Régóta nem hallhattunk a Kill With Hate egykori gitárosáról, akit a Metal-Archives-on csak a szerény Marci megnevezéssel találunk meg. Ki hitte volna hát, hogy ő mindeközben a háttérben szorgoskodott, hogy világsztárként térjen vissza a norvég Urarv zenészeként? A Facebook-falon véletlenszerűen felugró videó azonban mindent leleplezett, bár Marci igazából már több mint fél éve elkiabálta az egészet, miközben a mi figyelmünket az AWS eurovíziós szereplése kötötte le. Muszáj volt hát megkövetnünk őt, és rögtön nagyinterjút kértünk.

Holden: – te komolyan az Urarvban játszol???????????
Marci: – aha
H: – nem is szóltál, hogy celeb lettél
M: – hát nem akartam elkiabálni
H: – ne viccelj, ezt Autodafe-nagyinterjúban kell elkiabálnod!
M: november/december környékén próbáltunk először.
múlt hétvégén volt a harmadik koncertünk
Autodafé-nagyinterjú az álmom

H: – az lesz a címe, hogy Akinek felvitte a Sátán a dolgát!
M: – azt hittem, hogy „akinek felvitte a fordítottnapszemüvegmetal a dolgát!”
H: – az sem rossz. de tényleg kéne ilyen interjú.
M: – hát ez kis sztori
H: – ugyan, a Lángoló Gitárok és a Pesti Srácok biztos átveszik majd
M: – de te amúgy azt vágod, hogy mi volt ennek az egész g-day-nek az alapja?
vagy ez ilyen történelmi rejtély marad?
H: – ez már az interjú része?
M: – ja
én kérdezek
a Márton Pinihez jöhetsz írni, csak előbb rólad írok
én is kifogytam már a tartalomból, kevés az input a magyar valóságból, a killt meg már unom fiktív interjúkra elővenni
H: – és rendes tag vagy, nem csak turnés, nem?
megőrizhetjük amúgy az inkognitódat is. mondjuk úgy köszöntelek, hogy „Szervusz, Aldrahn! Tényleg az Urarvban tolod már?”
M: – áhh inkább Trish lennék…
vele legalább még soha nem kevertek össze
Jenssel, a basszusgitárossal állandóan összekevernek
H: – És őt nem szokták a Trist nevű depressive black metalos önképzőkörrel?
Jens a te álneved, mi?
M: – de, szerintem elég gyakran. ezért jár annyit búvárkodni, hogy ne csak mentálisan, de fizikailag is alámerüljön a sötétségben.
igen, korrekt a megállapítás. ezért kell óvatosan nevén szólítani az Urarv-tagokat, mert sosem tudhatod, ki fog visszaszólni.
egyébként az én álnevem főleg Marlon Brad Pittsburgh
próbáltam Björnt átnevezni Alderaanra, de azért 30 év tradíciót nem tudok fél év alatt lerombolni
H: – És mondtad neki, hogy a Supervillain Outcast a legjobb DHG, de csak mert azon nincs rajta?
M: – mondtam, azt mondta szerinte is

H: – Ez így nem elég bennfentes, ossz meg valami pletykát, amit az Autodafén olvashat először a kíváncsi olvasó! Mi mondjuk a kedvenc száma Leandertől?
M: – A Det som en gang var pianós, magyaros megközelítése
vagy az nem az volt?
ja nem, a viharom tavaszom
szorri, néha összekeverem ezeket
Aldrahn meg aztán pláne
de az ossian live in debrecent többet járatjuk a próbákon, abban azért ott a tartalom
H: – És együtt nevetitek ki Endrét? Ebből nem lesz Hammerworld-interjú:(
M: – húha
akkor ezt húzd ki inkább
H: – Sajnos nem lehet, már felvette a diktafon.
M: – és írd át Lady Gagára, azon szeretnek nevetni a Hammer-olvasók
mondjuk fasz mindegy, ahogy a hammeres csávó kivette a diplomát a kezemből anno az interjúban, úgy most berakhat valami egyéb kamut az Ossian helyére
hú bazdmeg, már nem emlékszem ki csinálta az interjút
szerencsére ezeket már elfelejtettem, de hétfő este Németh Szilárddal meg Kósa Lajossal volt rémálmom, sajna ők még nem koptak ki
H: – Volt egy diplomád, de a Hammer-stábból ellopták?
M: – el hát, odaadták Ákosnak
H: – Kovács? Ez akkor volt még, mikor a hazai fideszes popszcénában próbáltál érvényesülni?
M: – igen, azt mondták neki nincs még ilyen, de én már akkor sejtettem, hogy valami sántít, úgyhogy inkább kiálltam a DHG-ből, és megalapítottam az Urarvot, mert már elegem volt az artisjusból dőlő pénzből
logisk?

