származván nem vendégénekeltette még Pataky Attilát. Fiúk, sajnálom, remélem, nem veszitek szívetekre!

Egy mezei, riadt, fülét-farkát behúzó, nevetségbe burkolózó újságíró elmélkedései a magyar zeneipar egészségiás állapotát még inkább feljavító új reménység 2012-es produkciójáról.

“Az iróniával semmiképpen sem lehet tréfálni. Hatása hihetetlenül hosszú ideig tartana.”

/Schlegel/

Mindenkinek csak ajánlani tudom a sződligeti Steroid zenekar idei, stílusteremtő alkotását. A skacok valódi remekművel kápráztatják el az igaz lelkületű, szimatszatyros metálost, mint amilyen én is vagyok. A Skizofréniás névre keresztelt középlemez zúzós gitártémákat, durvulós riffeket, elszállós dobtémákat, harmonikus harmóniákat és vaskos hangzást hozó számaival valóban függőséget okoz, mint ahogy azt a nagyszerű rockerek magukról nyilatkozták. A négy szám úgy fut át a kemény rockerek gyémántszívén, mint szombat este a húzóra legurított pancsolt bor az emésztőrendszeren, így hagyva felszínre törni a nemes salakot és elkápráztatni a nagyérdeműt.

A négy nótába eszméletlenül sehol sem lehet belekötni, még azokon a pontokon sem, ahol valami el van cseszve, hiszen ez úgy jó, ahogy van, és kész. Az a saját, magamtól megalkotott szubjektív, egyéni véleményem, hogy a gitárszólók hatalmasat szólnak, bámulatos, mire képesek ezek a srácok! A vokál egy pompás énekes torkából származik, aki egyszerűen annyira tehetséges, hogy az sem zavar, ha hamis, erőtlen, vagy nőies Safi trillája. S Safiról még azt is meg kell említeni, hogy geci jó arc és Safi a legmenőbb az egész bandában.  Teljesen rendben van ez az anyag, vagy ha te máshogy érzed, akkor csinálj jobbat!

Nekem mostantól ez a kedvenc zenekarom, és alig várom, hogy sajtópasszal a nyakamban megjelenhessek egy koncertjükön, ahol dallamos dinamikájukkal, bivalyerős anyaguk vaskosságának kényeztetésével megerőszakolnak, miközben csápolok és a rockerek vad táncát, a pogót járom, mondjuk a Te vagy a fegyver nevű dalra! Mindenképpen ilyen zenekarokra van szüksége a magyar zeneiparnak, akik egyszerűen annyira fenomenálisak, technikásak és vérprofik, hogy az a minimum, hogy megengedhetik maguknak, hogy hamisak legyenek a gitárok például. Miért is ne? Ez a profik luxuskiváltsága. Hiszen a hangszerek így is zörögnek, morognak, kattognak. Durrognak, puffognak, lifegnek, zúgnak és csörömpölnek. A basszuskulcsok is bazi nagyok, s Safiék lehet, hogy egy szintiszőnyeget is lefektettek, mert szerintem van ilyen a tételekben, és ettől lett igazán telített a hangzás! Az pedig, hogy a szövegek igazi, mély, átjövős gondolatokat és őszinte, egy szebb világ, sőt, utópia gondolatát hordozzák magukat, az már csak hab a tortán. Ezek a srácok vérbeli irodalmárok! Használják az intertextualitás eszközét, várják a járatot, mint Lukács Laci, lopnak, csalnak, hazudnak a hőseik, mint bármely másik dirty rock banda esetén, szeretnének egy requiemet egy álomért és nem drogoznak, mint ahogy azt a Depresszió sem tenné. Ez az igazi életfilozófia, s aki ezt klisének nevezi, az bekaphatja a faszomat! És, hogy a nyilvánvaló érdemeket tovább fokozzam, a nyelvújítási törekvések is dicséretesek. Reménykedem ugyanis –vagy inkább nagyon ajánlom nekik!!!- hogy a Magyar Tudományos Akadémia le fogja cserélni a jelenlegi ’skizofrén’ kifejezést a ’skizofréniásra’, amit eddig (nyilvánvalóan nyelvészeti, nyelvérzéki tévedésekből adódóan) nem tettek meg.

Összességében erre a matériára 10 pontból 10,89275- öt adok, mert megérdemlik, ezzel is seggel köszönve a jövőnek és a jövőbeli albumaiknak, amikre már most tudom, hogy hasonló pontszámot fogok adni.

