Foglalkoztatott már bárkit is a gondolat, milyen látványt nyújtana egy Önképző Szakkör, amint a Recipe Ferrum szerint Akela-pörköltet készít a Csermanek Lakótelep forró aszfaltján? Na ugye, minket sem. Viszont a Szuicidum névre hallgató, jánkmajtisi, valamint bukaresti tagokat egyaránt magába tömörítő szuicid black bandát megihlette a kép, mégpedig olyannira, hogy a fiúcsapat meg sem állt egészen addig, míg el nem készítette az é… az év… szóval AZ ÉV DALÁT, kérem szépen! A román metál örök és elpusztíthatatlan!

Következő rejtvényünkben, mely szerkesztőségünk fél éven át tartó, hosszú és megfeszített CGI-programozási munkájának az eredménye, a következőre lennénk kíváncsiak: Mi hibádzik az alábbi videókon?

A szerencsés nyertesek kommentjét töröljük.

Lapunk cinikus hangvételéből következően olvasóink akár azt is feltételezhetnék, hogy az év koncertjét számunkra idén nem is nyújthatná más, mint a Cynic budapesti fellépése. S hogy tévednek-e? Naná, hogy nem, hiszen a 2007-ben alakult, amerikai Fürgerókalábakként is emlegetett Boston-i fiúcsapat valóban szívünk egyik csücsikéje.

De mit is nyújthat egy Cynic-koncert a zenekart még nem ismerők számára? Felhőtlen kacagást, mi mást! Először is, a vallásellenes paródiák kedvelői valóságos Kánaánban érezhetik magukat dalaik hallatán, hisz ugyanúgy pellengérre állítják a keleti filozófiát – slágerlistavezető single-jükben pl. az elefántfejű istent, Genesha-t teszik nevetség tárgyává, akinél szerintük még Maja, a méhecske is vállalhatóbb istenkép -, akár a kereszténységet – egyik kétpercesükben Ádámot egyenesen Mirr-murral, a kandúrral azonosítják -, de repertoárjukban éppúgy megtalálhatók a mulatságos köntösben tálalt brutális trancsírozós témák – pl. a dobost nyolc esztendősen megcsaló Biankáról szóló kegyetlen őrlés -, mint a hallgatóközönség-szélesítési célzattal, a potenciálisan realizálható árbevétel maximalizálásának céljából megírt, napjaink nerd-jeit megszólító nóták. Utóbbira láthatunk példát az internetes társadalom, a nyelvtan szabályait tökéletesen semmibe vevő és drasztikusan lerövidítő, a szóközhasználatot eleve elutasító viselkedésmódját kritizáló a Space For This című szerzeményben, de a nyílt WiFi-hálózatokon keresztül netet lopó ficsúrokat is górcső alá veszi a brigád a The Unknown Guest című szerzeményben.

Egyszóval aki felhőtlen kikapcsolódásra vágyik és hiányolja a metálból az igazi, az élet minden területét érintő humort, ne habozzon és látogasson el december 13-án a Wigwamba, ugyanis a művésznevét a Másvilág című filmből kölcsönző frontember és zenekara garantált, hogy nem fog számára csalódást okozni!

Update:
Most kaptuk a hírt, hogy a zenekar új, 2012-ben a rádiókba kerülő klipjét Gróf Balázs rendezi!

Blekkmetál, te hazudtál, mégis mindig várok rád. Rég volt, hogy hittem már. Az életben talán egy Det som engang vár. Volt idő, mikor elhittem a gyerekmeséket a könyvekben. Ártatlan lelkem hogy sejtené, a szép könyvek csak átverés. Minden gyermek így nő fel, ha eljön az idő, hát ébredj fel! De láttam egy világot magamban, mit el nem mondhattam szavakban. Blekkmetál, ha erre jársz, kopogj hozzám, én vártam rád! Rég volt, hogy hittem már. Az életben talán egy Graablick Blev Hun vár. Emlékként mégis bennem él, színes képek s egy új remény. Gondtalan életem véget ért – ez valóság, nem képregény. Irigylem néha a gyermeket: futhat, játszhat, nevethet. Mégis egy dolgot nem értek én: miért kell hinnem benned rég? Én mondom… Blekkmetál, te hazudtál… Rég volt, hogy hittem már…

Dimmu Borgir-Abrahadabra-(Limited Edition)-[2010/APE/lossless/cd] – RMT -free-	DIMMU BORGIR: Abrahadabra (2LP)(rendelésre!) 8 150 Ft

Nehéz, nagyon nehéz döntés.

Mivel tisztában vagyunk vele, hogy a metál néger zenei gyökerekkel rendelkezik – ezt Viky is számtalanszor lenyilatkozza annak érdekében, hogy szélesítse feketebőrű rajongóinak táborát -, valamint a tegnapi nap folyamán azzal is kénytelenek voltunk szembesülni, hogy a vuvuzela minden idők talán legmonotonabb és legidegesítőbb zajkeltő eszköze, így… Nos, igen, elég egyértelmű, mi következik ebből: bizony, ezúton szeretnénk felhívni a mélyen tisztelt blekker zenésztársadalom figyelmét arra, hogy itt egy még kiaknázatlan lehetőség, egy olyan nyerő kombó, amit vétek lenne kihagyni. Azt vallom, nem érdemes az életre… vagyis várjunk csak, a stílusra éppen, hogy a halálimádat jellemző, úgyhogy helyesbítenék: nem érdemes a halálra egyetlen olyan fekete fémzenében gondolkodó tisztességes fakezű sem, aki bármilyen idegen elemet is importálni merészel a dob-basszus-gitár-varjú szent és sérthetetlen kvartettjébe, de ez az eszköz, úgy vélem, kivételt képezhet, olyannyira beleillik a koncepcióba. Zavaró, dallamképzésre alkalmatlan, egyhangú, hipnotikus stb. Szerintem keresve sem találhatnánk jobb “hangszert” a hangkép tökéletesítésére. Úgyhogy uraim, kalandra fel, tessék megörvendeztetni a nagyérdeműt már a VB ideje alatt legalább egy vuvuzela-centrikus norvég szuicid blekk kiadvánnyal, sőt, javaslom Dimmuéknak, hogy az unalmas, gagyi szimfonikus betéteikben a összes fúvóst cseréljék le vuvuzelára. Ja és Vargra visszatérve: ugye látjuk a Filosofem borítóját? Mi más szimbolizálná jobban, hogy hősünk mennyivel is jár az egész mezőny előtt, mint maga a tény, hogy ő már 15 évvel ezelőtt vizionálta az általam kívánt jelenséget. Cikkünket azt hiszem, nem is zárhatnánk méltóbban mással, mint a klasszikus Chuck Schuldiner-mondat némileg modifikált változatával: Let the vuvuzela blow!

Pár további videó.

És most tegye fel a kezét, akinek az Until The Light Takes Us két főszereplője közül jobban tetszik a szerepét túljátszó Gylve, mint Kristian, az ösztönös showman! Ettől függetlenül az utolsó Burzi álmodozóssága természetesen még mindig ugyanúgy megbocsáthatatlan.

4 évvel és 11 hónappal az előző eset után Peter Steele úgy gondolta, meghal mégegyszer, ezúttal azonban úgy istenigazából. Hiányozni fog.