H: – de mi volt amúgy ez a diplomás sztori?
M: – ja, hát adtunk ugye interjút, aztán amit Ákos mondott, azt nekem tulajdonították, ő meg nyilatkozta, hogy kínlódik a diploma megszerzésével. Nagynéném olvasta az interjút, aztán mondta, hogy kicsit meglepődött, hisz ott volt a diplomaátadómon. Műveletlenebbé tettek a rohadékok!
H: – De miért pont az Urarvba léptél be? Miért nem a Keep of Kalessinbe?
M: – autentikusabb lenne ez, ha norvégul válaszolnék?
áhh az Arnt kicsit messze lakik, de legalább szar már amit csinál, úgyhogy nagy a kísértés
H: – Jaja, az exkluzív lenne! Hogy mondják mondjuk norvégül, hogy “várhönek márhón egy nyitmákhívó”?
M: – ventede endapåsnø en åpnevalmuekaller
H: – Arnt? Ő is ilyen személyes jó barát? Vagy csak most kerested ki az igazi nevét a metálos enciklopédiáról?
M: – mégis mit gondolsz? természetesen googliztam, nem bírnék ilyen fura norvég neveket megjegyezni…
H: – És most, hogy celeb lettél, te is csinálsz már ilyen metálos dolgokat? Öltél már vagy fogadtál fel bérgyilkost?
Közben megnéztem, a mondatod igazából azt jelenti, hogy “the ending snow waited for an open-loop call”:(
M: – hát pont mint az eredeti
ölni még nem, de szerintem már vérdíj van a fejemen amiért szandálban játszottam a Djevelkult meg Thyruz előtt. Nem nézik az ilyesmit jó szemmel
remélem nem Fenriz ől meg a következő hónapban ezért
H: – Thyruz? Az valami Thy Catafalque-tribute?
Tényleg, nem jöttök az Urarvval fellépni? Mondjuk egy Papok és Prostik Bulira?
M: – és melyikek lennénk mi? a prostik? az mondjuk még bele is férne, bár Aldrahn most épp paposdit játszik Londonban
H: – Az mit takar? Beszállt a Ghostba?

M: -

M: – remélem igen. faszom kivan már a szegénységgel, amiben élek itt. kéne a lé
nem futja még minden nap bálna és lazachúsra
H: – Közben most nézem, hogy rantottbus top10-es listáján rajta is volt az Aurum. Fel tudsz így nőni a feladathoz?
M: – uhh
hát nem tudom, szerinted?
azért ez para, nem?
H: – Attól függ. Ajánlottad már a tagok figyelmébe az Autodafét?
M: – persze
a vargos cikkeket nagyon kajálta Aldrahn. majd lefordítom a többit is
szerintem lehetne kicsit több Dimmu Borgir is mondjuk
H: – A Kárpátia-lemezkritikánkat fordítsd le neki!
M: – áhh a norvégok megtanulják a runaírást kiskorban
ezt pont értené
H: – Mondjuk ő fellépett 95-ben a Dimmu Borgirral még, ez nem kínos?
M: – áhh akkor trve kult volt
most lenne kínos,bár szívesen elmennék kórista lánynak énekelni az új számokat
bár biztos azok is önkéntesek
H: – de az Argentumon még nem vagy hallható amúgy, nem?