Kedves mötálpaszományok, örömmel tudatom, hogy újra megint itt vagyok, a ’dafén. (Mert hátha volt köztetek olyan Autocafé kőfan, akinek feltűnt, hogy majd’ egy hónapja nem írtam semmit, a fene a jó dolgomat.) De magyarázom az inde…khmm, a bizonyítványom, teendőim hosszú sora végtelen.

Tehát ím, amik gátoltak a dafulásban:

• meg kellett írnom az Educatio kiállításon résztvevő hőzöngő egyetemisták követeléseit (napokig tartott,mert megkértek, hogy ne legyek vicces, de szeretem a kihívásokat)
• kitaláltam egy vadiúj receptet, melynek a „Megtévedt blkmtler kedvence narancsszósszal, pikánsan” fantázianevet adtam. Holnap megfőzöm, a hozzávalókat és az elkészítési javaslatot a napokban publikálom
• országszerte meglátogattam valamennyi barátomat, hogy különböző IP-címekről tudjak szavazni Fejér megyei 2011 férfiszépségverseny jelöltjére, aki nyert is, de nem csak miattam, hanem azért is, mert ő egy redneck zombi.
• volt egy szabadnapom, amikor tudtam volna cikket írni, de aznap sötétült el jópár oldal, így nem tudtam plagizálni, máshogy meg nem megy ez az írásdolog, kettőspontes

De! A legemlítésreméltóbb történet mégiscsak akkor indult, mikor meghallgattam a Halálfej Együttes bemutatkozó EP-jét. Rögtön vérszemet kaptam és elhatároztam, én is csinálok egy ilyen fun-projectet, hell yeah! A hangszeres zenéért teljes mértékben én feleltem, hiszen nem vagyok más, mint oppozíciók keresztmetszete és jelentéssíkok orgiája, megy az egyedül is. A felvételt a szerkesztőség mosdójában és rantottbus nagymamája, Zalai Imréné vidéki telkén lévő pottyantós wc-ben készítettem. Segítségemre olyan statiszták  és elismert vendégzenészek voltak, mint Zalai Imre (anal voices), Röfi (guttural voices), Zalai Imréné (scream), Erdélyi ’traktoros Miska’ Mihály (effects), Simon Tamás /Manifestum zenekar/( tiszta ének), Macsek (dob, gitár,basszus, basszameg, basszuskulcs, szintetizátor, szintézis, protézis, tangóharmónika, tanga). A kulisszák mögülről egyelőre ennyit, köszönet a Fármör Stúdiónak és Thepiratebaykiadónak! Remélem, ennyi nyomós ok elég volt ahhoz, hogy távollétemet megértessem a nedves olvasókkal. Ráadásként, a tracklist alább.

Kandúrbaszó Együttes: Szerzői Kiadású Blckmtlalbum Nem Perspektíva!  (EP,2012)

1. Recsegőset fingani nyom nélkül művészet
2. Kitüremkedett Aranyér
3. Kombájn, Zetor, Magyar Nemzet!
4. Bársonyos A herém, Verd Ki Te Is, Pajtás!

Valamint tavasszal szeretném megjelentetni az EP zárótételét angolul, egy Single formájában. A dalt már fel is vettük , ’My Marbles Are Silky, Hit It Out Bro!’ címmel.

A következőkben a tucat- és gagyizenekaroknak szánt magatartásbeli gyorstalpalónk következik.

Így alakulnak ki a gagyizenekarok:

-         adott egy nagy önbizalommal és kommunikációs kényszerrel rendelkező egyén (énekes)

-         valaki, aki meg tudja szólaltatni a gitárt (gitáros)

-         egy másik valaki, aki majdnem meg tudja szólaltatni a gitárt (basszusgitáros)

-         egy olyan arc, aki feltűnően sokat csapdos ritmusokat a saját combján (dobos)

-         megmondóember (bámelyik tag, aki szöveget ír)

Vagy, jobb esetben:

-         kb. tehetséges énekes

-         okés zenészek

-         a kreativitás és egyediség teljes hiánya, helyette megrendíthetetlen öntudat és sikerorientáltság

Képünk illusztráció. Azonban ha a két fiatalember magára ismer, írjon nyugodtan.

Magadra ismertél? Ez még nem annyira ciki, de rosszul csinálod, ha:

-         a negatív kritikára lekavarsz egy királylányos hisztit

-         a youtube felvételeid alatti jogosan kritizáló kommentre reagálsz zenekarként, ráadásul sértődötten és agresszívan

-         nincs önkritikád és leminősíted magad

-        a körül forog a napod, hogy vajon ki nem szereti azt, amit csinálsz

A poszt igaz történeten (e-maileken, kommenteken) alapul és jószándékkal íródott. (Mentsétek a menthetőt, ha már…)

Felháborodott, vérig sértett zenekarok leveleit a macsek.autodafe@gmail.com címre várom eltúlzott szeretettel.

