A black metál nagyjairól tudjuk, hogy a legkevésbé sem apolitikus emberek, de az is igaz, hogy vajmi kevés alkalommal jutnak túl az ún. politizálásban a zsidókeresztény- ill. nemgermán-, vagy úgy általában a világellenességen. Legalábbis eddig így volt. A helyzet azonban fokozódik Gyurcsány Ferenc Dimmu Borgiros haverja óta.
Hát igen, kecskefej a pártiroda ajtaján. Ez vajon az őskommer Euronymus szelleme volt? Vagy odabent folytak a nemzetközeli igaz rítusok? Esetleg jobban esik a hetvenfokos házipálinka egy-egy jégvirágos hajnalon?
Ismeretes, hogy egy-egy médiamémhez, szubkultúrához, vagy épp visszasírt korszakhoz kapcsolódó audiovizuális világ alapján mennyire a magunk képére tudjuk formálni közvetlen környezetünket. Értem például médiamém alatt a sátán vizeletét sem érdemlő hello kitty agytérfogat-csökkentőt, amiből a táskától kezdve a kutyapórázon, vonalzón, billentyűzeten át a klotyópapírig minden kapható. Vagy gondolhatok a retro “stílusra”, amikor gyakrolatilag minden használati tárgyadat helyettesítheted egy 45 évvel ezelőttivel, vagy ha olyan tárgy akkor még nem volt, a 45 évvel ezelőttire dizájnolt mai változattal. Épp emiatt fájó, hogy a black metál, mint szubkultúra képi-hangi világa nem tudja lefedni teljesen környzetünk magunk választotta elemeit. Például miért nincs black metálos pöttyöslabda (piros helyett fekete, a pöttyökben pentagramok)? Vagy papírmasé helyett szögesdrótból készült ikeja lámpabúra? Esetleg génmódosított dizájnnövény, ami fekete virágokat hoz? Bizony-bizony, nagy itt a betölteni való űr. Van viszont azonban valaki, aki a hétköznapi élet egy érdekes szegmensére terjesztette ki a black metálos életérzést. Ugye enni azért még az igaz emberek is szoktak, főleg ha kb. fél évnél még jelentősen tovább akarják várni a halált. Hogy az étel elkészítését is tisztelt műfajunk hangulatában végezhessük el, segítséget nyújt nekünk gasztronómiai kalandozásaink során Vegan Black Metal Chef!
Kérdezitek, hogy is jöhet ez mind össze. Én is ezt kérdezném, ha nem tudnám, de most, hogy ne kelljen sokat erőlködni (mert csak úgy kitalálni egy háttérsztorit, amiben ezek szorosan összefonódó fogalmak, meglehetősen embertpróbáló feladat), megosztom veletek a megfejtést, először vizuális formában. Íme:
Van ám filo-teo-történelmi- és paraszt magyarázat is. Ez utóbbit prezentálnám. Tehát: mitől hallgat valaki olyan zenét, amiben mindenféle csúnya bácsik naggyon-naggyon rosszul vannak? Hát mert ő is rosszul van! És miért van emez metálpolgár olyan rosszul? Hát mert biztos fáj a lábujja! És mit keres ott Gyurcsány Ferenc? Hogy megtapasztalja, hogy milyen úgy eléggé rosszul lenni. Reméljük, az igaz kvltúra fogyasztói tábora ezáltal bővül egy fővel. Megyek is, megkeresem a Dimmu pólómat…
Minden erőmmel úgy indultam neki ennek a posztnak, hogy szeretnék valami rendkívül pozitívat mondani a hölgyek szerepéről a black-death metálban. Mondhatnék is, pl. mesélhetnék szépeket a Negura Bunget-ről, az Arch Enemy-ről, esetleg kevésbé szépeket az azóta poposabb utakra talált Tarján Zsófiáról, Hernádi Judit bátor sörlóbáló lányáról, vagy akár Holden kedvencéről, a Wrath of Azazel szólógitárosnőjéről, mígnem eszembe jutott, hogy vajon mi lehet a Gallhammer nevezetű, full csajokból álló japán BM zenekarral. Hát az történt, hogy 2011-ben kiadták harmadik stúdióalbumukat is, The End fémjelzéssel. Reméljük az album címe önbeteljesítő jóslat. Hogy miért? Hát ezért:
Az, hogy az anyag – mint a zenemű címe is elárulja – aberrált, az igaz. Ezt én értem is, mert japán, és én nem vagyok előítéletes, de szeretem a paradoxonokat. Tehát a japánságból egyenesen következik, hogy a végeredmény európai lelkemnek valószínűleg furcsa, ami önmagában véve még nem biztos, hogy baj, mindent meg lehet magyarázni. Bontsuk ki például a nemzeti karakterisztika összefüggéseit a megragadó vokálteljesítményekkel! Szóval az van, hogy ezek kicsik. Mármint a testük. A torkuk is kicsi. Tehát a hangszálaik is rövidebbek. A hangszálak hossza egyenesen arányos a hang mélységével. Ettől fogva az már érthető, hogy mért koloratúr szoprán feletti hangmagasságot üt meg a bájos vokalista hölgy. Mindemellett bizonyára a shamisen, meg a marha komplex filozófiai hátterű cseresznyevirágzás miatt szeretik az 37, 42 x ln666 x 1024 +/- c fokú skálákat, és ez megnyugtatóan magyarázza meg, hogy a hölgy torkából egyetlen európai füllel értelmezhető hang sem jön ki, minek következtében semmiképpen sem az az ok, hogy a hölgy süket, mint az ágyú. Sajnos az akasztott-macska hörgéstechnika is a rövidke hangszálaknak köszönhető. Ha bírjuk füllel, ezt még nézzük el – még Fenriz is menetrend szerint félregajdol az Isengardban, feltehetőleg művészetére igényesen és tudatosan. Talán éppen ezért is tetszik őnéki olyannyira ez a szende leánykör, hogy maga ajánlotta be őket a Peaceville kiadóhoz (!!!). Csak hát akkor már legalább a hangszeres zene ne legyen szar. De sajnos az. Tehát marad a reménység, hogy „This is the end… my only friend, the end…”