M: – nem, bár már sokan azt hitték, hogy igen a didgeridoo miatt. szerintem még a következőn se leszek, mert elvileg már az is meg van írva
de meglátjuk, hogy alakul
H: – Másodrendű tagként kezelnek, mert migráns vagy?
M: – az Urarv 3/5-e migráns, szóval mi kezeljük a norvégokat másodrendűként…
ez az amitől Magyarország retteg!
Norvégiában már megtörtént!
H: – És van neked is ilyen urarvos álneved? Mikor tüntetnek fel végre mindenhol? Lesz Urarv-póló, amin rajta lesz a fejed?
M: – olyan biztos lesz
mármint póló
az álnevem az a Marlon Brando és a Brad Pitt között mozog általában
hát így alakult, nem olyan gonosz, de kifejezi a színpadi jelenlétemet
H: – Ezeket a nevedből anagrammázták ki?
M: – hát… néhány betűt kölcsönvettek. az Á-val nagyon nem tudtak mit kezdeni, persze lehet, csak azért, mert tudták, hogy tilos…
H: – Ez a poén lehet, nem fog bejönni rantottbusnak, és kiszeret az Urarvból:(
M: – akkor majd írok neki egy könyörgőlevelet, hogy fogadja már vissza, én igazÁn nem akartam ilyen ízléstelenül viselkedni. Én mindent megtettem, emlegettem vargot, a burzumot, mit akartok még tőlem?!
H: – Lépj fel Dafé-pólóban legközelebb!
M: – jól van. mi legyen rajta?
ez mehet?
H: – simán!

Fiatal metálos Rockmaratonon sörözik, idősebb a Dürer kistermében panaszkodik, a kiégettebbje pedig listát ír az előző évi kedvencekből. Ennek jegyében ajánljuk az olvasó figyelmébe idei első és egyetlen cikkünket. Találkozunk egy év múlva!

rantottbus

1. Ulver – The Assassination Of Julius Caesar LP/Sic Transit Gloria Mundi EP
2. Grave Pleasures – Motherblood
3. Myrkur – Mareridt
4. Vulture Industries – Stranger Times
5. Urarv – Aurum
6. End Of Green – Void Estate
7. Fleurety – Trauma
8. Sólstafir – Berdreyminn
9. Violet Cold – Anomie
10. Mist of Misery – Fields of Isolation

1

1. Mayhem – Live
2. Ulver – The Assassination of Julius Caesar
3. Lorde – Melodrama
4. Paramore – After Laughter
5. Niska – Commando
6. Immolation – Atonement
7. Julien Baker – Turn Out the Lights
8. Molly Tuttle – Rise
9. Stone Sour – Hydrograd

Holden

Affranti – La Paura piú Grande
Almyrkvi – Umbra
Amenra – Mass VI
Au-Dessus – End of Chapter
Blut Aus Nord – Deus Salutis Meae
Buioingola – Il nuovo mare
Chelsea Wolfe – Hiss Spun
Converge – The Dusk In Us
Diablo Swing Orchestra – Pacifisticuffs
Dynfari – The Four Doors of the Mind
Emptiness – Not for Music
Fura – Mutandis
Ghost Bath – Starmourner
Grave Pleasures – Motherblood
Haze of Summer – Znoi
If I Could Kill Myself – Ballad of the Broken
Igorrr – Savage Sinusoid
Katla - Móðurástin
Laster – Ons Vrije Fatum
Lustre – Still Innocence
Major Parkinson – Blackbox
Myrkur – Mareridt
Netra – Ingrats
Oh Sees – Orc
Oranssi Pazuzu – Farmakologinen (EP)
Sadness – Leave
Sólstafir – Berdreyminn
Spectrale - ▲
The Moon and the Nightspirit – Metanoia
Ulver – The Assassination of Julius Caesar
Vuur – In this moment we are free – Cities