Bizonyára mindenki hallott már a 20. század talán leghírhedtebb sorozatgyilkos pszichopatájáról, Charles “Oh,You Poor Thing” Mansonról, az USA bűzölgő mocskáról, erről a szegény, beteg emberről. Már majdnem megfeledkezett a köztudat a megtört aggastyánról, de ezt megakadályozandó, öt kiváló zenekar áll ki a kultuszfigura jogaiért egy nagyszabású koncert keretében január huszadikán a Vörös Yukban.

Charles “Semmiről Nem Tehet” Mansont anno több brutális gyilkosság kiterveléséért és levezényléséért ítélték el, melyek közül a leghíresebb Roman Polanski 8 hónapos terhes (!) feleségének, Sharon Tate-nek a meggyilkosása. E mellett még több mészárlást is levezényelt a Család gyűjtőnév alatt futó pajtikáinak közreműködésével. Mindezekről persze nem tehet ez a drága ember, mert -egyem meg- beteg és pszichopata, tetteiért nem vonható felelősségre, és most, hogy már 4 éve lejárt a büntetése, a 76 éves, bűnbánó tekintetű télapót már csak kiengedhetné ez a fránya amcsi rendőrség, aztán csak nem teszik, hogy a Watson szúrja őket meg!

Az ügy érdekében a Vörös Yukban lesz is egy fain okkult kis összeröffenés (“pig!”), melynek a felét értem, felét nem, de minden esetre fel nem foghatom. Az oké, ugyanis, hogy három olyan okádék együtes, mint a Dressed In Black, Paediatrician és az Implosion fellép egy ilyen eseményen, de a Kotniehl és a Reason fellépőtársaikhoz viszonyítva – főleg az utóbbi – azért nem olyan vészesen rossz. A Dressed In Black pár éves baszakodás után kiadta végre az első, veszett rossz hangzású, még közepesen élvezhetőnek sem mondható EP-jét. A cucc nem szól, rendkívül primitív zeneileg, és az alapjáraton jó hangi adottságokkal megáldott énekes is borzalmasan torzítja a hangját, amikor meg nem… Akkor is hamis. Ellenben még nem ismertek eléggé, és gyanítom,  kell nekik a fellépési lehetőség, bár ők maguk is érzik, hogy valami nem kóser a “Styles for Charles Rights” névre hallgató ördögűzéssel, így felelősséghárításképpen a Holdújév Köszöntés kifejezéssel takarják be senyvedt kis dark testüket. A Paediatricianról már inkább szót sem ejtek, nekik még fekszik is a téma, ők aztán valóban disznók és kiválóan belenyúlt velük a szervezés a dolgok sűrűjébe és a gyomrok bels(őség)ejébe. Remélhetőleg a Deformed Premature című kalotaszegi slágerüket 20-án Charles “Szerencsétlen, Tönkrevágott Életű” Mansonnak küldik majd. Az Implosion bizonyára a rendezvény arculatába illő Headshot című dallal indít majd, és igazán derék csörömpöléssel emeli az est sötétségét.

Azt viszont, hogy a fentiekhez mérten kifejezetten igényes Reason, és a nem is olyan rossz Kotniehl miért minősíti le magát egy ilyen koncertesten, elképzelni nem tudom. Viszont remélem, hogy ez a maroknyi zenei szemét minden trve blacker, decker és darker – metaller lelki épségét ápolja és a világ nagy dolgairól való gondolkodását fejleszti, de legfőképpen abban bízom, hogy ezen pompás zenészek segélykiáltása eljut Amerikába, és a guru megkapja a megfelelő ápolást, esetleg az ottani hatóság könnyekig hatva, feketébe öltözve szabadlábra ereszti ezt az összeaszott, megviselt, idős férfit. A 800(!!) Ft-os belépőkből és a helyszíni fogyasztásokból befolyt összeget minden bizonnyal Manson gyógyszereire fordítják.

El vagy késve az ajándékvásárlással? Csóringer alkoholista állat vagy, aki elitta az összes, munkahelyről kapott ünnepi jutalékot és most jutott csak eszébe, hogy családja van? Zsíroshajú rocker kisfiad vagy kövér goth kislányod hiába várja az ajándékot a fa alól? Van megoldás! Olcsó és kiváló ajéndékötlet: töltsd le nekik –igény szerint- Metál Mama karácsonyi ajándékötletei közül a megfelelő tételt és írd ki cd-re/dvd-re! A siker garantált! Íme, itt hullik a pelyhes:

1.

