Május 16. Angolul kérjük ki a jegyet a Dürer Kertben. Látjuk a tekintetükön, el is hiszik, hogy más nemzet fiai vagyunk, haha. Angolul válaszolnak, mit sem sejtenek. Milyen titokzatosak, különlegesek vagyunk! És már azt is tudjuk, hogy lesz még számukra pár meglepetésünk…
június 6. 19:00 Kapunyitás a Dürerben. A Dózsa György úton vagyunk, kanyarodunk le… egy kínaiba! Direkt rendeltünk Ghost Bath-pólót is a netről, hogy mindenki azt higgye, odamegyünk. Most biztos jól összezavarodott mindenki.
19:30 Az édes-savanyú csirke kiváló, mint mindig. A felét úgyis elcsomagoltatjuk majd, míg a Dürert választóknak marad a drága nyugati csevapcsicsa. 哈哈哈！
19:45 Lassan kezdődik a King Apathy. Thränenkindről nevezték át magukat, mintha nem lenne tök mindegy, milyen név alatt tolják a gyenge Lantlos- és Agrypnie-kópia zenéjüket. Szerencsére a kínaiban csend honol, nem kell ilyen borzalmakat hallgassunk.
19:55 Elkiabáltuk a dolgokat, de kitartunk. Az édes-savanyúval összekent rizs mind színében, mind ízében mintha csak vörösiszappal szennyezett kolontári föld lenne. A konyha felől is valami borzalmas zaj hallatszik, mintha valami gépet indítottak volna be. Teljes a Nagaarum-érzés.
20:10 A zaj nem áll le, az is lehet, hogy épp kínoznak valakit, a Torrente óta nincsenek kétségeink, mi zajlik az ilyen helyeken.
20:30 Szerencsére legalább statisztikailag jóval kisebb az esélye, hogy itt összefussunk valakivel, aki viccesnek találja a Hungarian rocc memes Facebook-oldalt vagy a Vasbót Rockmagazint. Itt csak a kínai éttermek elmaradhatatlan vendége, az öltönyös üzletember van rajtunk kívül.
20:45 Lassan kezdődik a Heretoir, ami ugyanolyan, mint a King Apathy, és ugyanazok is csinálják. Rejtély, mi szükség van erre kétszer. A koncertkezdés után nemsokkal biztos befut Milán Péter is, rajongva várjuk vitriolos kritikáját.
20:55 Gondolkozunk, a Ghost Bathra benézzünk-e. Egy szerencsesütire bízzuk a döntést. – Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz, megtelik a szíved – olvassuk. Átnyújtjuk jegyünket a kínai pultoslánynak, megtelik a szívünk. – Bocsi, nem hallgatok gagyi Deafheaven-utánzatokat – rázza a fejét.
21:15 Azon gondolkozunk, miért van, hogy minden poén, ami papíron jól hangzik, a valóságban csak olyan lesz, mint egy átlagos Holden-cikk az Autodafén.
21:30 Záróra, távozásra szólítanak fel minket. A hangulat jó volt, a kaja nem annyira, így egyik szemünk sír, a másik nevet. Olyanok vagyunk, mint egy Ghost Bath-szám.
21:45 A Dózsa sarkán sört veszünk az éjjel-nappaliban. – Vajon helyesen döntöttünk, tényleg érdemes volt ebből is kimaradnunk? – kérdezzük az éjszakai műszakost. – Te is vidéki kollégista vagy, aki lusta volt elmászni a CEU-tüntetésig? Siess, még talán kiérsz az Oktogonra – érkezik a válasz.
22:00 Megérkezünk a Dürerhez. Végül is ők is beismerték, hogy amerikaiak, ideje nekünk is megvallani, hogy valójában szeretjük a Golden Numbert. Ám váratlanul meglátunk egy Psychonaut 4-pólós, ázsiai forma srácot, és már csak egész koncerten azon merengünk, hogy sem Psychonaut 4-on nem voltunk, sem Ázsiában. Szomorúan hazaindulunk, ennek megint nem volt semmi értelme.
DDDDDDDDDDDDDDD