A korábbi év végi listák itt találhatóak: 2016, 2015, 2014, 2013, 2012, 2011, 2010, 2009, 2008/1, 2008/2

Május 16. Angolul kérjük ki a jegyet a Dürer Kertben. Látjuk a tekintetükön, el is hiszik, hogy más nemzet fiai vagyunk, haha. Angolul válaszolnak, mit sem sejtenek. Milyen titokzatosak, különlegesek vagyunk! És már azt is tudjuk, hogy lesz még számukra pár meglepetésünk…

június 6. 19:00 Kapunyitás a Dürerben. A Dózsa György úton vagyunk, kanyarodunk le… egy kínaiba! Direkt rendeltünk Ghost Bath-pólót is a netről, hogy mindenki azt higgye, odamegyünk. Most biztos jól összezavarodott mindenki.

19:30 Az édes-savanyú csirke kiváló, mint mindig. A felét úgyis elcsomagoltatjuk majd, míg a Dürert választóknak marad a drága nyugati csevapcsicsa. 哈哈哈！

19:45 Lassan kezdődik a King Apathy. Thränenkindről nevezték át magukat, mintha nem lenne tök mindegy, milyen név alatt tolják a gyenge Lantlos- és Agrypnie-kópia zenéjüket. Szerencsére a kínaiban csend honol, nem kell ilyen borzalmakat hallgassunk.

19:55 Elkiabáltuk a dolgokat, de kitartunk. Az édes-savanyúval összekent rizs mind színében, mind ízében mintha csak vörösiszappal szennyezett kolontári föld lenne. A konyha felől is valami borzalmas zaj hallatszik, mintha valami gépet indítottak volna be. Teljes a Nagaarum-érzés.

20:10 A zaj nem áll le, az is lehet, hogy épp kínoznak valakit, a Torrente óta nincsenek kétségeink, mi zajlik az ilyen helyeken.

20:30 Szerencsére legalább statisztikailag jóval kisebb az esélye, hogy itt összefussunk valakivel, aki viccesnek találja a Hungarian rocc memes Facebook-oldalt vagy a Vasbót Rockmagazint. Itt csak a kínai éttermek elmaradhatatlan vendége, az öltönyös üzletember van rajtunk kívül.

20:45 Lassan kezdődik a Heretoir, ami ugyanolyan, mint a King Apathy, és ugyanazok is csinálják. Rejtély, mi szükség van erre kétszer. A koncertkezdés után nemsokkal biztos befut Milán Péter is, rajongva várjuk vitriolos kritikáját.

20:55 Gondolkozunk, a Ghost Bathra benézzünk-e. Egy szerencsesütire bízzuk a döntést. – Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz, megtelik a szíved – olvassuk. Átnyújtjuk jegyünket a kínai pultoslánynak, megtelik a szívünk. – Bocsi, nem hallgatok gagyi Deafheaven-utánzatokat – rázza a fejét.

21:15 Azon gondolkozunk, miért van, hogy minden poén, ami papíron jól hangzik, a valóságban csak olyan lesz, mint egy átlagos Holden-cikk az Autodafén.

21:30 Záróra, távozásra szólítanak fel minket. A hangulat jó volt, a kaja nem annyira, így egyik szemünk sír, a másik nevet. Olyanok vagyunk, mint egy Ghost Bath-szám.

21:45 A Dózsa sarkán sört veszünk az éjjel-nappaliban. – Vajon helyesen döntöttünk, tényleg érdemes volt ebből is kimaradnunk? – kérdezzük az éjszakai műszakost. – Te is vidéki kollégista vagy, aki lusta volt elmászni a CEU-tüntetésig? Siess, még talán kiérsz az Oktogonra – érkezik a válasz.