A gyermeked: 14-15 éves, alacsony – zömök, vagy magas és vékony. Hosszú, zsíros, 1-2 szál haja van, végtelen pattanása. Tankcsapdás pulóvert és zsebes nadrágot hord, keménységi fokozattól függően acélbetkós bakancsot vagy régi fazonú, gyöngyvásznas sportcipőt. Sört és bort iszik, koncerten durva pogókba keveredik, headbengel, majd visszaalakul tutyimutyi gyökérré.

Minek örülne? : Töltsd le az Alcohol együttes 2009-es nagylemezét a fenti leírásnak (a teljesség igénye nélkül) megfelelő fiúk oldaláról! A Házam egy kocsma kiváló megoldás agresszív, sekélyes és ostoba fiataloknak. Fülbemászó és minden különösebb ’ciki’ érzés nélkül kantálható. Énekhangot nem igényel, ellenben kiválóan be lehet rá nyesni a gyerekkel egyetemben. Koccintós fehér mellé, szobahőmérsékleten ajánljuk.

2.

A gyermeked: 13-18 éves, magas, iszonyatosan vékony fiúcska. Hosszú, korpás vagy rövid, jellegtelen haja van, orra alatt legénybajusz.  Minden életkori szakaszban minimum három évvel fiatalabbnak néz ki. Szerencsétlen, ámde nagypofájú, ezt leginkább spontán belekötésekkel lehet tapasztalni. Csőnadrágot, farmermellényt és egyéb, padláson talált gúnyákat visel. Lábán acélbetkós vagy katonai surranó, nadrágján tarsoly és lánc. Folyton részeg, és büszke rá.

Minek örülne? : Paksi Endre és vad kompániája idén decemberben jelentette meg jubileumi koncert dvd-jét, mely a május 21.-ei koncert felvételét és egy dupla cd-t tartalmaz a kiváló együttes koncijának hanganyagából. Az utolérhetetlen, fergeteges zenei bravúrjairól elhíresült, mindig megújulni tudó banda új anyaga nem hiányozhat egy igazi, magyar rocker fája alól, hiszen bizonyosan rengeteg meglepetést tartogatnak az igényes zenekedvelő számára most is. Márhívó!

3.

A gyermeked: 12- … éves, alacsony, elhízott vagy középmagas és sovány lányka. Hosszú, festett fekete haja van és eltúlzott egyiptomi sminket visel. Kezdő goth, még nem jutott el a halálos önmagába zuhanás és okkultizmus teljes átélésének szintjére, de már hord fűzőt, fekete szoknyát, rajzol halott, harisnyás, elhagyatott lányokat és fényképezkedik temetőben vagy macskával a hóban.

Minek örülne? : A gótika-mónika szívesen hallgat Nightwisht, így a finn kamarazenekar  Imaginaerum c. új lemeze kiváló ajándék számára! Mivel a lányod tisztában van vele, hogy igényes zenét hallgat (hiszen az énekesnő síron túli, magas hangon trillázik valamint a jóképű srácok halálian bűvölik hangszereiket, de főleg a szinti sír keservesen és fájón), oszd te is ezt a véleményt, másrészt ki leszel tiltva az ő autonóm szubkultúrájából, te kötshög!

4.

A gyermeked: 17- 22 –éves, testfelépítése változó, de inkább nagydarab, izmos. Hosszú hajú, vagy kopasz, de mindkét esetben jellemző az arcszőrzet, vagy annak növesztésére törekvés. Ruházata tipik minimál-metál, esetleg kockás ing és mellény. Sapkát vagy fejkendőt szívesen hord, haverjait bro-nak szólítja, de még nem döntötte el, hogy deszkázni vagy gitározni tanuljon. MTV-s valóságshowkon nevelkedett (Hogan Knows Best, The Osbournes), Ozzyt csak az utóbbiból ismeri. Zenei (jó)ízlése még bizonytalan, de már hallgat Black Stone Cherryt. A füvet próbálta már, de a hasist még korainak tartja.

Minek örülne? : Jó kis magyar muzsikának! A Kilian együttes Bohém Erdője kiváló ajándék egy olyan kölyök számára, aki maga sem érti a stílusok közti különbséget és azok jellegzetességeit, ráadásul Kiliánék ugyanolyan erőfeszítésekkel keresik az utat mocsár- és az altervilág között, mint a te fiad, hell yeah!

Metál Mama boldog karácsonyt kíván nektek, nedves olvasók. Hail to Autódafé!

(Macseknak köszönet a közvetítésért)