22:00 Megérkezünk a Dürerhez. Végül is ők is beismerték, hogy amerikaiak, ideje nekünk is megvallani, hogy valójában szeretjük a Golden Numbert. Ám váratlanul meglátunk egy Psychonaut 4-pólós, ázsiai forma srácot, és már csak egész koncerten azon merengünk, hogy sem Psychonaut 4-on nem voltunk, sem Ázsiában. Szomorúan hazaindulunk, ennek megint nem volt semmi értelme.

– Eddig az volt a célom, hogy minél többen öljék meg magukat a zenémet hallgatva, de ezzel a bálnás baromsággal ezt is sikerült elbaszni, gratulálok – állítólag így fakadt ki egy interjú során Niklas Kvarforth, amikor értesült az újabban terjedő öngyilkos játékról. – Rajzolj bálnát, meg beszélgess bálnával, most komolyan? Mióta vált rajszakkörré a színtér? – fakadt ki a svéd celeb, majd hogy nyomatékot adjon szavainak, elnyomott egy csikket az őt kérdező újságíró homlokán.

– Tudjátok mit, akkor inkább ne is öljétek meg magatokat – javasolta rajongóinak Kvarforth, hozzátéve, ő maga fogja megkeresni azt, aki bármilyen Shining-rajongásra utaló kiegészítőben kezd el bálnákat rajzolgatni bárhová. – Bálna megerőszakolása, kivégzése, rituális feláldozása rendben van, de aki bemegy egy tropikáriumba és elkezd az üvegfalhoz beszélni, az olyan szinten gyengeelméjű, hogy azzal már én sem vállalok közösséget – fintorgott a frontember. Egyben bejelentette, hamarosan megjelenik következő kislemezük Do me a favour and don’t kill yourself címmel.

– Akkor inkább hallgassatok Dimmu Borgirt, az is kevésbé buzisabb. De még férfiakat megkúrni is kevésbé buzis dolog. Könyörgöm, legyen eszetek – könyörgött Kvarforth, majd odalépett zenekartársához, hogy viaszt csepegtessen a mellbimbójára, de aztán lemondóan legyintett, és inkább befeküdt a sarokba sírni.

Nem állítjuk, kérdezzük.

Ránéztük ugyanis a worst100-as listájukra, arra, ami igényesebb zenehallgatók számára mindig izgalmas böngésznivaló. Akárhányszor ránézünk, mindig avathatunk valami új kedvencet.

A most a 11. helyig jutó Diapsiquirt persze eddig is szerettük (mínusz rantottbus ), de a száznyolcvan fokos fordulat sem tett rosszat nekik.

Kevesebb kurvázás, kevesebb aberráció, több szeretet, béke, Istenhit.

És az a legjobb, hogy nem is viccelnek. Ebből a remek Vice-interjúból tájékozódhatnak azok, akiket egy-egy szokatlanabb anyag izgalomba hoz. Itt nem az  „OMG Ez mi a fasz ez HOL ROKC/METTÁL?” bekommentelésére gondolunk.

Na de.

A worst100 worst10-ét böngészve meglepődve láthatjuk a nyilvánvalóbbnál nyilvánvalóbb tendenciát. Azt, hogy miért pontozzák rendszeresen fel az impotens tinifiúk c-kategóriás power/thrash kedvenceit, és miért idegenkednek mindentől, ami egy kicsit is izgalmasnak mondható ebben a nyomorult életben.

Mert mit látunk? Oké, a 11. a Diapsiquir, ez még menthetné őket, hisz nekik biztos a perverzió jött be, s nem a jóság-szeretet. A nem épp könnyen fordítható francia Diapsiquir-szövegekbe mélyedő ‘forgácsosok buzgalma vagyunk.

Az kifejezetten megnyugtató lehet ilyen szempontból, hogy a Child Abuse-t sem élvezték túlzottan.

Na de miket látunk még?

Holy Cost – Pornodose. Revolting Cocks – Got Cock? Necrotic Entity – Possessed By Demonic Darkness. (Borító!)

„Ennél még a foghúzás hangja is kellemesebb!” „Annyi ebben az élvezeti érték, mint egy Mónika Show-epizódban.” „Reménykedem, hogy a cock kakast jelent, és a nő száján az tej.”

Döbbenetes vallomások, döbbenetes elfojtások.

Kevesebb tej, több szex, több Diapsiquir, és minden rendben lesz, srácok!!!!!!

(Zeal and Ardor – Come On Down)

“Autodafé? Olyan van még?”

Amíg év végi lista van, minden van. Január 17-re jutottunk el odáig, hogy 2016 összes lemezét meghallgattuk már, így most bátran jelenthetjük ki, hogy ezeknél biztos nem voltak jobbak a tavalyi évben. Nyomtassátok ki a listákat, pipával jelöljétek, amit már meghallgattatok, a mellékletünkben megtalálható pontozótáblán pedig értékeljetek mindent szorgosan. Igazatok úgysem lesz.

1

öOoOoOoOoOo – Samen
Deathspell Omega – The Synarchy of Molten Bones
Anaal Nathrakh – The Whole Of The Law
Murcof & Vanessa Wagner – Statea
OnuS – Proslambanomenos
Zeal and Ardor – Devil Is Fine
Korn – The Serenity of Suffering
Cult Of Luna & Julie Christmas – Mariner
Killswitch Engage – Incarnate
Ash Borer – The Irrepassable Gate
Nine Inch Nails – Not the Actual Events

Rantottbus

Nagy titkolózás lengi körül a jövő áprilisi, budapesti Mayhem-koncertet. Sokan egyelőre abban is kételkednek, hogy valóban meg fogják tartani, és nem ismét Varg Vikernes járatja a bolondját mindenkivel. (Állítólag Monsieur Louis Cachet leleplezte az elmúlt pár hónapban valamelyik másfél órás videójában, lesz-e Mayhem-buli vagy sem, de a tradicionális feleségekről és az elhízásról szóló fejtegetések közt feladtuk a keresést.)

Az Autodafé ugyanakkor biztos forrásból úgy értesült, hogy lesz buli, ráadásul nem is akármilyen. Kvlturális Magazinukhoz kiszivárgott az exkluzív, eddig csak néhány ember által ismert setlist. Nem mondhatjuk el senkinek, elmondjuk hát mindenkinek.

Aki pedig személyesen is találkozna velünk, az hamarosan ezt is megteheti: a Black Metal: Like a Virgin c. Jonas Akerlund-thriller díszvetítése előtt a Westendben tartunk közönségtalálkozót, és mesélünk arról, hogyan zajlik nálunk egy szerkesztőségi értekezlet, miként jutunk ilyen exkluzív infókhoz. Játékot is hirdetünk a helyszínen, a nyeremény egy személygépjármű lesz! Figyelem, black metal blog sosem sorsolt még ki személygépjárművet! Ezúttal viszont megnyerhető egy csúcskategóriás Lada Niva, amiben a vetítésről a Kreator Pleasure to Kill-feliratos pulcsiját újra magára öltő Louis Cachet fogja hazafuvarozni a sötét, lakótelepi éjszakában a szerencséseket.

Tehát, az exkluzív setlist, csak itt, csak most:

1. Funeral Fog
2. Freezing Moon
3. Cursed in Eternity
4. Pagan Fears
5. Life Eternal
6. From The Dark Past
7. Buried By Time And Dust
8. De Mysteriis Dom Sathanas

Az Autodafé Consulting Ltd. naponta százával kap kefelenyomatot zenekarokkal készült interjúkból, amit mi természetesen olvasás nélkül azonnal megsemmisítünk. Ám még így is tisztában vagyunk azok tartalmával, gyakorlatilag bárkivel tudnánk egy álinterjút csinálni mi is (amit egyébként soha nem tennénk) ugyanazokkal a sablon kérdésekkel, amik ezen produktumok 99%-ra jellemzőek.

Nehéz a turné? Milyen volt a stúdióban? Milyen az új lemez? Stb-stb., a végtelenségig.

De miért van az, hogy ezek az úgynevezett zenészek az úgynevezett újságírók, médiák és a rajongóik által annyira meg vannak különböztetve más emberektől és szakmáktól? Mitől válnak különlegessé, és mitől nem az Áron bácsi a szomszédos faluból? A mi feladatunk most az (mármint a Consultingé), hogy az előbb felsorolt seggnyaló társaság fejét kihúzzuk az imádottan nyalt seggekből és felnyissuk a szemüket, hogy más és mások  is van(nak) a világon. Mondhatni azt is, hogy a szakács vagy a papi hivatás, az szintén zenész.

Menjünk ki a szobánkból, le az utcára és nézzünk szét ebben a csodálatos világban. Menjünk oda a sarki virágárushoz és kérdezzük meg tőle, hogy milyen az új krizantém felhozatal a tavalyihoz képest. Állítsuk meg a kamionost és kérdezzük meg tőle, hogy nem fárasztó-e minden nap más országban a fékre lépni és zavarja-e hogy a migránsok néha felcsimpaszkodnak a raktérbe. Álma-e hogy Amerikában furikázhasson?

Nyissunk be egy közértbe és kérdezzük meg az eladót, hogy melyik a kedvenc három tejmárkája vagy az éppen ott vásárló IT-s arctól érdeklődjünk afelől, hogy milyen biztonsági mentést vinne magával egy lakatlan szigetre.

A síró-visító kisgyerekhez igenis hajoljunk le és kérdezzük meg bátran, hogy miért ilyen a hangzása. A gügyögés az a koncepció része?

Vagy ott a szabó, ő például a régi vagy a legújabb anyagára esküszik? Milyen volt a legutóbbi ruha felvétele a céhműhelyben?

A padon fekvő hajléktalantól bátran kérdezzük meg, hogy milyen meglepetésekkel készül 2016-ban és az őt igazoltató rendőrtől kedvesen tudakoljuk meg, hogy csak egyszeri vagy több megyére kiterjedő fellépéseket tervez-e.

És persze ne feledjük megkérdezni a pénztárost sem, hogy mi az élet értelme, ha 58 forintba került a megvásárolt árucikk és mi egy százassal fizettünk neki.

Szívesen!

Ahogy a metal zenében létezik az elitista hozzáállás (hívhatjuk akár sznobériának is), ez vajon megvan a popzene rajongók körében ugyanúgy?

Gyakran találkozunk egy-egy új metal lemez megjelenésekor azzal a megjegyzéssel, hogy a „demók még jók voltak”. De ez pl. egy új Madonna-album esetében is ugyanúgy valid? „Hát igen, emlékszem rá, amikor még a Breakfast Club-ban dobolt és énekelt, akkor még meg volt benne az a tűz és szenvedély, igen, akkor az még volt valami” Vagy létezik olyan, aki szerint hitelesebb és szívből jövőbb volt az, amikor Robbie Williams a helyi fiúkórusban dalolt és nem majdan később egy pénzért csinált fiúzenekarban.

Vagy mi van azzal, hogy 2016-ban is csak kazettán vesszük meg a legújabb venezuelai death/thrash üdvöske kislemezét, ahelyett, hogy letöltenénk? Nem tudom, valahogy nehéz elképzelni, hogy valaki Rihanna-kazettákat gyűjtögessen (ha esetleg brahiból ki is adna ilyet a kiadójuk).

Metallica-kisfelvarró helyett Taylor Swift a butikban vett szetten?

Az aktuális Kanye West bulin karba tett kézzel és háttal állva nyomjuk a rapet és a hiphopot az előadóval.

Lecserélték a Sugababes teljes tagságát és ahelyett, hogy feloszlottak volna  új csajokkal mennek tovább, de ők már csak ugatva tudnak énekelni?

Reméljük a popperek élete is legalább olyan nehéz, mint nekünk, elitista metalosoknak.